Bevezető II.

Sziasztok!

Itt is lenne Réka bevezetője, a történet másik fele, amit ugyan én teszek fel, de teljes mértékben az ő keze munkája. Ez egy kicsit más részét mutatja be az életnek, de így egészítik ki egymást. Szép lassan bontakoznak ki a cselekmények, remélem várjátok.

Azt hiszem itt nem is beszélek többet, inkább csak jó olvasást kívánok és várjuk a véleményeket.

Puszi :*

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Prológus 2.

   A nevem Elizabeth Rose Benett, Forest Hill-ben születtem Londontól nem messze. Igen mindenki jól látja a nevem azonos, Jane Austen hősnőjével. Nos, mikor megszülettem anyukám csak 19 volt és pont a Büszkeség és Balítélet korszakát élte. Így amikor megszülettem evidensnek tartotta, hogy így nevez el.

   A szüleim nagyon fiatalok voltak, amikor megszülettem. A családban nagyon sokáig csak hárman voltunk, de 4 évvel ezelőtt megszületett a kishúgom, Mia. Nagy volt a boldogság, hiszen végre teljes lett a család. Én végre elhatároztam, hogy illusztrátor szeretnék lenni, a szüleim mindenben támogattak, mivel szerintük nagyon jól rajzolok. Minden annyira jó volt egészen idén júniusig.

   Június 22.-én kiállították az egyik rajzom Londonba, én már hamarabb feljöttem, mert az egyik művészeti iskola meglátta a rajzom és felhívtak elbeszélgetésre. Nagyon boldog voltam, a szüleim csak este jöttek utánam. Bárcsak ne tették volna. Ez az út végzetesnek bizonyult számukra. Egy részeg sofőr nem tudta uralni a kocsiját áttért a másik sávba és nekiütközött a szüleim autójának. Apukám rögtön szörnyet halt, anyukám pedig a kórházba menet, a mentő autóban veszítette el az életét. A szerencse a szerencsétlenségben az volt, hogy Mia-t Forrest Hill-ben hagyták. Így történt, hogy ketten maradtunk erre a világra. A egyik nagyszülőnkre sem számíthattunk, mivel kifejezetten nem szerették egymást. Mivel elmúltam 18, így én lehettem Mia gyámja. De ehhez szükségem volt állandó állásra. A rajz tanárnőm elintézte, hogy az egyik ismerőse kávézójába kapjak állást. E mellett interneten is elvégezhető munkákat kerestem. A tanárom nem akarta, hogy elússzon a tehetségem ezért megbeszélte az egyetemmel, hogy speciális oktatásban részesülök.

   A temetés utáni első dolgom volt egy olcsóbb albérletet keresni itt Londonban, majd egy óvodát Mia részére. Rögtön eladtam a Forest Hilli házunkat, a bútorokat pedig eltettem egy ismerősömmel.

   Nos így kerültem fel Londonba. Délelőtt az egyetemre járok 8-tól délután 2-ig ez csak hétfőn és szerdán. Ezeken a napokon délutános vagyok itt a kávézóba, így 3-tól 7-ig vagyok. Miáért a tündéri szomszéd nénink megy, aki vigyáz is rá ezeken a napokon és még szombaton is. Az ő unokái Amerikában élnek és már eléggé nagyok. Nem kért pénzt azért, hogy Miára vigyázzon. Cserébe én takarítok nála és vásárolok be neki. Csütörtökön és pénteken 8-tól vagyok, délután 5-ig. Szombaton pedig én nyitok 7 órakor és 2-kor leteszem a lantot. Mind az egyetem, mind a főnököm a kávézóban nagyon elnézőek velem, a helyzetemre tekintve. De én nem akarom, hogy sajnáljanak. Meg akarom mutatni nekik, hogy megállok a lábamon. Kegyetlen tempó és e mellett még Mia-val is foglalkoznom kell. De ezek a napjaim legszebb részei.

   Már novembert írtunk, amikor megváltozott minden. Egy pénteki napon történt az egész. Éppen az újabb adag süteményeket pakoltam elő, amikor meghallottam a csengőszót. Kimentem, hogy megnézzem ki az újabb vendég. Akkor és ott megváltozott minden, amikor Ő belépett azon az esős péntek délutánon a kávézóba.