2014. április 25., péntek

Nyolcadik rész

Sziasztok!
Meg is hoztam az új részt. Most már a titkos nyaralásról fognak szólni a részek.
Közös döntés alapján, úgy határoztunk, hogy az elkövetkező pár rész, párhuzamosan fog haladni, hogy egyszerre lássatok bele a két páros életébe.
Amint vége a résznek, minden visszatér a régi kerékvágásba, azaz ahol, az egyikünk abbahagyja, onnan folytatja a másik.
Remélem tetszik nektek a rész. Nem haragszom meg, ha nyomot hagytok magatok után. :)
Millió puszi:
Réka




Kezdődik az édes élet!


   Szerencsére a váróterembe Preston már nem jöhetett utánunk. Már nagyon idegesített a fickó. Folyamatosan bámult és becsmérlően nézte Miát. Nem sok tartott vissza, hogy neki essek amikor, a fiúkat kezdte el szidni. Különösen Harry volt az, aki nem volt szimpatikus számára. Állandóan talált valami kivetni valót a fiúban. Nem akartam beszólni Preston-nak, ezért inkább eljöttem mellőlük. Habár még hallottam, ahogyan megfenyegeti Mel-t, hogy nagyon megbánja, ha valami történik ezen a nyaraláson. Szerencsére ekkor bemondták a nevemet, hogy indul a járatunk Mauritiusra. Esküszöm, ha hazaérek megszeretgetem Louist. Bemondatja a nevem egy hamis repülési céllal. Ügyesen eltereljük Preston és a sajtó figyelmét. A srác egy zseni. Nem csoda, hogy a kora ellenére az egyik legjobb a szakmában.

   Gyorsan kézen fogtam Miát és elindultunk a beszállókapuig. Végig mentünk minden cécón, Mia még meg is nevettette az ellenőrt. Irtó aranyos volt, ahogy kérdezősködött a férfitól. Mel csak később követett minket, mert az a görény lefoglalta. Nagyon örültem, hogy nem jöhet utánunk, és mivel privát terminálból indultunk, az üvegek le vannak sötétítve. Miután beértünk a kapun belülre, Miával elmentünk és vettünk újságot neki és nekem is bőven. Habár az utazótáskánkban és a kézi poggyászban is van mesekönyv és itt van a DVD gyűjteménye is. A vásárlás után kiérve megláttuk, hogy Liam és Harry is megérkezett. Mia elengedte a kezem és elindult a "pasija" felé, aki elkapta és el is vitte nassolni. Karácsony óta nagyon semmilyen kapcsolatom nincs Liammel. Igazándiból megpróbálom kerülni őt és ő is került engem, habár a nyakláncot azóta is hordom. Nem tudom mi lesz ez alatt a két hét alatt amíg össze leszünk zárva, de szeretném tisztázni a dolgot, mert nem akarok vele rosszban lenni. Nem tudom mióta állhattam egy helyben, amikor valaki megkocogtatta a vállamat. Ijedtemben nagyot ugrottam. Amikor megfordultam, láttam, hogy csak Melissa az.

- Ne haragudj nem akartalak megijeszteni. - mondta szabadkozva.- Liamen tűnődtél?- kérdez rá. Előtte nyitott könyv vagyok. Ő már másnap tudta, hogy mi is történt azon a bizonyos estén.
- Ennyire látszik?- kérdeztem meg miközben elindultunk a fiúk felé, akik Miát babusgatták. Szegénykém már nagyon álmos lehetett, hiszen kihagyta a délutáni alvást, remélve, hogy átalussza a hosszú utazást.
- Csak számomra. Beszéljétek meg, mert nem akarom, hogy rossz kedvetek legyen az elkövetkezendő két hétben.
- Köszönöm a tanácsod. - mondtam és egy puszit adtam az arcára. - Veled mi van?
- Csak a szokásos, Preston rám fog állítani valakit. - mondta csüggedten.
- Igen. Biztos. - válaszoltam vigyorogva és a fülem mögé tűrtem egy tincsem és megálltam, nem messze a fiúktól.
- Ezen miért mosolyogsz?- néz rám dühösen.
- Azért, mert Preston embere Mauritiusra megy. Mi meg Bora-Borára. Ha ott is megtalál... - mondtam nevetve. 

   Ő is csatlakozott és átölelt. A fiúk felén kapták a fejüket és nagyban minket néztek. Mia addigra már  Liam
kezében aludt. Ezért mi abba is hagytuk a hangoskodást és odamentünk hozzájuk.

- Mi a mulatság tárgya? - kérdezte Harry és átölelte a barátnőm derekát.
- Louis átverte Prestont. - mondtam mosolyogva és Liamre néztem aki a dzsekijével még jobban betakarta Miát és viszonozta a mosolyom. - Átveszem Miát.
- Hagyd csak aludni jó helyen van. Egyébként Louis mást is szervezett.
- Mit?- kérdeztük hárman egyszerre kicsit hangosabban a kelleténél, amire a húgom elkezdett mocorogni. Ezért Liam óvatosan felállt vele.
- Valami ismerősén keresztül szerzett egy gigantikus méretű magán repülőt. Van rajta 2db kis hálószoba és egy nagyobb utastér.  - mi csak ámultunk és bámultunk. - Azt mondta aludnunk is kell, hiszen 20 órát fogunk utazni, meg a 13 óra eltolódás sem túl jó.
- Akarom tudni Louis-nak, honnan vannak ilyen ismerősei?- kérdeztem tőlük.
- Nem! - jött az egyöntetű válasz. Ekkor Liam ránézett az órájára és annyit mondott.
- Ideje lenne beszállnunk. Ha nem akarunk gondot. - sürgetett meg minket, majd áthelyezte az egyik kézére Mia teljes súlyát, a másikba pedig a kézi poggyászát vitte. Harry és Mel már elindultak, mielőtt követtük volna őket, megfogtam a fiú karját.
- Liam átveszem őt! - mondtam neki.
- Ugyan Elisa! Nem teher. Beszélhetnénk majd?
- Igen. Én is szeretnék veled beszélni. - mondtam és adtam egy puszit az arcára. Amin ő meglepődött és elmosolyodott.

   Lassan beszálltunk a gépbe ami tényleg hatalmas volt ötünk számára. Utólag kiderült, hogy Louis ismerte a pilótát és randizott a stewardess-szel. Mikor felültünk, a lány jelezte, hogy csak a felszállás után fektethetjük le Miát addig, nem. Ezért Én beraktam hármunk csomagjait az egyik kabinba, addig Liam belehúzta egy hámba Miát, amit a kísérő adott, mondván a gyermek csak így utazhat a felszállás alatt. A fiú a hám segítségével csatolta magához a húgom, meg sem hallgatva a tiltakozásom. Miután a levegőbe emelkedtünk, Liam elvitte aludni a kicsit. A légiutas kísérő azt mondta magunkra hagy minket majd eltűnt. Harry és Mel is elmentek, hogy végre kiélvezhessék azt, hogy kettesben vannak. Így egyedül maradtam a gondolataimmal. Nem sokkal később megéreztem, hogy valaki betakar. Újra Liam volt az. Rám mosolygott és leült a velem szemben lévő kanapéra.

- Beszélhetünk?- kérdezte félve és elém tett egy csésze kakaót.
- Persze. Hasonló a helyzet. - mondtam és megsimogattam a nyakláncom, amire ő odakapta a tekintetét és elmosolyodott.
- Igen. De most nem tudsz elfutni. Egyébként miért tetted múltkor?
- A futást? - kérdeztem meg, amire ő bólogatott. - Nem tudom. Nem éreztem helyesnek amit tettünk. Sőt a nyakláncot sem kéne hordanom. Nem is tudom miért kaptam. - ekkor a nyakamhoz kaptam, hogy levegyem, de Liam odahajolt és megakadályozta.
- Kérlek ne vedd le! - mondta, olyan közel volt hozzám, hogy éreztem a leheletét az arcomon. - Jó látni rajtad. Szeretem nézni, ahogy babrálsz vele, amikor elmélyedsz a gondolataidba.
- Jó. Liam ezzel nem jutunk előrébb. Miért csókoltál meg akkor este?
- Mert meg akartalak. Helyesen tettem. 
- Nem volt az. - mondtam makacsul.
- Miért is volt helytelen? Mind a ketten akartuk, de aztán elfutottál. Nem akarok túllépni a dolgon. Inkább szeretnék még dolgozni rajta. - mondta teljesen komolyan.
- Tessék?
- Szeretnék udvarolni neked. Szeretnélek randikra vinni, moziba és vacsorázni. Mielőtt belekezdenél, ha akarod Miát is vihetjük.
- Nem tudom mit mondjak. - suttogtam csendesen.
- Én tudom. Kérlek engedd, hogy a nyaralás alatt bebizonyítsam, hogy milyen vagyok. Utána ha azt mondod, hogy nem, akkor elfogadom. Áll az ajánlatom? - néz rám reménykedve.
- Neked nem lehet nemet mondani. - majd a legnagyobb meglepetésemre egy apró csókot adott a számra.
- Azt hiszem nekünk is ideje lefeküdni.

   Mikor visszasétáltunk akkor jöttünk rá, hogy egy darab ágy van a fülkében. Liam felajánlotta, hogy kimegy és a kanapén alszik. De megint a szívem beszélt, az agyam helyett. Ezért felajánlottam, hogy aludjon ő is ott. Ő alszik az egyik oldalon, én a másikon Mia pedig közöttünk, demarkációs vonalként. A másnapot végig filmezte a három "gyerek" mi addig Melissával beszélgettünk, majd ettünk és pihentünk. Nagy sokára landolt a gépünk. Mia nagyon nyűgös volt a leszálláskor, hiszen 13 óra időeltolódásban voltunk ráadásul a hideg szeles Londonból, a meleg és száraz Bora-Borára érkeztünk. A 45 perces utazás, amit pluszba a szigetre meg kellett tennünk, nem volt éppenséggel egy leányálom így, hogy a hogy a húgom igazán hisztis kedvében volt. De szerencsénkre nagy hangot nem adott ennek.

    Egy rövidke utazás után végre megérkeztünk a szállodába, ahol Harry és Mel egy rövidke ügyintézés után, elváltak tőlünk és elindultak a saját romantikus nyaralásukra. Mikor becsekkoltunk volna a szállodába szembesültünk egy zavaró dologgal. Egy olyan házikót kaptunk, amiben egy háló volt franciaággyal és egy plusz gyerek ággyal. Annak ellenére, hogy mi egy két szobás bungalót kértünk. Liam megpróbált intézkedni, de közölték, hogy nincs egy szabad helyük sem. Szóltam Liam-nek, hogy hagyja.

