Hetedik rész

Halihó!

Úgy bizony, meghoztam az e heti frisset, amit remélhetőleg mind nagyon fogtok élvezni.

Kicsit csillapodtak a kedélyek, de ugye még csak most fognak beindulni a dolgok.

amint látjátok, új a kinézet, amit én csináltam és őszintén szólva nagyon nem tetszik, ezért szerintem át fogom alakítani a napokban, mert engem személy szerint zavar. Remélem nem haragszotok a folyamatos váltogatásért, de én ilyen vagyok és szerencsémre ebben szabad kezet kaptam Rékától.

Legyetek nagyon jók, a jövő héten ismét jelentkezünk!

Puszi :*

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sajnálom, Tom

   Alig múlt el az ünnep, én nem lazsálhattam. Ki kellett használnom, hogy öcsém nem volt odahaza és így szét tudtam kapni a szobáját. Mikor felkeltem nem is fecséreltem az időmet arra, hogy esetleg felöltözzek, mert tudtam, hogy a többiek bármikor felkelhetnek és nem akartam, hogy rajtakapjanak...Az azért ciki lett volna és nem is tudtam volna megmagyarázni. 

  Kikeltem az ágyból és köntösben hagytam el a szobámat, hogy utána egy éles jobb kanyart véve betérjek Tom szobájába. Halkan csuktam be magam mögött az ajtót és egyenes út vezetett az ablakhoz, hogy kiszellőztessek, mert három nap alatt a szobában valami rothadásnak indult és olyan szagok terjengtek benn, mint... ez valami különleges volt, bele is szédültem. Amint a hideg levegő felfrissítette a helyiség légkörét, nekiláttam és minden fiókot, annak alját és hátulját alaposan átnéztem. Pechemre csak három füves cigit találtam, de jól ismertem az öcsémet, és tudtam, hogy dugdos valamit, ezért tovább folytattam. Hamarosan az ágyára került a sor és reménykedtem, hogy találok valamit, mert nem akartam hiába feltúrni a helyet, az nem lett volna túl kedves részemről. Leszedtem a lepedőt és kicsit csalódottan konstatáltam, hogy itt is tiszta minden. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve megfordítottam a matracot és ott megtaláltam, amit kerestem. Vastag szikszalaggal volt felrögzítve a kicsi tasak, amiben a fehér por kapott helyet. Köntösöm zsebébe raktam és már tettem volna vissza a matracot, amikor a lécek között megpillantottam egy fekete cipős dobozt. Letérdeltem, hogy ki tudjam bányászni és természetesen azonnal neki is estem a tartalmának. Meg se fordult a fejemben, hogy nem rám tartozik, ami benne van, hisz a nővére vagyok, minden, ami vele kapcsolatos, rám is tartozik.

-  Mit csinálsz? - ütötte meg a fülem Harry álmos hangja, mire összerezzentem és a még ki se nyitott dobozt magam mellé fektettem az szétzilált takarók közé.

-  Drogot keresek az öcsém cuccai között.

-  És szabad tudni, hogy miért? - tette csípőre kezét és bezárta maga mögött az ajtót.

   Csak egy bokszert és bő pólót viselt, meg kell hagyni, remekül állt neki. Göndör tincsei minden irányba álltak, csak a jóba nem, és szemei alatt a kialvatlanság jeleként megjelentek az apró karikák. Óvatosan megnyaltam szám szélét és lesütve szemem kezdtem birizgálni körmeimet. Utáltam, mikor így állt előttem. Azt éreztem, hogy valami rosszat tettem, még akkor is, ha nem így volt. Mondjuk abban a pillanatban épp volt, amit szégyellnem kelljen.

-  Azért, mert azt akarom, hogy abbahagyja. Voltam ott, ahol ő van, sokkal rosszabb is voltam, mint ő és az öcsém még le tudna állni. Segítség kell neki, de van remény. Eddig elhanyagoltam, de ha hazajöttünk a nyaralásról, akkor szeretnék vele többet foglalkozni.

-  Oké..Akarod, hogy segítsek? - kérdezte legnagyobb meglepetésemre.

