Második rész

Sziasztok!

 Itt is van a második rész. Ez most az én tollamból származik. Remélem tetszik nektek, aki olvassa, az tesz valami jelzést felénk pipa vagy komment formájában.

Nos Bloodorange-zsal  megbeszéltük ( én kitaláltam ő pedig nagyon aranyosan, belegyezett) : D, hogy rendszeressé tesszük a részek feltételét. Így mindig pénteken fogunk új részt hozni nektek. 

Jó olvasást!

Puszi: Réka

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ez nem lehet igaz...

  Már egy hónap eltelt amióta megismerkedtem Melissával. Azóta a novemberi péntek óta, minden nap betért hozzánk valamiért. Végre elmondhatom magamról, hogy szereztem egy barátnőt itt Londonban. Soha nem hittem volna el, hogy ez a bizonyos valaki, a híres Melissa Jordan lesz. Először inkább félve közelítettem, mert nem tudtam milyen reakciót várjak el egy ennyire híres embertől. Hiszen mindenki ismeri őt, ha elmondom a nevét, mindenki rögtön tudja kiről van szó. Azt hittem, hogy egy énközpontú és érdektelen lány. De tévednem kellett, mivel egy nagyon közvetlen és emberi lánnyal ismerkedtem meg, aki meghallgatott és nem ítélkezett felettem. 

   Ha nem volt nagy forgalom, mindig leültem vele beszélgetni, így volt ez egy hétfői napon is, amikor éppen becsöppentem az órámról, csak magamra kapkodtam az egyenruhám és már rohantam is a pult mögé. Nem kellett volna sietnem, mert a hétfői napon alig voltak. Már egy ideje dolgoztam, kiszolgáltam azt a pár embert aki bent volt. Éppen a kávéfőzőt töltöttem fel, amikor megszólalt a csengő. Ránéztem az órára és mosolyogva fordultam meg.

- Óramű pontossággal, mint mindig. - fordultam nevetve az illető felé. Ahogy pillantásunk találkozott, láttam, hogy Melissa nagyon dühös. - Na ülj le és meséld el mi a baj.
- Ez nem az én napom. Van még abból a finom csokis sütiből?
- Tudod, hogy neked mindig van.- mosolyogtam rá, majd letettem elé az édességet. Már töltöttem volna a szokásos teáját hozzá, amikor rám szólt.

- Most nem azt kérek, hanem egy dupla forrócsokit pirított mandulával és rengeteg tejszínhabbal.
- Nem vagyok semmi rossz elrontója, de neked szabad ilyet enni? - kérdeztem meg félve, mivel tudom, hogy milyen szigorú diétára fogja a személyi edzője.

- Az sem érdekel, csak kérlek csináld meg nekem. Legalább Te legyél velem emberséges. - nézett rám azokkal a hatalmas szemeivel.

- Ne nézz rám így. Tudod, hogy úgyis odaadom. Na elmeséled mi a baj? - néztem rá kérdőn. - Egy pillanat, várj!- szóltam, mivel az egyetlen vendég aki rajta kívül volt, fizetni akart. Gyorsan odamentem és rendeztem a számlát, majd távozott. Időközben érkeztek újak, de velük a kolléganőm foglalkozott. Miután visszaértem addigra már megette a sütije felét, így raktam elé egy újabbat. - Akkor elmeséled?

