Tizennyolcadik rész

Sziasztok!
Itt is az új rész, bocsánat a csúszás miatt, de nem tudtam hamarabb hozzni.
Remélem mindenki tetszését elnyeri a rész. Mint mindig most is hagyhattok magatok után nyomot ( pipa vagy hozzászólás formájában :D ).
Amúgy Christinával, készülünk nektek egy meglepetéssel, de ahhoz meg kell várnotok, hogy ennek a blognak vége legyen. Ami nemsokára el is érkezik.
Jó hétvégét. Millió puszi.
H. :*




Boldogan éltek, amíg meg nem haltak...

Marcus-t kiengedték a kórházból, de csak azzal a feltétellel, ha rendszeresen elmegy orvosi vizsgálatra. Így minden nap mentünk az orvosához, aki megpróbálta bennünk tartani a lelket. Ám az esküvő előtt egy héttel közölte, hogy már a tüdején és a nyirokcsomójában is vannak áttétek. Mind a ketten összetörtünk. Egyik nap láttam Marcuson, hogy nagy fájdalmai voltak. Meg is említettem ezt az orvosnak, aki azt mondta, itt az ideje a morfium injekcióknak, már csak így tudja elviselni a fájdalmat. Mia rengeteget volt vele, ám láttam, hogy előtte megpróbál erősnek lenni, de már nem megy, így kicsi nagyon gyakran volt Mel társaságában.

  Apropó Melissa. Az ő élete kezd végre helyreállni. Harry és ő együtt vannak, már nem titkolják a szerelmüket senki elől. Így a sajtó nagyon hamar a szájára vette őket, de ez egyiküket sem zavarta, boldogok voltak. Együtt fejezték be Melissa Angel című lemezét is. A legszebb, hogy Melissa titokban rárakatta Harry egyik számát, amit akkor írt amikor, ők külön voltak. Így a Don't let me go lett az ő daluk. Annyira boldogok voltak. Örültem nekik, de irigy is voltam rájuk. Sugárzott róluk a boldogság, ami nekem nem adatott meg. Boldog voltam, mert azzal, hogy hozzámegyek örömet okozok Marcus-nak. Viszont én nem leszek az, engem csak egy valaki tudna boldoggá tenni, Liam. De ő még messzebbre fog kerülni azzal, hogy férjhez megyek.

  Melissa, Harry és a húgom közösen intéztek mindent, az esküvő körül. A helyszínt, a tortát, a zenekart, a vendégeket mindent. Nekem csak rá kellett bólintanom. Egyedül a ruha volt az, aminek a kiválasztásában szervesen részt kellett vennem. Igazából mindenki tudta, hogy nem szerelemből megyek férjhez, mégsem szólt senki egy szót sem.

Az esküvő előtti napon Melissa közölte Marcus-szal, hogy sajnálja, de el kell, hogy raboljon, mivel a babona szerint nem tölthetjük együtt az estét. Így Marcus a barátaival és egy orvossal töltötte az esküvő előtti utolsó órát, még én Melissa házában kötöttem ki. Mindenki nagyon izgatott volt körülöttem, nem értettem mire. Bezártak a szobámba, azzal a mondattal, hogy nem jöhetek ki, amíg a meglepetésem készítik. Közöltem velük, hogy nem vágyom semmire. 10 óra körül arra riadtam, hogy valaki kinyitja az ajtót.
- Ki az? - kérdeztem meg rettegve.