-  Szerintem már mindent átnéztem. Remélem azért ennél több nincs.

-  Azt a dobozt, akár el is teheted.. Abban pornó újságok vannak, semmi extra, maximum egy két zokni - mutatott vigyorogva a fekete dobozra mellettem.

-  Fúj.. - toltam el magamtól az említett tárgyat és undorral gondoltam bele, hogy tényleg azt találom benne, amit Harry mondott.

-  És te honnan tudod?

-  Voltam én is kamasz srác, ha nem tudtad volna - nevetett fel.

-  Remek. Akkor áruld el nekem, hol dugdostad a kábítószeredet?

-  Nem használtam semmit, ami ilyesmi lett volna, de ha mégis megtettem volna, akkor gyógyszeres dobozkákban, vagy esetleg egy kivágott könyvben... Tudod, csak a szokásos klisék.

  És igaza volt. Tényleg találtunk még pár pirulát egy aszpirines dobozban, ami nem lepett meg, csak rosszul esett, hogy az öcsém tényleg ennyire belemászott ezekbe az ügyletekbe. Azonnal felhívtam a nagyszüleimet, hogy pakolják össze az Tomot és küldjék haza az első repülővel, majd én fizetek mindent, csak minél hamarabb tudjak beszélni a makacs öcsém fejével, mert ha ez így halad tovább, akkor komoly problémáink lehetnek. Mire a reggelire került volna a sor mi már rég fel voltunk öltözve és a konyhában vártuk, hogy mindenki felébredjen. Egy nagy közös kajálás után nekem meg kellett ejtenem az év utolsó sajtómegjelenését, amire Louis kísért el, hogy ki ne kotyogjak semmi olyasmit, ami egyelőre nem tartozik a nyilvánosságra.

   Egy rádiós interjú várt rám, amihez igazából semmi kedvem nem volt, de ha muszáj, hát muszáj. Két óra alatt lezavartuk, szerencsére semmi gond nem volt, így hamar haza tudtunk menni. Otthon állt a bál, ugyanis a kiskutya, amit Mia kapott karácsonyra szétrágta Harry egyik csizmájának oldalát és egy akkora lyuk volt rajta, hogy simán beláttam azon és dalszövegíróm azzal fenyegetőzött, természetesen Liam-et fenyegette, hogy elviszi a kutyát egy kínai étterembe, hogy ott felszolgálják pár tavaszi tekercs mellé. Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy megnyugodjon egy kicsit, szerencsére nem volt túlságosan rossz kedve, szóval pár kedves szó megtette a hatását. Az egész nap baromi jó hangulatban telt, pontosan a vacsoráig, ugyanis Preston bejelentette, hogy ő bizony ma este velünk akar lenni. Természetesen mondtam neki, hogy itt vannak a többiek is, de csak vállat rándított és mondta, hogy azért van a rohadt nagy étkező, hogy elférjünk mind. Mondhatom mennyire örültem neki.

-  Még szerencse, hogy nem mindjárt azt találja ki, hogy velünk jön nyaralni - zsörtölődött Lisa.

  Nos, nem titkolta, hogy nem kedveli vőlegényemet, már az első pillanattól kezdve, de meg is értem. Preston akaratos és öntelt volt, szerintem a saját anyja is azt kívánta, hogy bár száradt volna a lepedőre. (elnézést a trágár utalásért ) Vőlegényem édesanyja, Anita, egy tüneményes nő volt, akit imádtam, de sajnos három évvel ezelőtt egy autóbalesetben meghalt. Az egyetlen örököse pedig Preston volt. A kocsi kipördült és egy árokba hajtott, semmi esély nem volt a túlélésére, az orvosok már semmit nem tehettek. A hivatalos jelentés azt írta, hogy elszakadt a fékvezeték, de voltak bizonytalan körülmények, azonban végül is az ügyet lezárták és minden pénzt Preston örökölt.

-  Annyi kellene. Akkor biztos megőrülnék, ha még ennyi nyugtom se lenne tőle - fújtam ki a levegőt idegesen és belevágtam egy tányért a mosogatóba, ami hangos csörömpöléssel landolt.

