Negyedik rész

Sziasztok!
Mint látjátok, meghoztam a blog újabb részét! Most egy Lisa szemszög jön. Remélem, hogy tetszik, és hagytok valamilyen nyomot magatok után.

Nagyon szépen köszönjük az előző részhez érkezett hozzászólásokat, valamint nagy szeretettel köszöntjük a MÁSODIK rendszeres olvasónkat. Reméljük még sokan követitek a példáját. :)

Szeretném ha itt is megjelenne, hogy kedves barátnőm és ennek a blognak a társírója Christina Brooks a másik blogján ( aminek szintén 1D a témája) társírói versenyt hirdetett meg. Nézettek be és jelentkezettek.

A blogot megtaláljátok itt : http://felloffamountain.blogspot.ro/

Jó olvasást!

Réka



 Most komolyan?!

   Miután letettem a telefont szóhoz sem jutottam. Mel csak úgy felajánlotta, hogy lakjunk nála. Nem tudja, hogy mekkora terhet vesz maga mellé velem és a húgommal. Ráadásul még ott van az öccse is, aki az ő elmondása szerint, igazán makacs és nem jönnek mi túl jól. Nem hagyott gondolkozási időt, bejelentette, hogy pakoljak össze a következő nap.  Nem sokkal később, költözni kezdtünk, szerencsére nem egyedül kellet csinálnom mindent, mert Mel barátai besegítettek. Ahogy ő hívta őket a fantasztikus ötös, habár csak négyen tudtak segíteni, mert az ötödik fiú, Liam, nem volt Londonban. Mia nagyon hamar megszokta azt, hogy a négy fiú körülötte van, sőt rögtön az ujja köré csavarta mindegyiket. Megismerkedtünk Tommal, Melissa öccsével, aki morgott, mert nem értette, hogy miért van szükség arra, hogy plusz két fő költözzön a házba. Ő igazából nem is figyelt ránk, mivel nulla huszonnégyben a szobájában volt, vagy iskolába.

   A négy fiú külön-külön megér egy misét, de így egybe, mit ne mondjak gyilkos. Nem hiszem el mai napig, hogy kereső "érett" felnőttek. Kezdjük mindjárt Niall-lal. Eszméletlen cuki srác és baromi jó mozgása van. Állandóan eszik valamit, nem tudom, hogy marad ilyen vékony, de mindig van nála étel, amit rágcsáljon. Fura, de két hét után közös szokást alakítottak ki a húgommal. Niall mindig átjött reggel és együtt reggeliztek meg. Zay-n talán ő a legkomolyabb a srácok közül,  ugyanis mindig azt hittem, hogy a turné menedzserek kegyetlen figurák, aztán megláttam őt és nevetségesnek tartottam magam, egészen addig a pontig, amíg nem hallottam meg őt telefonálni az egyik aréna igazgatójával. Kegyetlen a srác. Louis, nagyon vicces srác, emellett nagyon komoly is. Mielőtt kiadtak volna egy közleményt, hogy mi is Mellel élünk, leült mellém és megbeszélte velünk a dolgokat. Leszögezte, hogy ez az egész a mi érdekünkben van. No és ott van még Harry. Ő igazán különös srác volt. Nagyon szimpatikus és aranyos fiú, de a viccei Louisé-nál is borzalmasabbak voltak. Ami a legkülönlegesebb benne, az ahogyan Melhez viszonyul. A többi fiú testvérként kezeli, addig ő a nőt látja Melissában, szerintem. Amikor egymás mellett vannak csak úgy izzik a levegő. Nem tudom hova tenni a kapcsolatukat. Amikor azt hitték, hogy senki nem figyeli őket, folyamatosan a másikra pillantottak, mintha ez bűn lenne. Habár ha szigorú akarok lenni akkor az, mivel Mel-nek vőlegénye van. De egy eljegyzést fel lehet bontani. Sőt az eddig ismereteim alapján a szabad szájú Harry sokkal jobban illik a barátnőmhöz, mint a mindig tökéletes Preston. De nem az én dolgom döntést hozni helyette.

   Már két hete laktunk Mel-nél. Mia még mindig velem aludt, de szerencsére gyorsan megszokta az új környezetet, ellentétben velem. Folyamatosan jártam az egyetemre, sőt  mivel még nem szoktam meg az otthonunkat, aludni sem bírtam sokat. Habár a tegnap este után nem is csodálom. Átjött a négy srác és leültünk beszélgetni ők meg mi ketten. Mivel a húgom aludt könnyebb volt előszedniük a perverz humorukat. A fiúk és Mel rengeteget ittak én viszont mértékkel, mivel tudtam, hogy másnap reggel kelni kell. Körülbelül hajnali háromra tudtam mindenkit ágyba dugni. A fiúk kaptak egy szobát, habár van egy olyan érzésem, hogy Harry a barátnőm mellett fog ébredni. Nem tudtam elítélni őket, mert láttam, hogy miként néznek a másikra, nem hiszem, hogy sokáig tudnák letagadni ezt a dolgot.

   Hiába volt szombat, a szemem kipattant és mivel Mia aludt, így nem akartam felkelteni, azzal, hogy olvasok, ezért lementem a konyhába, hogy igyak egy kis vizet. Amikor leértem ránéztem a faliórára, ahol láttam, hogy hét óra van. Nem sokat aludtam, de az bőven elég volt ahhoz, hogy most ne legyek fáradt. Amíg a vizemet ittam, kinéztem az ablakon és a reggeli tájat kémleltem. Éppen a második pohár vizemet töltöttem újra, amikor meghallottam kattanni a bejárati ajtó zárját. Rettenetes megijedtem, most akkor be fognak törni? Nem tudtam mit csinálni, nem láttam egy telefont sem a közelben. Sehova nem tudtam volna futni, ha meg igen akkor meg prostinak néznek az apró hálóingem miatt.

