Sziasztok!
Nos szerencsétek van, mert gyorsan kaptátok az új részt. :)
Remélem tetszeni fog nektek és nem lesztek rám nagyon mérgesek, ha végig olvassátok.
Miben történetben kell egy kis bonyodalom.
Na a másik. Gondolom sokan hallottatok már a szerdán kitört balhéról, ami a banda, főként Louis és Zayn körül gyűrűdzik. Nem az én tisztem pálcát törni a fejük felett, de védeni sem fogom őket. Annyit viszont el kell mondjak, hogy a dolog ami tettek, abszolút helytelen. De meg kell érteni őket is, 12 hónapból 10-et MIATTUNK, rajongók miatt végig güriznek. Tele van a pelus nekik is. Állandóan jönnek-mennek, nincs egy perc nyugtuk sem. Mindenki azt nézi, hogy hány bőrt lehet lehúzni róluk...
Meg kell érteni őket. Le akarták vezetni a felgyülemlett feszkót, csak sajnos mindezt helytelenül tették. Ez pedig "véletlen" napvilágot látott. Sajnálom őket és magunkat is. Mind a két fél csalódott bőven. De mindig a bajban kell a legerősebbnek lenni, tartsunk ki mellettük.
Na nem is szaporítom tovább a szót. Jelet hagyni magatok után ér.
Millió puszi. Jó olvasást!
Réka
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Nos szerencsétek van, mert gyorsan kaptátok az új részt. :)
Remélem tetszeni fog nektek és nem lesztek rám nagyon mérgesek, ha végig olvassátok.
Miben történetben kell egy kis bonyodalom.
Na a másik. Gondolom sokan hallottatok már a szerdán kitört balhéról, ami a banda, főként Louis és Zayn körül gyűrűdzik. Nem az én tisztem pálcát törni a fejük felett, de védeni sem fogom őket. Annyit viszont el kell mondjak, hogy a dolog ami tettek, abszolút helytelen. De meg kell érteni őket is, 12 hónapból 10-et MIATTUNK, rajongók miatt végig güriznek. Tele van a pelus nekik is. Állandóan jönnek-mennek, nincs egy perc nyugtuk sem. Mindenki azt nézi, hogy hány bőrt lehet lehúzni róluk...
Meg kell érteni őket. Le akarták vezetni a felgyülemlett feszkót, csak sajnos mindezt helytelenül tették. Ez pedig "véletlen" napvilágot látott. Sajnálom őket és magunkat is. Mind a két fél csalódott bőven. De mindig a bajban kell a legerősebbnek lenni, tartsunk ki mellettük.
Na nem is szaporítom tovább a szót. Jelet hagyni magatok után ér.
Millió puszi. Jó olvasást!
Réka
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Tudtam, hogy ez lesz...
Az elmúlt két hetünk nagyon zavaros volt. Arra értünk haza, hogy Melissát megkeresték egy duett kéréssel. A duett partnere nem lett volna más, mint Marcus Brook. Mindenki nevetett amikor helyette én mondtam igent a felkérésére. De végül beleegyezett és már készül is a közös számuk. Eléggé slágergyanús.
Nem ez volt az egyetlen izgalom az életünkben. Melissának két hetébe telt mire elment egy nőgyógyászhoz és megnézette magát. Még nem tudok róla semmit. Nem tudom mi lenne a jobb, ha gyermeket várna, vagy ha nem. Lehet, hogy a mostani káosz helyzetben az lenne a legjobb, ha nem lenne terhes, de egy gyermek mindig áldás, erről nem szabad megfeledkeznünk.
Az én életemben is volt egy probléma. Liam. A hazatértünk után nagyon édes volt, de 2 nap után minden megváltozott. Nem jött hozzánk. Nem telefonált. Ha Melissával, volt gondosan került minket. Nem tudom mit rontottam el. Túlságosan hülye voltam? Bizonyára. Csak ez lehet a magyarázat. Mia folyamatosan kereste, de mindig hárítanom kellett. Annyira fura érzések kavarogtak bennem. Reménykedtem, hogy egyszer felhív. Habár tudom, hogy úgy sem fogja megtenni. Érzem, hogy valami nincs rendben körülöttem.