    Egy fiatal lány vezetett minket a szállásukhoz, ahol tátva maradt a szánk, hiszen egy komplett kis házat kaptunk. A bungaló a  parton állt, de mégis benyúlt a vízbe. Egy viszonylag hosszabb stégen kellett bemenni a házhoz.Rögtön egy előszobába értünk Bentebb volt a konyha, nappali és étkező egybe nyitva. Volt egy külön fürdőszoba és egy mosdó. A nappaliban, a dohányzóasztal alatt egy viszonylag nagy kiterjedésű üvegfelület volt, ami belátást engedett az alattunk lévő vízi életbe  A hálószobában lévő ágy hatalmas volt, az egyik oldalon már be volt készítve egy gyerekágy, Mia ahogy meglátta megfogta a maciját és le is feküdt. Szegénykémet nagyon megviselte a hirtelen változás. A szobához saját fürdőszoba és wc is volt. Innen nyílt egy saját kis terasz. Kint a teraszunkon volt egy hatalmas medence  és egy külső étkező is. Nagy szerencsénkre a teraszon lévő lejárók a vízhez, mind el voltak kerítve így Mia nem jutott a vízhez. a lány aki elkísért minket, szólt, ha főzni akarunk jelezzük mire van szükségünk, ők beszerzik. A hűtőket két naponta töltik fel és minden nap van takarítás. Miután a segítőnk elment elkezdtünk berendezkedni. Egy idő után, már mindenhol fellelhetőek voltak a dolgaink, kivéve a hálót, hiszen ott a húgom aludt. Liam elővett a hűtőből egy üdítőt és kiült a teraszra, nem sokkal később én is követtem őt

-Mi a baj?
- Semmi. -válaszolta komoran és elkezdett játszani az asztalra kirakott virágdísszel.
- Látom rajtad, hogy van valami?
- Mondtam, hogy nincs semmi! - csattant fel. - Megyek és kipakolok. Kiköltözöm a nappaliba aludni a kanapéra.
- Már értem. -mondtam nevetve.
- Mit értesz?
- Tudom, miért vagy morcos.
- Nem értelek.
- Mérges vagy a szoba miatt. Neheztelsz, a hotelra, mert elrontotta a foglalást. Nem tudod, mit akarsz. Velem szeretnél aludni, de nem akarod, hogy azt higgyem, nyomulsz. Ezért inkább kiköltözöl a nappaliba. igazam van?
- Igen. - mondta kelletlenül és elhúzta a száját.
- Nos, ha téged nem zavar, hogy én alszom az ágy másik oldalán, akkor maradj a hálóban. Sőt, ha attól jobban érzed magad, Mia is aludhat köztünk.
- Komolyan gondolod?
- Igen.
- Akkor élek a javaslattal.

   Ezután kint maradtunk és beszélgettünk. Nagyon sokáig, észre sem vettük, hogy mennyire elszaladt az idő. Mivel későre járt, eldöntöttük, hogy nem megyünk sehová, hanem a bugalóba vacsorázunk. Ezért inkább bementünk és elkezdtünk készülődni. Mivel kint láttunk sütőt, ezért úgy döntöttünk, hogy grillezünk. Ameddig én a húshoz készítettem a pácot, addig Liam megmosta és felvágta a zöldségeket. Sokat nevettünk. Nem értette miért akarom megfőzni a krumplit. Majd elmagyaráztam neki, hogy nem teljesen főzöm meg csak egy kicsit. Aztán majdnem megcukrozta a fűszervajat. Szerintem eddig olyan kajákon élt, amit az édesanyja készített neki. Amikor ezt megjegyeztem neki annyit mondott, hogy amióta Londonban él nem sokat főzött még magára. Mivel mind a hárman nagyon édesszájúak vagyunk, gyorsan csináltam egy hűtős sütit, jobban szeretem ha a húgom ilyet eszik, mint valami bolti műanyagot. Liam befeküdt a TV elé és azt kapcsolgattam, amíg nem talált egy angol zene csatornát, ahol Marcus Brook legújabb száma ment, a Summer ( zene: itt ). Ő azonnal felpattan odajött hozzám, kivette a kezemből a kanalat és elkezdett velem táncolni. Olyanok voltunk, mint valami szirupos romantikus film szereplői leszámítva azt, hogy én csupa morzsa voltam. Legnagyobb meglepetésemre  énekelt és nagyszerű hangja volt.  Ám nem volt időm csodálkozni, mivel abba maradt a szám és egy romantikus lassú szám következett. Liam elkezdett felém közeledni, ám ekkor meghallottuk Mia hangját.

- Ti mit csináltok?
- Készülünk a vacsihoz.- mondta Liam.
- Ahhoz nem kell táncolni.
- De mi most így csináltuk. Kijössz segíteni?
- Mit csinálunk? - Mia megint a kérdezősködős korszakát éli.
- Megsütjük a husit.

   Erre már Mia is rábólintott. Amíg ők kimentek én el tudtam rendezni mindent a hálóban. Kipakoltam a neszesszereket és bepakoltam a szekrénybe. Utána kimentem hozzájuk és megkérdeztem, hogy kint vagy bent szeretnének enni, amire mind a ketten a teraszt felelték, így ott terítettem meg. Jó volt hallgatni őket. A közös vacsora után Liam felvetette, hogy menjünk sétáljunk egyet a parton. Mia nagyon élvezte az egészet, folyamatosan futott a hullámok elől és nevetett, ha azok utolérték. Közben, a legnagyobb meglepetésemre és örömömre, mi Liam-mel kézen fogva néztük őt. A hosszas játszadozás után elmentünk még fagyizni és szétnéztünk a kicsit a központban. A testvérem, habár végig aludta a délután, az este végére elfáradt.

 Az első hetünk nagyon jól telt kirándultunk, rengeteget fürödtünk az óceánban. Felfedeztük a sziget helyi éttermeit. Liam nagyon készséges volt és megtanította Miát úszni. Elmentünk biciklizni, sőt voltunk cápa lesen is. Habár számomra az volt a legjobb, amikor teknősöket etettünk. Az idő végig kedvezett nekünk és még nem volt vihar, sem az időjárásban sem pedig a mi kis "családias" paradicsomunkban.

 Pont egy hét telt el a megérkezésünk óta, amikor Liam elment futni, Mia pedig bent nézte a Toy Story-t, meglátszik Liam hatása. Ezért úgy döntöttem, hogy eldobom a zárt, egyrészes fürdőruhákat és kifeküdtem bikiniben napozni és olvasni a teraszra. Nagyon belemerültem és csak Liam döbbent levegő vételére lettem figyelmes. Amikor felnéztem megláttam az izzadtságtól fénylő felsőtestét, habár ő a szemeit a hasamra meresztette. Folyamatosan a csípőm és az arcom között járatta a tekintetét. Majd megkérdezte tőlem.

- Neked tetoválásod van?

2014. április 18., péntek

Hetedik rész

Halihó!
Úgy bizony, meghoztam az e heti frisset, amit remélhetőleg mind nagyon fogtok élvezni.
Kicsit csillapodtak a kedélyek, de ugye még csak most fognak beindulni a dolgok.
amint látjátok, új a kinézet, amit én csináltam és őszintén szólva nagyon nem tetszik, ezért szerintem át fogom alakítani a napokban, mert engem személy szerint zavar. Remélem nem haragszotok a folyamatos váltogatásért, de én ilyen vagyok és szerencsémre ebben szabad kezet kaptam Rékától.
Legyetek nagyon jók, a jövő héten ismét jelentkezünk!
Puszi :*

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sajnálom, Tom

   Alig múlt el az ünnep, én nem lazsálhattam. Ki kellett használnom, hogy öcsém nem volt odahaza és így szét tudtam kapni a szobáját. Mikor felkeltem nem is fecséreltem az időmet arra, hogy esetleg felöltözzek, mert tudtam, hogy a többiek bármikor felkelhetnek és nem akartam, hogy rajtakapjanak...Az azért ciki lett volna és nem is tudtam volna megmagyarázni. 

  Kikeltem az ágyból és köntösben hagytam el a szobámat, hogy utána egy éles jobb kanyart véve betérjek Tom szobájába. Halkan csuktam be magam mögött az ajtót és egyenes út vezetett az ablakhoz, hogy kiszellőztessek, mert három nap alatt a szobában valami rothadásnak indult és olyan szagok terjengtek benn, mint... ez valami különleges volt, bele is szédültem. Amint a hideg levegő felfrissítette a helyiség légkörét, nekiláttam és minden fiókot, annak alját és hátulját alaposan átnéztem. Pechemre csak három füves cigit találtam, de jól ismertem az öcsémet, és tudtam, hogy dugdos valamit, ezért tovább folytattam. Hamarosan az ágyára került a sor és reménykedtem, hogy találok valamit, mert nem akartam hiába feltúrni a helyet, az nem lett volna túl kedves részemről. Leszedtem a lepedőt és kicsit csalódottan konstatáltam, hogy itt is tiszta minden. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve megfordítottam a matracot és ott megtaláltam, amit kerestem. Vastag szikszalaggal volt felrögzítve a kicsi tasak, amiben a fehér por kapott helyet. Köntösöm zsebébe raktam és már tettem volna vissza a matracot, amikor a lécek között megpillantottam egy fekete cipős dobozt. Letérdeltem, hogy ki tudjam bányászni és természetesen azonnal neki is estem a tartalmának. Meg se fordult a fejemben, hogy nem rám tartozik, ami benne van, hisz a nővére vagyok, minden, ami vele kapcsolatos, rám is tartozik.

-  Mit csinálsz? - ütötte meg a fülem Harry álmos hangja, mire összerezzentem és a még ki se nyitott dobozt magam mellé fektettem az szétzilált takarók közé.
-  Drogot keresek az öcsém cuccai között.
-  És szabad tudni, hogy miért? - tette csípőre kezét és bezárta maga mögött az ajtót.

   Csak egy bokszert és bő pólót viselt, meg kell hagyni, remekül állt neki. Göndör tincsei minden irányba álltak, csak a jóba nem, és szemei alatt a kialvatlanság jeleként megjelentek az apró karikák. Óvatosan megnyaltam szám szélét és lesütve szemem kezdtem birizgálni körmeimet. Utáltam, mikor így állt előttem. Azt éreztem, hogy valami rosszat tettem, még akkor is, ha nem így volt. Mondjuk abban a pillanatban épp volt, amit szégyellnem kelljen.

-  Azért, mert azt akarom, hogy abbahagyja. Voltam ott, ahol ő van, sokkal rosszabb is voltam, mint ő és az öcsém még le tudna állni. Segítség kell neki, de van remény. Eddig elhanyagoltam, de ha hazajöttünk a nyaralásról, akkor szeretnék vele többet foglalkozni.
-  Oké..Akarod, hogy segítsek? - kérdezte legnagyobb meglepetésemre.
-  Szerintem már mindent átnéztem. Remélem azért ennél több nincs.
-  Azt a dobozt, akár el is teheted.. Abban pornó újságok vannak, semmi extra, maximum egy két zokni - mutatott vigyorogva a fekete dobozra mellettem.
-  Fúj.. - toltam el magamtól az említett tárgyat és undorral gondoltam bele, hogy tényleg azt találom benne, amit Harry mondott.
-  És te honnan tudod?
-  Voltam én is kamasz srác, ha nem tudtad volna - nevetett fel.
-  Remek. Akkor áruld el nekem, hol dugdostad a kábítószeredet?
-  Nem használtam semmit, ami ilyesmi lett volna, de ha mégis megtettem volna, akkor gyógyszeres dobozkákban, vagy esetleg egy kivágott könyvben... Tudod, csak a szokásos klisék.

