Sziasztok!
Hoztam volna az én részem. Remélem mindenki tetszését elnyeri.
Mindig megemlítem, hogy nem baj, ha hagytok magatok után jelet, nyomokat. :D
Teljesen
más téma, de blog másik szerzője Christina Brooks, készít egy nagyon
szuper blogot, nem a fiúkhoz kapcsolódik, teljesen pártatlanul
mondhatom, hogy nézzétek és Olvassátok. Itt megtalálhatjátok.
Millió puszi és jó olvasást!
Réka
Liam hirtelen jött kérdéstől köpni-nyelni nem tudtam. Teljesen
elfelejtkeztem arról, hogy Melissán kívül senki nem tudott róla. Eddig.
Félve fordultam felé és gyorsan a szomszédos napágyon kendőmért,
nyúltam. Egyszerre Liammel. Ő volt a gyorsabb így nem tudtam eltakarni
magam. Amit ő pofátlanul ki is használt és leplezetlenül bámult engem.
- Kérdeztem valamit! - mondta és továbbra is bámult.
- Zavar? - kérdeztem vissza. - Ha jól látom, neked is van egy pár. - mutattam rá a karját díszítő motívumokra.
- Igen, van. De én férfi vagyok. Te meg nő.
- Ez egy igazán újszerű felfedezés. Azt hittem te majom, én meg dromedár vagyok. - jegyzetem meg cinikusan.
- Egyébként jól áll. - mondta, miközben leguggolt és megsimogatta a madarakat. - Mikor csináltattad?
-
Tavaly június 21.-én. Egy nappal a szüleim halála előtt. Sosem
engedték, én meg amint nem figyeltek árgus szemekkel, azonnal
megcsináltattam. Sohasem tudták már meg. - mondtam és a szemembe könnyek
szöktek. Liam felhúzott az ágyról és megölelt.
- Nincs
baj. De én már tudom. - mondta és megcsókolt, miközben a derekamon lévő
kezével a kismadarakat simogatta. Miután elváltunk egymásnak döntöttük a
homlokunkat. Újra Liam szólalt meg. - Napozz csak tovább, én addig
lefürdőm. Utána pedig menjünk le a partra. Rendben?
Válaszul csak bólogattam. Ő pedig nagyon vidáman elindult, hogy lemossa magától az izzadságot. Visszafeküdtem és megpróbáltam olvasni, de nem ment. Hiszen folyamatosan Liam teste járt ez eszemben. A tetoválásai, az izmai. Az a pasi egy félisten és nekem udvarol. Én meg képes lettem volna figyelmet sem fordítani rá. Nem tudom mennyi ideje bambultam, de azt éreztem, hogy égetni kezd a nap. Mosolyogva tápászkodtam fel. Bent már azt láttam, hogy Liam és Mia kirakásoznak az asztalnál, így nyugodtan mentem be a hálóba, hogy átvegyem a már megszokott fürdőruháim valamelyikét. Ám a legnagyobb meglepetésemre nem volt egyik sem a helyén. Helyettük aprócska bikinik voltak odakészítve. Tudtam kinek a műve az egész.
- Liam James Payne! Azonnal gyere be a szobába! - ordítottam magamból kikelve. A fiú mindent hátrahagyva rohant be hozzám.
- Mi történt?
- Hol vannak a fürdőruháim? - erre mondatra sunyin elvigyorodott.
- Ott vannak a polcodon.
- Nem, azok amelyeket még viselnék is.
- Nem tudom miről beszélsz. - évődött tovább velem.
- Kérem vissza a fürdőruháim! - kezdtem hisztizni, mint egy ötéves.
- Nem adom vissza azokat a nagymama ruhákat. Bomba alakod van, nem takargatnod kéne.
-
Rendben, te akartad. De ha nem tetszik, nem visszakozhatsz. - mondtam
neki dühösen és felkaptam az első utamba kerülő fürdőruhát, majd a
nevetésével kísérve bevágtattam a fürdőbe.
Ott elkezdtem szitkozódni, hiszen a korall színű fürdőruha igencsak aprócska volt. Nagyon felhúztam magam és felvettem egy tunikát is a bikini felé. Hamár meglepetés vagyok, csomagoljam be magam rendesen. Mikor kimentem már láttam, hogy Liam és Mia is startra készen voltak. Láttam Liam arcán a döbbenetet, hogy be vagyok öltözve.
- Indulhatunk? - kérdeztem és kézen fogtam a húgomat.