Melissa ma végre elment orvoshoz, nagyon izgatott voltam. Ezért feszültség levezetésként, nekiálltam vacsorát készíteni. Az olasz paradicsom krémleves a tűzhelyen pihent, a tiramisu a hűtőben volt, a raviolit már el készítettem és éppen a mártásokat csináltam hozzá, amikor, meghallottam, hogy csapódik a bejárati ajtó. Az órára néztem és reménykedni kezdtem, hogy hátha Liam érkezett meg. Ám csalódnom kellett, mikor megláttam, hogy csak Preston az. Félre tettem az ellenszenvem és köszöntem neki.
- Szervusz!
- Helló! - mondta és a cuccait ledobta a konyhaasztalra, utána pedig a bárszekrényhez ment és töltött
magának inni. Nem akartam vele összeveszni, ezért inkább elzártam a gázt a szószok alatt és kifelé indultam, amikor Preston elkapta a karom és magához húzott. - Ne fuss sehova kislány!
- Mit akarsz?
- Hol van a menyasszonyom?
- Nem tudom. Nem szokott beszámolni arról, hogy mit csinál.
- Ne hazudj, ribanc. - vicsorogta az arcomba.
- Nem hazudok. Hagyd már békén. Nem élheti a saját életét.
- Azért nem mert ő is egy ribanc. Akárcsak te. Ha nem figyelek rá, mindenkivel összebújik.
- Ez nem igaz.
- Azon a nyaraláson is. Hányan voltak neki, hmm? A fél sziget, netán az egész? - kérdezte meg és egyre jobban szorította a karomat.
- ELÉG! Hagyj neki egy kis lélegzetet. Engedj el, mert fáj a karom. - mondtam már könnyes szemekkel.
- Jó! Te akartad. - mondta elengedett és a táskájába nyúlt, ahonnan egy borítékot húzott ki és felém csúsztatta az asztalon. A tasak pont előttem állt meg. - Mire vársz? Nyisd ki. -félve nyúltam az említett dolog felé, de felemeltem és megláttam, hogy képek vannak benne. Amikor kihúztam az elsőt, nem akartam hinni a szememnek. Liamet láttam rajta, ahogyan a volt barátnőjét Donnát tapizza.
- Nem hiszem el ő hűséges hozzám.
- Szívecském hinni, a templomban kell. A hűség, az kit érdekel?
- Honnan tudjam, hogy nem hamisítvány?
- Ott van a dátum a bal szélső sarokban. - a kép tegnap készült. - Nézz bele szépen és meglátod, hogy a tündérfiúkád nem tud a gatyájában maradni. Az első kép 2 nappal a házérkezésetek után készült. Azóta minden nap találkoztak. Na az a kép a kedvencem. - mondta egy 4 nappal ezelőttire, ahol Liam és Donna kézen fogva mennek be egy lakásba. - A következő kép 2,5 órával később készült és már csak Liam jött ki. Nézd csak a nyakát? Csak nem kiszívta valaki? Elég vadóc lehet a kislány. Látod-látod. Nem kellett volna megtagadni tőle a szexet, és akkor nem menekült volna máshova.
- ELÉG! - kiáltottam el magam és a kezemre dőlve zokogtam tovább. - Nem hiszem el! - motyogtam ezt folyamatosan, mint egy mantrát.
- Ha nem hiszed el szaladj és nézd meg magad. 30 perc múlva találkoznak Carol's nevű kávézóban. Ha nekem nem hiszel, higgy a szemednek.
Nem hallgattam tovább, felrohantam és átöltöztem. Magamra kaptam mindent. Lent a bakancsomba bújtam bele, utána gyorsan beszaladtam az ebédlőbe és a képeket, mint bizonyítékokat, gyorsan a táskámba süllyesztettem, amikor is megláttam, hogy Preston a falnak dőlve mosolyog és engem figyel.