-  Nyugodj meg, ez csak egy vacsora. Nem lesz semmi gond, csak el kell intéznünk, hogy ülj Harry mellé és semmi félreérthetőt ne csináljatok. A többiről majd mi gondoskodunk.

-  És mi a terv? - dőltem neki a pultnak és reményvesztetten néztem barátnőmre, aki cinkos pillantásokkal méregette a sütőben melegedő csirkét.

-  Passz... Megmérgezhetnénk, de annyit kapnánk érte, mint egy rendes emberért. Már bocsánat, hogy így beszélek életed szerelméről, de egy lyukas petákot nem ér.

-  Semmi baj. De a mérgezés nem is olyan rossz ötlet, csak úgy kell csináljuk, hogy senki ne jöjjön rá.

   Egymásra néztünk és egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. Igazából soha nem voltak legjobb barátnőim, sőt, ami azt illesse még egy emberről sem mondhattam el, hogy na ő lenne az, akire az életemet merném bízni. Persze, itt vannak a srácok, akiknek sok mindent elmondok, de ők nem olyanok, mintha lenne egy legjobb barátnője az embernek, akiért tűzbe menne. Nos.. abban a pillanatban, a konyhapultnak támaszkodva úgy éreztem végre megtaláltam azt a személyt, akiben bízhatok és soha nem árulna el, hisz már így is rengeteg mindent tett értem, többek közt nem ítélt el abból, amit a sajtó és más olyan ember mondott rólam, ami nem igaz.

-  Meg kellene teríteni, mielőtt az én szívem csücske ideér - vakartam meg vállamat fintorogva, majd elindultam az egyik szekrény felé, hogy onnan tányérokat pakoljak elő.

-  Szólok a srácoknak, hogy segítsenek egy kicsit.

-  Csak annyi kellene! Nem akarok kontár kezeket a munkámban. Elég vagy te, ők meg hadd pesztrálják Mia-t és a kutyát.

-  Ha neked én is elég vagyok, akkor add ide azokat a tányérokat, fogjunk hozzá, mert mindjárt ideér a szíved csücske és ugye nem szeretnénk, ha valami olyat találna, ami nem kedvére való.

-  Akkor csináljuk! - adtam ki a végső parancsot és megszállva a konyhát szépen mindent rendbe raktunk.

  A vacsora végül is nem volt olyan rossz, eltekintve Preston dilettáns beszólásaitól és attól a durva stílusától, minden tökéletes volt. Akkor romlott el minden, amikor közölte, hogy itt fog aludni, méghozzá velem. A többieknek ez természetesnek tűnt, de nekem borsódzott a hátam, ha csak belegondoltam, hogy hozzám fog érni. Harry majdnem megütötte, főleg az erotikus célozgatásai után, de Liam észrevétlenül lefogta. Még szerencse, hiszen egy ilyen húzással mindent elronthatott volna.

  A mosogatás gyorsan ment és én azonnal elmenekültem fürdeni, hisz minél hamarabb aludni akartam, hogy ne kelljen hozzá érnem Prestonhoz, mert akkor biztosan rosszul lettem volna. Elköszöntem a többiektől és már rohantam is, de sajnos nem voltam elég gyors. Épp a fürdőszobából jöttem ki, amikor vőlegényem megérkezett. Azonnal a földre dobta a zakóját és meglazította a nyakkendőjét, majd elindult felém, mint egy vad, aki éppen a prédáját készül becserkészni. Minden porcikámban remegtem, de azzal is tisztában voltam, hogy nem mondhatok neki nemet, hisz sokkal erősebb volt, mint én.

   Széthúzta köntösöm zsinórját és letolta vállamról. Kisöpörtem egy hajtincset a szememből és úgy néztem rá, mintha az életem függne tőle.. de várjunk csak, ha nem is közvetlenül, de ez volt az igazság. Bármikor tönkretehetett volna, csak egy telefonhívásába került. Léptem egyet hátra, remélve, hogy csak szórakozik, de ő követett, egészen addig, amíg le nem teperhetett az ágyra, aztán pedig minden kérdés, előjáték vagy élvezet nélkül tett a magáévá. Úgy hevertem alatta, mint egy darab hús, amivel azt kezdhet, amit akar és azt hiszem még élvezte is, hogy használhat. Miután végzett velem erőszakosan megcsókolt, majd felállt és a fürdőszobába ment. Feltápászkodtam, magamra vettem a földön heverő köntösöm és visszafeküdtem az ágyba. Minden erőmmel azon voltam, hogy elfelejtsem, ami percekkel korábban történt, de az a szemét nem hagyta, hisz amint visszatért, azonnal hozzám dörgölőzött és mit sem törődve közömbösségemmel karjaiba vont, majd rám telepedett és lassan álomba szenderült.

   Egész este mozdulatlanul feküdtem, de nem aludtam. Régen megfeledkeztem Preston jelenlétéről és inkább a másnapra koncentráltam, hogy Tom és köztem ez a téma már elég régóta lógott a levegőben, csak sosem tudtam bebizonyítani, hogy használ valamit, de ezúttal kézzel fogható bizonyítékom volt. Azt akartam, hogy hozzám forduljon segítségért, de nem így történt, így kénytelen voltam ráerőszakolni azt, mert tudtam, hogy amit művel, az senkinek nem tesz jót. A tervem a konkrét tények közlése volt, de mire reggel kikeltem az ágyból már egyáltalán nem éreztem olyan biztosnak magam ebben, ugyanis féltem, mi lesz, ha még jobban megutál. Nos azt nem tudtam volna elviselni.

  Gyorsan lezuhanyoztam, ennek pedig nem csak a reggeli tisztálkodás volt a célja, hanem, hogy lemossam magamról a vőlegényem érintéseitől rám ragadt szennyet. Ő még nem volt ébren, így amilyen csöndesen csak tudtam felöltöztem és lementem a konyhába. Lou és Zayn épp kávéztak, így csatlakoztam hozzájuk. Pirítós volt a pulton, ezért abból is megkínáltam magam. Ők ketten együtt jöttek a csapathoz, még mikor zöldfülű voltam én is. Segítettek sok mindenben, hisz ez volt a dolguk, de nagyon megszerettem őket és hát ők is engem, ami azt illeti.

-  Tom mikor érkezik? - kérdezte sajtósom miközben nagyot kortyolt kávéjából.

-  Nemsokára itt kell legyen a taxija - pillantottam órámra és boldogan konstatáltam, hogy negyed óra múlva hazaér az öcsém.

-  Sok sikert. Biztos nem fog örülni, hogy haza kellett jöjjön, főleg nem a teljes szabadságról, ahol nem voltál ott, hogy beleszólj a dolgaiba.

-  Igen, én is valami ilyesmire számítok, de megbirkózom vele.

-  Reméljük így lesz. Míg ti nyaraltok, majd mi rajta tartjuk a szemünket - húzta ki magát Zayn.

-  Én is ettől félek. Biztos meg tudtok birkózni egy kamasszal?

- Mi is voltunk annyi idősek, tudjuk mivel foglaljuk le. egy percet se aggódj.

   Nagyon is aggódtam, ami azt illeti, de nem akartam kimutatni, mert amint Tom gyengeséget lát rajtam, azonnal kikezd és féltem, hogy túl jól csinálná, ahhoz, hogy ne essek áldozatául a játékainak. Kicsit késett a várt taxi, ugyanis majdnem egy órával az ígért időpont után parkolt le a ház előtt és, ami fogadott, nos nem számítottam rá. Öcsém vörös szemekkel és tajtékzó dühvel rontott a házba, azt hittem azonnal megöl valakit, de nem így történt. Felrohant a szobájába és  úgy vágta be maga mögött az ajtót, hogy szerintem még egy kis vakolat is áldozatául esett.

-  Felmenjek beszélni vele? - kérdezte Harry, aki időközben felébredt, így már négyen voltunk a földszinten.

-  Persze, hogy utána ne lássalak többet. Ha az öcsém kinyír valakit, akkor ne te legyél az, jó?

-  Csak hadd próbáljam meg. Ígérem vigyázok magamra.

-  És ha én beszélnék vele először? - néztem rá tétován, mert már a saját dolgomba se voltam biztos.

-  Maradj itt. Ha baj van lejövök és szólok, rendben?

-  Oké, de tényleg ne erőltesd, téged még nem utál annyira, mint engem.

-  Nyugi - mosolygott és egy gyors puszit nyomva homlokomra már fel is ment.

   Fel alá járkáltam és lassan már a fejem is belefájdult a gondolkodásba. Idő közben a többiek is felébredtek és lejöttek, de senki nem szólt egy szót sem. Végül, szerintem ezer év után, az óra szerint öt perccel később kivágódott egy szoba ajtaja és az öcsém jött le, nagyjából a főlépcső közepéig. Nem tűnt sokkal nyugodtabbnak, de annál inkább csalódottnak. Nem tudtam mire vélni, utána megszólalt.

-  Gratulálok, Mel...Csak ennyi telt tőled? Elveszed az anyagom és beküldöd az egyik csicskádat, hogy próbáljon lelkiismeretemre ébreszteni? Ennél többre nem futotta? Most elmész nyaralgatni, míg én össze leszek zárva azokkal az idiótákkal a konyhában? Köszönöm szépen, igazán sokat tettél a jobb viszonyunk érdekében, repes a szívem. Ha nem baj, akkor pár napot a haveromnál töltenék. Szerintem majd szétbulizom a fejem és minden esete öntudatlanra iszom magam, mindezt csak azért, hogy jól tudd érezni magad azzal a.. Elnézést, de kije is vagy te a nővéremnek? - mutatott lenézően Lisa felé, akit mindez eléggé megviselt, mert szerintem mindenre fel volt készülve, csak erre nem - Ja persze, biztos te vagy a házvezető nő, vagy ki a pöcsöm, mert ugyebár másképp semmi keresni valód nem lenne a házban. 

-  Hogy beszélhetsz így a nővéreddel?! - förmedt rá Liam, aki azonnal a védelmező szerepébe lépett és nagyon is idegesnek nézett ki.

-  Úgy beszélek vele, ahogy nekem jól esik! És mellesleg ti mégis mit csináltok itt? Ez nem egy szálloda, hanem a kicseszett otthonom, és ha jól tudom egyedül Preston Melissa vőlegénye, szóval nem értem...

-  Öcskös, nagyon ajánlom, hogy húzd meg magad, mert a következő két heted maga lesz a pokol! - förmedt rá most Niall, akitől ez nagyon titkán látott kirohanás volt.

-  Tudjátok mit? Basszátok meg! - ripakodott ránk, majd visszament a szobájába és ismét berántotta az ajtót.

   Borzalmasan éreztem magam, azt gondoltam igaza van. De nem hagyhattam ennyiben. Felsétáltam a lépcsőn és bár tudtam, hogy én vagyok az utolsó ember, akire kíváncsi, mégis akartam annyira segíteni rajta, hogy leküzdöttem a félelmeimet és megpróbáltam a legkomolyabb arcomat vágni. Félúton belebotlottam Harry-be, aki megölelt, majd miután közöltem vele, hogy ezt most átveszem, ő lement a többiekhez. Úgy terveztem, hogy miután beszélek az öcsém fejével, lemegyek a nappaliba és elnézést kérek Lisa-tól, és végre elküldöm a fenébe Prestont, hogy nézzen mára más programot.

-  Bejövök, ne vágj hozzám semmit! - kiáltottam öcsém ajtaja előtt és résnyire nyitottam az ajtót.

-  A te házad, azt csinálsz, amit akarsz - jött a válasz, mire felbátorodtam és beléptem a helyiségbe.

-  Sajnálom, hogy nem személyesen jöttem fel elsőre. Akkor esetleg elkerülhettük volna ezt a jelenetet.

-  Igen.

-  Figyelj, Tom. Tudom, hogy problémáid vannak a drogokkal, megtaláltam az anyagot és bár nem dobtam ki, eltettem olyan helyre, ahol nem férhetsz hozzá. Tudom, hogy ez nem fog megakadályozni semmiben, de akarom, hogy tudd, ha segítség kell én itt vagyok. Rám mindig számíthatsz,és tudom, hogy késő összeragasztani ezt a nagy szeretet, de remélem értékeled, hogy próbálkozom. 

-  Aham....

-  Amikor hazajövök szeretnék több időt tölteni veled, esetleg hazamehetnénk meglátogatni anyáékat is, ha akarod. 

-  Nem.

-  És ha csak kettesben elmennénk valahová a következő koncertem előtt. Csak te meg én, egy teljes hétvégén.

-  Megölnénk egymást, ezt te is tudod.

-  Próbálok valamit kitalálni, hogy egy kis időt tudjunk együtt tölteni, mi ketten, de te nem nagy segítség vagy.

-  Oké, mondjuk kizavarhatnád ezeket az idegeneket a házból és filmezhetnénk vagy beszélgethetnénk, vagy mit tudom én, de legalább akkor tényleg ketten lennénk.

-  Ez határozottan tetszik, de ezek az emberek nem idegenek. Nekem ők a második családom és rengeteg időt kell együtt töltenünk.

-  Nos, úgy látszik a második családoddal több időt töltesz, mint az elsővel. 

-  Tényleg sajnálom, de ha ettől ismét olyanok leszünk, mint régen, akkor abbahagyom a zenélést - mondtam ki, de majdnem beleszakadt a szívem.

-  Ennyire nem kell túlzásba esni. Csak szakíts több időt mondjuk rám is, ne csak arra, hogy Harry-vel enyelegj.

-  Kösz, hogy nem szóltad el magad Preston előtt.

-  Haragszom rád, de nem akarom, hogy az az állat bántson.

-  Akkor ugye nem lesz veled gond az alatt a két hét alatt, amíg el leszek utazva?

-  Majd igyekszek.

-  Megölelhetlek? - kérdeztem reménykedve, de a válasz csak egy fintor volt.

-  Ennyire ne rohanjunk előre, oké?

-  Oké - mosolyogtam elégedetten, hisz abban reménykedtem, hogy tényleg minden jó lesz, míg haza nem érünk.

   Meg is lepődtem, hogy ilyen könnyen ment, de végül is örültem neki. A nyertesek boldog vigyorával tértem vissza a kis csapathoz, akik semmit nem értettek. Mire elmagyaráztam már mind megkönnyebbülve feküdtek el a kanapén és kortyolták az idő közben Lisa által főzött teát. Preston hamarosan haza ment, de figyelmeztetett, hogy másnap még visszajön, hogy megnézze, mi a helyzet. A srácok késő délután mentek haza, hogy otthon is legyenek egy kicsit, mert végül is nem költözhetnek hozzám véglegesen, mert nekik is van saját életük.

   A nyaralásig hátra maradt napok villámgyorsan száguldottak és már csak azon kaptam magunkat, hogy hangosan kiabálunk egymással, mert mindent a fejetlenség jellemzett. A kocsik a ház előtt álltak és a srácok valahogy nem voltak épp a legsegítőkészebbek. Louis és Zayn épp a saját hálószobáikat tették még otthonosabbá, míg Niall a konyhaszekrényt fosztotta ki. Harry és Liam már úton voltak a reptér felé, míg mi még mindig szinte sehol nem tartottunk. Mia nagyon nyűgös volt, mintha nem akarna elindulni és ez valahogy mindegyikünkre rá ragadt. Mondjuk rám az is nagy hatással volt, hogy Preston az ajtóban állt és percenként az óráját nézegette. Mire végre el tudtunk indulni már negyed órás késésben voltunk. Hurrá... Aztán végre megtörtént a csoda. Odaértünk a reptérre, ahonnan már csak egy napnyi utazás választott el a tenger parttól és két Harry-vel töltött héttől, amire már minden porcikám vágyott.