Mögöttünk Liam kullogott a strandfelszerelésekkel. Kivételesen a nagy strandra mentünk, nem pedig a sajátunkra. A parton viszonylag kevesen voltak. Miután lepakoltak a két "gyerek" elment kagylót keresni a homokvárukhoz. Addig én levettem a felsőt, mivel azt éreztem, hogy rám fog sülni. Miután levettem érezte, hogy rengetegen figyelnek. Nem sokkal később a húgom és Liam visszatért. Mia leült és elkezdett homokozni. A fiú helyet foglalt mögöttem. Behúzott a két lába közé és éreztem, hogy szétkeni a hátamon a naptejet.

- Téged nem kéne bekenni? - kérdeztem mikor visszafordultam. Cserébe kaptam egy puszit az orrom hegyére.
- Nem köszönöm. Miával mi már otthon bekentük egymást. - majd gondolkodó arcot vágva rám nézett. - Tudod mérges vagyok.
- Miért is?
- Mert nem szabadott volna hagynom, hogy ebben gyere el.
- Mondtam, hogy meg fogod bánni. - hajtottam le csalódottan a fejem.
- Megbántam. De nem azért amire gondolsz.
- Akkor miért? - nézek fel rá újra.
-
Minden férfi téged bámul a strandon. Nem vetted észre igaz? -
nemlegesen ráztam a fejem. - Pedig így van. Nagyon csinos vagy. Mindenki
látja is ezt, de én nem akarom. - vágta be a durcit .
-Az előbb még az volt a baj, hogy nem vettem föl, most meg az, hogy igen. Mi a bajod?
- Féltékeny vagyok. Utálom, hogy mások is néznek. - vágta be a durcit. Ezért úgy döntöttem megviccelem.
- Sajnálom Liam.
- Mit?
- De már régóta szemezek egy fiúval. - láttam, ahogy felszívta magát és elkezdte kémlelni a körülöttünk lévő férfiakat.
- Melyik az? A szőke fürtös vagy a fekete ecset fejű? - kérdezi morcosan. nem sok választott el attól, hogy hangosan nevessek.
- Egyik sem.
- Akkor ki az?
-
Nos az én partneremnek vannak a legkülönlegesebb és legszebb barna
szemei a Földön. Sőt nagyon jó hangja is van. De leginkább azt szeretem
amikor mosolyog. - láttam, hogy még mindig nem esett le neki. - De
legjobban a szépség pöttyét szeretem, ami a nyakán van. - Ekkor esett le
neki, hogy végig róla beszéltem, szélesen elvigyorodott
- Átvertél igaz? Végig rólam volt szó?
- Igen.A válaszom meghallva hanyatt döntött és elkezdett puszilgatni. Ezzel megalapoztuk a délutánunk hangulatát. Nagyon vidám napunk volt, még a legnagyobb nap előtt bementünk. A délután további részére pihit és játékot terveztünk. Éppen készültünk volna egy újabb kör memóriára, amikor elkezdett szólni a telefonom. Mikor megláttam ki az megijedtem. Ugyanis Harry neve villogott a kijelzőn.
- Szia Harry! Miben segíthetek?
- Melissáról van szó.
- Mi történt vele?
- Nem tudom. Szerintem gyomorrontása van. Folyamatosan hány és nem hajlandó gyógyszert bevenni. Ha nincs rosszul akkor alszik.
- Mióta tart ez? - kérdeztem meg. Amíg Harry beszélt leírtam Liam-nek, hogy átmegyek hozzájuk és utána átküldöm Harry-t.
- Tegnap fordult csúnyára a dolog. Addig egészen jól volt. Utána ehetett valamit. Szerencsére most alszik
-
Figyelj Harry átmegyek hozzátok. Hagyd őt pihenni. Mikor odaértem te
átjössz hozzánk. Én megpróbálom megoldani a helyzetet. Tiltakozást nem
fogadok el, rendben?
- De...
- Nincs
de! Megoldom és punktum.- mondtam neki és leraktam a telefont. Nagyon
siettem a szerelmespárunk felé. Amikor a bungalójukhoz értem kérdés
nélkül benyitottam, a nappaliban egy ifódeges Harry-t találtam. - Merre
van?
- A vendégszobában alszik. Nem akart engem zavarni. - erre a mondatára megálltam.
- Nektek van vendégszobátok?
- Igen. Miért?
- Nekünk nincs. Összecserélték a szobákat. Mi hárman vagyunk egy szobában.
- Akkor ez azt jelenti, hogy TE és Liam egy ágyban alszotok? - egy pillanatra előtört a perverz énje.