Szóra sem méltattam. Felkaptam a kulcsaim és a táskám és már rohantam is London szívébe. Amikor a kávézóhoz értem láttam, hogy Donna már ott ül én gyorsan a bárpulthoz siettem és rendeltem magamnak egy kávét. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a lány arca felragyogott. A ragyogásának oka, az én lelkem összeomlását hozta el. Megérkezett Liam és egy csókkal köszöntötte Donnát. Szerencsére takarásban ültem, így nem láttak. Én viszont láttam őket. Nagy nehezen visszanyeltem a könnyeim és jeleztem a pultos lánynak, hogy elvinném a kávém. A szemeim könnyben úsztak és már nem láttam semmit sem. Felkaptam a kávém és rohantam ki a kávézóból. Az igyekezetemben nem vettem észre a befelé haladó férfit és ráborítottam a poharam tartalmát. Elrebegtem egy bocsánatot és elszaladtam. Rohantam, ahogy tudtam. Szerencsémre a közelben volt egy park. Ott leültem egy padra és zokogtam, mint egy kisgyerek akitől elvették a játékát. Már levegőt sem kaptam, amikor megláttam, hogy valaki zsepit nyújt felém. Elfogadtam és felnéztem. A legnagyobb meglepetésemre, aki a segítségemre sietett, nem volt más, mint a híres énekes és DJ Marcus Brook, aki nem mellesleg Melissával készült duettet készíteni.
Az én életemben is volt egy probléma. Liam. A hazatértünk után nagyon édes volt, de 2 nap után minden megváltozott. Nem jött hozzánk. Nem telefonált. Ha Melissával, volt gondosan került minket. Nem tudom mit rontottam el. Túlságosan hülye voltam? Bizonyára. Csak ez lehet a magyarázat. Mia folyamatosan kereste, de mindig hárítanom kellett. Annyira fura érzések kavarogtak bennem. Reménykedtem, hogy egyszer felhív. Habár tudom, hogy úgy sem fogja megtenni. Érzem, hogy valami nincs rendben körülöttem.
Melissa ma végre elment orvoshoz, nagyon izgatott voltam. Ezért feszültség levezetésként, nekiálltam vacsorát készíteni. Az olasz paradicsom krémleves a tűzhelyen pihent, a tiramisu a hűtőben volt, a raviolit már el készítettem és éppen a mártásokat csináltam hozzá, amikor, meghallottam, hogy csapódik a bejárati ajtó. Az órára néztem és reménykedni kezdtem, hogy hátha Liam érkezett meg. Ám csalódnom kellett, mikor megláttam, hogy csak Preston az. Félre tettem az ellenszenvem és köszöntem neki.
- Szervusz!
- Helló! - mondta és a cuccait ledobta a konyhaasztalra, utána pedig a bárszekrényhez ment és töltött
magának inni. Nem akartam vele összeveszni, ezért inkább elzártam a gázt a szószok alatt és kifelé indultam, amikor Preston elkapta a karom és magához húzott. - Ne fuss sehova kislány!
- Mit akarsz?
- Hol van a menyasszonyom?
- Nem tudom. Nem szokott beszámolni arról, hogy mit csinál.
- Ne hazudj, ribanc. - vicsorogta az arcomba.
- Nem hazudok. Hagyd már békén. Nem élheti a saját életét.
- Azért nem mert ő is egy ribanc. Akárcsak te. Ha nem figyelek rá, mindenkivel összebújik.
- Ez nem igaz.
- Azon a nyaraláson is. Hányan voltak neki, hmm? A fél sziget, netán az egész? - kérdezte meg és egyre jobban szorította a karomat.
- ELÉG! Hagyj neki egy kis lélegzetet. Engedj el, mert fáj a karom. - mondtam már könnyes szemekkel. - Jó! Te akartad. - mondta elengedett és a táskájába nyúlt, ahonnan egy borítékot húzott ki és felém csúsztatta az asztalon. A tasak pont előttem állt meg. - Mire vársz? Nyisd ki. -félve nyúltam az említett dolog felé, de felemeltem és megláttam, hogy képek vannak benne. Amikor kihúztam az elsőt, nem akartam hinni a szememnek. Liamet láttam rajta, ahogyan a volt barátnőjét Donnát tapizza.
- Nem hiszem el ő hűséges hozzám.
- Szívecském hinni, a templomban kell. A hűség, az kit érdekel?
- Honnan tudjam, hogy nem hamisítvány?
