Bevezető I.

Mindenkinek nagyon szép estét kívánok!

Ezzel a bejegyzéssel megnyitja kapuit egy újabb blogom, amit egy nagyon kedves barátommal írunk, aki kis győzködés után beadta a derekát, hogy összeálljon velem egy történet erejéig.

A főszereplők Melissa és Elizabeth, akik a véletlen folytán lesznek legjobb barátnők.

Többet nem szeretnék elárulni, mert akkor hol maradna az izgalom.

Részek valószínű 4-5 naponta lesznek, attól függ mennyire leszünk elfoglaltak.

Be is fejezem a szám jártatását.

Jó olvasást! <3

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Prológus 1.

  Az utcán sétálva megakadt a szemem egy plakáton. Az én képem volt rajta, alatta pedig a nevemmel, hatalmas, nyomtatott betűkkel, MELISSA JORDAN, az alatt pedig egy időpont, az első telt házas koncertem dátuma, hogy pontos legyek. Az éneklés mindig is az életem részét képezte és miután bejutottam egy helyi tehetségkutatóba Washingtonban, az életem fenekestől felfordult. Addig egy kertvárosi, tipikus tökéletes család nagylánya voltam, barátokkal és az igazival, de ennek hatására mindenkitől eltávolodtam és a családommal se tartottuk már annyira a kapcsolatot.

   Megnyertem a versenyt és ezután jött a lemezszerződés és az első kisebb sikerek, amiket egyre nagyobbak követtek. Ez volt 18 éves koromban, most pedig 21 vagyok és Londonban élek, a világ egyik legszebb városában, egy hatalmas házban, együtt az öcsémmel, Tom-mal. Az öcsém ide lett száműzve, ugyanis a szüleim nem bírtak vele otthon, Washingtonban, ezért költözött hozzám, miután új lemezszerződést kaptam az egyik itteni cégtől, négy évre. Természetesen ezt azonnal elváltam, így pedig minden problémája megoldódott a szüleimnek. Minket kívül tudhattak a házból, ők pedig tovább élvezhették a szabadság minden jótékony hatását. Ők mindig is bohémek és szabad szelleműek voltak, semmi intim szféra vagy valami, még ajtaja sem volt a szobámnak. Mindig arra bátorítottak, hogy engedjem szabadon a gondolataimat és csak azt csináljam, amit szeretek, így lettem az, aki. Ezért köszönhet vissza ma az arcom buszok oldaláról és épületek tetejéről.

   Az iskolát természetesen befejeztem, sőt akármilyen hihetetlen egyetemre is elkezdtem járni, de csak levelezőn, hiszen nem lett volna időm bejárni a szemináriumokra a folyamatos utazás miatt. Nehezebb volt így, de bevállaltam, mert szerettem volna, ha már nem az énekléssel foglalkozom, elhelyezkedni gyógypedagógusként, a diplomamunkám pedig lassan készült, hiszen még arra se nagyon volt időm, hogy normálisan leüljek egy csésze kávét meginni. Micsoda luxus is lett volna az. 

   November eleje volt, a turném még javában folyt, elképzelhetetlen volt a leállás. Pont akkor nem lehetett, hiszen épp egy hatalmas hullámot lovagoltunk meg és menedzserem azt akarta, hogy minden alkalmat használjunk ki erre. Londonban első koncertem két hét múlva volt esedékes, addig pedig volt egy kisebb fellépésem az egyik közeli városban és még néhány rendezvény megnyitója, meg műsorokban szereplés, ezért kellett korábban ide jönnünk. Legalább nem volt szükség a szállodában megszállásra, hiszen otthon tölthettem azt a két hetet és a körmére nézhettem az amúgy is elkanászosodott öcsémnek, aki majdnem egyedül élt a házamban. Természetesen volt egy dada, aki délutánonként ott volt vele és ellenőrizte, hogy egyen rendesen és a leckéje legyen megírva, de ennél többet ő sem tehetett. Nem is vártam el, hogy megzabolázzon egy tomboló hormonokkal rendelkező kamasz fiút. Az lehetetlen lett volna.

  Ránéztem az órámra, volt még fél órám a próbám előtt, ezért úgy döntöttem, hogy itt az ideje egy jól megérdemelt pihenőnek és ha csak öt percre is, de kikapcsolni. A szürke ég ellenére felvettem napszemüvegem, fejembe csaptam kapucnimat és betértem a legközelebbi kávézóba, aminek apró csengője vidáman jelezte, hogy vendég érkezett. Kedves mosolyt öltöttem az arcomra és néztem szembe a pult mögött álló lánnyal, akiről ugyan abban a pillanatban még nem sejtettem, de megváltoztatta az életemet, a szó összes jó értelmében.