  És igaza volt. Tényleg találtunk még pár pirulát egy aszpirines dobozban, ami nem lepett meg, csak rosszul esett, hogy az öcsém tényleg ennyire belemászott ezekbe az ügyletekbe. Azonnal felhívtam a nagyszüleimet, hogy pakolják össze az Tomot és küldjék haza az első repülővel, majd én fizetek mindent, csak minél hamarabb tudjak beszélni a makacs öcsém fejével, mert ha ez így halad tovább, akkor komoly problémáink lehetnek. Mire a reggelire került volna a sor mi már rég fel voltunk öltözve és a konyhában vártuk, hogy mindenki felébredjen. Egy nagy közös kajálás után nekem meg kellett ejtenem az év utolsó sajtómegjelenését, amire Louis kísért el, hogy ki ne kotyogjak semmi olyasmit, ami egyelőre nem tartozik a nyilvánosságra.

   Egy rádiós interjú várt rám, amihez igazából semmi kedvem nem volt, de ha muszáj, hát muszáj. Két óra alatt lezavartuk, szerencsére semmi gond nem volt, így hamar haza tudtunk menni. Otthon állt a bál, ugyanis a kiskutya, amit Mia kapott karácsonyra szétrágta Harry egyik csizmájának oldalát és egy akkora lyuk volt rajta, hogy simán beláttam azon és dalszövegíróm azzal fenyegetőzött, természetesen Liam-et fenyegette, hogy elviszi a kutyát egy kínai étterembe, hogy ott felszolgálják pár tavaszi tekercs mellé. Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy megnyugodjon egy kicsit, szerencsére nem volt túlságosan rossz kedve, szóval pár kedves szó megtette a hatását. Az egész nap baromi jó hangulatban telt, pontosan a vacsoráig, ugyanis Preston bejelentette, hogy ő bizony ma este velünk akar lenni. Természetesen mondtam neki, hogy itt vannak a többiek is, de csak vállat rándított és mondta, hogy azért van a rohadt nagy étkező, hogy elférjünk mind. Mondhatom mennyire örültem neki.

-  Még szerencse, hogy nem mindjárt azt találja ki, hogy velünk jön nyaralni - zsörtölődött Lisa.

  Nos, nem titkolta, hogy nem kedveli vőlegényemet, már az első pillanattól kezdve, de meg is értem. Preston akaratos és öntelt volt, szerintem a saját anyja is azt kívánta, hogy bár száradt volna a lepedőre. (elnézést a trágár utalásért ) Vőlegényem édesanyja, Anita, egy tüneményes nő volt, akit imádtam, de sajnos három évvel ezelőtt egy autóbalesetben meghalt. Az egyetlen örököse pedig Preston volt. A kocsi kipördült és egy árokba hajtott, semmi esély nem volt a túlélésére, az orvosok már semmit nem tehettek. A hivatalos jelentés azt írta, hogy elszakadt a fékvezeték, de voltak bizonytalan körülmények, azonban végül is az ügyet lezárták és minden pénzt Preston örökölt.

-  Annyi kellene. Akkor biztos megőrülnék, ha még ennyi nyugtom se lenne tőle - fújtam ki a levegőt idegesen és belevágtam egy tányért a mosogatóba, ami hangos csörömpöléssel landolt.
-  Nyugodj meg, ez csak egy vacsora. Nem lesz semmi gond, csak el kell intéznünk, hogy ülj Harry mellé és semmi félreérthetőt ne csináljatok. A többiről majd mi gondoskodunk.
-  És mi a terv? - dőltem neki a pultnak és reményvesztetten néztem barátnőmre, aki cinkos pillantásokkal méregette a sütőben melegedő csirkét.
-  Passz... Megmérgezhetnénk, de annyit kapnánk érte, mint egy rendes emberért. Már bocsánat, hogy így beszélek életed szerelméről, de egy lyukas petákot nem ér.
-  Semmi baj. De a mérgezés nem is olyan rossz ötlet, csak úgy kell csináljuk, hogy senki ne jöjjön rá.

   Egymásra néztünk és egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. Igazából soha nem voltak legjobb barátnőim, sőt, ami azt illesse még egy emberről sem mondhattam el, hogy na ő lenne az, akire az életemet merném bízni. Persze, itt vannak a srácok, akiknek sok mindent elmondok, de ők nem olyanok, mintha lenne egy legjobb barátnője az embernek, akiért tűzbe menne. Nos.. abban a pillanatban, a konyhapultnak támaszkodva úgy éreztem végre megtaláltam azt a személyt, akiben bízhatok és soha nem árulna el, hisz már így is rengeteg mindent tett értem, többek közt nem ítélt el abból, amit a sajtó és más olyan ember mondott rólam, ami nem igaz.

-  Meg kellene teríteni, mielőtt az én szívem csücske ideér - vakartam meg vállamat fintorogva, majd elindultam az egyik szekrény felé, hogy onnan tányérokat pakoljak elő.
-  Szólok a srácoknak, hogy segítsenek egy kicsit.
-  Csak annyi kellene! Nem akarok kontár kezeket a munkámban. Elég vagy te, ők meg hadd pesztrálják Mia-t és a kutyát.
-  Ha neked én is elég vagyok, akkor add ide azokat a tányérokat, fogjunk hozzá, mert mindjárt ideér a szíved csücske és ugye nem szeretnénk, ha valami olyat találna, ami nem kedvére való.
-  Akkor csináljuk! - adtam ki a végső parancsot és megszállva a konyhát szépen mindent rendbe raktunk.

  A vacsora végül is nem volt olyan rossz, eltekintve Preston dilettáns beszólásaitól és attól a durva stílusától, minden tökéletes volt. Akkor romlott el minden, amikor közölte, hogy itt fog aludni, méghozzá velem. A többieknek ez természetesnek tűnt, de nekem borsódzott a hátam, ha csak belegondoltam, hogy hozzám fog érni. Harry majdnem megütötte, főleg az erotikus célozgatásai után, de Liam észrevétlenül lefogta. Még szerencse, hiszen egy ilyen húzással mindent elronthatott volna.

  A mosogatás gyorsan ment és én azonnal elmenekültem fürdeni, hisz minél hamarabb aludni akartam, hogy ne kelljen hozzá érnem Prestonhoz, mert akkor biztosan rosszul lettem volna. Elköszöntem a többiektől és már rohantam is, de sajnos nem voltam elég gyors. Épp a fürdőszobából jöttem ki, amikor vőlegényem megérkezett. Azonnal a földre dobta a zakóját és meglazította a nyakkendőjét, majd elindult felém, mint egy vad, aki éppen a prédáját készül becserkészni. Minden porcikámban remegtem, de azzal is tisztában voltam, hogy nem mondhatok neki nemet, hisz sokkal erősebb volt, mint én.

   Széthúzta köntösöm zsinórját és letolta vállamról. Kisöpörtem egy hajtincset a szememből és úgy néztem rá, mintha az életem függne tőle.. de várjunk csak, ha nem is közvetlenül, de ez volt az igazság. Bármikor tönkretehetett volna, csak egy telefonhívásába került. Léptem egyet hátra, remélve, hogy csak szórakozik, de ő követett, egészen addig, amíg le nem teperhetett az ágyra, aztán pedig minden kérdés, előjáték vagy élvezet nélkül tett a magáévá. Úgy hevertem alatta, mint egy darab hús, amivel azt kezdhet, amit akar és azt hiszem még élvezte is, hogy használhat. Miután végzett velem erőszakosan megcsókolt, majd felállt és a fürdőszobába ment. Feltápászkodtam, magamra vettem a földön heverő köntösöm és visszafeküdtem az ágyba. Minden erőmmel azon voltam, hogy elfelejtsem, ami percekkel korábban történt, de az a szemét nem hagyta, hisz amint visszatért, azonnal hozzám dörgölőzött és mit sem törődve közömbösségemmel karjaiba vont, majd rám telepedett és lassan álomba szenderült.

   Egész este mozdulatlanul feküdtem, de nem aludtam. Régen megfeledkeztem Preston jelenlétéről és inkább a másnapra koncentráltam, hogy Tom és köztem ez a téma már elég régóta lógott a levegőben, csak sosem tudtam bebizonyítani, hogy használ valamit, de ezúttal kézzel fogható bizonyítékom volt. Azt akartam, hogy hozzám forduljon segítségért, de nem így történt, így kénytelen voltam ráerőszakolni azt, mert tudtam, hogy amit művel, az senkinek nem tesz jót. A tervem a konkrét tények közlése volt, de mire reggel kikeltem az ágyból már egyáltalán nem éreztem olyan biztosnak magam ebben, ugyanis féltem, mi lesz, ha még jobban megutál. Nos azt nem tudtam volna elviselni.

  Gyorsan lezuhanyoztam, ennek pedig nem csak a reggeli tisztálkodás volt a célja, hanem, hogy lemossam magamról a vőlegényem érintéseitől rám ragadt szennyet. Ő még nem volt ébren, így amilyen csöndesen csak tudtam felöltöztem és lementem a konyhába. Lou és Zayn épp kávéztak, így csatlakoztam hozzájuk. Pirítós volt a pulton, ezért abból is megkínáltam magam. Ők ketten együtt jöttek a csapathoz, még mikor zöldfülű voltam én is. Segítettek sok mindenben, hisz ez volt a dolguk, de nagyon megszerettem őket és hát ők is engem, ami azt illeti.

-  Tom mikor érkezik? - kérdezte sajtósom miközben nagyot kortyolt kávéjából.
-  Nemsokára itt kell legyen a taxija - pillantottam órámra és boldogan konstatáltam, hogy negyed óra múlva hazaér az öcsém.
-  Sok sikert. Biztos nem fog örülni, hogy haza kellett jöjjön, főleg nem a teljes szabadságról, ahol nem voltál ott, hogy beleszólj a dolgaiba.
-  Igen, én is valami ilyesmire számítok, de megbirkózom vele.
-  Reméljük így lesz. Míg ti nyaraltok, majd mi rajta tartjuk a szemünket - húzta ki magát Zayn.
-  Én is ettől félek. Biztos meg tudtok birkózni egy kamasszal?
- Mi is voltunk annyi idősek, tudjuk mivel foglaljuk le. egy percet se aggódj.

   Nagyon is aggódtam, ami azt illeti, de nem akartam kimutatni, mert amint Tom gyengeséget lát rajtam, azonnal kikezd és féltem, hogy túl jól csinálná, ahhoz, hogy ne essek áldozatául a játékainak. Kicsit késett a várt taxi, ugyanis majdnem egy órával az ígért időpont után parkolt le a ház előtt és, ami fogadott, nos nem számítottam rá. Öcsém vörös szemekkel és tajtékzó dühvel rontott a házba, azt hittem azonnal megöl valakit, de nem így történt. Felrohant a szobájába és  úgy vágta be maga mögött az ajtót, hogy szerintem még egy kis vakolat is áldozatául esett.