-
Igen. De Mia is ott van a szobában, remélem lelohasztottam a perverz
fantáziád! - mosolyogtam rá és kitoltam az ajtón. - Szia! - majd se szó,
se beszéd rácsaptam az ajtót. Pont amikor kattant a zár, meghallottam
Melissa öklendezését. gyorsan szaladtam a fürdő felé. Őt a WC fölé
hajolva találtam, nem sokkal később lehúzta a azt és rám nézett.
- Te hogyhogy itt vagy? - kérdezte meg igen halvány hangon.
- Harry aggódott érted. Ezért felhívott én meg átjöttem. - mondtam és kitámogattam a szobából.
- Köszönöm. De ez csak gyomorrontás.
- Szerintem nem az. - válaszoltam halkan.
- Ugyan mi más lehet?
-
Nem tudom, hogy mondjam. Nem fogok köntörfalazni, de szerintem terhes
vagy. - erre elnyílt szája és a kezét a pocakjára simította.
- Az nem lehet. Nem. - mondta könnyek között.
- Felteszek egy kínos kérdést. Ne haragudj. Ha terhes vagy, ki az apa? Preston vagy Harry?
-
A legnagyobb valószínűséggel Harry. Nem akarom, hogy az a vadállat
legyen az apa.- miközben ezt mondta az ágyra kuporodott és elkezdett
sírni. Azt éreztem, hogy valami fontosat nem mond el. Leültem mellé és
elkezdtem simogatni.
- Mi a baj? Bántott Preston? - ezután a kérdésem után zokogva az ölembe hajtotta a fejét, én pedig simogatni kezdtem a hátát.
- Szerintem nem. Inkább menjünk a konyhába és készülődjünk. Hagyjuk játszani a gyerekeket. - halk kuncogások közepette hátrahagytuk őket. Egy idő után észrevettek minket és megkérdezték mennyit tudunk. Csak mosolyogtunk rajtuk. Harry-n láttam, mennyire boldog azért, hogy Mel-nek van egy kis színe és nem halotthalvány. A vacsorát közösen készítettük és fogyasztottuk el. A desszertet már a teraszon ettük meg. A fiúk söröztek, mi pedig üdítőztünk.
Mia bevacakolta magát Liam ölébe és onnan figyelte az eseményeket. Liam folyamatosan simogatta őt, Mia pedig a tetoválásait piszkálta, ám ez nem zavart a fiút, mivel ugyanúgy beszélgetett Harry-vel. Féltem ettől- Féltem mindentől. Attól, hogy mi lesz velünk és főleg mi lesz az ő kapcsolatukkal. A viszonyukra nyugodtan mondhatom, hogy olyan, mint egy apa és lánya viszonya. De nem filóztam ezen tovább, nem akartam tönkretenni a boldog napjainkat a borúlátásommal.
A hét hátralévő része megint jól ment, folyamatosan együtt voltunk és nem volt semmi baj. Minden rendben ment. Mielőtt hazaindultunk volna, az jutott az eszembe, hogy túl jó volt ez a két hét. Nem lehet, hogy minden zökkenőmentesen történjen, ez a valóság és nem egy tündérmese. Biztos voltam benne, hogy valami rossz fog történni. Még ott volt Harry-Melissa-Preston hármas, valamint mi különleges kis kapcsolatunk is. Egyre bonyolultabb lesz minden....
- Felteszek egy kínos kérdést. Ne haragudj. Ha terhes vagy, ki az apa? Preston vagy Harry?

- Mi a baj? Bántott Preston? - ezután a kérdésem után zokogva az ölembe hajtotta a fejét, én pedig simogatni kezdtem a hátát.
-
Igen. Az elején még kedves volt, de utána egy vadállat lett. Mára már
tűröm, de annyira félek, hogyha ellenállok akkor mi lesz. Harry annyira
más, ő kedves és gyengéd, perverz de gyengéd. Sosem emel rám kezet és
mindig azt nézi, ami nekem jó.
- Figyelj. Mikor voltál utoljára együtt Prestonnal?
- Mielőtt elindultunk.
- Azelőtt? Tudom, hogy kínos, de tudnunk kell.
- Szerintem október vége-november eleje. Utána minden a koncertek szervezésével ment el.
- Akkor az jelenti, hogy nem lehet mert akkor már legalább 2 hónapos terhesnek kellene lenned, már ha az
vagy.
- Akarok az lenni meg nem is. Akarom mivel lenne egy részem Harryből, de félek Preston haragjától.
-
Akkor győződjünk meg róla.- mondtam és a táskámban lévő neszesszerért
nyúltam, amiből előhúztam két terhességi tesztet és a kezébe nyomtam. Ő
pedig kérdőn nézett rám. - Gondoltam valamikor szükség lesz rájuk,
mindig van nálam. Nem tudom, mikor kinek kellhet.
-
Köszönöm. -mondta és a nyakamba ugrott. - Kérnék valamit. Bármi is lesz
a teszt eredménye ne mondjuk el SENKINEK. Kérlek. Erről csak otthon
akarok vele beszélni.
-
Rendeben. Legyen ahogy szeretnéd. Itt az idő. - mondtam és beküldtem a
fürdőszobába. Miután végzett rettenetesen hosszú 3 perc következett. Az
idő letelte után mind a ketten arra várt, hogy a másikunk megnézi. -
Háromra vegyél fel egyet utána mutassuk meg egymásnak. 1-2-3! -
felkaptam a tesztet megnéztem és Melissa felé fordítottam. Ő is ugyanazt
tette. A két teszt ugyanazt az eredményt hozta. Biztos diagnózist
kaptunk. De nem beszéltünk róla.
- Nem beszélünk semmiről. Jó?
- Rendben. Mit szólnál, ha átmennénk hozzánk és ott főznénk valamit? - kényesen kerültem az előbbi előbbi eseményeket.
- Jó menjünk.
Mielőtt
elindultunk volna elment fürdeni és rendbe szedte magát. Addig én
pakolásztam a lakásban. Egyikük sem egy rendszertő ember. Egy nap alatt
hatalmas kupit csináltak. Sőt a mosogatóból is folytak ki a cuccok.
Gyorsan pakoltam és mosogattam. Mire végeztem, a barátnőm is végzett.
Gyorsan elindultunk hozzánk. Sokat nevettünk és elfeledkeztünk a
gondjainkról. A bungalónk elé érve hatalmas nevetést hallottunk valamint
azt, hogy Jason Derulo Talk Dirty to Me című száma ezer decibellel
üvölt. Mikor beértünk annyit láttunk, hogy Liam és Harry divatbemutatót
tart Miának, aki pontozta őket.
- Ez csak egy vicc, ugye ?- kérdezte tőlem Melissa halkan, ugyanis a fiúk még nem vettek észre.- Szerintem nem. Inkább menjünk a konyhába és készülődjünk. Hagyjuk játszani a gyerekeket. - halk kuncogások közepette hátrahagytuk őket. Egy idő után észrevettek minket és megkérdezték mennyit tudunk. Csak mosolyogtunk rajtuk. Harry-n láttam, mennyire boldog azért, hogy Mel-nek van egy kis színe és nem halotthalvány. A vacsorát közösen készítettük és fogyasztottuk el. A desszertet már a teraszon ettük meg. A fiúk söröztek, mi pedig üdítőztünk.
Mia bevacakolta magát Liam ölébe és onnan figyelte az eseményeket. Liam folyamatosan simogatta őt, Mia pedig a tetoválásait piszkálta, ám ez nem zavart a fiút, mivel ugyanúgy beszélgetett Harry-vel. Féltem ettől- Féltem mindentől. Attól, hogy mi lesz velünk és főleg mi lesz az ő kapcsolatukkal. A viszonyukra nyugodtan mondhatom, hogy olyan, mint egy apa és lánya viszonya. De nem filóztam ezen tovább, nem akartam tönkretenni a boldog napjainkat a borúlátásommal.
A hét hátralévő része megint jól ment, folyamatosan együtt voltunk és nem volt semmi baj. Minden rendben ment. Mielőtt hazaindultunk volna, az jutott az eszembe, hogy túl jó volt ez a két hét. Nem lehet, hogy minden zökkenőmentesen történjen, ez a valóság és nem egy tündérmese. Biztos voltam benne, hogy valami rossz fog történni. Még ott volt Harry-Melissa-Preston hármas, valamint mi különleges kis kapcsolatunk is. Egyre bonyolultabb lesz minden....
Szia! :) Én a napokban találtam rá a blogodra és nagyon tetszik. Jól írod, és nem tucat, ami nagyon fontos. Izgalmas és érdekes, nagyon megfogott már az első résznél. Siess a kövivel mert kíváncsi vagyok hogy hogyan alakulnak a dolgok. Puszi :*
VálaszTörlésSzia!
TörlésKöszönöm a dicséretet, de a blogot nem egyedül írom. A Lisa-Liam szál az enyém. A másik, Melissa-Harry szálat egy kedves barátnőm Christina Brooks írja. Egyik héten ő van, a másikon én. A héten ő következik a saját párosával.
Remélem továbbra is velünk tartasz.
Millió puszi: Réka
UI.: Bocsi a dupla megjegyzésért. :)