- Ott van a dátum a bal szélső sarokban. - a kép tegnap készült. - Nézz bele szépen és meglátod, hogy a tündérfiúkád nem tud a gatyájában maradni. Az első kép 2 nappal a házérkezésetek után készült. Azóta minden nap találkoztak. Na az a kép a kedvencem. - mondta egy 4 nappal ezelőttire, ahol Liam és Donna kézen fogva mennek be egy lakásba. - A következő kép 2,5 órával később készült és már csak Liam jött ki. Nézd csak a nyakát? Csak nem kiszívta valaki? Elég vadóc lehet a kislány. Látod-látod. Nem kellett volna megtagadni tőle a szexet, és akkor nem menekült volna máshova.
- ELÉG! - kiáltottam el magam és a kezemre dőlve zokogtam tovább. - Nem hiszem el! - motyogtam ezt folyamatosan, mint egy mantrát.
- Ha nem hiszed el szaladj és nézd meg magad. 30 perc múlva találkoznak Carol's nevű kávézóban. Ha nekem nem hiszel, higgy a szemednek.
Nem hallgattam tovább, felrohantam és átöltöztem. Magamra kaptam mindent. Lent a bakancsomba bújtam bele, utána gyorsan beszaladtam az ebédlőbe és a képeket, mint bizonyítékokat, gyorsan a táskámba süllyesztettem, amikor is megláttam, hogy Preston a falnak dőlve mosolyog és engem figyel.
Szóra sem méltattam. Felkaptam a kulcsaim és a táskám és már rohantam is London szívébe. Amikor a kávézóhoz értem láttam, hogy Donna már ott ül én gyorsan a bárpulthoz siettem és rendeltem magamnak egy kávét. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a lány arca felragyogott. A ragyogásának oka, az én lelkem összeomlását hozta el. Megérkezett Liam és egy csókkal köszöntötte Donnát. Szerencsére takarásban ültem, így nem láttak. Én viszont láttam őket. Nagy nehezen visszanyeltem a könnyeim és jeleztem a pultos lánynak, hogy elvinném a kávém. A szemeim könnyben úsztak és már nem láttam semmit sem. Felkaptam a kávém és rohantam ki a kávézóból. Az igyekezetemben nem vettem észre a befelé haladó férfit és ráborítottam a poharam tartalmát. Elrebegtem egy bocsánatot és elszaladtam. Rohantam, ahogy tudtam. Szerencsémre a közelben volt egy park. Ott leültem egy padra és zokogtam, mint egy kisgyerek akitől elvették a játékát. Már levegőt sem kaptam, amikor megláttam, hogy valaki zsepit nyújt felém. Elfogadtam és felnéztem. A legnagyobb meglepetésemre, aki a segítségemre sietett, nem volt más, mint a híres énekes és DJ Marcus Brook, aki nem mellesleg Melissával készült duettet készíteni.
- Nagyon szépen köszönöm! - mondtam neki rekedt hangon.
- Igazán nincs mit. Gondoltam megnézem, mi történt veled. Ugye nem baj, hogy tegezlek? - kérdezte meg. A pasi 10 évvel volt idősebb, mint én.
- Nem baj és honnan tudtad, hogy itt vagyok és sírok? - kérdeztem meg, ő pedig leült mellém a padra.
- Nos követnem kellett egy zokogó lányt. Ez annyira nem volt nehéz. A sírást meg még a kávézóban észrevettem.
- Ott voltál? - néztem rá nagy szemekkel. Észre sem vettem, hogy a sírásom hüppögéssé szelídült.
- Igen. Én voltam a szerencsés, akin a fahéjas cappucinod landolt. - miközben ezt mondta, lehúzta dzsekijét és megmutatta a foltos krémszínű garbóját.
- Istenem! Ne haragudj! - szégyelltem el magam.
- Nincs baj! Így legalább volt okom utánad jönni. - mosolygott.
- Kitisztíttatom. Melissával küld el nekem.
- Melissa Jordan énekesnőről beszélünk?
- Igen, róla. A legjobb barátnőm. - mondtam, közben pedig megdörzsöltem a fázós karjaim.
- Gyere menjünk vissza a kávézóba. Meghívlak egy új kávéra. - mondta és felállt velem szembe.