-  Felmenjek beszélni vele? - kérdezte Harry, aki időközben felébredt, így már négyen voltunk a földszinten.
-  Persze, hogy utána ne lássalak többet. Ha az öcsém kinyír valakit, akkor ne te legyél az, jó?
-  Csak hadd próbáljam meg. Ígérem vigyázok magamra.
-  És ha én beszélnék vele először? - néztem rá tétován, mert már a saját dolgomba se voltam biztos.
-  Maradj itt. Ha baj van lejövök és szólok, rendben?
-  Oké, de tényleg ne erőltesd, téged még nem utál annyira, mint engem.
-  Nyugi - mosolygott és egy gyors puszit nyomva homlokomra már fel is ment.

   Fel alá járkáltam és lassan már a fejem is belefájdult a gondolkodásba. Idő közben a többiek is felébredtek és lejöttek, de senki nem szólt egy szót sem. Végül, szerintem ezer év után, az óra szerint öt perccel később kivágódott egy szoba ajtaja és az öcsém jött le, nagyjából a főlépcső közepéig. Nem tűnt sokkal nyugodtabbnak, de annál inkább csalódottnak. Nem tudtam mire vélni, utána megszólalt.

-  Gratulálok, Mel...Csak ennyi telt tőled? Elveszed az anyagom és beküldöd az egyik csicskádat, hogy próbáljon lelkiismeretemre ébreszteni? Ennél többre nem futotta? Most elmész nyaralgatni, míg én össze leszek zárva azokkal az idiótákkal a konyhában? Köszönöm szépen, igazán sokat tettél a jobb viszonyunk érdekében, repes a szívem. Ha nem baj, akkor pár napot a haveromnál töltenék. Szerintem majd szétbulizom a fejem és minden esete öntudatlanra iszom magam, mindezt csak azért, hogy jól tudd érezni magad azzal a.. Elnézést, de kije is vagy te a nővéremnek? - mutatott lenézően Lisa felé, akit mindez eléggé megviselt, mert szerintem mindenre fel volt készülve, csak erre nem - Ja persze, biztos te vagy a házvezető nő, vagy ki a pöcsöm, mert ugyebár másképp semmi keresni valód nem lenne a házban. 
-  Hogy beszélhetsz így a nővéreddel?! - förmedt rá Liam, aki azonnal a védelmező szerepébe lépett és nagyon is idegesnek nézett ki.
-  Úgy beszélek vele, ahogy nekem jól esik! És mellesleg ti mégis mit csináltok itt? Ez nem egy szálloda, hanem a kicseszett otthonom, és ha jól tudom egyedül Preston Melissa vőlegénye, szóval nem értem...
-  Öcskös, nagyon ajánlom, hogy húzd meg magad, mert a következő két heted maga lesz a pokol! - förmedt rá most Niall, akitől ez nagyon titkán látott kirohanás volt.
-  Tudjátok mit? Basszátok meg! - ripakodott ránk, majd visszament a szobájába és ismét berántotta az ajtót.

   Borzalmasan éreztem magam, azt gondoltam igaza van. De nem hagyhattam ennyiben. Felsétáltam a lépcsőn és bár tudtam, hogy én vagyok az utolsó ember, akire kíváncsi, mégis akartam annyira segíteni rajta, hogy leküzdöttem a félelmeimet és megpróbáltam a legkomolyabb arcomat vágni. Félúton belebotlottam Harry-be, aki megölelt, majd miután közöltem vele, hogy ezt most átveszem, ő lement a többiekhez. Úgy terveztem, hogy miután beszélek az öcsém fejével, lemegyek a nappaliba és elnézést kérek Lisa-tól, és végre elküldöm a fenébe Prestont, hogy nézzen mára más programot.

-  Bejövök, ne vágj hozzám semmit! - kiáltottam öcsém ajtaja előtt és résnyire nyitottam az ajtót.
-  A te házad, azt csinálsz, amit akarsz - jött a válasz, mire felbátorodtam és beléptem a helyiségbe.
-  Sajnálom, hogy nem személyesen jöttem fel elsőre. Akkor esetleg elkerülhettük volna ezt a jelenetet.
-  Igen.
-  Figyelj, Tom. Tudom, hogy problémáid vannak a drogokkal, megtaláltam az anyagot és bár nem dobtam ki, eltettem olyan helyre, ahol nem férhetsz hozzá. Tudom, hogy ez nem fog megakadályozni semmiben, de akarom, hogy tudd, ha segítség kell én itt vagyok. Rám mindig számíthatsz,és tudom, hogy késő összeragasztani ezt a nagy szeretet, de remélem értékeled, hogy próbálkozom. 
-  Aham....
-  Amikor hazajövök szeretnék több időt tölteni veled, esetleg hazamehetnénk meglátogatni anyáékat is, ha akarod. 
-  Nem.
-  És ha csak kettesben elmennénk valahová a következő koncertem előtt. Csak te meg én, egy teljes hétvégén.
-  Megölnénk egymást, ezt te is tudod.
-  Próbálok valamit kitalálni, hogy egy kis időt tudjunk együtt tölteni, mi ketten, de te nem nagy segítség vagy.
-  Oké, mondjuk kizavarhatnád ezeket az idegeneket a házból és filmezhetnénk vagy beszélgethetnénk, vagy mit tudom én, de legalább akkor tényleg ketten lennénk.
-  Ez határozottan tetszik, de ezek az emberek nem idegenek. Nekem ők a második családom és rengeteg időt kell együtt töltenünk.
-  Nos, úgy látszik a második családoddal több időt töltesz, mint az elsővel. 
-  Tényleg sajnálom, de ha ettől ismét olyanok leszünk, mint régen, akkor abbahagyom a zenélést - mondtam ki, de majdnem beleszakadt a szívem.
-  Ennyire nem kell túlzásba esni. Csak szakíts több időt mondjuk rám is, ne csak arra, hogy Harry-vel enyelegj.
-  Kösz, hogy nem szóltad el magad Preston előtt.
-  Haragszom rád, de nem akarom, hogy az az állat bántson.
-  Akkor ugye nem lesz veled gond az alatt a két hét alatt, amíg el leszek utazva?
-  Majd igyekszek.
-  Megölelhetlek? - kérdeztem reménykedve, de a válasz csak egy fintor volt.
-  Ennyire ne rohanjunk előre, oké?
-  Oké - mosolyogtam elégedetten, hisz abban reménykedtem, hogy tényleg minden jó lesz, míg haza nem érünk.

   Meg is lepődtem, hogy ilyen könnyen ment, de végül is örültem neki. A nyertesek boldog vigyorával tértem vissza a kis csapathoz, akik semmit nem értettek. Mire elmagyaráztam már mind megkönnyebbülve feküdtek el a kanapén és kortyolták az idő közben Lisa által főzött teát. Preston hamarosan haza ment, de figyelmeztetett, hogy másnap még visszajön, hogy megnézze, mi a helyzet. A srácok késő délután mentek haza, hogy otthon is legyenek egy kicsit, mert végül is nem költözhetnek hozzám véglegesen, mert nekik is van saját életük.

   A nyaralásig hátra maradt napok villámgyorsan száguldottak és már csak azon kaptam magunkat, hogy hangosan kiabálunk egymással, mert mindent a fejetlenség jellemzett. A kocsik a ház előtt álltak és a srácok valahogy nem voltak épp a legsegítőkészebbek. Louis és Zayn épp a saját hálószobáikat tették még otthonosabbá, míg Niall a konyhaszekrényt fosztotta ki. Harry és Liam már úton voltak a reptér felé, míg mi még mindig szinte sehol nem tartottunk. Mia nagyon nyűgös volt, mintha nem akarna elindulni és ez valahogy mindegyikünkre rá ragadt. Mondjuk rám az is nagy hatással volt, hogy Preston az ajtóban állt és percenként az óráját nézegette. Mire végre el tudtunk indulni már negyed órás késésben voltunk. Hurrá... Aztán végre megtörtént a csoda. Odaértünk a reptérre, ahonnan már csak egy napnyi utazás választott el a tenger parttól és két Harry-vel töltött héttől, amire már minden porcikám vágyott.

2014. április 11., péntek

Hatodik rész

Sziasztok!
Ha péntek, akkor új rész. Nos hoztam volna az én részemet. Ami egy kicsit hosszabb lett, mint szokott. 
Nem tudtam, honnan vegyek ki belőle részt. Inkább meghagytam ezt a bővebb változatot, úgy érzem megérdemlitek. :)
Remélem mindenkinek tetszeni fog és kapok néhány visszajelzést.
Jó olvasást!
Millió puszi:
Réka

Próbáljuk meg

   A Karácsony közeledtével egyre izgalmasabban teltek a napjaink. Nekem továbbra sem volt állásom, Melissa még mindig Preston és Harry között őrlődött, habár én az utóbbit választanám, nem is tudom mi tartja még az előbbi mellett. A többi fiúval is nagyon jóban lettem. Liam-mel a kapcsolatom igen érdekes, hiszen hol marjuk egymást, hol pedig együtt nevetünk. Azt mondtam neki, hogy nehéz lesz elnyerni a bizalmamat, Ő viszont mindent megtesz azért, hogy barátok legyünk. Mindig meglep valami aprósággal, hol egy csokival vagy csak egy szál virággal. Hajlok rá, hogy megbocsájtsak neki, ám van még egy kapcsolat a társaságunkon belül, ami nagyon erős és szoros lett. Ez nem más, mint Mia és Liam barátsága. Furcsa páros ők, de biztos, hogy hatalmas a "szerelem" mind a két fél részéről. Liam bármit megtesz, amit a húgom kér tőle, a húgom pedig csak rá hallgat a fiúk közül.

    Hazaértem és főzni akartam, de nem volt otthon semmi. Na ezért utálom, hogy az öt fiú folyamatosan nálunk lebzsel. Kieszik a hűtőt, de nem írnának cetlit arról, hogy minden elfogyott. Most el kell mennem bevásárolni, annak ellenére, hogy akadna jobb dolgom is, de ezt is meg kell csinálni valakinek. Épp a bevásárló listám írtam, amikor hallottam, hogy becsapódott az ajtó.

- Van itthon valaki? - kérdezte meg Liam.
- Szia! Konyha.
- Hali! Mi jót csinálsz?- jött be és a legnagyobb meglepetésemre megpuszilta a homlokom, majd útba ejtette a hűtőt, hogy kivegyen magának egy üdítőt. Majd hirtelen visszahőkölt.
- Üres a hűtő - állapította meg bosszúsan.
- Tudom, most írom a listát. Miával elmegyünk bevásárolni miután elmentem érte az oviba.
- Elmehetek veletek? - kérdezte felvillanyozódva.
- Mi van?- néztem rá hatalmas szemekkel.
- El mehetek veletek vásárolni?
- Persze. Mia örülni fog. Liam kérdezhetek valamit? - néztem rá, mikor leült velem szembe.
- Mond nyugodtan.
- Harry és Mel között van valami igaz? - láttam az arcán a meglepődöttséget.
- Igen. Ennyire látszik? - vakarta állát és idegesen dobolni kezdett ujjaival az asztal lapján.
- Belülről igen. Nagyon odavannak egymásért. A titkos pillantások, a csókok, amikor azt hiszik senki nem látja őket. De szerintem rajtam kívül más nem vette észre.
- Reméljük csak te láttad. Szerintem Preston laposra veretné Harry-t ha megtudná, ami köztük zajlik.
- Az biztos. Szegények sohasem tudnak kettesben lenni. Mindig van velük valaki. Annyira jó lenne, ha végre kettesben lehetnének. 

 Ekkor Liam felpattant  és engem is felhúzott a székről, hogy utána, játszi könnyedséggel  megpörgethessen. Bele is szédültem rendesen, de nem ellenkeztem, mert örültem, hogy nem estünk egymás torkának és az Ünnepekre való tekintettel szerettem volna megőrizni a törékeny békét.

- Lisa egy zseni vagy - mondta halkan egyre közeledve az arcom felé, de én gyorsan elléptem mellőle.
- Miért is vagyok zseni?
- Van már ajándékod nekik?
- Ez a másik bajom... Itt vagyunk 5 nappal Karácsony előtt és még nekik nincs ajándékom.
- Nekem van? - kérdezi nagy szemekkel.
- Lehet. De mi jutott eszedbe?
- Adjuk ezt nekik öten Karácsonyra.
- Mit?
- Utaztassuk el őket kettesben nyaralni két hétre januárban.
- Ez mind szép és jó, de a történetben ott a két buktató. Ki fog Tom-ra figyelni? És Preston-nal mi lesz? - belegondolva elment a kedvem az egésztől, hiszen a két negatív figura elronthat mindent, azt viszont senki nem akarja.
- Az jutott eszembe, hogy a 3 fiú itthon maradna felügyelni Tomot. Preston úgy fogja tudni, hogy Mel veled megy nyaralni, Harry meg velem. Külön érkezünk, külön indulunk. De a szállodánál kettesben hagyjuk őket.
- Liam! Ez azt jelenti, hogy össze leszünk zárva 2 hétig, ugye tudod? - tettem csípőre a  kezem és felvont szemöldökkel méregettem a velem szemben álló edzőt.
- Igen tudom. Csak reménykedni merek, hogy addig jóban leszünk - nézett rám azokkal a hatalmas kiskutya szemeivel. A tudatalattim kimondatta velem azt, amit nem akartam.
- Liam! Próbáljuk meg, hogy nem nyírjuk egymást.
- Akkor megbocsátasz? - kérdezte reménykedve.
- Igen - nem akartam ránézni és tovább feszegetni a témát. Ezért eltereltem a szót. - Hol töltitek a Karácsonyt?
- 24.-én hazamegyünk együtt vacsorázunk a családjainkkal, utána pedig már jönni kell vissza a munka miatt - magyarázta és ahogy elnéztem gondolatban máris otthon volt.
- Akkor ez azt jelenti, hogy 25.-én este itt lesztek igaz?
- Igen. Miért?
- Csak azért kérdezem, mert akkor most bevásárolok arra is, hiszen még nincs akkora tömeg.
- Jó. De te fogsz főzni?
- Igen. Képzeld el, tudok főzni...- vágtam rá mérgesen.
- Jó elhiszem - emelte maga elé védekezően kezeit. -  Mikor megyünk Miáért?- amikor kimondta húgom nevét eszembe jutott, hogy őt nem kalkuláltuk bele az 'ajándékba', erre pedig felnyögtem. - Mi a baj?
- Mia kimaradt a nyaralásnál! Őt nem fogom itthon hagyni, főleg nem azzal a 4 alakkal.
- Nincs baj. Ő is jön velünk, így még hitelesebb, hiszen Preston még azt tudja, hogy Te és Én utáljuk egymást.
- Köszönöm Liam - mosolyogtam rá hálásan - Lebeszélted már a fiúkkal? - tettem fel a következő nagyon fontos kérdést.
- Nos, írtam egy kör sms-t és mindenki azt válaszolta, hogy benne vannak. Niall és Louis intézik a foglalást. Zayn meg megoldja, hogy titokban maradjon ez az egész.
- Ők is tudják?
- Igen. De amíg ők nem szólnak, addig mi sem lépünk. Na jó, Karácsonykor lépünk... Indulhatunk. - kérdezte meg és elővette a kocsikulcsait.

  Magamra kaptam a kabátom és utána siettem. A nagy rohanásban majdnem elfelejtettem bezárni a ház ajtaját, de végül is visszamentem és elintéztem. Liam hatalmas fekete terepjárója az utcán parkolt, közvetlenül a kapuban, így meggátolva minden nemű be és ki történő közlekedést.  Legnagyobb meglepetésemre az autóban gyerekülés volt. Meglepetten vettem szemügyre, de csak később, már az úton mertem megkérdezni.

- Liam? Miért van a kocsidban egy gyerekülés?
- Miának vettem. Remélem néha elmehetek érte az oviba és gondoltam nem árt, ha van a kocsiban - válaszolta, és az ő szájából ez annyira természetesnek hangzott, mintha mindig is ezt csinálta volna.

    Nem mondtam semmit, inkább hallgattam. Mikor Mia meglátta, hogy Liam jött érte, már nem is foglalkozott velem, csak a fiú létezett számára, senki más, de ugyanez igaz volt fordítva is. A szupermarketben már most rengetegen voltak, el sem tudom képzelni mi lesz itt karácsony előtt közvetlenül. A bevásárlás alatt kaptam egy sms-t Mel-től, hogy Tom nem tölti velünk a Karácsonyt, hanem elutazik a szüleikhez Amerikába. A közös program igen murisra sikerült, az egész olyan volt, mintha két gyereket vittem volna magammal. Folyamatosan nevettek és minden hülyeséget bepakoltak a kocsiba, amit én kiraktam, erre ők meg megint vissza. Habár volt néhány kellemetlen pillanat, például, amikor egy idős néni a foga alatt megjegyezte, hogy igazán használhattunk volna óvszert, így akkor nem lenne már egy gyerekünk ilyen fiatalon. Liam erre nagyot nézett és bedobott egy csomag óvszert a bevásárlókocsiba, én meg elvörösödtem.

    Miután fizettünk a kasszánál Liam kitalálta, hogy még ne menjünk haza. Elkezdett esni a hó, ő pedig tudott egy nagyon jó karácsonyi kirakodóvásárt. Így elmentünk, nézelődtünk és sétáltunk egy hatalmasat. Habár itt Mia hisztizett, mert meglátott egy kiskutyákat áruló bácsit és ő azonnal akart magának egyet a kölykök közül. Szívesen megvettem volna neki, de nem álltam úgy anyagilag, hogy megengedhessünk magunknak egy kutyát. Ráadásul még Melissával sem beszéltem erről. Innen is Liam-nek köszönhetően szakadtunk el, mivel meghívott minket egy cukrászdába. A forrócsoki és a süti után már látszott, hogy a húgom kezd kimerülni, ezért Liam felkapta és a maradék utat a fiú karjaiban tette meg. Nemsokkal az után, hogy elindultunk haza, a húgom bealudt a hátsó ülésen.

   Amikor a házhoz értünk, fel akartam őt kelteni, de a fiú rámszólt, hogy hagyjam aludni, majd ő felviszi a kicsit a szobájába.Miután berakta az ágyába és betakarta, lejött adott egy puszit és elment. Én pedig csak bámultam a csukott ajtót. Őszintén hálás vagyok Liam-nek, mert eltereli a húgom figyelmét arról, hogy már nem élnek a szüleink, habár néha félek is ettől a nagy szeretettől, mert nem maradunk örökké velük és akkor minden meg fog változni. Néha már azt érzem, hogy Mia valamilyen szinten apapótlékként tekint a fiúra, aki akár bevallom, akár nem egyre fontosabb számomra is.

    Nagyon gyorsan eltelt a karácsonyig hátralévő idő, így miután a fiúk hazautaztak, a Karácsonyt hárman vártuk. Volt egy nagyobbacska balhé, mert Preston valami puccos londoni étterembe akarta vinni Melissát aki viszont ezt nagyon nem akarta. Ennek hangos kiabálás és ajtócsapkodás lett a vége, mivel a barátnőm kijelentette, hogy ő velünk fogja tölteni az ünnepeket.

    Mind a hárman nagyon vártuk a 25.-ét, hiszen akkor jelen lesz a mi igen furcsa 'családunk'. Reggel mikor felkeltünk hozzáláttunk a vacsorakészítéshez, sőt Mel kijelentette, hogy ő is fog főzni, habár ezt kétkedve fogadtam. A nappali nem a mi dolgunk volt, mivel a fát Mia és a fiúk díszítették. Dél körül mindenki megérkezett és elkezdődött a lárma. A készülődés közben csináltunk forralt bort és teát, mindenki választhatott kedve szerint. Sütit nem nagyon kellett csinálni, mert a srácok anyukái egytől-egyig küldtek nekünk.

   Mi főztünk, Niall folyamatosan bejött megnézni, hogy állnak a fogások és természetesen mindenből vett mintát, amihez utána kritikát is fűzött, amin Melissa felhúzta magát és hozzá vágott egy rénszarvasos konyharuhát. Zayn és Harry azon vitatkoztak, hogy mennyire ízléses a fa. Zayn szerint a fa nem nézhet ki úgy, mintha mindent rácsaptak volna, ő mindent pontosan és precízen akart csinálni. Harry ennek pont az ellenkezőjét mondta, szerinte a rendszer a káoszban van. Nem értettem egyiküket sem. A legrosszabb mind közül azonban Louis volt, aki torkaszakadtából üvöltött karácsonyi dalokat, és ha egyszer valaki azt mondta volna nekem, hogy London egyik legkeményebb sajtósa Mariah Carey: All I Want For Christmas című számát fogja énekelni, körberöhögöm. Louis egészen addig vonyított, amíg Niall fejbe nem dobta egy párnával. Mindeközben Liam és Mia  a Disney mesék karácsonyi kiadását nézték. Egy idő után Liam felment lefektetni Miat auldni, habár szerintem ő is ott maradt. Szóval készültünk az Ünnepre, a magunk különleges módján. Egy óra eltelte után lejött Liam és szólt, hogy el kell még mennie az egyik ajándékért.

   Amíg ő elment, mi szépen megterítettünk, betettük az ajándékainkat a fa alá és elmentünk készülődni. Én egy nagyon szép pánt nélküli piros csipkés ruhát vettem fel, amit Melissa adott. Miután átvarázsoltam magam az ünnepnek megfelelő ruhába, átmentem felkeltettem Miát és felöltöztettem csinosan őt is. Nem sokkal később Liam feljött és a karjaiba vette a még álmos hercegnőmet.  Aki rögtön Liamhez bújt, így rá tudtam adni a cipőjét. Ám amikor megtudtam, hogy itt járt a Mikulás és ajándékot hagyott neki, kipattantak szemei, lekéredzkedett a fiú kezéből és már rohant volna le, ám Liam még az ajtóban elkapta és rászólt, hogy várjon amíg szólnak a csengők. Mia már az ajtóban toporgott, amikor meghallottuk a csengőszót, de a meglepetésemre nem indult le, hanem megvárta, míg mellé értem, megfogta a kezem és elindultunk lefelé. Ám folyamatosan hátrafelé nézegetett, mintha attól félne, hogy Liam egyszer csak, köddé válik. Amikor leértünk elállt a szava. Hiszen minden fényben úszott, a fa alja pedig tele volt ajándékokkal, a többiek pedig körbe állták azt, és várták, hogy a legkisebb megérkezzen.

  Amikor megláttam Mia arcát szívem szerint sírtam volna és azt kívántam, hogy anyáék bárcsak látnák, hogy a húgom milyen vidám és boldog. Észre sem vettem, hogy Mia elengedte a kezem és a fa fele indult. Annyira bátortalan volt. Abban a pillanatban el akartam futni, de megéreztem Liam kezét a derekamon és azt , amikor a meleg lehelete a nyakam cirógatta, ahogy belesúgott a fülembe.

- Te ne hagyd magára! Szüksége van rád. - ahogy ezt mondta Mia megfordult és odaszalad hozzánk és annyit mondott.
- Boldog Karácsonyt!
- Neked is Boldog Karácsonyt kicsim! - mondtam, körbehordoztam a tekintetem és a többiekre nézve annyit mondtam.- Mindenkinek Áldott Ünnepeket!
- Boldog Karácsonyt! - mondták egyszerre a többiek.
- Akkor itt az ideje az ajándékok kibontásának. - mondta Niall és összedörzsölte a tenyerét. Megbeszéltük, hogy mi nagyok csak apróságokat adunk egymásnak, addig Miának lehet bármi.- Na hercegnő jössz ajándékot bontani? - nézett a húgomra. Aki igenlően bólogatva odaszaladt hozzá, ő osztotta az ajándékokat. A fiúk összebeszéltek és olyan ékszereket kaptam tőlük, amelyek egy szettbe tartoztak, Niall-tól pedig kaptam egy hozzájuk való ékszertartót kaptam. Ugyanezt az ajándék kombinációt kapta a barátnőm. Tőle egy új telefont kaptam, mert az enyém már tönkrement. Miután megkaptam az ajándékokat, szégyelltem azt, amit tőlünk kaptak.
- Ne haragudjatok! De a mi ajándékaink, nem ilyen nagyvonalúak. - szabadkoztam mielőtt kinyitották volna. Hiszen a miénk 2 apróságból állt össze. Egy egyedi pólóból és egy bögréből. A pólóján mindenki saját magát találhatta meg, egy rajz formájában, ahogy Mia látja őket, valamint egy mondat róluk, a húgom szájából. A bögrén pedig az általam kreált róluk mintázott saját rajzfilmfigurájuk volt. Amikor kinyitották, elnémultak. Mel felnézett rám, a szemei könnyben úsztak.
- Még sosem kaptam ilyen szép ajándékot. - a többiek helyeslően bólogattak és belebújtak a pólóikba. Liam átkarolta a vállam én pedig jólesően bújtam az oldalához, tudomást sem véve a cselekedetemről. Az idilli pillanatot Mia szakította félbe.
- Most már kaphatok ajándékot? - erre mind felnevettünk és odaadtuk az ajándékainkat. Rengeteg játékot, ruhát és mesekönyvet kapott, a fiúk szó szerint vették a "Miának bármit" egyezségünket. Miután úgy véltem, hogy vége az ajándékosztásnak, megszólaltam.
- Mehetünk vacsorázni?
- Várjunk! - szólalt meg Liam és Mellel összenézve nagyon mosolyogtak. - Hát nálam még letettek egy ajándékot Miának. De azt mondták, hogy erre az ajándékra nagyon kell vigyázni és figyelni. Megígéred, hogy betartod ezeket? - nézett a testvéremre a fiú.
- Igen. - ekkor Liam kiment az előszobába és behozott egy nagy dobozt, aminek a tetején lyukak voltak és letette a húgom elé.
- Boldog Karácsonyt! - ám a doboz ekkor elkezdett mozogni és Mia megkapaszkodott az első  útjába kerülő dologban, ami történetesen a fiú lába volt.
- Liam! A doboz mozog.
- Tudom. De nem vagy kíváncsi rá, hogy mi mozog a dobozban?- kérdezte és közben a kislány hátát simogatta.
- Kíváncsi vagyok rá. Lizi megnézzük mi van a dobozban?
- Igen. Gyere, óvatosan szedjük le a tetejét. - mondtam neki, odajött hozzám és óvatosan leemeltük. Amikor belenéztünk meglepődtünk, hiszen azon kiskutyák egyike volt benne, amit Mia még 1 hete nézett ki magának a vásárban.
- Liam! Adtál nekem egy kiskutyát. - mondta Mia tapsikolva és átölelte a fiút. - Köszönöm!
- Liam! - szólaltam meg. - Köszönjük, de ezt meg kellett volna beszélni Mellel is.
- Én tudtam róla és már be van neki rendezve minden. Itt maradhat, ha megenged.- erre mindenki elkezdett nagy szemekkel figyelni, még a kutyus is.
- Hát persze, hogy maradhat, csak előbb adjunk neki valami nevet, mert nem maradhat névtelen. Mi legyen a neve?
- Fiú vagy lány?
-Nem tudom.
-Akkor legyen Mazsola. - mondta Niall a háttérből. Erre mind rá néztünk. - Mi van? Nagyon éhes vagyok.
- Az jó! - kiáltott Mia. - Szia Mazsola, mi vagyunk a gazdáid. - mondta és közben a kutyust dögönyözte. Ezalatt Liam felállt és bement a kamrába.
- Kicsim! Hagyd békén Mazsolát! Már nagyon álmos biztos, neked pedig enned kéne. - szóltam rá. A fiú pedig visszatért a kutya fekvőhelyével és tálkáival, amiket lerakott a konyhában lévő kandalló elé, hogy a húgom végig figyelhesse a karácsonyi ajándékát.
Mia nem sokkal később Liam felszólítására berakta a kisállatát a kosárba és elment kezet mosni, majd közénk ült az asztalnál.

     A vacsora szokásos módján zajosan történt meg. Rengeteget ettünk és nevettünk. Volt egy pont, ahol el is felejtettem a bánatom, a fiúk gondoskodtak arról, hogy senkinek se legyen rossz kedve. A levest Niall az első merésnél kiöntötte. A főételnél pedig annyit minden volt, hogy biztosan kijelenthetem, hogy egy -két fogásba bele sem tudtam kóstolni. Ebben a fogás sorozatban még a társaságunk legnagyobb haspókja sem talált kivetnivalót. A desszert előtt a húgom lefelé görbülő szájjal megjegyezte, hogy idén elmaradt a  mézeskalács sütés. A pityergés elkerülése végett Zayn megígérte a maguk nevében, hogy másnap együtt készítenek egy nagy adagot. Erre már Mia is elmosolyodott és úgy döntött, hogy desszertet a kedvenc 'pasija' ölében fogyasztja el. Velem szemben Harry és Mel végre nem fogták vissza magukat. A barátnőm nyíltan nekidőlt a zenész srácnak dőlt, aki pedig a lány karját simogatta. Ezek az akaratlan árulják el az érzéseiket. Nem is értettem, hogy Melissa miért tart még ki Preston mellett, amikor itt van neki Harry. Remélem a meglepetésünk még közelebb hozza őket egymáshoz. Egy idő után azt vettem észre, hogy Mia Liam ölében alszik, én pedig az oldalának dőlve nevetek. Az órára ránézve láttam meg, hogy este 11 van. Lassan felálltam és át akartam venni a kicsit, ám a fiú nem engedte. Mikor indultunk láttuk, hogy Harry is menni akar, de az ő ajándékuk még nem adtuk át. Így gyorsan közbe szóltam.

- Kérlek ne menjetek még beszélni szeretnénk veletek. Liam kérlek most hozzám rakd be Miát. - mondtam a fiúnak, amikor elindultunk felfelé. Behozta hozzám és addig átmentem a pizsamájáért, meg a plüssjátékáért. Ott lefektettük és rácsuktuk az ajtót. Mikor lementünk az ebédlőbe mindenki a helyén ült, csak közben, valaki bepakolt a konyhába és elindította a mosogatógépet. Az asztalon nem volt más, mint az aprósütemény és a borospoharak.
- Szeretnénk beszélni veletek!- mondta a Louis és a másik két fiúval körénk gyűltek. Így öten álltunk előttük.
- Igen. Tudjátok, hogy mennyire szeretünk titeket. - folytatta Niall.
- De azt , nem szeretjük, ha hülyének néztek minket. - mondta Liam.
- Azt hittétek, hogy nem vesszük észre, ami köztetek van. -mondta Zayn és az egyre jobban elfehéredő páros között mutogatott felváltva.
- Nos. - vettem át a szót.- Mielőtt rosszul lesztek. Azt szerették volna mondani a fiúk, igaz kicsit nyersen, hogy bár azt hittétek, mi enm vesszük észre a köztetek lévő vonzalmat.
- Had magyarázzam meg. - vágott a szavamba Harry, hogy védje a barátnőmet. - Az egész az én hibám....
- Harry! Befejezhetem? - erre egy bólintás volt a válasz. - Köszönöm. Ha végig hallgattál volna, akkor korábban tudtad volna, hogy mi nagyon örülünk nektek.
- Tessék? -nyerte vissza a színét barátnőm.
- Örülünk, hogy együtt vagytok. - mondta mosolyogva Zayn.
- Nehéz lesz titkolni, de előttünk ne tegyétek. - szállt be Louis is.
- Amíg itthon vagytok legyetek magatok és ne akarjatok megfelelni senkinek sem. - szólt bele Niall is.
- Ne akarjátok azt mondani, hogy nem így van. Nagyon is jó a szemünk. Láttunk a lopott pillantásokat és csókokat. Harry szerinted nem vettük észre, ha itt alszunk, akkor üres az ágyad? Nem szóltunk érte, mert melletted Melt igazán és őszintén boldognak látjuk.- szőtte tovább Liam.
- Ezt már végképp nem értem. - mondta Harry és a barátnőmre nézett, tanácstalanul.
- Azt akarjátok mondani, hogy nem ítéltek el, azért, mert Harry-vel vagyok, miközben hivatalosan Preston-hoz tartozom?- kérdezte a könnyivel küszköve a lány.
- Nem. - vágtuk rá egyszerre aminek nevetés lett a vége. Innentől újra átvettem a szót.
- Ezért úgy döntöttünk, hogy meglepünk titeket. - erre Louis elővette a háta mögül a borítékot és a szerelmes pár elé helyzete azt az asztalra. - Boldog Karácsonyt! - mondtam.
Melissa gyorsan felkapta a borítékot és kihúzta belőle a Louis által megfogalmazott levelet, amikor meglátta elsírta magát és odaadta azt Harry-nek. A fiú sem hitte el azt amit olvasott.
- Ez nem lehet igaz... - mondta a fiú.
- Márpedig az. - mondta Niall - 2 hét kettesben Bora-Borán. Anélkül, hogy bárki is tudná, hogy együtt vagytok. Az apartmanotok egy eldugott, kis részen van, sziklákkal és erdőkkel körülvéve.
- Ez hihetetlen. De, hogy jutunk oda, a nélkül, hogy Preston tudna róla?
- Hát... Itt jövünk a képbe Liammel. Harry és Liam megy nyaralni együtt valamint, Te, Én és Mia. Ezt fogja tudnia külvilág és a beképzelt majom. Már bocsánat. Ám szét fogunk válni a szigeten és ti ketten lesztek 2 hétig. Mielőtt aggódnál Louis, Niall és Zayn fog figyelni tom-ra és Mazsolára is.
- Egyébként meg úgy döntöttünk, hogy a 2 új kishúgunk is a mi vendégünk lesz a a nyaralásra. - mondta Louis és átölelt.
- Srácok nem tudjuk, hogy köszönjük meg. - mondtuk szinte egyszerre Mellel.
- Érezzétek jól magatokat. - mondta válaszul Zayn. A szerelmespár odajött hozzánk és körbeöleltek minket.

 A nagy örömködés után, mind elmentünk aludni, ám nekem nem jött álom a szememre és lementem egy kakaót csinálni magamnak. Leültem a nappaliban lévő kandalló elé és bekapcsoltam azt, (mivel elektromos volt) és néztem ahogy a családunk legújabb tagja az igazak álmát alussza. Nem tudom mióta bámultam és gondolkodtam, de egyszer csak  megéreztem, hogy valaki rám terített egy plédet.

- Nem szeretném, hogy megfázz. - mondta Liam és leült velem szembe. Ám nagyon zavarba jöttem, mivel nem volt rajta más, csak egy pizsama alsó.
- Kérsz forrócsokit? Hagytam még az edényben. - mondtam és fel akartam pattanni, de ő visszahúzott és így még közelebb kerültem hozzá.
- Mér kiszolgáltam magam. Miért vagy fent?
- Nem tudtam aludni és lejöttem. Te miért vagy fent? - néztem rá és oldalra döntöttem a fejemet.
- Nekem sem jött álom a szememre, mivel egy ajándékot nem adtam át, egy személynek, aki egyre fontosabb nekem. Nem találtam a megfelelő időpontot.
- Hidd el nekem, ha holnap adod oda, az is jó lesz Nem hiszem, hogy haragudna rád, hiszen még holnap is Karácsony van. - feleltem mosolyogva.
- Mit szólnál, ha most adnám oda?
- Tessék?- néztem rá döbbenten és hagytam, hogy a takaró lecsússzon a fedetlen vállamról.
- Neked van még egy ajándékom. Nem tudtam mikor odaadni.
- De Liam ott a nyaralás és a fülbevaló is. Nem kellett volna...
- Jó. De azt közösen adjuk a fiúkkal. Ez viszont csak az én ajándékom. - mondta és előhúzott a zsebéből egy kis bársonyzacskót, amiből kirázta a benne lévő meseszép nyakláncot. Se szó se beszéd, odahajolt hozzám és felrakta a nyakamba a meseszép ékszert. Mialatt visszahúzta a kezét, nem felejtette el megsimogatni a csupasz nyakamat, amitől még inkább libabőrös lettem. De nem engedett el, mivel a két keze közé fogta az arcom és s a hüvelykujjával, az arcélemet simogatta. - Boldog Karácsonyt Lizi! - mondta és egyre közelebb hajolt hozzám.
- Liam. Ezt... - de nem tudtam befejezni mivel az ajkát az enyémre helyezte és megcsókolt. Nem hittem el ami történik. Folyamatosan az arcomat simogatta. magamnak sem akartam bevallani, de egy olyan érzés kerített hatalmába, mint még eddig sosem. Olyan volt, mintha több száz pillangó költözött volna a gyomromba. Át akartam ölelni a fiút aki csókol, de hirtelen eszembe jutott, hogy Liam az, akivel csak nemrég kötöttem ideiglenes fegyverszünetet. Hirtelen elszakítottam magam tőle és a kezeim a szám elé emeltem. - Istenem ennek nem szabadott volna megtörténnie.
- Lizi! -szólalt meg Liam, de hallgattam meg őt, hanem lerúgtam magamról a takarót és meg sem várva, hogy mit akart mondani rohantam fel a szobámba és gyorsan magamra csuktam az ajtót, mintha így ki tudtam volna őt zárni. Nem hiszem el, hogy megtettem. Nem érezhetek iránta semmit. Nem szabad. Most vannak nálam fontosabbak is. Mint például Mia vagy Harry és Melissa.

   Ők most sokkal fontosabbak, szólaltak meg az agyam. Ám erre a szívem annyit felelt, lehet ők a fontosabbak, de így hagyom, hogy kicsússzon a kezeim közül a szerelem. Nem engedhettem magamnak ezt az érzést. Miután bemásztam az ágyba és megsimogattam Miát, megdörzsöltem a nyakamat, ám a kezeim alatt megéreztem a láncot, amit Liamtől kaptam. Sokáig simogattam, ezzel altatva magam. Elalvás előtt ráébredtem arra, hogy a valóságban annyi minden áll köztünk, hogy nem lehet Ő a hercegem. Viszont az álmaim az enyémek. Abban Ő lehet az a herceg aki megváltoztatja az életem

2014. április 3., csütörtök

Ötödik rész

Sziasztok!
Meghoztam az eheti részt, remélem nagyon vártátok, mert keményen megszenvedtem vele.
A részről csak annyit, hogy bemutatkozik Melissa keménykezű menedzsere és megtudhatunk pár dolgot a lány és Preston kapcsolatáról is.
Élvezzétek és legyetek jók!Kellemes hétvégét nektek!
Puszi :* :*
------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Kívül  tágasabb

  Reggeli után két óra edzés várt rám, aminek nagyon nem örültem, hisz Liam előszeretettel fárasztott le teljesen, még akkor is, ha jó formában voltam és semmi miatt nem nyafogtam. Miután végeztünk hullafáradtan álltam be a zuhany alá és laza tempóban folyattam magamra a langyos vizet. Az egész házban egyedül voltam, hisz Lisa egyetemre ment, a kicsi pedig oviban volt. Az óra negyed tizenegyet mutatott, ezért készülni kezdtem, ugyanis akkor nap Preston-nal ebédeltem. A hideg rázott még csak a gondolattól is, hogy meg kell csókolnom, vagy egyáltalán el kell játszanom, hogy szeretem, mert nem volt igaz. Undorodtam magamtól, amiért megtettem, de nem volt választásom, hisz már másfél éve az ő játékszere voltam, azt tett velem, amit akart. A markában tartott.

-  Mel, ugye nem baj, ha veszek ki pénzt a tárcádból? - hallottam meg öcsém hangját a folyosóról, akire egyáltalán nem számítottam, hisz neki iskolában kellett volna lennie.
-  De, baj. Mire kell a pénz? - nyitottam ki szobám ajtaját és kidugtam rajta a fejem.
-  Suliba kell, lesz valami szar előadás és ki kell fizetni.

   Tom lazán a falnak támaszkodott, tudtam, hogy hazudik. Ajkain az az elégedett mosoly ült, amit mindig magára öltött, ha azt hitte hülyére tud venni, de én már kiismertem annyira, hogy tudjam, mikor akar meglopni és mikor van tényleg bajban. Kitártam az ajtót és nekidőlve az ajtófélnek én is magamra varázsoltam egy bájos műmosolyt és tűrtem, ahogy arca eltorzul, mikor rájön, hogy egy fontot se adok neki.

-  Nem hiszel nekem? - kérdezi már-már provokatívan.
-  Szerinted? Betelefonálok az iskolába és megkérdezem az igazgatónőt erről a te előadásodról.
-  Arra semmi szükség, csak adj egy húszast és hagyjuk a témát.
-  Csak mondd meg mire kell és adok pénzt. De őszintén... - rugaszkodok el az ajtótól és hozzá lépek.
-  Semmi közöd hozzá. Csak pénz kellett, de még azt se adsz! Rohadj meg, Mel! - löki el magát a faltól és elsétált.

  Lesokkolva álltam és néztem öcsémet, ahogy vállára csapta a táskáját és nekilátott felvenni a cipőjét. Majdnem elsírtam magam, de nem engedhette, hogy visszaessek. Lassan másfél éve nem nyúltam semmiféle tudatmódosító szerhez és erre büszke voltam, ehhez pedig hatalmas lélekerőre volt szükségem. Ezt pedig nem engedhettem szétesni. Visszasiettem a szobámba a tárcámért, majd kivéve egy húszast lerohantam az öcsémhez.

-  Ígérd meg, hogy nem drogot veszel belőle - nyújtottam át neki a pénzt, amitől igencsak meglepődött.
-  Tudtam, hogy nem is vagy te olyan szemétláda! - nyomta zsebébe a bankót és elvigyorodott.

   Persze, hogy tudtam, hogy mit akar vásárolni, de azzal is tisztában voltam, hogy ennyi pénzért nem sok mindent fog tudni beszerezni.Azt kívántam bárcsak beérné egy üveg vodkával, amit a haverjaival megisznak a parkban. Tisztában voltam azzal is, hogy borzasztó szülő lennék, főleg így, de egyszerűen nem bírom ki, hogy úgy nézzen rám, mint egy eldobott rongyra, amivel az előbb a cipőjét törölte. Az annyira fájt, hogy a szívem és mindenem beleremegett. Már tapasztaltam korábban is, nem kellemes. Senki nem tudja jobban utálni a világot egy kamasznál, és ha az öcsémről van szó, nála rosszabbat nem láttam.

   Készülődésemet telefonom csörgése zavarta meg. Harry neve villogott a kijelzőn, de úgy döntöttem nem válaszolok, mert a nagy lazaságomnak az lett a vége, hogy negyed órás késésben voltam, és ha leállok beszélgetni, akkor biztosan bajban leszek. Még egy utolsó pillantást vetettem magamra a nappali tükrében, majd elhagytam a lakást. Kinn elég hideg volt, de szerencsére a limuzin, amit Preston küldött értem már a ház előtt várakozott. A sofőr, amint meglátott kiszállt és kinyitotta nekem az ajtót. Biccentettem felé, majd fejem lehajtva beültem az elegáns járműbe. Benn kellemes meleg fogadott és behűtött pezsgő.

   Már hozzászokhattam ehhez a fényűzéshez, de akárhányszor gyöngyöző pezsgőt töltöttek nekem vadonatúj kristálypohárba, annyira idegennek éreztem ezt az egészet, hiszen legszívesebben egész nap otthon ültem volna, felkuporodva a kanapéra és dalszöveget írtam volna Harry-vel. Ez normális? Nem tudom.

-  Mr. Westburry azt üzeni, hogy igyon a pezsgőből amennyi jól esik, mert pár újságíró is csatlakozik majd önökhöz.
-  Mr. Westburry tudhatná, hogy nem iszom - válaszoltam ridegen és egy gombnyomással felhúztam azt a fekete választófalféle valamit, ami megszabadított a sofőr bugyuta utasításaitól és Preston marhaságaitól.

   Nagyokat lélegezve dőltem hátra és figyeltem a kocsi plafonját, melyen ki volt nyitva a tetőablak, a hideg téli szél pedig teljesen elárasztotta a belső teret. Megborzongtam, de kellett, hogy tiszta fejjel tudjak gondolkodni, főleg, ha a sofőr igazat mondott és társaságunk lesz. A hátam közepére se hiányzott egy bájcsevej féltucat riporterrel, főleg nem Preston-nal a nyakamban.

  Mindig is fura alak volt, talán éppen ez tetszett meg benne. Akkor találkoztunk először, amikor a fősulira iratkoztam be. Véletlenül botlottunk egymásba a kampuszon és valami megmagyarázhatatlan erő, talán a hülyeségem vonzott felé. Annyira naiv voltam és fiatal. Az ember változik és mikor később a döntéseimre visszagondoltam, talán a felét nem úgy csináltam volna, mint ahogy tettem. De az is ehet, hogy akkor most nem azok az emberek vennének körül, akiket szeretek.

   Ahogy keresztülszáguldottunk a városon szinte észre se vettem, hogy lassan de biztosan szállingózni kezdett a hó, és az elmélázott várost szépen, csöndben fehér takaró alá bújtatta. Így karácsonyhoz közel mondjuk nem volt meglepő, hogy minden bejelentés nélkül is havazni kezdett, de akkor is kellemes meglepésnek számított, mert személy szerint én imádom a havat, a telet és mindent, ami hozzá kapcsolódik.Egész gyerekkoromban ez volt a kedvenc időszakom, mert nem csak az öcsém születésnapja meg Karácsony volt, hanem akkor az egész család összegyűlt és a maga őrült, bohém módján megünnepeltük a szeretetet és a sok-sok szép pillanatot, amit egymásnak adtunk az év során. Emlékszem, az öcsém hatodik születésnapján a nagyom hatalmas tortát sütött és betette a fa alá, hogy meglepetés legyen, csak arra nem számított, hogy az öcsém olyan lendülettel veti majd rá magát, hogy letarol mindent. Aztán egész délután takaríthattunk, mert minden csupa maszat és fenyőlevél lett. Nagyon jó volt.

   Idő közben megérkeztünk az étterem elé, ami igazán impozáns épület volt, London belvárosában, ott, ahol minden pénzes ember megfordult. Nagyot nyeltem, ahogy fenéztem a hatalmas építményre és belegondoltam, hogy odabenn maga az ördög vár, felfegyverkezve a legádázabb ellenségeimmel, a riporterekkel, akik előszeretettel boncolgatják nyugodtnak egyáltalán nem mondható életem koncait. Két kezemen és lábaimon nem tudnám összeszámolni hányszor próbáltak meg kedvezőtlen fényben bemutatni, és mindent előástak a múltamból, ami kicsit is negatívan állíthat be közvélemény szemében, hogy még többet írhassanak rólam. A legnagyobb szenzáció az volt, amikor félbe kellett hagynom a turnét, mert ideg összeroppanásom volt és nem bírtam kezelni a nyomást. Ezután következett a rehabilitációs központban eltöltött három hónap, ami alatt keményen megküzdöttem, hogy ismét normális életem lehessen. A rajongóimnak és ha nem is a családom támogatásának, de a srácok jelenlétének köszönhettem, hogy ismét talpra tudtam állni, meg tudtam mutatni, hogy nem hiába fordítottak rám akkora figyelmet.

   A limuzin ajtaja kinyílt és a hó bevágott, ugyanis a szél is felerősödött. Megborzongtam, de próbáltam tartani magam a szerephez és magamra öltöttem bájos mosolyomat, mellyel mindenkit el tudtam varázsolni, még akkor is, ha nem ez volt az elsődleges cél. Ahogy lábam a földre ért azonnal vakuk villantak és tudatosult bennem, hogy már az egész világ tudja, merre járok, kivel vagyok és mit fogok csinálni. Felhúztam magam rajta, de nem estem ki a a szerepből, sőt még néhány kártyát is aláírtam, úton befelé, mivel a rajongóim is ott voltak.

-  Csakhogy ideértél - szólít meg Preston, ahogy beérek az előtérbe.
-  Sajnálom, a hülye sofőröd azt hitte jó móka lesz késni - hazudtam, közben felé fordítottam arcomat, hogy megpusziljon, míg gyomrom felfordult és készült kiadni mindazt, amit reggelire ettem.
-  Ki fogom rúgni azt a szerencsétlent... - morogta a fülembe, majd kiintegetett a fotósoknak.

   Kézen ragadott és jóformán rángatva vezetett át a termen, ami nem is kicsit volt megalázó. Lehajtottam a fejem és megpróbáltam minden feltűnést mellőzően megszaporázni lépteimet, hogy ne úgy nézzek ki, mint valami idióta, akit vontatni kell, mert saját magától nem tud megtenni két egyenes lépést sem. Egy hátsó terembe vezetett, ahol hatalmas asztal fogadott, legalább 12 személlyel körülötte. Legnagyobb meglepetésemre menedzserem és Louis is az asztal mellett foglaltak helyet, mindenki nagyon feszültnek tűnt. És én még azt hittem én vagyok az egyetlen, aki nem akar ott lenni.

-  Ülj le! - parancsolt rám vőlegényem, mire szinte azonnal tettem,a mit kért és Lou mellé ültem.
-  Most, hogy itt vagyunk, végre elkezdődhet a megbeszélés - csapta össze tenyereit Preston és én egyre inkább kezdtem elveszteni a fonalat.

  Először a sofőr azt mondta, hogy riporterek lesznek az ebédnél, aztán Preston jön és berángat egy elszigetelt terembe, hogy öltönyös vérszívókkal tárgyaljunk az ég tudja mikről. Engem az ilyesmikbe nem nagyon avattak be, de ha a sajtófőnököm is a teremben volt, akkor nyilván a médiát is érinti, amiről szó lesz. Izgatottan kezdtem mocorogni a helyemen, de a mellettem ülő Lou kezemre tette a kezét, jelezve, hogy elég ebből. Természetesen tettem, amit kért, mert ő már tudta miről lesz szó.

-  Tehát... Hölgyeim és uraim. Azért vagyunk ma itt, hogy a jövő évi turnéról beszéljünk. Tudom, hogy mind elfoglaltak, de ezt kénytelenek vagyunk még az ünnepek előtt megvitatni és bejelenteni az időpontokat, mert utána a kutyát se fogja érdekelni, hogy mi mit akarunk, mikor a sülteket már mind megették és egyik szoba sarkából gurulnak a másikba.

   A szobában megfagyott a levegő és mindenki meredten bámulta Prestont. Éreztük, hogy messzire ment, ugyanis ebbe neki semmi beleszólása nincs, főleg úgy, hogy még csak nem is a zeneiparban dolgozott. A menedzserem, Lee Wong egy remek ember volt, aki precíz és remekül végezte a munkáját, azonban volt egy rohadt nagy hibája. Önző volt, mert nem szeretett osztozkodni, legyen szó munkáról, vagy magánéletről. A teremben lévők egy emberként fordultak felé, mert vártuk a reakcióját, ami nem is maradt el. Megköszörülte a torkát, majd lenézően vőlegényemre pillantott, miközben feljebb tolta orrán a szemüveget.

-  Már elnézést...Preston... - emelkedett fel a helyéről Lee - azt hiszem neked ezekbe a döntésekbe nincs beleszólásod. Megértem, hogy egy túlbuzgó mócsing vagy, és azt is, hogy Melissa minden lépéséről betegesen tudni akarsz, de nem hiszem el, hogy egy héttel Karácsony előtt csak azért rendeltél ide minket, hogy olyan dolgokról tárgyaljunk, amik ráérnek. A jelenlegi koncertsorozat sem fejeződött be teljesen, szegény lány azt sem tudja, hol áll a feje, erre te máris belerángatnád egy újabb sorozatba. Szerintem jobb ha leállítod magad, mert ha fontos döntéseket kell hozni, akkor azokat hadd hozzam meg én a stábommal és Melissával. Ha valami olyasmiről lesz szó, ami téged is érint, akkor arról te leszel az első, aki tudni fog.

  Lee szavai szinte leforrázták Prestont, de a többieket egyáltalán nem lepte meg. Mind ismertük a kínai férfi stílusát, tudtuk mennyire rideg és kimért tud lenni, ha akar. Ha üzletről volt szó, nem ismert lehetetlent, látszott, hogy turné menedzserem is az ő kezei alól került ki, hisz ugyanabban a kegyetlen stílusban üzleteltek és nem tűrték ha valami nem úgy alakult, ahogy ők azt megálmodták, nekem pedig ez tökéletes volt, hisz én magam sem voltam az a fajta, aki szereti a lébecolást és ha fölöslegesen fecsérelik az időmet. 

   Hátradőltem a székben és elégedetten néztem vőlegényemre, aki szikrázó tekintettel nézett az alacsony, szemüveges üzletemberre, mert ha valamit nem szeretett az az volt, ha megalázzák. És vele pontosan ez történt. Azt hitte mindent ő irányíthat, még a karrieremet is, de tévedett. Nem ez volt az első eset, hogy elszaladt vele a ló, de eddig elnézték neki, ám abban a pillanatban biztos voltam benne, hogy Lee-nél elszakadt a cérna és kimért hangjából arra engedtem következtetni, hogy radikális változtatásokat készül hozni. Ő azt nem szerette, ha a dolgába avatkoznak, Preston pedig pontosan ezt tette.

-  Sajnálom, ha eddig abban a tévhitben éltél, hogy itt te vagy a főnök. Hát hadd tájékoztassalak, hogy az a tény, hogy te vagy Melissa vőlegénye még nem hatalmaz fel arra, hogy bármiben is dönts, vagy bárki munkájába belekontárkodj, főleg nem az enyémbe, mert meg fogod bánni. Kedves és érteles embernek tűnsz, aki nem olyan mértékben dilettáns, hogy ne tudná felfogni, mennyi minden függ attól, hogy én most visszaüljek ebbe a székbe, ahelyett, hogy odamennék hozzád és bemosnék egyet. Eddig nagyon sok mindent elnéztünk neked, mert gondoltuk belerázódsz, de azt hiszem az egész stáb nevében beszélek, amikor arra kérlek, hogy húzz innen a fenébe, mert ha ma döntést is hozunk, az nem fog rád tartozni, de ha éppenséggel egy kellemes ebédet szeretnék elkölteni az embereim és üzlettársaim körében, nos ahhoz sincs semmi közöd. Szóval, hacsak nincs valami értelmes hozzáfűznivalód az elhangzottakhoz, akkor kívül tágasabb.

   Preston feje elvörösödött és kétségbeesetten kapkodta fejét segítség vagy némi együttérzés után kutakodva, de sajnos senki nem szívlelte a jelenlevők közül, beleértve jómagamat. Felkapta kabátját a szék támlájáról, majd sértetten elrohant. Legbelül éreztem, hogy ennek még lesz folytatása, ha négyszemközt leszünk, de abban a pillanatban örültem, hogy végre nem ő az egyetlen ember, aki megalázhat másokat, sőt ami azt illeti elég keményen a földbe tiporta egy 165 cm magas kínai, aki rezzenéstelen arccal nézte végig vőlegényem tombolását és távozását. Igazán büszke voltam rá.