- Nyugi! Én vagyok az! - mondta a barátnőm. - Menj és öltözz át a fürdőben lévő ruhába. - mondta és betolt az említett helységbe. Ahol egy nagyon szép halvány rózsaszín selyem hálóing és köntös volt kikészítve. Gyorsan belebújtam. Éppen kifelé indultam amikor berontott a barátnőm, és elkezdte csinálni a hajam. Igazából csak oldalra font egy tincset és behullámosította azt.
- Elmondanád végre,, hogy mi ez?
- Egy meglepetés. Remélem nem fogsz érte haragudni. - mondta szégyellősen. - Kövesd a gyertyákat és eljutsz a meglepetésig. - nem értettem mire gondol. Ekkor kilökött az ajtón és megláttam. A házban teljesen sötét volt, kivéve a lépcsőket megvilágító mécsesek. Melissa azt mondta, hogy kövessem őket. Azok pedig kivezettek a lakásból, ki egészen a kertig, ahol a legnagyobb meglepetésemre, egy mese látványa fogadott. A fákra égők voltak feltéve, középen pedig egy hatalmas leeresztett oldalú hófehér selyemsátor volt. Oda is követtem a fényeket, amikor beértem ledöbbentem. Itt is mindenhol égők voltak, virágok és párnák, a földet pedig egy vastag szőnyeg borította.. Nagyon romantikus volt, láttam bent sütiket, gyümölcsöket. Megdöbbenésemre a kinti hideg ellenére itt nagyon jó meleg volt, habár nem láttam sehol tüzet, ezért elkezdtem kutatni a hő forrása után. Ám nem a meleg forrását, hanem Liamet láttam meg, ahogyan bezárja a bejáratot.
- Mit csinálsz itt?
- Meglepetés. - mondja halkan és lehajtja a fejét.
- Ez a te meglepetésed?
- Igen.
- De miért? Én holnap férjhez megyek.
- Tudom.
- Akkor?
- Szeretlek.
- Liam. Férjhez megyek.
- Tudom, hogy Marcus rákos. - mondta ki és egyre közelebb jött.
- Mi?
- Melissa elszólta magát. Tudom, hogy nem vagy szerelmes.
- De szerelmes vagyok. - mondtam neki. Nem is hazudtam, hiszen őt szerettem.
- Kibe?
- Lényegtelen. - mondtam és elfordítottam a feje róla. Nem akartam, hogy lássa a kibuggyanó könnycseppjeim.
- Nem az. Nagyon is fontos. - mondta és felemelte a fejem. Elkezdte lesimogatni a könnycseppjeim. - Szeretlek. Mindennél jobban szeretlek. Hibát követtem el, amikor Donna-val találkoztam. Ha hiszed, ha nem csak azért voltam vele, hogy tisztázzak mindent. Az a kép, amin úgy látszik, mintha lefeküdtünk volna, nem igaz. Aznap zártam le mindent, de ő nem akarta és nekem esett. Ne haragudj, hogy elrontottam mindent. Sze-ret-lek. - mondta és minden egyes szótagra lecsókolt egy-egy könnycseppet az arcomról. Végül pedig megcsókolta a szám. Nem bírtam tovább átkaroltam és viszonoztam a csókját. Csókolt, ahol ért, annyira más volt, mint amikor Marcus tette ezt. Most éreztem, hogy a szívem örült zakatolt a szívem, a gyomromban a pillangók őrült táncba kezdtek. Éreztem, ahogy letolja a köntösöm, de gyorsan megállítottam.
- Nem szabad. - tiltakoztam, de közben hagytam lecsúszni az említett ruhadarabom. - Nem tehetem meg ezt Marcus-szal.
- Rendben. Tiszteletben tartom. De tud, hogy szeretlek és várok rád.
- Komolyan gondolod?
- Igen. - mondta, majd látva, hogy nem válaszolok ellépet mellőlem. Lehajtotta a fejét és elindult kifelé.
- Liam! - mondta és megfordult.
- Én is szeretlek! De félek. Félek attól, hogy megint megtörténik, hogy elhagysz.
- Nem fog megtörténni. Ígérem. - mondta és visszasietett hozzám.
- Nem akarok több hazugságot. - mikor ezt mondta az arcomat simogató keze megállt a mozgásban. Éreztem, hogy van valami van. - Liam? Mi az?
- El kell mondjak valamit. - éreztem, hogy a gyomrom görcsbe rándul. - A munka helyed a Leeyum P. ...
- Igen?
- Az én cégem. - suttogta halkan.
- Tessék?
- Az én vállalatom. Azért vettelek fel, mert nem akartam, hogy bármiben is hiányt szenvedjetek Miával. Tudtam, hogy tőlem nem fogadsz el pénzt, így cselhez folyamodtam és alkalmaztalak. Nem akartalak becsapni, de így volt biztos anyagi háttered...- még folytatta  volna, de a szájára tettem az ujjam.
- Ne folytasd. Mérgesnek kéne lennem, de nem tudok az lenni. Szeretlek.
- Szökj el velem.
- Ha nem lenne a helyzet megtenném, de megtenném.
- Rendben várok.
- Nem kell sokáig. - suttogtam halkan.
- Miért?
- Áttéteket találtak nála. Alig van hátra egy hónap.
- Őszintén sajnálom.
- Köszönöm.
- Kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Itt maradsz velem reggelig? Nem kell semmit tennünk, csak maradj velem, addig amíg el nem visznek mellőlem. - elkezdtem mérlegelni, hogy mi a helyes. Ám úgy döntöttem ideje önzőnek lennem.
- Igen maradok.
Ekkor odaálltam mellé ő pedig lehúzott a szőnyegre. Nem tettük meg. Nem tartottuk tisztességesnek Marcus-szal szemben. Nagyon sokáig beszélgettünk. Egyszer csak elnyomott minket az álom. Arra keltünk, hogy Melissa ébreszt minket. Fájóan, de elváltunk egymástól. Liam elment, hogy elkészüljön az esküvőre.

Melissa pedig feltuszkolt az emeletre. Ott gyorsan le kellett fürdenem, mivel a kozmetikus, a fodrász és egy egész szépészeti stáb várt rám. Nagy nehezen, de rávettem magam, hogy neki fogjak a készülődésnek. A a fodrász megcsinálta a hajam. Utána pedig a sminkes vett kezelésbe. Nagyon halvány sminket kértem. A fodrásznak sem engedtem meg, hogy pudlit csináljon belőlem. Nagy nehezen embert faragtak belőlem. Aztán megérkezett a szalonból a ruha. Azt is gyorsan rám adták és már is készen álltam. Minden annyira szép és tökéletes volt, de én mégsem éreztem annak. Talán, ha Liam várna az oltárnál más lenne. De nem ő lesz ott, hanem Marcus. Nem hagyhatom őt cserben. A gondolataimból Mel szavai térítettek észhez.
- Itt az ideje menni.
- Tessék?
- El kellene indulnunk.
- Jó.- mondtam és  gyönyörű fehér ruhámban felálltam, majd elindultam kifelé, amikor elkapta a karom. - Csak legyél kicsit boldogabb. - majd elindultunk a végső irányba.
A saját esküvőmre alig emlékszem. Tudom, hogy szép volt, mivel a barátaim a szívüket-lelküket beleadták a szervezésbe és a kivitelezésbe. Egész este pókerarcban ültem, hogy senkinek ne tűnjön fel a kétségbeesésem. De ki érezte volna magát jól a helyemben? Az agyam tudta, hogy helyesen cselekszem, a szívem nem. Boldog voltam, mert Marcus-t hosszú idő után újra boldognak láttam, viszont elkeserített a tudat, hogy nem Liam-mel vagyok. Észre sem vettem és már a lakás felé tartottunk. Láttam, hogy a férjem nagyon kifáradt, de rettegtem. Hátra van a nászéjszaka. Hogy miért féltem tőle? Nos, még soha életemben nem feküdtem le senkivel. Az első alkalmat az igazival képzeltem el.
Remegő lábakkal értünk fel a lakásba, ahol elmentünk átöltözni. Felvettem a Melissa által elcsomagolt hálóinget és óvatosan lépdeltem Marcus szobája felé. Ahol halk kopogtatás után benyitottam.
- Szia! - mondtam halkan.
- Gyere beljebb ne ácsorogj ott! - mondta halkan és felállt. Rajta pedig egy selyem pizsama volt. - Istenem te félsz! -mondta majd elkezdett köhögni.
- Nem én....
- Te rettegsz. Most elmondom. Nem fekszem le veled.
- Baj van velem?
- Nem. Te egy angyal vagy. Tudom jól, hogy még nem voltál soha senkivel.
- De... - ám feltartotta a kezét és folytatta tovább.
- Ez a jog nem engem illet, hanem Liam-et.
- Tessék? - nyeltem nagyot, de a könnyeim nem tudtam visszaszorítani. Ő pedig odajött és letörölte azokat.
- Tudom, hogy azért vagy velem, mert boldognak akarsz látni, de így te nem vagy az. Te Liam-et szereted. Látszik, ahogy egymásra néztek. Minden apró mozdulatotok erre utal.
- Ne haragudj, én nem ezt akartam.
- Nem te azt szeretnéd, ha én boldog lennék. Az is vagyok, és örülök, hogy a feleségem vagy, habár tudom, hogy nem sokáig.
- Marcus!
- Ez az igazság. Nem akarom, hogy sokáig gyászolj. Szeretném, ha boldog lennél. Most pedig gyere feküdjünk le aludni, nagyon kifárasztott a mai nap.
Azzal pedig magával húzott az ágyba, átkarolt és úgy merült álomba. Én nem tudtam, a bűntudtaom nem hagyott álomba merülni. Szégyelltem magam az érzéseim miatt, hiszen már a férjem előtt sem tudtam letagadni azokat. Csendben elkezdtem sírni, arra gondolva, hogy mi lesz velünk ezután. Szerettem Liam-et, de nem kívánhatom Marcus halálát sem. Elalvás előtt az jutott eszembe, vajon meddig leszek még 'boldog' ifjú feleség, és azután szomorú özvegy.

Tizenhetedik rész

Aloha!
Meghoztam a mai frisset, amit sikeresen időre pontra tettem.
Remélem tetszeni fog és írtok nekünk véleményt. :D
Legyetek jók a hétvégén és pihenjetek sokat, mert én ezt fogom tenni.
Sok ölelés és puszi:*
Christina.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Vissza az életbe

  A hír mindenkit teljesen lesokkolt, de a legnagyobbat még senki nem tudta és Liza azt is akarta, hogy titokban maradjon. Így ezt titokban is tartottam, bár nagyon szívesen lefejeltem volna Liam-et, aki nap mint nap pocskondiázta Marcus-t, amiért elveszi az ő Liza-ját. Bosszantó volt, minden edzésen hallgatni, hogy mennyire bánja már és, hogy mit miért meg így tovább.

   Egy hete volt az leánykérés és azóta valahogy megpróbált mindenki hozzászokni az új helyzethez. Én sokkal felszabadultabb lettem és végre visszatértem az edzésekhez és az énekléshez, valamint Zayn újraszervezte a turnét, ami Liza és Marcus esküvője után kezdődik, Londonban. Az új albumon is elkezdtem dolgozni és titokban a meg nem született gyermekemnek akartam dedikálni az egészet. Erről senki nem tudott, de számomra ez az egy módja maradt az emlékezésnek és az album címe is a gyermek nevét kapta, amit Harry választott ki.

   Mikor megtudtam, hogy neki kellett eltemetni, az teljesen összetört. Utána mondta Liza, hogy részegen szedték össze a kicsi sírja mellől a szívem szakadt meg. Csak szerettem volna megbeszélni vele és elmondani, hogy nagyon sajnálom, de szükségem van rá. De bármennyit próbáltam, nem vette fel a telefonját és nem jelentkezett. A fiúk szerint nagyon szenvedett, ám nekem nem volt honnan tudjam, hisz több, mint egy hónapja nem láttam. Az albumra a dalokat egyedül alkottam, hisz nem volt partnerem és azt hiszem jobb is volt így, mert legalább az összes bánatomat kiírhattam magamból.

   Preston ügyében megkezdődött az eljárás és az ügyvédeim azt mondták, hogy még annál is többről van szó, mint amiről én tudtam, ugyanis kiderült, hogy az albumok bevételéből és a jegyárakból is jó sokat zsebre tett, így sikkasztásért is legalább 10 év börtön elé néz. A tárgyalás napján be kellett mennem vallomást tenni, amit szemrebbenés nélkül meg is tettem. Azt akartam, hogy az a szemétláda megkapja, amit érdemelt, minden egyes percért, amit miatta kellett szenvednem. Végül harminc évet kapott, de jó magaviseletért húsz év múlva feltételesen szabad lábra helyezhetik. Nem tartottam elégnek a büntetést, viszont boldoggá tett, hogy rács mögé került az a mocsadék. A tárgyalás után egyből a temetőbe mentem és vittem friss virágot Angel sírjára. Mióta kiengedtek a kórházból, minden héten megtettem, mivel az volt az egyetlen emlékem a soha meg nem született lányomról. Szerencsére soha nem futottam bele Harry-be, mert bár beszélni akartam vele, nem voltam abban az állapotban, hogy megtegyem. De amióta legjobb barátnőm felrázott és kitépett a depresszióból végre úgy érzetem, újra én vagyok és végre el tudom intézni.

   Liz engem bízott meg az esküvő részleteinek kidolgozásával, ugyanis ő nagyon elfoglalt volt és nem tudta rávenni magát, hogy azzal a munkával foglalkozzon, ami hozzá köti egy haldoklóhoz. Szerette Marcust, láttam rajta, de az nem ugyanaz volt, mint ahogy Liam-re nézett. Rá annyi szeretettel nézett, vágyakozással és szomorúsággal, hogy akárhányszor együtt láttam őket, szerettem volna jól megrugdosni mind a kettőt, hogy térjenek már észhez, de nem lehetett. Marcus-nak törődésre és szeretetre volt szüksége, ami a pici és Liz meg tudtak neki adni, még akkor is, ha barátnőm nem szerelmemmel szerette. A férfinak ez is elég volt. Már lefoglaltam a termet az esti fogadáshoz, beszéltem az anyakönyv vezetővel és a pappal is. Az esküvő végleges időpontját Április másodikára tettük, mert akkor már nagyon szép az idő és mert akkor volt a leghamarabb szabad időpont az étteremben, ahol a termet foglaltam. A menüt még ki kellett választani és a zenekar sem volt sehol, de a vendéglista legalább kész volt, így a meghívókat már megrendelhettem. Csak a szűk család és a barátok szerepeltek a listán, viszont így is összejött a száz fő.

  Épp tortakóstolóra készültem, hogy végre azt is letudhassam. Hajamat begöndörítettem, így hullámos loknikban hullott vállaimra, Bőrnadrágot és fehér inget választottam, hozzá egy bézs bőrdzsekit, Fújt a szél és hideg volt, így egy kesztyűt is kerestem, meg a bokacsizmáimat, amiket vagy ezer éve nem hordtam. A tortakóstoló előtt még találkozóm volt a menedzsmenttel, hogy át tudjunk rágni még néhány dolgot az új albummal, a stúdiófoglalással és a turnéval kapcsolatban. Louis és Zayn már a terepjáróban vártak rám, amit Lee küldött értem. Benn egy biztonsági őr és a sofőr is ültek, amin nem lepődtem meg, mindig is odafigyeltek, hogy a rajongóim ne közelíthessenek meg két lépésnél jobban. Az egyetlen probléma az volt, hogy épp attól nem védett meg senki, akitől kellett volna.

   Beszálltam, adtam két-két puszit a srácoknak, majd leültem velük szemben, ugyanis a kocsi belső tere úgy volt alakítva, hogy a két széksor egymással szemben legyen, így is megkönnyítve a beszélgetést. Mindketten kipihentnek és vidámnak tűntek, jókat poénkodtak a sofőr kárára sajnos.

-  A táncosokat már leszerződtettük a turnéra, jövő héten kezdődnek a próbák. A stadionok, ahol a koncertek lesznek hatalmasak és, amint megtudták, hogy újrakezded a turnét, azonnal minden jegy elkelt. Sőt, júliusra egy fesztiválfelkérést is kaptál. Ezt fogjátok ma Lee-vel és a többiekkel megbeszélni. Niall már teljesen be van zsongva, annyi új mozdulatot talált ki és egész koreográfiákat állított össze - mesélte Zayn izgatottan, miközben profihoz méltón, le sem vette szemét tabletjéről, amin éppen valami mailt pötyögött.

-  Két nap múlva sajtótájékoztatót tartunk, ahol bejelented az új albumod, utána lesz egy Swarovski fotózásod és egy Pepsi reklám, amit Adam Lambert-tel forgattok. Egy hét múlva pedig meg kell jelenned egy jótékonysági rendezvényen, majd intézünk egy partnert, utána adomány gyűjtő bál lesz az árvák számára a Városháza rendezvénytermében. Közben próbák és még egy fotózás valami órás céggel, valahová leírtam a nevét, majd elküldöm üzenetben, továbbá..

-  Azt hiszem ennyi elég lesz egyelőre - emeltem fel kezeimet ijedten.

-  Sajnálom, de nagyon sok mindent kell bepótolnod, míg nem voltál épp a toppon, az események nem álltak meg és nem győztem visszautasítani a reklámfelkéréseket.

-  Én is sajnálom, hogy ennyi bajt okoztam. Ígérem nem fordul elő többet - hajtottam le a fejem.

-  Erről nem te tehetsz, hanem az a szemétláda. Most viszont új erővel fogunk belevágni az egészbe. Mi a véleményed a saját parfümről? - vette elő Luo saját tabletjét és beindította.

-  Nem kell megvárnunk Lee-t? Úgy értem ezek az ő döntései is, nem?

-  Ezek az ő kérdései és szerette volna, ha átvesszük őket veled, mielőtt a Scala-ba érünk.

-  Ó, akkor nem öltönyös megbeszélés lesz, hanem reggeli? - vigyorodtam el és hátradőltem a kényelmes bőrülésen.

-  Igen, mivel nagyon rég ebédelt együtt az egész csapat.

-  Mármint az egész...

-  Harry is jön - válaszolta meg a fel sem tett kérdésem Zayn, amitől egyszerre fagyott meg bennem a vér.

-  Őt sem hagyhatjuk ki a megbeszélésből. És szerintem jó lesz, ha ti ketten végre találkoztok - magyarázta Luo mélyen a szemembe nézve.
-  És akkor mi lesz? Mégis mire számít mindenki, hogy mi fog történni?
-  Arra, hogy ti ketten végre kibékültök és újra összeáll a bomba duó. Ti ketten tökéletesek vagytok egymásnak és nagyon jó lenne, ha meg tudnátok beszélni a történeteket. Semmi értelme a múlton rágódni, hisz itt a jövő, mindkettőtök számára. - Zayn nagyon nyugodtan beszélt, szinte kirázott a hideg a szavaitól, de tudtam, hogy igaza volt, ezért elhatároztam, hogy a megbeszélés után elhívom Harry-t a tortakóstolóra, hogy meg tudjunk beszélni mindent.

   A kocsi leparkolt a Scala előtt, mi pedig mind kiszálltunk. Állt ott egy kisebb csoport rajongóm, akikekkel képeket csináltam és aláírásokat adtam meg ölelgettük egymást egy kicsit, majd végül bementünk. Nem volt nehéz rájuk találni, ugyanis az ő asztaluk volt a leghangosabb. Liam és Niall veszekedtek valamin, Lee telefonált, míg Harry hangosan röhögött a két hülyén. Amint észrevettek minket mind abbahagyták, amit épp csináltak és kedvesen mosolyogva vártak ránk. Menedzserem kihúzta a széket maga mellett, hogy le tudjak ülni, így pontosan közé és a fürtös közé kerültem. Nem mertem a szemébe nézni, féltem, hogy megvetést vagy rosszabbat találnék benne, így inkább frusztráltan méregettem kezeimet, amik ölembe ejtve hevertek és körmeimet piszkálgattam, amik már így is tövig voltak rágva.

-  Mel, úgy örülök, hogy végre visszatértél közénk. Nagyon hiányzott a kedvenc ügyfelem - köszöntött Lee széles vigyorral, mire hálásan rámosolyogtam.

-  Örülök, hogy még nem bontottad fel a szerződésemet.

-  Lelki problémáid voltak. Demi Lovato is lemondott majdnem egy egész turnét a betegsége miatt, neked is meg fogják bocsájtani, főleg, hogy az újonnan bejelentett turnéra már majdnem minden jegy elkelt. És nem mellesleg mindenki várja már az új albumodat.

-  Új album?! - fordult felém Harry meglepetten.

-  Igen, a mi kis angyalunk új albumon kezd el dolgozni hamarosan, amire teljes egészében ő írta a dalokat. a stúdiót Március 15-től foglaltam egészen Május elejéig, ha kell tovább is.

-  És mikor akartál nekem szólni, hogy már nincs igényed a szolgálataimra? - préselte fogai között idegesen, mire végre, először hosszú hetek óta a szemébe néztem. Ideges volt, zöld íriszei épp csak nem szikrákat szórtak és nagyon megrémültem attól, amit láttam. Kialvatlan volt és nyúzott, ő sem volt jobb bőrben, mint én, annyi szerencsém volt, hogy nekem segített az alapozó és a tonna púder, ami mind azt voltak hivatottak szolgálni, hogy ne úgy nézzek ki, mint egy hobo.

-  Nem tudom, valahogy nem igazán jelentkeztél, hogy érdekel mi a szar van velem! - csattantam fel idegesen, mire mindenki ijedten kapta felém a fejét.

-  Már elnézést, de te sem igazán voltál ott, hogy megkérdezd, hogy éreztem magam, amikor a lányunkat temettem. Ott álltam egyedül, mint egy hülye és vártam, hogy felbukkansz, de e inkább elzárkóztál mindenki elől és le se szartad, hogy esetleg szükségem lenne rád! Mégis mit képzeltél? Hogy csak neked rossz? Azt hitted én nem érzek semmit? Hadd áruljam el, hogy nagyon is érzek és most az egyetlen dolog, amit érzek, az az utálat. Utálom, hogy nem szóltál terhes voltál, utálom, hogy az a szemétláda megtette veled azokat a dolgokat úgy, hogy senki nem szólt, hogy tehessek valamit érted. Utálom, amiért kizártál és utálom, hogy ennyire távoli vagy. De leginkább magamat utálom, amiért nem tudtalak megvédeni. - Látszott rajta, hogy minden védőfala lehullott, könnyei peregni kezdtek és ajkai remegtek, ahogy arcát tenyereibe temette, hogy kelljen még csak rám se néznie.

-  Nem tudom ki volt az, aki nem jött el a kórházba. Azt hittem együtt átvészelünk mindent és az alatt a két hét alatt az tartotta bennem a lelket, hogy esetleg majd ha hazaértem eljössz és meglátogatsz, mindent megbeszélünk és miután végre megszabadulunk Preston-tól együtt újra kezdünk. Együtt..érted? Én mindent veled akartam csinálni... Mindent, az utolsó napig, de te úgy látom nem kívánsz velem megosztani semmit. - Már én is könnyeztem, de nem engedtem testemnek, hogy összezuhanjon és méltóságteljesen tűrtem, ahogy a négy fiú és menedzserem tátott szájal néznek ránk és nem mondanak semmit. Nem tettek úgy, mintha nem hallanák, még csak meg sem próbálták eltitkolni zavarukat és döbbenetüket, ami kicsit engem is zavarba hozott, de abban a pillanatban végre kiadtam magamból a sok keserűséget, amit eddig tartogattam, hogy egyszerre zúdíthassam a nyakába.

-  Sajnálom, oké?! Nem lehet mindenki olyan erős, mint te! Összeroppantam és nem ment olyan könnyen a kilábalás, mint hittem. Napokig csak ültem és meredtem, nem akartam elhinni, ami történt, utána pedig egyszerűen féltem a szemedbe nézni. Attól féltem utálni fogsz és nem akarsz a közeledben tudni.

-  Hát, most már mindegy. Már nem is akarok a társaságodból. Mostantól a viszonyunk kizárólag munkaviszony lesz. Remélem megfelel - daráltam szárazon és próbáltam tartani magam, de már nem nagyon ment. Felpattantam és kirohantam a mosdóba, hogy rendbe hozzam magam.

   Úgy rontottam be a mosdóba, mintha üldöztek volna, nem is érdekelt, hogy ki néz, vagy ki akar megállítani. A kagyló szélére támaszkodtam és lehajtott fejjel mélyeket lélegeztem. Nem tudom mennyi ideig álltam ott, de egyszer csak karokat éreztem magam körül és valaki szorosan átölelt.Felnéztem és a tükörben Harry-t pillantottam meg, ahogy hátamra támasztott fejjel áll, nem tesz semmit, csak várakozik. Kibontakoztam öleléséből, szembe fordultam vele és karjaimat nyaka köré fonva újra hozzá bújtam. Annyira hiányzott az ölelése, a közelsége, hogy el sem tudom mondani.

-  Olyan hülye vagy... - suttogtam könnyezve inge vékony anyagába.

-  Mindketten azok vagyunk - nevetett fel kicsit, de orra be volt dugulva, így kicsit fura hangja volt.

-  Igazad van. Lehet akkor, hogy újra kezdjük? - Ráemeltem tekintetem és pillantásom összeforrt az övével, egy végtelen másodpercig, míg ajkai rátaláltak az enyémekre és tétova, kicsit esetlen csókba nem egyesültünk.  - Ezt igennek veszem - mosolyogtam csókunkba, mire ő eltávolodott tőlem egy kicsit és homlokát az enyémnek döntve nézett le rám.

-  Az új album... Komolyan nélkülem akarod befejezni?

-  Szeretnéd tudni mi lesz a címe?

-  Igen, ha szabad.

-  Angel. - Ahogy ajkaimat elhagyta a név lélegzete megakadt egy pillanatra, majd halványan elmosolyodott. - Ha szeretnél akkor segíthetsz. Még tervezek az albumra két dalt, de lehetséges, hogy rád is szükségem lesz.

-  Ezer örömmel. - Mosolya szélesebbé vált és még egy gyors csókot kaptam, mielőtt visszatértünk volna a többiekhez, hogy megbeszéljünk még néhány dolgot, mielőtt Lee mindenkit az útjára bocsájtott volna. 

   Elköszöntünk a többiektől és már nem a terepjáróval mentünk a tortakóstolóra, hanem Harry vitt el. Remekül szórakoztunk egész délután, de utána haza kellett rohannom egy kis edzésre, mert Liam diktátor nem engedett lazsálni és le kellett dolgoznom a sok édességet. Mikor hazaértem átöltöztem edző ruhába és csatlakoztam a már az edzőteremben váró edzőmhöz, aki idegesen püfölt egy boksz zsákot. Észre se vett, ugyanis hangosan dübörgött a zene, így egész közel tudtam menni hozzá.

-  Ha így helybenhagyod szegényt szét fog menni - szólítottam meg, mire azonnal megállt és ijedten nézett rám.

-  Sajnálom, ha szétmegy kifizetem.

-  Mondjuk el is mondhatnád mi bántja a lelked és hátha tudok segíteni.

-  Úgysem értenéd meg! - Lemondó volt a hangja, láttam a szemében a bánatot és azonnal tudtam miről van szó.

-  Egy próbát megér. Közben edzünk és a kettő együtt remek lesz. Fair ajánlat, nem?

-  Oké, de nem nyafogunk... - förmedt rám, majd elkezdett a futópad felé terelni. Mindketten elfoglaltuk a helyeinket, majd beindítottuk a gépeket. - Nem értem miért megy hozzá ahhoz a nyálgéphez?! Mikor szeret engem... Látom rajta, hogy szeret és én is nagyon szeretem őt is, meg a kis hercegnőt is. Annyival jobban élnénk mi hárman. Mindent meg tudnék neki adni, amire vágyik. Csak azt akarom, hogy boldog legyen, de mással, hanem velem. Magamnak akarom mindenestől...

-  Arra nem gondoltál, hogy nem szerelemből teszi? - szaladt ki a számon, mire azonnal felkapta a fejét.

-  Ezt mégis miért mondtad?

-  Marcusnak csak pár hónapja van hátra és Liz azt szeretné, ha boldog lenne számára ez az időszak. Nem szereti őt, csupán, mint egy barátot.

   Liam arcára kiült a döbbenet és azonnal megállította a gépet. Leült a szélére és homlokát tenyereibe ejtette. Nem láttam az arcát, de imádkoztam, hogy ne sírjon, mert aznapra épp elég volt a könnyekből. Mellé telepedtem és vállára helyeztem a kezem, majd barátságosan dörzsölni kezdtem, mire rám nézett és szorosan magához ölelt. Fogalmam sincs mennyi ideig üldögéltünk ölelkezve, de biztos akartam lenni benne, hogy nem hagyja el a házamat ilyen felizgatott állapotban, mert ha valami baja esett volna azt soha nem bocsájtottam volna meg magamnak. Mikor nagyjából jól volt kimentünk a konyhába, főztem neki egy teát és hagytam, hogy megnyugodjon teljesen, utána hazavittem. Megbizonyosodtam róla, hogy a bárszekrény és az összes pia a házban el van zárva, majd magára hagytam, mivel nekem is dolgom volt még otthon. A kocsiban halkan dúdoltam és egész jó kedvem volt, ami megmaradt egész hazáig, sőt otthon még jobb lett, mivel a ház előtt megpillantottam Harry-t, ahogy táskájával vállán ácsorog az ajtóban és óráját nézi. Amint leparkoltam kiugrottam a kocsiba és hozzá rohanva, nem foglalkoztam az esetleges paprazzikkal, azonnal szájon csókoltam. Olyan jól esett végre, hogy az leírhatatlan és boldog voltam, hogy az egész délutánt együtt tölthettük és reményeim szerint még nagyon sok időt az életünkből.

Tizenhatodik rész

Sziasztok!

Itt is lenne a mai rész. Bocsánat azért, hogy ilyen későn került fel, de itt van és remélem elnyeri a tetszéseteket . Van benne egy-két meglepetés. :)
Két hét múlva, amikor új résszel jönnék, lehet nem tudom hozni, elfoglaltság miatt. Ez még nem biztos, de van rá lehetőség.
Nyomot hagyni magatok után, még mindig ér.
Millió puszi:
H.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Eddig nem volt elég ?!

  Nagyon nehéz volt az elmúlt időszak. Mel-t kiengedték, de Harry nem várta. Nem tudom, mi történt köztük a kórházban, de valami súlyos dolognak kellett lennie, ha egyikük sem volt hajlandó nyitni a másik felé. Tudom, hogy mind a ketten makacs emberek, de szeretik a másikat. A fiúk beszámoltak róla, hogy múltkor Harry-t a kislánya sírja mellől szedték össze, a fiú ugyanis ott ült részegen a szakadó esőben. Melissa előtt pedig szóba sem szabadott hozni, még a kicsi létezését sem. Mind a ketten az idegeimre mentek már.

 A sajtó megtudta a Preston ügyet, szerencsére a terhesség nem derült ki.  Louis-nak és Zayn-nek volt a legtöbb munkája. Az előbbinek azért kellett munkálkodnia, hogy semmit ne tudjanak meg a hírekre vadászó hiénák. Az utóbbinak, pedig le kellett mondani a turnét, mivel a barátnőm nem volt olyan állapotban, hogy fojtatni tudja.

  Az én életem szerencsére rendben volt, habár zavart, hogy Marcus mostanában nagyon sokat betegeskedik. Elment orvoshoz, de a doki azt mondta neki, hogy ez egy szimpla tavaszi megfázás, legalábbis ő ezt mondta nekem. Nem tudom, nagyon zavar. Emellett valamelyik nap pakoltam otthon, amikor a zakójából, kiesett egy kis dobozka, nem tudtam ellenállni a kísértésnek és kinyitottam. A doboz egy meseszép gyűrűt rejtett. Ekkor ütött szöget a fejembe, hogy lehet meg akarja kérni a kezem. Nem kérdeztem rá, de tegnap szólt, hogy ma beszélni szeretne velem, ezért elvinne vacsorázni. Azóta nem találkoztunk, mivel ő elment otthonról. Nem tudtam, mi tévő legyek. Gyorsan döntöttem és átmentem a depressziós barátnőmhöz. Az ajtóban az öccsével futottam össze, aki közölte, hogy a nővére továbbra is a szobájában ül és maga alatt van. Ekkor telt be a pohár. Egy hónapja van otthon és folyamatos depresszióban van. Berohantam a konyhába ott magamhoz vettem egy kancsó hideg vizet és felrohantam vele az emeletre. Ott a barátnőm ajtaját kopogás nélkül kicsaptam ő a foteljában ücsörgött, a függönyök be voltak húzva. A rettenetes levegőtlenség mellett még állott, büdös szag volt benn. Odamentem a kuporgó meredten bámuló barátnőmhöz fogtam és ráborítottam a hideg vizet. Hirtelen felpattant és elkezdett szidni engem, de nem érdekelt, a függönyéhez mentem kirántottam és hagytam, hogy beömöljön a szobába a fény. Még az ablakokat is kinyitottam, mivel tudtam tovább viselni ezt a szagot. Időközben elkezdtem pakolászni, közben pedig folytattam a felém áramló szidalmakat. Egy idő után meguntam és felcsattantam.

- Na ebből most van elegem!
- Miből?
- Ebből a tömény önsajnálatból. Melissa mindenki elvesztett valami kicsit akkor, amikor elment a kisbabátok, de te úgy teszel, mintha csak te sérültél volna. Ne szólj közbe! - kiabáltam rá. Ő elkezdett sírni, de tudtam, ha elgyengülök soha nem lesz ennek vége, ezért megacéloztam magam. - Szerinted Harry, hogy érezte magát, mikor megtudta, hogy a kislánya akiről nem is tudott meghalt? Szerinted csak te vesztettél? Harry a temetőben a lányotok sírja felett fetrengett részegen valamelyik nap, úgy kellett elrángatni. Louis-nak nincs egy szabad perce, mivel megpróbálja óvni a csendes szenvedésed. Zayn-t mindenki szidja, mert elmaradnak a koncertjeid. Niall és Liam felcsapott testőrnek, minden nap itt vannak és figyelik, hogy ne csinálj baromságot. Az öcséd ahelyett, hogy az új barátnőjével lenne azon aggódik, hogy ne legyél öngyilkos. Harry szeret, te is szereted őt, vele lehetnél ha nem lennél ennyire önsanyargató és idióta. Sőt elkezdhettetek volna gondolkodni a közös életeteken. Tovább kell lépned. Ha nem teszed meg elveszíted őt. Fogd már fel végre! - ordítottam vele torkom szakadtából. De ő csak sírdogált és engem nézett. Meguntam felrántottam és bevonszoltam a fürdőbe, hogy szembesítsem a gonosz valósággal. - Az a nő aki a tükörben van nem Melissa Jordan. Ő nem lenne kócos, lenne rajta egy kis smink, soha nem viselne gyűrött kajafoltos nagymama szabadidőt. Soha nem lenne büdös, te pedig bűzlesz, több értelemben is. Elhagytad magad. Úgy érzem hagytunk elég időt a gyászra, de most elég. Elmész fürdeni és hajat mosni én addig kitakarítom a szobád és főzök valami ehetőt. - választ meg sem várva rácsaptam az ajtót és elkezdtem sírni, végre én is megtehettem. Gyorsan összeszedtem a szemetet és közben hallottam, hogy megnyílik a csap. Amit tudtam rendbe tettem. Fent hagytam, hogy egyedül készülődjön ezt magában kell tisztáznia. Lementem, hogy főzzek valamit, de hűtőben nem sok mindent találtam. De a bent lévő alapanyagokból baconos-tejszínes póréhagyma levest dobtam össze. Mire leért megterítettem. A haját megszárította és kontyba fogta, Harry egyik pulcsija volt rajta és egy farmer.
- Szia! - mondta halkan és pulcsi ujját gyűrögette.
- Szia! - mosolyogtam rá. - Pont kész van a leves, gyere egyél valami rendeset rád fér már. - erre a legnagyobb meglepetésere odajött és átölelt.
- Köszönöm.
- Erre valók a barátok. Inkább hagyjuk a témát.Gyere egyél. - mondtam és kihúztam a székeinket. Ő pedig leült és elkezdett enni. Jól esett nézni, ahogy lapátolja be a levest. Ráférne egy kis hízás. Egy ideig csendbe eszegettünk, majd miután megette a levest, elvettem a tányérokat és elé raktam egy csésze kávét. Ő rám nézett.
- Veled mi újság?
- Semmi különös. Nagyon hiányoztál nekünk. A munkám továbbra is fantasztikus, ja és szerintem ma Marcus meg akarja kérni a kezem. - tettem hozzá mellékesen.
- Mi van? - nézett rám és letette a bögrét.
- Találtam egy gyűrűt otthon és Marcus ma valami fontosat akar megbeszélni velem.
- Istenem! Gratulálok. - odajött és átölelt. Tudtam, hogy neki elmondhatom a nélkül, hogy elítélne.
- Nem tudom mit válaszoljak neki. - mondtam halkan. Ő elengedett és döbbenten nézett rám.
- Még mindig Liam-et szereted, igaz?
- Igen.
- Akkor ne menj hozzá!
- Ez nem ilyen egyszerű! Nem tudnám elviselni, ha még egyszer átverne. Én tényleg beleszerettem. De Miára is gondolnom kell. Nem hagyhatom, egy ilyen csapodár környezetben.
- Álljunk meg. Mia lenne az utolsó akit zavarna Liam. 4 ember sorsáról döntesz.
- Tudom. Ezért is félek. Nem akarom megbántani Marcus-t, mert annyit segített. De nem tudok rá úgy nézni, mint Liam-re.
- Jó. Hívd fel, hogy ide jöjjön érted.
- Miért?
- Itt készülsz a vacsorára. Gyere velem. - kézen fogott és felvitt és a gardróbjába ültetett le. Folyamatosan pörgött és hozta a ruháit. Elém rakta majd elvetette az ötletet. Végül egy nagyon szép fehér ruhát talált, hozzá pedig kék kiegészítőket vett elő. Miután lefürödtem és belebújtam, boldogan szemlélte a művét.  - Nagyon tetszel. Beszéltél Marcussal?
- Nem. Csak küldtem neki egy sms-t.
- Most jön a hajad és a sminked. - hajamat begöndörítette, így az eddig sem túl hosszú hajam, még rövidebbnek tűnt, a sminkem pedig nagyon szolíd mégis elegáns lett.
- Tetszem?
- Nagyon. - mondta. Ekkor ajtó csapódást hallottunk és lementünk megnézni ki az, de csak a döbbent fiúkat találtuk lent. A bámulásból Niall riadt fel először.
- Ez egy dupla WOW! - mindenki kérdőn nézett rá. - Hát Melissa nincs a szobájában. Lisa meg ultradögös ebben a cuccban.
- Nos, Marcus vacsorázni visz és valami fontosról akar beszélni velem. -  a többieket jobban lekötötte, hogy Melissa köztünk van.
- Mi történt? -kérdezte meg Zayn. Ekkor kintről dudaszó hallatszott, jelezve, hogy megérkeztek értem.
- Melissa elmeséli. Nekem mennem kell. - mikor kifelé tartottam meghallottam, Mel hangját.
- Liz! - mikor hátrafordultam ott volt a fiúk gyűrűjében. Rám nézett és annyit mondott. - Csak okosan. Jó?
- Rendben.

  Kint Marcus várt rám. Amikor beszálltam a kocsiba láttam, hogy sápadt, meg is jegyeztem neki, de ő azt mondta, hogy nincs baj. Egy jó ideig mentünk, amikor egy jól kivilágított parkhoz értünk. Marcus előzékenyen kinyitotta az ajtót és a kezemért nyúlt, amikor megfogta, éreztem, hogy nagyon meleg. Féltem attól, hogy lázas lehet. De nem szóltam neki, a parkban egy vízbe nyúló pagodába vezetett, ami gyönyörűen fel volt díszítve, belül pedig két személyre volt megterítve.

- Meglepetés!
- Ez meseszép!
- Köszönöm. Akkor vacsorázzunk. - mondta és kihúzta a székem, majd leült velem szemben. A vacsora kellemesen telt, habár továbbra is aggódtam érte nagyon sokat köhögött és szemmel láthatóan lázas volt. Az evés végén megkérte, hogy táncoljak vele. Már egy ideje táncoltunk, amikor letérdelt elém és megkérdezte, amitől annyira féltem. - Elisabeth Benett nem ismerjük egymást túl régóta, de szeretném megkérdezni, hogy hozzám jössz e feleségül?  -ekkor elővette a zsebéből, a már ismert dobozkát és kinyitotta.

  Amíg a válaszomra várt elkezdett köhögni, majd csak annyit láttam, hogy sugárban vért hányt a ruhámra. Én kétségbe esettemben elkezdtem segítségért kiáltottam én pedig leültem a földre, láttam, hogy Marcus még lélegzik, de nincs eszméleténél, a kiérkező pincérek azonnal mentőt hívtak, ami perceken belül ki is érkezett. Vele együtt szálltam be a kocsiba. Ott kérdezgettek, hogy tudok e valami betegségről. Ott nemmel válaszoltam. Amikor bementünk, nem engedték, hogy vele menjek, kint kellett várnom. Már egy ideje várakoztam, amikor egy nővér szólt, hogy bemehetek hozzá. A sírás kerülgetett, amikor megláttam őt a gépekre csatolva. Bent ültem és a kezét simogattam, amikor megjelent egy orvos és kihívott a szobából.

- Jó napot! A nevem Dr. Theodore Novak és én vagyok Mr. Brooks kezelőorvosa.
- Mi baja van? - kérdeztem meg kétségbe esve.
- Ön nem tudja?
- Nem.
- Ezt szerintem nem nekem kéne elmondani.
- Most azonnal mondja el. Nem magát hányta le vérrel a férfi akkor, amikor megkérték a kezét. - vágtam hozzá sírva.
- Őszinte részvétem kisasszony. A vőlegényének leukémiája van.
- Tessék? - néztem rá elszorult torokkal és éreztem, hogy összeomlik a világom.
- Marcus leukémiája visszafordíthatatlan. Már 1 hónapja közölték vele a leletei szerint, ám elutasította a kezelést.
- Van valami ami segíthet?
- Nincs.
- Mennyi ideje van még?
- 2, jobb esetben 3 hónap.
- Istenem az nagyon kevés.
- Sajnálom, hölgyem. Most menjen be hozzá. Úgy látom magához tért. - mondta az orvos és elment. Én pedig óvatosan belépett az ajtón.
- Szia! Úgy látom tudod.
- Miért nem szóltál?
- Mit mondtam volna? Liz képzeld halálos beteg vagyok.
- Nem.
- Jó. Most már tudod.
- Marcus! Igen.
- Tessék?
- Leszek a feleséged.
- Nem akarom, hogy hozzám gyere, azért mert haldoklom.
- Nem azért megyek hozzád. Ha nem lennél beteg még várnék, de így 1 hónapon belül hozzád akarok menni.
- Tessék?
- A feleséged akarok lenni jóban-rosszban.
- A vége nagyon nehéz lesz. Alig tudok majd mozogni. Mindenben segítened kell.
- Úgy lesz. - mondtam sírva.
- Akkor újra megkérdezem. Hozzám jössz?
- Igen. - mondtam és megcsókoltam. Ő pedig az ujjamra húzta a gyűrűt.
- Menj haza átöltözni.
- Jó. Iderendelek egy testőrt melléd. Sietek vissza.
- Ne. Figyelj Miára is. Én ráérek. Úgyis aludni fogok.
- De...
- Nincs, de.
- Akkor reggel itt leszek. - adtam egy puszit a homlokára és elindultam kifelé. Éppen kiléptem volna, amikor utánam szólt.
- Szeretlek.
- Én is. - azzal kiléptem az ajtón. Nem tudtam neki azt mondani, hogy szeretm. Mert szeretem, de nem szerelemmel. Hazamentem, megnéztem Miát és megkértem a dadust, hogy még maradjon. Utána Melissa házához mentem. El kellett valakinek mondanom. Ahogy odaértem becsöngettem. Szerencsémre ő nyitott ajtót, de hallottam, hogy a többiek is bent vannak.
- Liza! Mi van?
- Ne itt, a többiek hallanak.
- Nem figyelnek, playstation-t kaparintottak az öcsémtől. Látom, hogy baj van. - azzal behúzott az előszobába és a konyhába terelt. Ott leültünk és kibukott belőlem.
- Marcus-nak végső stádiumú leukémiája van. Nincs neki hátra maximum 3 hónap.
- Istenem. Annyira sajnálom! - azzal átölelt én pedig sírtam. Elmeséltem neki az egészet, de kihagytam a lánykérős történetet. Megkértem, hogy ne mondja el senkinek, miért megyek férjhez. Megtöröltem az arcom, amikor elkapta a kezem és döbbenten nézett rám. - Végül csak hozzámész.
- Igen. Legalább az utolsó hónapjai szépek legyenek.
- Beáldozod a boldogságod, az övéért.
- Ezt teszi minden jó feleség.
- Ki lesz itt feleség? - kérdezte meg olyan hangosan Tom, hogy a fiúk ledobták a játékot és berohantak a konyhába és döbbenten néztek minket. Liam közelebb jött és felkapta a kezem és meglátta  a gyűrűt.
- Én. Ma Marcus megkérte a kezem, én pedig igent mondtam.
- Mikor mész hozzá? - kérdezte meg a kezemet egyre szorossabban fogó fiú.
- Egy hónapon belül Mrs. Marcus Brooks leszek. - mondtam könnyes szemekkel, őt figyelve.