- Nem szeretnék visszamenni. Ott van az az ember aki nagyon megbántott.
- Fiú? - bólintottam. - Akkor tegyük féltékennyé. -mondta és a kezét nyújtotta. Én pedig odanyújtottam a kezem és felhúzott a padról.
A kávézóhoz érve átkarolta a derekam és úgy mentünk be. Liam pont felénk nézett, amikor Marcus megfogta a kezem. Láttam, ahogy a keze ökölbe szorul az asztalon, de nem foglalkoztam vele. A pincérnőnk egy kis eldugott asztalhoz ültetett minket. Amikor leültünk jöttem rá, hogy még még be sem mutatkoztam.
- Istenem! - fordultam a férfi felé. - Nem mutatkoztam be. A nevem Elisabeth Benett, de szólíts csak Lisa-nak.
- Akkor Lisa, az én nevem Marcus Brook. Svéd Dj és énekes vagyok. Nemsokára 30 éves leszek. Jelenleg egyedülálló vagyok. - mondta nekem mosolyogva.
- Nos, én 20 leszek, szerintem ma lettem szingli. - ekkor nagy levegőt vettem és úgy döntöttem, jobb ha elmondom neki a fekete levest. - Én nevelem a 4 éves húgom, mivel a szüleim meghaltak.
- Őszinte részvétem. - láttam az arcán, hogy komolyan gondolja. - Hogy hívják?
- Mia. Nagyon édes, imádom. Bármit megtennék érte.
Ezek után semleges csevegésbe kezdtünk, csak úgy simán ismerkedni kezdtünk a másikkal. Marcus nagyon kedvesnek és viccesnek bizonyult. Kiderült, hogy még ügyetlenebb, mint Én. Rengeteget nevettünk, és egy kis időre sikerült elfeledtetnie velem Liamet. Mikor ránéztem az órámra láttam, hogy nagyon elszaladt az idő, gyorsan felhívtam Mel-t, hogy szaladjon el Miáért az oviba, mert nekem nem esik útba és nem érnék be érte időben.
- Ne haragudj, de mennem kell! - mondtam és asztalt bontottam.
- Nem haragszom. Örültem, hogy megismerhettelek.
- Én is örültem. Köszönöm a délutánt. Viszlát! - mondtam és kimentem a kávézóból. Éppen a frissen leintett taximba szálltam volna be, amikor meghallottam a nevemet, hátrafordultam és a felém rohanó Marcus-t pillantottam meg.
- Láthatlak még? - nézett rám reménykedve.
- Majd még meglátom. - válaszoltam nevetve és beszálltam az autóba.
Amint beültem az autóba letöröltem az arcomról a mosolyt és bezárkóztam. Újra és újra lepergett a szemem előtt Liam és Donna látványa. Nem akartam tudni róluk, de az agyam nem hagyta kitörölni a képet. A házhoz érve megláttam, hogy az egész díszes kompánia jelen van. Éreztem, hogy hangos szóváltás lesz a vége, de a bizonyítékaim ott lapultak a táskámban. Amikor beléptem a házba, érezhetően minden megváltozott. Amikor Melissa meglátott, gyorsan az öccse fülébe súgott valamit, aki vonakodva bár de eleget tett a súgott kérésnek. Megfogta Miá-t felöltöztette és elmentek kutyát sétáltatni. Bent a nappaliban egy emberenként minket figyeltek. Egy idő után elegem lett abból, hogy csak bámulnak, ezért megszólaltam.
- Vége. - erre mindenki felkapta a fejét.
- Hogy érted, hogy vége? - nézett rám nagy szemekkel Niall.
- Annak ami köztem és Liam között elkezdődött.
- Nem csak elkezdődött, volt is. - szólt bele az érintett.
- Tényleg volt? Akkor jól elcseszted.
- Én csesztem el? - nézett rám nagy szemekkel.
- Meg én is. Én azért, mert nem feküdtem le veled. De valljuk be, nem szoktam lefeküdni senkivel 2 napos ismertség után.
- A pasival a kávézóból tuti megtennéd.
- Nem vele sem. Ő volt az aki meghallgatott, aki segíteni akart. Ne felejtsük el a kávézóban nem csak ő volt ott rajtunk kívül...