 - Preston. Annyira idegesít mostanában. Nem hagy békén, mindig hívogat, hogy mit csinálok és kivel vagyok.  Folyamatosan ellenőrizget. Spontán feltűnik egy-egy pillanatban, mert kíváncsi rá, hogy mit csinálok. Ez már beteges, nem? - meg sem várva a válaszom, folytatta a mesélést. - Szeretem őt, de megfolyt. Nem hagy nekem privát szférát. Esküszöm, már csak a WC-n vagyok nélküle. Nem tudom, mit csináljak, szakítani nem akarok, mert... - de itt nem folytatta.
- Igen?
- Nem lényeg. Azt érzem, hogy Preston nem bízik bennem.
- Adtál rá okot?
- Nem. Habár nem kifejezetten szereti a fiúkat. - ugyanis Melissa közvetlen környezetében csak srácok vannak. A személyi edzője, a turné menedzsere, a sajtósa, a tánc tanára és a dalszöveg írója is férfi. - Megértem, hogy féltékeny, de ez nem ad okot arra, hogy uralkodjon felettem. Nem igaz? - kérdezte meg. Nem vette észre, de amíg mesélt megette a sütijeit és benyomta a forrócsokiját.
- Szerintem... - kezdtem volna el, de ekkor megszólalt a táskája aljáról, a Beatles - Across the universe. Valaki kereste őt. Mel nem csinált mást csak, morgott az orra alatt és könyékig a táskájában kutatott. Mire megtalálta a telefonját már rettenetesen mérges volt. Miután kivette és ránézett elkomorult a tekintete. Mikor felvette eléggé morcosan szólt bele.
- Halló?.. Nem vagyok otthon... A Carolina Coffee-ban...Egy barátnőm van velem... Nem, nem akarom elhanyagolni a munkám...Engem te ne utasítgass semmire. Felnőtt nő vagyok, azt csinálok akkor és ott, amikor akarok... NE ellenőrizgess te is folyton. Elegem van abból, hogy sem te, sem pedig Preston nem hagytok békén...- ezek szerint most nem a vőlegénye húzta fel.- Nekem fontos, hogy részt vegyek a munkafolyamatokban, de erőszakkal nem megy... Fogd be a szád és örülj. 20 perc múlva találkozunk nálam.- mondta és ledobta a telefonját a pultra, ami átszánkázott azon és belesett az előttem álló mogyoróba.
- Azt hiszem erre még szükséged lesz. - mondtam és a készüléket visszaadtam neki.
- Köszönöm. Ne haragudj de el kell mennem, ez a mocsok Harry, - ő Mel dalszövegírója. - kitalálta, hogy ő most akar dalt írni, de nélkülem nem megy neki. Egyszerűen megőrjít. Ám ezeket leszámítva egy nagyon aranyos srác.
- Ahan. - néztem rá mosolyogva és a pultot törölgettem, amíg ő felöltözött és fizetett.
- Elisa ne haragudj, de el kell mennem. Holnap jövök. - majd intett egyet és ott sem volt.

    Amíg elpakoltam utána azon gondolkoztam, hogy milyen élete is van szegénynek. Állandóan nyüstölik. Azt nézik, hogy miből mennyit ehet, mikor mit vesz fel és kivel mutatkozik. A vőlegénye állandóan ellenőrizgeti és ott van a dalszerző srác, akiről folyamatosan kétértelműen fogalmaz. Ezek mellett megpróbálja nevelni a 17 éves öccsét és megfelelni a külvilágnak. A gondolkodásomból egy éles hang szakít ki, amely az egyik sarokasztaltól jön. Úgy néz ki amíg én elmélkedtem új vendégek jöttek.

 - Liam maci! Nem hiszem el! Folyamatosan ott vagy amellett a buta tyúk mellett, hogy ne legyek féltékeny. Szinte alig vagy velem.
 - Donna! Megmondtam, hogy ne hívj macinak. Egyébként az a buta tyúk fizeti minden hülye kis hisztidet, mert ő a főnököm. Hidd el szeretnék veled lenni, de a munkám nem nagyon engedi. Látod, ahogy lett időm rögtön felhívtalak.
 - Szerintem már nem is vagyok neked fontos. - mondta a lány. Ekkor úgy döntöttem, hogy megmentem a srácot a válaszadástól.
 - Elnézést, a zavarásért! De szeretném megtudni, hogy választottak-e már. - ekkor a srác felnézett és elvesztem a barna tekintetében. Nem akartam, hogy a barátnője észrevegye, ezért inkább lesütöttem a szemeimet.
- Nos én kérek egy Latte Machiatót pörkölt mandulával és kérek egy diétás sütit. - mondta lekezelően a lány.
 - Mit ért diétás süti alatt?
 - Istenem! Hogy került maga ide, még ezt sem tudja? Esküszöm panaszt teszek a főnökénél. - affektált a lány.
 - Donna! - csattan fel a fiú. - Szeretne egy meggyes pitét ami gluténmentes és nyírfacukorral készült. Én kérnék egy eszpresszót és egy házi almás szeletet.  - mondta és rám mosolygott. Amíg vissza nem értem folytatták a veszekedést.
 - Nem értem miért voltál vele kedves.
 - Nem tett semmi rosszat, csak megkérdezte, hogy mit kérünk.
 - Tetszik a lány igaz?
 - Donna! Te vagy a barátnőm és...- de ekkor kivittem a rendeléseiket, letettem eléjük, és már épp mentem volna, amikor cica-mica utánam szólt.
-  Csicska! Ez a kávé nem sovány tejből készült.

- Elnézést kisasszony, de azt nem tette hozzá a rendeléshez.
- Nem érdekel, azonnal hozzon egy másikat. - majd felém lökte a kávét, ám az megakadt a srác tányérjában és az egyenruhámon kötött ki. - nos ez a lötty ott van, ahol lenni kell. Egy senkin.
 - Na jó ebből elég lesz, Donna! - förmedt barátnőjére - Ne haragudj kérhetném a számlát? - nézett rám sajnálkozva a fiú, azt hiszem Liam.
- Persze. Azonnal hozom. - mondtam összeszorult torokkal, még sosem aláztak meg ennyire. Miután kivittem a cechet a srác fizetett, igen nagy címletet adott. Én vissza akartam adni, amikor a kezemre tette a sajátját és annyit mondott:
- Tartsd meg, borravaló!
- Ezt nem fogadhatom el.
- Kérlek a sok kellemetlenségért.
- Én nem kérek pénzt tőled, a barátnőd miatt. Inkább adakozzon valami segélyszervezetnek.
- Ritka vagy, ugye tudod? Nem kell a pénzem. Inkább másoknak adnád. Kérlek tegezz, ez annyira hivatalos.
-  Sajnálom, de a vendégeinkkel hivatalosnak kell lenni. - mondtam és a szemébe néztem, miközben Ő az arcomat kémlelte. Egymás vizslatásából, egy éles hang szakított ki.
-  Maci! Ha végeztél az udvarlással, egy senkinek, akkor igazán mehetnénk.

   A srác kihúzta a kezét intett egyet és kilépett a kávézóból, maga után húzva a barátnőjét. A fehér blúzomon, egy hatalmas kávé folt virított, amit szerencsére el tudtam takarni, azzal, hogy magasra kötöttem a kötényem. Éppen a műszakom adtam volna le, ma pont a főnök vált, amikor valaki kicsapta az ajtót, amin hamarosan  Donna lépett be.

- Jó napot! Segíthetek valamiben?
- Nem. Nagyon megbánod még azt a napot amikor megszülettél.
- Miért is?
- Mert az én cuki Liam macim szakított velem és az egészről TE tehetsz.
- Ne haragudjon, de én nem is ismerem a párját. Ma láttam először.
- Láttam, hogy néztél rá. De ezt nagyon meg fogod bánni.- ekkor kulcszörgés zavart meg minket, tehát megérkezett a főnököm. 

   A csaj a pulton hagyott kávé maradékot az arcába öntötte és a kezembe nyomta a csészét. Szerencsétlenségemre nem Tom a nagyfőnök jött, hanem a felesége Miranda, aki kifejezetten utált. Amikor  belépett, annyit látott, hogy én ott állok a kávésbögrével a kezemben, a velem szemben álló lányról pedig folyik a kávé, e mellé pedig heves zokogást produkált. Miranda fogott egy konyharuhát és odaadta a lánynak.

- Megtudhatnám, hogy mi folyik itt? - kérdezte és idegesen fordult felém.
- Hölgyem! Velem ilyen még nem történt, ma eljöttünk ide a párommal kávézni, de ez a nő nyíltan flörtöl vele, tegezte holott ez tilos az alkalmazottaknak. Nos úgy döntöttem, hogy tisztázom a helyzetet, erre se szó se beszéd leöntött valaki maradék kávéjával. Engem így még soha nem aláztak meg. - mondta és 'sírt' tovább, arcát a konyharuhába temetve.
- Nos sajnálom a helyzetet. Azonnal orvosolni fogunk mindent. Elizabeth! Azonnali hatállyal ki vagy rúgva. Nem tűröm az ilyen viselkedést. - mondta ki az ítéletet, engem meg sem hallgatva.
- Ha nem bánják én megyek. - mondta Donna és elment. Ezután Miranda hátrament és összeszedte a cuccaim. Én pedig követtem őt.
- Én végig mondtam Tom-nak, hogy hiba téged felvenni ide. És igazam lett. Bajt hozol ránk. Miért csináltad?
- De én nem csináltam semmit.
- Persze mind, ezt mondjátok. Kérem a kulcsokat. - amit odaadtam neki, ő pedig hozzám vágta a dolgaim amik hátul voltak. Nem engedte, hogy az első ajtón menjek, hanem a hátsó beszállítók által használt bejárat felé lökdösött. - Nem vagy idevaló. Az a lány még úgy kávésan is többet ért, mint amennyit te valaha is érni fogsz.- mondta és azzal rám csapta az ajtót.
Én pedig ott álltam a kávéfoltos ingemben a Carolina Caffee mögött, amikor elkezdett szakadni az eső. Akkor és ott úgy éreztem, hogy nincs kiút és összecsapnak a hullámok a fejem felett. Nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy mi lesz velem és Mia-val.