  A konyhát és az előszobát egy fal választotta el egymástól, így hallottam, hogy egyszerre lépdelünk. Nem volt nálam más fegyver csak egy üvegpohár tele vízzel. Gyorsan fogyott a köztünk lévő távolság. Mikor mind a ketten a fal végéhez értünk, én támadó pozícióba helyezkedtem és "tüzeltem". Azaz a kezemben lévő pohár tartalmát a 'betörőre' borítottam, aki ennek következtében kiabálni kezdett.

- Mi az Isten volt ez? Miért nem tudom megúszni soha a baleseteket, ha bejövök ide?! - amíg ő a vizet törölgette ki a szeméből el akartam futni mellette, de elkapta a karom és a vizes mellkasára vont, amire hála nekem rátapadt a fehér pólója.

   Rettegve néztem a fogva tartómra, aki megdöbbenten méregetett. Persze, hogy felismertem... Ezer közül is megismerném, mivel ugyanaz a barna szempár tekintett vissza rám, amitől nem tudtam szabadulni, már hetek óta. Szinte egyszerre szólaltunk meg.

- Te?
- Te?
- Hogy kerülsz ide? - kérdeztem meg idegesen, mert zavart, hogy még mindig nem engedett el.
- Én is ugyanezt kérdezhetném tőled - arrogáns hangnemétől bepipultam és elrántottam magam mellőle.
- Nos, ha nagyon akarod tudni, a drága barátnőd miatt kell itt laknom...
- Mi? Egyébként ne szidd nekem Donnát, mivel te voltál a szakításunk fő oka! - kezdett el kiabálni velem és visszarántott maga mellé.
- Én? Könyörgöm, hisz nem csináltam semmit, csak a munkámat végeztem! - ordítottam vissza.
- Inkább ne végezted volna.
- Nos, hála neki nem is fogom, mivel kirúgatott. Azt mondta, hogy rád másztam és... - de nem tudtam befejezni, mivel belém fojtotta szót. Sőt a nagy veszekedésünkben azt sem vettük észre, hogy közönségünk akadt.
- Ne mocskold be nekem őt. Lehet, hogy már nem a barátnőm...- itt viszont én fojtottam belé a szót.
- Ennek a "szentnek" köszönhetően, munka nélkül maradta, hol ott Miát is nevelnem kéne, fizetni neki az ovit, a ruháit..
- Szép... másokat feketítesz be, holott te sem vagy hófehér.
- Tessék? -néztem rá vissza.
- Itt beszélsz arról, hogy Donna így-meg Donna úgy. - torzította el a hangját nyavalygósra.
- Miről beszélsz? -nézek rá döbbenten és elhúzódtam tőle.
- Miáról, a lányodról. - köpni-nyelni nem tudtam, ám a választ nem én adtam meg, hanem valaki más.
- Te idióta! Mia nem a lánya, hanem a húga, akit ő nevel! - mondta Mel.
- Talán a szüleitek nem tudták elviselni a stílusod? - döfte belém még jobban a tőrt.
- Nem.- jött a húgom hangja a lépcső felől, amire mind a ketten odakaptuk a tekintetünket. - A mami és a papi már az angyalkákkal vannak - mondta és lejött hozzánk, majd Liam elé állva nézni kezdte a fiút - Te ki vagy?
- Nos a nevem Liam Payne és én vagyok Melissa személyi edzője - miközben ezt mondta leguggolt, hogy egy szintben legyenek. - Ne haragudj, amiért csúnyán viselkedtem veletek  - mondta és közben rám nézett.
- Nem haragszunk, igaz Mia?
- Nem - amikor ezt mondta megéreztem, hogy valaki egy pulóvert terített rám. Láttam, hogy Melissa volt az.
- Köszönöm.
- Nagyon szívesen, a Te érdekedben tettem.  Tudod, vizes vagy és fázol, aminek következményei vannak és a fiúk már nem tudták levenni a szemüket a melledről. - sikkantottam egy aprót és összefogtam magam előtt a ruhadarabot- Hamár itt tartunk. Miért vagytok vizesek?
- Leöntöttem, mert azt hittem, hogy betörő.
- Nos, nem az - szerencsére túllépet azon a részen, hogy én is az vagyok - Ő a fantasztikus ötös ötödik tagja, Liam, a személyi edzőm. Ő pedig - fordult Liam felé - Elizabeth, egy nagyon jó barátnőm, aki pillanatnyilag itt lakik, mivel nincs munkája. Nos ha így tisztáztunk mindent, reggelizhetnénk? Már nagyon éhes vagyok.- azzal kézen fogata a húgomat és bementek a konyhába, őt követte a négy fiú is, közben pedig hátba veregették Liamet üdvözlésképp. Már én is mentem volna, amikor megfogta a kezem.
- Nem akartam tiszteletlen lenni és sajnálom, de még nagyon friss a szakításom.
- Megértem, de attól, még nem kéne mindenkibe beletaposni.
- Megbocsátasz valaha?
- Lehet. De a bocsánatom ki kell érdemelni és ha meg is bocsátottam, akkor sem biztos, hogy barátok leszünk - mondtam neki és otthagytam, hogy had legyen egy kicsit a saját gondolataival, meg azért, hogy nehogy elgyengüljek egy pillanatban.