- Ki volt ott? - kérdezték a többiek.
- Véletlenül összefutottam Donnával és elmentünk kávézni. Persze Liz rögtön arra gondolt, hogy valamit csinálok a háta mögött. - erre a hazugságra kibukkantak az első könnycseppjeim.
- Liam ne ásd magad még mélyebbre. tudom, hogy azért nem láttalak az elmúlt napokban, mert vele voltál.
- Nem igaz. - ez volt az a pont amikor felszívtam magam. Belenyúltam a táskámba és kivettem a sárga borítékot és hozzávágtam.
- A képek nem ezt mondják. - ekkor már patakokban folytak a könnyeim. Ő pedig kivette a borítékból a képeket.Amikor rám nézett folytatnom kellett. - Bárcsak elmondtad volna, hogy nem kellek neked. Így legalább Preston nem alázott volna meg annyira.
- Preston? - nézetek rám.
- Igen. Valószínűleg mindenkit megfigyeltet. - nem bírtam tovább és kimondtam a fájdalmas szavakat. - Liam köztünk vége. Nem akarok haragban elválni. Nem azt mondom, hogy legyünk barátok, nekem az nem menne. Csupán ne öljük egymást, jó ? - fiú nem tudott megszólalni. - A hallgatás beleegyezés. Ha nem haragszotok felmennék lepihenni. - már a lépcsőn tartottam, amikor lábdobogást hallottam és két kezet éreztem meg a csípőmön. Az érintéséből tudtam, hogy Liam az.
- Nem hagyod, hogy elmagyarázzam...
- Inkább ne. A képek magukért beszélnek és ez a folt itt a nyakadon. - mondtam és megsimogattam az anyajegye alatti kis lila részt. Ő elkapta a kezem és belepuszilt. Erősnek kellett maradnom, nem akartam elgyengülni.
- Miért nem tudsz a barátom lenni? - kérdezte kétségbeesetten. A homlokát pedig az enyémnek döntötte, éreztem az arcomon a meleg lehelettét. Nagy levegőt véve elmondtam neki.
- Mert még mindig szeretlek és szeretni foglak nagyon sokáig. Az ember nem felejti el soha az első szerelmét. - gyorsan elkaptam az arcom mielőtt megcsókolt volna és berohantam a szobámba. Ott az ágyra vetettem magam és sírtam, mint egy óvodás. Egy idő után két kezet éreztem meg a hátamon. Tudtam, hogy Melissa az. Egy ideig még sírtam, aztán erőt vettem magamon és ránéztem.
- Mi van veled? - kérdezte meg.
- Most lényegtelen. - válaszoltam és kitöröltem a szememből a könnyeket. - Veled mi van? Mit mondott az orvos? - ekkor belenyúlt a zsebébe és elővett egy papírdarabot, amit megmutatott nekem.
- Ő a kisbabám. 2 hónapos terhes vagyok.
- Istenem. Megtartod? - néztem rá nagy szemekkel.
- Nem tudom. Ha Harry-é biztos, Preston-ét nem.
- Álljunk meg egy pillanatra. Az a gyerek nem tehet arról, hogy ki az apja. Egy baba mindig áldás. Ő csak jót hozhat az életedbe. Mindig lehet változni. A babának, ha Prestoné is, nem kell olyannak lennie, mint ő. Lehet jó gyerek is. Attól függ milyen nevelést kap.
- Nem tudom, mit csináljak.
- Bárhogy is dönts Én melletted fogok állni. Egyébként az orvos nagyjából meg tudja mondani a fogantatás időpontját.
- Tényleg?
- Igen.
- Akkor gyorsan megyek és időpontot kérek hozzá. Lehetőleg, minél hamarabb. - mikor az ajtóhoz ért újra megszólaltam.
- Melissa!
- Igen?
- Segíts nekem. Át akarok változni.
- Ezt, hogy érted?
- Nem akarom, hogy egy kislánynak nézzenek, akin át lehet tiporni. Meg akarok változni. Meg akarom mutatni az egész világnak, hogy Elisabeth Benett, egy erős és gyönyörű nő, nem pedig egy gyenge és könnyen rászedhető kislány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése