tag:blogger.com,1999:blog-34806250487650844682024-03-13T04:45:18.681-07:00Good enough to be perfectAnonymoushttp://www.blogger.com/profile/13744670417640953825noreply@blogger.comBlogger27125tag:blogger.com,1999:blog-3480625048765084468.post-39965133157293633462015-09-30T12:56:00.001-07:002015-09-30T12:56:42.895-07:00Epilógus <div style="text-align: center;">
Kedves, drága, nem tudom mennyire jelen lévő olvasóink!<br />
Több, mint egy év kihagyás után végre összeszedtük magunkat és meghoztuk az epilógust, ami pontot tesz a történet végére. Nyilván nagyon nagyon szeretnétek bokán rúgni minket ezért az orbitális késésért, de mindketten más dolgokba fogtunk, más projektek felé irányultunk, a blog pedig akkor sem volt a leghíresebb, szóval az én részemről úgy véltem, hogy senkinek nem fog hiányozni. De aztán volt pár nagyon kedved, tündéri olvasónk, aki klaviatúrát ragadott és ránk szólt, hogy biza pofátlanság, amit csinálunk. Ezúton is köszönjünk nekik!<br />
Nos, mint láthatjátok, itt a vég, remélem ez megfelelően zárja le a történet, már amennyire lehetséges.<br />
Legyek nagyon jók, minden vágyatok teljesüljön a tökéletességhez vezető utatokon!<br />
Millió ölelés,<br />
C+H.<br />
<br />
<br />
<span style="font-size: large;">A tökéletesség felé</span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdPjMfjiZ0giQFZCwAejUA7WJjIkfOUqimeBrOj9HKrDMAtUim4_ARo0K67Zj9dE9MYNUvfyQB3xy_TzQnOkj60CEjilD4vFEd-aeuu1boJca1fSE_wYCl1dFlPCZxHuOsykSilGs1q94h/s1600/etnh.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdPjMfjiZ0giQFZCwAejUA7WJjIkfOUqimeBrOj9HKrDMAtUim4_ARo0K67Zj9dE9MYNUvfyQB3xy_TzQnOkj60CEjilD4vFEd-aeuu1boJca1fSE_wYCl1dFlPCZxHuOsykSilGs1q94h/s1600/etnh.jpg" width="200" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">Melissa</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A lányok ötödik születésnapját tartottuk. Minden olyan tökéletes volt. Az egész bagázs összegyűlt és olyan volt, mint régen. A lakás csodásan volt dekorálva és zene szólt mindenhonnan. Lizzel a konyhában igazítottuk el a catering cégtől érkezett felszolgálókat, akik tálcán szolgálták fel a süteményeket és mindenféle finomságot, amit a téli kertben berendezett játszószobában osztottak szét a csöppségeknek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Olyan sok minden történt ez alatt az öt év alatt. A házban mindenfelé a közös képeink voltak kiaggatva, a konyhától kezdve a fürdőig, igazából mindenhol. Az ikrek születésétől kezdve az esküvőnkön keresztül a kisfiúnk első lépéseiig és további születésnapok, évfordulók és hasonló emlékezetes alkalmak. Mind-mind egy-egy nélkülözhetetlen és fontos építőkockája a jelennek. Abbahagytam az éneklést, végleg... A három csöppségnek szüksége volt az anyukájára, így nem tehettem meg velük, hogy egyik kontinensről a másikra utazva Skype-on tartom velük a kapcsolatot, telefonon olvasok mesét és hagyom, hadd képzeljék el, hogy betakargatom őket. Dalírással kezdtem foglalkozni és Harry-vel együtt sok énekesnek és együttesnek írtunk szövegeket az alatt a három év alatt, amióta visszavonultam. Harry céget alapított és mostanra felfedezettjei a zeneipar éllovasai lettek. Anya megbékélt a gondolattal, hogy akármit tesz, befolyása nincs az unokái életére. Minden ünnepet együtt töltünk, de nincs beleszólása az iskoláztatásukba vagy más fontos dologba. Egyszerűen nem akartuk szerelmemmel, hogy bárki más nevelje helyettünk a gyermekeinket. Az öcsém jó útra tért, nem nyúlt drogokhoz majdnem öt éve és egyetemre jár, jogász szeretne lenni, amit teljes erőmmel támogatok, mivel okos gyerek, és jó érzéke van az emberekhez.<br />
<br />
Az egyik tálcát a kezembe vettem, majd barátnőmre néztem, aki hozzám hasonlóan cselekedett. Együttes erőkkel sétáltunk be a játszószobába, ahol mindenki ült, a játszadozó csöppségeket figyelve. Véleményem szerint az elmúlt évek során eléggé megszaporodott a társaság, hisz szép lassan mindenki babát vállalt, Naill tette oda magát a legjobban, ugyanis két közös gyermekük mellé, akik három és négy évesek voltak, örökbe fogadtak három másikat is, hogy aztán henceghessen vele, hogy ő lesz a következő Brad Pitt, csak jobb táncmozdulatokkal. Így a családjuk már egy egész focicsapatot kitett, ha Marisa, Niall felesége is beszállt játszani.<br />
<br />
A zsivaj figyelemreméltó volt, főleg mivel az összes jelenlévő kislány ugyanazzal a játékkal szeretett volna játszani, míg a fiúk Zaynt ostromolták, hogy játsszon velük bújócskát. Az egyetlen, aki nem játszott a többiekkel, az Benjamin volt, Harry-vel közös kisfiunk, ő szorosan kapaszkodott apukája nyakába, mintha az élete múlt volna rajta. A látványtól mosolyognom kellett, mert bár a csöppség nem volt túlságosan apás, ha én nem voltam a színen, akkor hajlamosnak mutatkozott Harry nyakában csimpaszkodni, és el sem mozdulni, míg vissza nem térek. Ez jelen esetben sem történt másképp, amint megérkeztem és észrevett, azonnal a földön volt, és sietős léptekkel közelített felém. Szerencsém volt barátnőmmel, aki azonnal kikapta kezemből a tálcát, hogy fel tudjam venni sózsák kisfiam, minden vendéget szórakoztatva ezzel.<br />
<br />
Benjamin két évvel a lányok után született, mondanom sem kell, volt féltékenykedés, de végül a csöppségeink rájöttek, hogy nincs miért, ugyanis nekik is bőven jut abból a temérdek szeretetből, amivel elhalmoztuk őket. Minden nyáron Harry szüleihez mentünk három hétre, ez alatt pedig a lányok teljesen hozzászoktak a picihez, az első születésnapján pedig már semmi gond nem volt köztük, tökéletesen összhangba jöttek, sőt, amint Benjie haja elég hosszú lett, azonnal fodrászosat játszottak vele, sőt egy nap, mikor hazaértem a bevásárlásból, a kisfiam körmei zöldre voltak festve. Vicces volt, de azért alaposan leszidtam a lányokat, amiért bohócot csináltak a testvérükből.<br />
<br />
Pillantásom szerelmemre tévedt, aki szélesen vigyorogva figyelt minket, kezében máris egy kicsi szendvicset tartott a kezében. Zöld szemei játékosan csillogtak, látványától az én ajkaimra is mosoly kúszott. Benjamin a hajammal matatott, miközben mellé sétáltam, majd ölébe ültem, ezzel kicsit szétnyomva, de nem igazán érdekelte, szabad keze azonnal combomra csúszott.<br />
<br />
- Örülök, hogy vagytok nekem - súgta fülembe, hangjának mélységétől pedig megrázkódtam.<br />
- Én pedig annak, hogy mindig is velem voltál, akármire szükségem volt - fordultam felé, majd lassan megcsókoltam.<br />
- Anyaaaa...Apaaaa - kúszott közénk Benjamin, ezzel elválasztva minket.<br />
- Kincsem, van valami baj?<br />
- Csak ne smacizzatok mindenki előtt, jó? - jelent meg kisebbik lányunk, Olivia.<br />
- Aucs, ez fájt. Miért ne csókolhatnám meg a mamádat? - kérdezte Harry kíváncsian.<br />
- Mert mindenki benneteket néz - tódította Doris, majd apja ölébe mászott ő is, akihez nemsokkal később csatlakozott Olivia is. Szerencsére volt elég hely a kanapén mindenkinek.<br />
- Most pedig mosolyogjatok!! - csendült Liz hangja, majd legalább húsz képet készített.<br />
<br />
Családunk körében remekül szórakoztunk. Az a halom kép és videó, ami rólunk készült csak töredéke volt mindannak, ami akkor és ott történt, hisz sem szavakba önteni, sem kamerával megörökíteni nem lehetett azt a temérdek szeretetet és nevetést, ami minden együttlétünket meghatározta. A kis csapat, tökéletes volt együtt. Harry és a gyerekek pedig megadtak nekem mindent, amiről valaha is álmodtam, de Preston mellett még csak megfogalmazni sem mertem, nem, hogy tenni érte valamit. Ám Harry megmutatta, milyen is a felhőtlen boldogság, minden pillanatban azon munkálkodva, hogy egyre közelebb és közelebb kerüljünk a tökéletességhez.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<br />
<span style="font-size: large;">Liza </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">Már több, mint öt év telt el Harry és Mel lányainak születése óta. Mi Liam-mel továbbra is együtt vagyunk és éljük boldog életünket a kisfiúnkkal Tobias-szal és a húgommal Miával, akit sajátunkként szeretünk. A boldogságunk sajnos nem volt töretlen. Az elmúlt években többször is elvetéltem. Nem beszéltünk róla a többikkel, de nagyon rosszul éreztem magam a sikertelenségem miatt.</span></span><br />
<br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;"> Ezt leszámítva, szinte minden tökéletes volt az elmúlt öt évben. Liam abbahagyta a személyi edzősködést és helyette inkább ő is a zeneipar felé vette az irányt. Zeneszerző lett, nem is akármilyen. Grammy-díjas. Hihetetlen büszke voltam , amikor átvette a díját. Akkor mindenki legnagyobb meglepetésére a díját, a volt férjem tiszteletére ajánlotta. Marcust sosem tudtam elfelejteni, hiszen egy lényeges pont volt ő a múltamban. A nehéz időkben mind a ketten mellette voltunk. A halála után kiderült, hogy a vagyona nagy részét rám hagyta. S bár így vagyonos nő lettem, nem akartam az ő pénzével villogni. Ezért létrehoztam egy alapítványt, ami a rákos betegek gyógyulását segíti. De elég a sok rosszból, csak a jóra kell gondolnunk.</span></span><br />
<br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;"> Ilyen volt az ikrek szülinapja is. Esküszöm mindenki itt volt, aki számít. Voltunk vagy 40-50 fő. De ez sem zavart imádtam a ricsajt és a tömeget, bár mostanság inkább megpróbáltam kerülni mind a kettőt. A fényképezkedés után mindenki elment és elcsitult a ház és csak mi a régiek maradtunk. A konyhából kifele menet, kezemben tálcákkal óvatosan kerültem ki a legifjabb Styles-t, aki éppen a macskájuk farkát akarta megharapni.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">- Mia! - kiáltottam. Ekkor megjelent egy szőke ciklon az ajtóban. - Kérlek vedd ki Benjamin szájából a macskát. Mel szörnyet hal ha meglátja mit csinál a fia!</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">- Igen anya! - válaszolta és elvett egy kekszet a tálcáról. Nos igen. Mia anyának hív. Bár tudja az igazat hiszen már nagylány, de szerinte mi vagyunk a szülei Liammel. Még fél szemmel láttam, ahogy a lányom a sütemény segítségével megmenti Ben-t a fertőzéstől, a macskát pedig egy újabb Styles-féle tortúrától. </span></span><br />
<br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;"> A szobában már mindenki bent volt és egyszerre beszélt. A kisfiam az ikrekkel marakodott egy építőkockán, de Niall, mint valami pszichiáter szétválasztotta őket. Leültette egymással szemben a három gyereket és kérte őket, hogy beszéljék meg a problémájukat. Erre válaszul a mindig nyugodt Olivia fejbe kólintotta egy játékkal és folytattak mindent ott ahol abbahagytak. Éppen letenni készültem a tálcát, amikor hirtelen éles fájdalom hasított a hasamba, aminek következtében elejtettem a tálcákat. A férjem gyorsan odaugrott hozzám.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">- Minden rendben van? - nézett rám aggódva.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">- Igen, csak begörcsölt a hasam. - néztem rá nyugodtan és leültem a legközelebbi fotelbe. A többiek némán és aggódva figyeltek minket.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">- Ne menjünk be inkább a kórházba?</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">- Miért mennétek kórházba egy kis hasfájással? - kérdezte meg Louis, aki éppen egy sajtos szendvicset tömött magába. Liam-re néztem, aki bólintott.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">- Mert félünk, hogy ezt a kisbabánkat is elveszíthetjük. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">- Tessék? - kérdezte meg Zayn kikerekedett szemekkel.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">- Igen, újra babát várunk.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">- Mennyi idős? - kérdezte meg Harry kedvesen a sok gratuláció után.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">- Már 15 hetes. Tudom, hogy későn szóltunk, de nem akartuk elkiabálni. Egyedül Mel és Mia tudta.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">- Nem érdekel. - törte meg csendet. - Az a lényeg, hogy mind a ketten egészségesek legyetek. Más nem számít.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">- Egy valami azért fontos. - szólalt meg a kislányom a hátam mögül aki, már az apja ölébe kéretődzött.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">- Mi az hercegnőm? - nézett rá már-már áhítattal Liam.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">- Mindannyian egészségesek vagyunk és itt vagyunk egymásnak jóban és rosszban bármi történjen is.</span></span><br />
<br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;"> Mennyire igaza volt ennek a kislánynak. Mi mindig itt leszünk egymásnak bármi is történjen. Hiszen megjártunk a mennyet és a poklot is együtt. Ismertük egymás rossz és jó tulajdonságait. Sőt megtanultuk, hogy soha nem leszünk elegek ahhoz, hogy tökéletesek legyünk. De nem is kell annak lennünk. Aki tökéletes, az nem jó, mivel a hibáinkkal együtt vagyunk igazán egészek. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;"><br /></span></span>
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;"> </span> </span></div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/13744670417640953825noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3480625048765084468.post-78675019272020232292014-09-12T07:28:00.002-07:002014-09-12T07:28:44.132-07:00Huszonkettedik rész<div style="text-align: center;">
Sziasztok! <br />
Itt is lennék a részemmel, meg tudtam csinálni. Talán az összes rész közül, amit írtam ez nőtt leginkább a szívemhez. Remélem a ti tetszésetek is elnyeri.<br />
Ha végig olvassátok rájöttök, hogy a blog a végéhez közelít. Van még egy kevés hátra, de utána Melissa és Liz története befejeződik.<br />
De továbbra is tartogatunk nektek meglepetéseket.<br />
Magatok után nyomot hagyni, továbbra is ér. :) <br />
Jó olvasást. Millió puszi.<br />
H. <br />
<br />
<br />
<br />
<span style="font-size: large;">A csoda</span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKHbhRcOzntVba0MWZLJqFAHcgjKmq9uAx3zEht2YBYjawJQNYq29VnUzEmeVBJ_FyedHc9VugXPlXhd4WXRp6_lSzzzTc03sErIyEBUB1EFk_NTx2_h_WpUpf9rB19N524qLl3GWJ2Nw/s1600/lis.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKHbhRcOzntVba0MWZLJqFAHcgjKmq9uAx3zEht2YBYjawJQNYq29VnUzEmeVBJ_FyedHc9VugXPlXhd4WXRp6_lSzzzTc03sErIyEBUB1EFk_NTx2_h_WpUpf9rB19N524qLl3GWJ2Nw/s1600/lis.png" height="320" width="241" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
3 csodás hónap telt el azóta, hogy Harry és Mel lányai világra jöttek. Nagyon édesek mind a ketten. Már látszik, hogy habár egy petéjű ikrek, de már most teljesen különbözőek. Doris az akaratosabb, minden egyes kívánságának hangot ad. Állandóan kajabál valamiért, viszont ha Harry és Mel énekel neki akkor csendben marad, nem tűri, ha nem ő van a központban. Olivia teljesen más, ő nagyon nyugodt és csendes baba, semmiért nem sír. Ha Liam fogta semmi baja nem volt. Viszont az apukáját ő is imádta. Ha a lányok meghallják az édesapjuk hangját mosolyra húzódott a pici szájuk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mia részéről, eleinte volt egy kis féltékenykedés. Hiszen már nem ő volt a legkisebb a mi "családunkban". De Liam megnyugtatta, hogy számára mindig is Mia lesz az első. Így ő is megnyugodott.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Liam és köztem történtek apróbb változások. 2 hónappal ez előtt elmentünk kettesben Amerikába pihenni és egy hirtelen ötlettől vezérelve elugrottunk Las Vegasba és összeházasodtunk, habár erről nem tud kettőnkön kívül senki. De van egy ennél nagyobb, ám jelenleg sokkal kisebb titkunk is. Nem akarjuk nagy dobra verni, de már én is áldott állapotban vagyok. Most taposom a harmadik hónapom végét. De még egy ideig titkolni akarjuk, mivel tartunk a sorstól. Ám egyikünk sem hitte, hogy ennyire hamar eljön az igazság pillanata.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEheQb_2ID4HrjejeCsKpXavDo4hyV6dgQQNvDL7q5t1DPD-8YH3gAwgRSTQQsHMEJd7WUHed02QvYg8LlaFX1s7SIIPoSG6WlOYuYwM8dl_Kb6SBMuKqOW579_rQiow0VbcZCtP1z-IFLc/s1600/169.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEheQb_2ID4HrjejeCsKpXavDo4hyV6dgQQNvDL7q5t1DPD-8YH3gAwgRSTQQsHMEJd7WUHed02QvYg8LlaFX1s7SIIPoSG6WlOYuYwM8dl_Kb6SBMuKqOW579_rQiow0VbcZCtP1z-IFLc/s1600/169.png" height="320" width="174" /></a>Éppen aznap, amikor átléptem a bűvös 4. hónapot arra keltünk, hogy csörög a telefonom. Melissa hívott, hogy ezt a napot szeretné Harry-vel kettesben tölteni és szeretne megkérni Liam-et és engem, hogy vigyázzunk az ikrekre. Amit persze nagy örömmel fogadtam el. Úgy döntöttem, hogy nem viszem Miát oviba, hanem el visszük magunkkal, hogy szokja egy kisbaba jelenlétét. Nagy nehezen mindenki elkészült. Én biztos ami biztos inkább, olyan ruhát vettem fel, ami takar. Nem akarom még világgá kürtölni a boldogságunk. Így biztosra mentem és bővebb fehér inget vettem fel. Nagy szerencsémre, nem voltam hányingeres és egyéb tünetek is elkerültek ezért nem tűnt fel senkinek. Nehezen, de eltaláltunk Melissáék-hoz, akik szinte kitörtek a lakásból, hogy kettesben lehessenek. Mi pedig örömmel vállaltuk el a piciket. Éppen végeztem a déli altatással és leértem, amikor megéreztem a mocorgást a hasamban. Elejtettem a kezemben tartott könyvet, ami hangos puffanással landolt a földön, én pedig a pocakomra kaptam a kezem. Akkor meghallottam Liam sietős lépteit és az aggódó hangját.<br />
- Liz! Jól vagy?<br />
- Igen.<br />
- Akkor mi volt ez?<br />
- Éreztem. - mondtam és a hasamra vezettem a kezét. - Itt bent mocorgott!<br />
- Én nem érzem! - nézett fel rám csalódottan.<br />
- Nem is érezhetted még vagy egy hónapig.<br />
- Ez nem igazság. - vágott durcás képet és felvette az általam elejtett <i>Utónevek gyűjteménye </i>című vaskos<i> </i>könyvet. - Miért van ez nálad?<br />
- Talán nevet kéne kéne választanunk, neki. - mondtam és elindultam befelé, ott leültem a kanapéra és a rajzolgató Miát néztem.<br />
- Még a nemét sem tudjuk. - mondta miközben helyet foglalt mellettem és ösztönösen elkezdte a hasam simogatni.<br />
- Na akkor nézzük. - mondtam és felcsaptam a könyvet. - Először a lányokat. Antonia, Beverly, Sophia, Anna, Rose, Mary, Kimberly, és Charlotte. - suttogtam az utolsót halkan, bár azt szerintem meg sem hallotta, annyira halk voltam. - Nekem ezek tetszenek.<br />
- Antonia, Mary, Anna és Rose kizárva, a lányom nem lesz egyik sem. Milyen név a Beverly? Nem akarom, hogy a lányom a 90210 gúnynevet kapja.<br />
- Mi van? - fordulok felé nagy szemekkel.<br />
- Tudod a sorozat. <i>Beverly Hills</i> 90210.<br />
- Istenem. Mi a baj a többivel?<br />
- A Kimberly, olyan pornósztáros. Volt egy Sophia nevű barátnőm, csúnya szakítás volt. Viszont a Charlotte nagyon tetszik.<br />
- Tényleg?- néztem rá könnyes szemekkel.<br />
- Mi a baj? - nézett rám nagy szemekkel.<br />
- Anyukám második neve a Charlotte volt.<br />
-A fiú nevekhez nekem van ötletem. Igaz csak egy név, de fontos nekem. Az volt a kedvenc és egyetlen ismert dédapám neve. A Tobias.<br />
- Ez tetszik. Na tetszik a Tobias? - kérdeztem erre, elkezdett mocorogni és hangosan felnevettem.<br />
- Mi az?<br />
- Azt hiszem tetszik neki a Toby név.<br />
- Anya! - néz rám Mia és odafúrja magát közénk a kanapéra. Még mindig fura, hogy így hív, de elfogadom.<br />
- Igen? - kérdezem meg. <br />
- Ki az a Toby?<br />
- Tudsz titkot tartani? - kérdezett rá Liam.<br />
- Igen.<br />
- Nos, a mami pocakjában van Toby. - válaszolta meg Liam és Mia kezét a már lecsupaszított hasamra vezette, ahol már látszott egy apró dombocska.<br />
- Ó!!!<br />
- Igen testvérkéd lesz. - mondta Liam.<br />
- De nem biztos, hogy fiú. Lehet, hogy lány. - néztem Miára, aki Liam és köztem járatta a tekintetét.<br />
- Akkor most mi lesz nekem? - nézett ránk nagy szemekkel.<br />
- Ezt hogy érted kicsim? - kapja fel Liam gyorsan.<br />
- Most akkor az unokatestvér vagy a testvére leszek? - néz ránk könnyek között, közben pedig Liam nyakához bújt és a férjem pólójának a nyakát piszkálta.<br />
- Te mit szeretnél? - tette fel a kérdést.<br />
- Ha ti anya és apa vagytok, akkor ő lehet a testvérem. - kérdezi szégyenlősen.<br />
- Igen. - mondtam és megsimogattam őt. - Mia! Egyenlőre ez a mi titkunk. Még nem tudja a senki sem.<br />
- A nagyi és a papi sem? - utalt ezzel Liam szüleire.<br />
- Nem még ők sem, de hamarosan elmondjuk nekik. - mondta neki megnyugtatásként Liam, majd letette a földre. A kislány azzal a lendülettel odaszaladt hozzám feltolta a pólóm és a hasamhoz kezdett beszélni.<br />
- Szia baba! Mivel nem tudjuk, hogy fiú vagy lány vagy, ezért inkább így hívlak. Én a testvéred vagyok Mia. Igazából az anyukád a testvérem, aki most már az én anyukám is, Liam az apukád aki már az én apukám is. Mivel az én anyukámék elmentek az angyalokhoz. Nagyon várlak. Remélem sokat fogunk játszani. <br />
<br />
Azzal visszaengedte az ingem és mintha, mi sem történt volna játszott tovább, mi Liam-mel szóhoz sem tudtunk jutni. Az egész napot együtt töltöttük. Melissa 6 óra körül hívott, hogy a fiúkkal együtt jönnek haza. Nagyon régen voltunk együtt. Valamint imádtam nézni, ahogy 3 kicsi az ujjai köré csavarja a felnőtt férfiakat. Mikor megérkeztek, minden rendben volt, egyszerre próbáltak meg betörni az ajtón, amin már csak mosolyogni tudtam. Amikor viszont kibontották a kajás zacskókat azt hittem elhányom magam. Megéreztem a gombás pizza szagát és azzal a lendülettel rohantam fel a régi szobámhoz tartozó mosdóba és kiadtam mindent amit aznap ettem, miután végeztem kimentem a hálóba és leültem az ágyra. Liam rögtön jött utánam, hogy megnézze mi van velünk.<br />
- Minden rendben? - kérdezte meg és megsimogatta az arcom.<br />
- A gomba nem lesz a kedvencünk az biztos.<br />
- Mindenki nagyon megijedt amikor felszaladtál. Liz lassan el kellene mondanunk.<br />
- Mit mondjuk nekik? - néztem rá nagy szemekkel. - Figyeljetek! Amikor 2 hónapja Amerikában nyaraltunk átugrottunk Vegasba és összeházasodtunk, ja és emellett négy hónapos terhes vagyok. - akadtam ki hangosan. Amikor ezt kimondtam. Kicsapódott a szobám ajtaja és ott álltak a többiek megkövülten.<br />
- Mi van? - néz ránk Melissa.<br />
- Miről maradtam le?- replikázott Zayn.<br />
- Összeházasodtatok? - kérdezte Louis.<br />
- Terhes vagy!?- bámult ránk Harry döbbenten.<br />
- Igen két hónapja házasok vagyunk, valamint Lis négy hónapos terhes. - mondta a férjem és óvón átkarolt.<br />
- Miért van az ha valaki terhes mi mindig későn tudjuk meg? - tette fel a kérdést Niall. - Ja és valaki adjon valami édességet. Kell egy kis cukor, hogy felfogjam az egészet.<br />
Miután mindenki lecsillapodott elmeséltük nekik ez egész történetet, kicsit meg voltak sértődve, hogy nem lehettek ott az esküvőn, de megígértük nekik, hogy jövő nyáron megtartjuk az egyházi esküvőt és csapunk egy nagy lagzit is.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiucN5JUcDGDdPQT0GhxGtcF-I8pibkMUpd6TFngozRjEyaPUx6-okePf1-sZdq-Y3CUAtuRnYh4grLI1NGxindw_R4rHt2gN50JzSz7SkSYw-WkysF5_uzny1cNIHycjD8Kwre2i3U6uk/s1600/terhes2.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiucN5JUcDGDdPQT0GhxGtcF-I8pibkMUpd6TFngozRjEyaPUx6-okePf1-sZdq-Y3CUAtuRnYh4grLI1NGxindw_R4rHt2gN50JzSz7SkSYw-WkysF5_uzny1cNIHycjD8Kwre2i3U6uk/s1600/terhes2.png" height="320" width="213" /></a></div>
Rohamos léptekben haladt az idő, én már a kilencedik hónapot tapostam, a kisfiúnkkal Tobias-szal. Az ötödik hónapban hajlandó volt megmutatni, hogy kisfiú lesz, az apukája legnagyobb örömére. A családból mindenki nagyon örült a kicsi érkezésének. Már 1 héttel a szülés előtt megérkeztek az anyósomék, hogy segítsenek nekünk az első egy-két napban.<br />
A kicsi augusztus 22.-re volt kiírva de már így is túlhordtam. Nagyon fájt a hátam és a derekam is. Semmi sem volt kényelmes, semmi nem esett jól. Liam megpróbált a kedvemre tenni, de az sem kellet. Igazából az utolsó napokra hisztis lettem. Ha Liam megsütött valamit, én az főve akartam. Ha jobbra rakott egy virágot, nekem az bal oldalon tetszett. Ha fekete pólót vett fel én sötétkékért reklamáltam. Nem is tudom, hogy bírta mindezt szó nélkül. Állandóan segített, nem tudtam olyat kérni, amit ne teljesített volna.<br />
<br />
A baba nagyon nem akart semmit csinálni. Minden házi praktikát kipróbáltunk már, sétáltam órákat, semmi. Elautóztunk a tengerhez, az sem segített. Liam masszírozta a hasam, a hátam, a derekam, de a pici erre sem reagált. Minden homeopátiás löttyöt kipróbáltam, ám azok is hatástalannak nyilvánultak. Liam beszerezte a legcsípősebb ételt, amit Londonban lehet kapni, de a mi kisfiúnk arra sem akaródzott kijönni, hiába könnyeztem amíg elfogyasztottam a csirkét. A legutolsó próbálkozásunk, a szex volt. Mind a ketten nagyon élveztük, hiába tudtuk, hogy a kisfiúnk kicsalogatásáért "dolgozunk", de Tobias Payne-t ez sem hatotta meg.<br />
28.-án este úgy feküdtem le, hogy már nem tudunk mit tenni, az este is megpróbálkoztunk a szex-szel újra, de Toby hajthatatlannak tűnik. Aztán hajnali egykor arra ébredtem, hogy vizes a lepedő, ám semmit nem éreztem.<br />
- Liam. - keltegettem a férjem.<br />
- Mi a baj? - nézett álmos szemekkel.<br />
- Azt hiszem bepisiltem. - tekintettem rá könnyes szemmel.<br />
- Nincs baj. - mondta miközben felkelt az ágyból és magára rántotta a boxerét. Odajött hozzám és segített felülni. - Kelj fel, addig áthúzom az ágyneműt. - miközben segített felállni, éles fájdalmat éreztem és ennek hatására felnyögtem.<br />
- Mi az?<br />
- Azt hiszem Toby meggondolta magát.<br />
- Mi van?<br />
- Keltsd fel anyukádékat. Itt az idő.<br />
<br />
<i>Liam szemszög:</i><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicibQOpqe-53PutKJ85pFeHyBpLrxRpioIyOSB4GMJsJJTYpl7VUFfWNSyF5hd0DNZFDM9rEqbe4qCd5u8p3VovftLjIpfa3cZExEABy8NfImrGKBhJp-wL9KMmsOWCRX6hwpT0i0BXcU/s1600/Liam.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicibQOpqe-53PutKJ85pFeHyBpLrxRpioIyOSB4GMJsJJTYpl7VUFfWNSyF5hd0DNZFDM9rEqbe4qCd5u8p3VovftLjIpfa3cZExEABy8NfImrGKBhJp-wL9KMmsOWCRX6hwpT0i0BXcU/s1600/Liam.gif" /></a></div>
Amikor azt mondta, hogy itt az idő nem tudtam mit csinálni. Iszonyatosan kapkodtam. Segítettem neki felöltözni. Lekísértem a lépcsőn. Mikor a kórházba értünk, az orvosunk, már felkészült ránk, hiszen felhívtam út közben, hogy megyünk. A fájások nem voltak sűrűek, viszont láttam, hogy már azok is fájnak Liz-nek. Mikor az orvos közölte, hogy az elején vagyunk azt hittem belepusztulok. Láttam, ahogy a feleségem szenved, én viszont nem tehetek érte semmit. Ő meg sem nyikkant. Csak mosolygott és sétálgatott fel alá az orvos kérésére. Már vagy 2,5 órája csinálta ezt, amikor is a doki azt mondta, hogy elviszik. Nem mentem vele, mivel megbeszéltük, hogy nélkülem fog szülni. A fiúk folyamatosan érkeztek meg. Amikor megjelent a vigyorgó Harry, csak annyit mondtam neki.<br />
- Rohadtul izgulok, hogy minden rendben menjen. Félek.<br />
- Nyugi, Liz erős lány. Biztos rendbe fog menni minden. - próbált meg megnyugtatni a barátom.<br />
- Tudom, de mi van ha a kicsivel lesz valami?<br />
- Ne parázz, minden rendeben lesz velük. - mondta ezúttal Niall, aki egy sajtburgert evett. Hogy bír ez az ember hajnali 5-kor ilyet enni?<br />
Még reggel 8-kor sem volt semmi, habár az orvos folyamatosan jött tájékoztatni minket. Időközben megérkeztek a szüleim is Miával, aki az ölembe bújva várta a fejleményeket, aztán jött Melissa is, aki az ikreket a nagybátyjuk felügyeletére bízta. 11 óra tájában egyre nagyobb lett a mozgás a szülőszoba körül. Az egyik nővér odaszólt, hogy felgyorsultak a folyamatok, most már bármikor megszülethet a kicsi. Ez a bármikor igen hosszúra nyúlt, ugyanis háromnegyed egy után kijött egy mosolygós nővér, amint megláttam felpattantam és odaszaladtam hozzá.<br />
- Gratulálok csodaszép kisfia született! A baba és a mama is jól vannak.<br />
- Mikor láthatom őket? - kérdeztem izgatottan, mialatt a kislányom kezemben tartott apró kézfejét simogattam.<br />
- Fél óra múlva bemehetnek hozzá, akkora már kicsi is bent lesz.- válaszolta a hölgy mosolyogva és otthagyott minket.<br />
- Na Mia! 30 perc múlva láthatod a kisöcséd. - az a harminc perc, amit várnunk kellett hosszabb tűnt, mint ez elmúlt 12 óra. Az idő leteltével, visszatért a nővér és szólt, hogy bemehetünk. Kézen fogtam Miát és elindultunk a kórterem felé. Az ajtó előtt megálltam és mondtam Miának, hogy maradjunk csendben, ha nem akarjuk megijeszteni Toby-t. Amikor beléptünk a szobába, a világ legszebb képe fogadott. Liz már megtisztálkodott, a haját elfonták oldalra és visszakerültek a gyűrűi is a kezére és sugárzott a boldogságtól, ahogy a kisfiúnkat fogta. Ha eddig nem szerettem volna, most biztos beleszeretnék.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi58fqVWF0tsorRgJHPYglZmp6GpjgdLg-GUNR6MfbhI8sHRp0WHz7L0oGSCv6ZpBb9mt_d6EQCs38oyJhyphenhyphenAWY6PfJWU_jRu8hAsbYH-SfXZXMc8WOza7UDgE9Y3NX95hOtaEEnIfN2kI0/s1600/babyboy-300x199.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi58fqVWF0tsorRgJHPYglZmp6GpjgdLg-GUNR6MfbhI8sHRp0WHz7L0oGSCv6ZpBb9mt_d6EQCs38oyJhyphenhyphenAWY6PfJWU_jRu8hAsbYH-SfXZXMc8WOza7UDgE9Y3NX95hOtaEEnIfN2kI0/s1600/babyboy-300x199.jpg" height="211" width="320" /></a>- Gyertek Közelebb! - mondta és kettőnk közül én indultam el bátortalanabbul. Mikor az ágyhoz értünk Miát felraktam én pedig mögé ültem és csak csodáltam a feleségem kezében tartott kisfiam. - Mia, ő itt a kis testvéred, Tobias James Payne. <br />
- James? - néztem rá nagy szemekkel.<br />
- Anyukád mondta, hogy minden elsőszülött Payne fiú a Jamest kapja meg második keresztnévként, így mi sem maradtunk ki.- mondta és megsimogatta a kicsi arcát.<br />
- Szia Toby! - mondta Mia és közel hajolva hozzá megpuszilta az arcát.<br />
- Milyen méretekkel született? - néztem rá, miközben a pici kezét simogattam.<br />
- 3100 gramm és 49 centiméter, és háromnegyed egykor született meg. Nem akarod megfogni?<br />
- Szabad?<br />
- Ezt nem hallottam meg... - mondta és óvatosan a kezembe csúsztatta az aprócska testet. - Vigyázz! Fogd meg a fejénél is. - miután átadta nekem őt, Miát húzta magához.<br />
- Annyira könnyű és finom baba illata van.<br />
- Igen. Folyamatosan csak nézném és puszilgatnám. - egy ideig csendben ültünk, amikor elkezdtek beszállingózni a többiek is. Anya és a feleségem cinkosan összesúgtak, majd mind a kettejük arcára kiült a döbbenet. Nem kérdeztem rá mi az, mivel utána gyorsan el is tűnt. Láttam, hogy a családom tagja fáradtak ezért távozásra sarkalltam mindenkit. Hazamentünk fürödtünk és pihentünk. Mielőtt visszaindultam volna, anyukám egy hosszú listát nyomott a kezembe, hogy mielőtt visszamennék, ezeket mind vegyem meg és vigyem be. A bevásárlás után nagy csomagokkal indultam el a kórház felé.<br />
<br />
<i>Liz szemszög</i><br />
<br />
- Akkor mindenki tudja mit kell csinálni? - néztem a férjem szüleire és a barátainkra.<br />
- Igen.<br />
- Hogy felejthette el a saját szülinapját? - kérdezte meg Louis.<br />
- Volt más aggódni valója. - mondta Karen és szeretetteljesen simogatta meg Mia fejét, miközben Toby-t nézte.<br />
- Egy napon születettek. - állapította meg Niall.<br />
- Gratulálok. Erről beszélünk vagy fél órája. - mondta lemondóan Zayn és megigazította a tortába szúrt gyertyákat. Ám ekkor kinyílt az ajtó és egy nővér dugta be a fejét.<br />
- A férje most ér fel az emeletre. Készüljenek.<br />
- Köszönöm. - mondtam és óvatosan kivettem a kisfiam az ágyából. Mikor kinyílt az ajtó mindenki elkezdte énekelni a boldog szülinapot. Láttam a férjemen a döbbenetet, majd a felismerést, hogy mindez neki szól. Mikor vége lett, mindenkit körbepuszilt. Minket hagyott utoljára. - Boldog Szülinapot!<br />
- Köszönöm! Ezt is te szervezted innen?<br />
- Anyukád segítségével. Annyira szégyellem magam, amiért elfelejtettem.<br />
- Más dolgod volt! - mondta és óvatosan megcsókolt, nehogy összenyomjuk a közöttünk lévő babánkat.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbjQJoE8xJOsr_uu_pB0PWbtBeDxrvh3WsKF9EkmMJ2f64wQxIJ5dCYJ5xu0fDaD91JSfhf56KbqC3Q6N-9WRoKI-8ZVL_skken-zKw-8jWLmfvoxP4V8DzDfrZJgefErj3Dn127gGj98/s1600/testv%C3%A9rek.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbjQJoE8xJOsr_uu_pB0PWbtBeDxrvh3WsKF9EkmMJ2f64wQxIJ5dCYJ5xu0fDaD91JSfhf56KbqC3Q6N-9WRoKI-8ZVL_skken-zKw-8jWLmfvoxP4V8DzDfrZJgefErj3Dn127gGj98/s1600/testv%C3%A9rek.jpg" height="247" width="320" /></a>- Apa! - szólt Mia. Liam gyorsan az ölébe kapta. - Boldog Szülinapot! Ezt tőlem és Toby-tól kapod. - mondta és Liam kezébe vette a csomagot. Amikor megláttam, elakadt a szava is. Az ajándéka pedig egy kép volt, ami délelőtt készült a két kicsiről. A fiúk elvitték előhívatták és elhozták.<br />
- Köszönöm kicsim! - mondta és magához szorította a kislányt, aki viszont csimpaszkodott a férfiba.<br />
- Én nem vettem neked ajándékot. Ne haragudj.<br />
- Nincs miért haragudnom, hiszen a világ legszebb ajándékát adtad nekem Toby személyében.<br />
Nem is vettük észre, de időközben mindenki csendesen elment és csak mi négyen maradtunk a szobába. 1 évvel ezelőtt nem hittem volna, hogy ekkora boldogságban lesz részem. Azt hiszem a mai nap az egyik legjobb az eddig életemben. Rettenetesen hiányoznak a szüleim. De legbelül, a mai napig úgy érzem, hogy Liam-et a szüleim küldték nekem, hogy legyen aki szeret minket és vigyáz ránk. Úgy gondolom jobb embert nem is találhattak volna arra, hogy boldoggá tegyen <br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
Hopehttp://www.blogger.com/profile/13929252651132835242noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-3480625048765084468.post-64413154202518631952014-09-06T10:10:00.002-07:002014-09-06T10:10:50.167-07:00Huszonegyedik rész<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: small;">Sziasztok!</span><br />
<span style="font-size: small;">Itt is az új rész. Christina nevében írok én, mivel neki úgy jött ki a lépés, hogy nem tudná feltenni a részt.</span><br />
<span style="font-size: small;">Reméljük tetszik mindenkinek, hiszen van benne egy jelentős esemény.</span><br />
<span style="font-size: small;">Mint mindig a visszajelzéseitek örömmel fogadjuk. :)</span><br />
<span style="font-size: small;">A jövő héten nem ígérek semmit, mivel szombaton vizsgázom és lehet arra nagyobb figyeltem fordítanék. Megpróbálom megírni, de nem ígérek semmit.</span><br />
<span style="font-size: small;"> Millió puszi:</span><br />
<span style="font-size: small;">H.</span><br />
<br />
<br />
<span style="font-size: large;"> </span><br />
<br />
<span style="font-size: large;">Minden a helyén</span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZaob81Ksmt6hwCLuZp9GIEXYrP7pUGks5S5qDLPMHgJU85jG2LF7HpjRsqN4U10mGA8a0k8Lj14YBB9H6WXhu9v0ZsCA_XJ-ykj_Ex2fJYW9RmI34IAGH0HB3OZgsot9sWTsDZKoBBuw7/s1600/tgrhrse.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZaob81Ksmt6hwCLuZp9GIEXYrP7pUGks5S5qDLPMHgJU85jG2LF7HpjRsqN4U10mGA8a0k8Lj14YBB9H6WXhu9v0ZsCA_XJ-ykj_Ex2fJYW9RmI34IAGH0HB3OZgsot9sWTsDZKoBBuw7/s1600/tgrhrse.jpg" height="320" width="213" /></a>- Honnan tudod, hogy mindent jól fogunk csinálni? - néztem szerelmemre, aki éppen egy palacsintát töltött </div>
meg nutellával.<br />
<div style="text-align: justify;">
- Onnan, hogy ez amolyan apai megérzés. Mindent a lehető legjobban fogunk csinálni és szuper szülők leszünk. A mi gyerekeink lesznek a legkúlabb kis csajok az egész városban, mert nekik vannak a legjobb szüleik. - Önelégülten ült vissza mellém a kanapéra és csokis szájjal egy hatalmas puszit nyomott az arcomra, amitől én is alaposan összemaszatolódtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kérlek, többet ne használd a kúl szót a gyerekeimre. Tudom, hogy ez neked tetszik, de az én gyerekeim műveltek és zsenik lesznek, nem pedig menő kölykök, akik folyton bajba kerülnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem csak a te gyerekeid, nekem is azt hiszem egyenlő részem van bennük.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És kinek van akkora hasa, mint egy görögdinnye? - kérdeztem morcosan, mire oldalra biccentette a fejét a rosszallóan méregetni kezdett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudod kicsim, én nem görögdinnyét látok, hanem a hamarosan megszületendő gyermekeinket, akik olyan boldoggá tesznek majd minket, mint amilyen soha nem voltam egész életemben.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tényleg nem bántál meg semmit? Az elmúlt pár hónapban olyan voltam, mint egy hárpia, én már rég kikészítettem volna magam és arra várnék egy sarokban, hogy ne figyeljek, majd pedig bezárnám a szoba ajtaját és megvárnám, míg elfolyik a magzatvíz. Addig nem nyitnám ki az ajtót.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Életem, ugye tudod, hogy butaságokat beszélsz? - fordított teljesen maga felé, most már üres kezekkel. - Te és a lányok vagytok a legjobb dolog, ami velem történhetett volna. Hálát adok az égnek, hogy az a kretén Preston volt olyan hülye, hogy ne becsüljön meg, így legalább teljesen az enyém lehettél. Nagyon szeretlek és mi négyen, vagyis öten az öcséddel, nagyon boldogok leszünk, ezt tudom. És egy percet sem bánok az egészből.<br />
- Mi legyen a nevük? - váltottam témát, mire azonnal gondolkodó fejet vágott.<br />
- Nem tudom te, hogy vagy vele, de én ragaszkodom a Dorishoz.<br />
- Rendben, nekem tetszik, de én nem tudom mihez ragaszkodjak. Mindig is egy kisfiút szerettem volna, szóval csak fiú neveken gondolkodtam.<br />
- Van még pár hónap, szóval van időd, utána pedig ráállhatunk a kisfiú projektre.<br />
- Bolond! - csaptam mellkason, amitől felmordult, de szája sarkában ott bujkált a mosoly árnyéka.<br />
- Komolyan mondom. Én is szeretnék egy fiút, akivel majd focizok és csajozási tippeket adhatok. Az olyan klassz lenne - szemei álmodozóan pásztázták a plafont, kezével pedig végigsimított hasamon, ami szinte azonnal megmozdult az érintésére.A lányok nagyon szerették, ha az apukájuk simogatta őket, vagy dudorászott nekik, attól mindig mocorogni kezdtek. Már akkor is apuci pici lányai voltak.<br />
<br />
Az orvos szerint Szenteste környékére várhattuk a piciket, ami mindenkit megmosolyogtatott, engem pedig konkrét pánikba száműzött, ugyanis meghívtam anyáékat, hogy töltsék nálunk az ünnepeket, amit a picik érkezése teljesen lehetetlenné tett, főleg mivel a terhességem a harmadik trimeszterre elérte a kritikus szakaszt, amikor már a járás is nehezemre esett, az ikrek pedig nagyobbak voltak a kelleténél, szóval minden napom egy kész rémálom volt, míg szerelmemnek és öcsémnek huszonnégy órás felügyelet, hogy minden óhajomat ki tudják elégíteni, mivel az orvos tanácsára az utolsó egy hónapot inkább fekve töltöttem el és csak akkor álltam fel, amikor muszáj volt. Anya mikor megtudta, hogy mi a helyzet beállított, teljesen váratlanul, közölve, hogy nem engedi, hogy a lánya egyedül birkózzon meg egy ikerpárral. Ő semmit nem tudott Angelről és Prestonról, vagy akármi másról és egy így volt jól. Csak fájdalmat okoztam volna neki ezzel és, hogy kihagytam mindenből, ezért okosan elhallgattuk előle.<br />
<br />
Anya már két hete nálunk volt és már csak két hét volt a picik érkezéséig. Mindenki izgatott volt, hisz minden olyan jól alakult. Az öcsém barátnője egyre több időt töltött nálunk, egy tündéri lányt ismerhettünk meg benne, aki megjavította az én szeleburdi öcsikémet. Liz és Liam fantasztikusak voltak együtt, annyira pezsgett körülöttük a levegő, hogy a statikus energiák szinte ráztak, ha a közelükbe mentél. Romantikusak és viccesek, egyszóval tökéletesek voltak együtt. Liza is nagyon sok időt töltött nálam, hogy figyelhessen rám, hisz a húga oviba járt, Liam pedig belevágott egy saját edzőterem kiépítésébe, mivel ugye nekem a gyerekek lesznek az elsők, amint megszületnek, vagyis legalább fél évig semmi dolga nem volt velem, máshoz pedig nem szeretett volna menni, hisz olyan jó csapat voltunk mi. A többiek sem mondtak fel, csupán mindenki kicsit más felé irányult. Zayn és Louis egy feltörekvő énekes mellé álltak, aki szintén menedzserem szárnyai alól készült kirepülni, szóval ők nem unatkoztak, Niall pedig egy tánciskolába jelentkezett, mint tanár. Még szép, hogy felvették minden gond nélkül.<br />
<br />
Mindenki nálunk ücsörgött a nappaliban, pop corn-t majszoltunk és valami gagyi filmet néztünk a tv-ben. Én Harry ölében megbújva simogattam tekintélyes hasamat, míg é vállaimat masszírozta, mivel azok is rettenetesen fájtak. Liz és Liam a kanapé ellentétes végében ücsörgött, majdnem azonos pózban, csak náluk fordított volt a helyzet, ugyanis a férfi végtagjait szétdobva helyélt barátnőm ölében, akit ez nagyon nem zavart, sugárzott az örömtől és ezt olyan jó volt látni. Zayn hozta Perrie-t, Louis Eleanor-t és Niall is magával rángatta új barátnőjét, akit be szeretett volna mutatni a "családjának", vagyis nekünk. Ettől nagyon boldog voltam és szerettem volna körbeugrálni a lányt és mindenről kikérdezni, de egyszerűen túl fáradt voltam még ahhoz is, hogy megmozduljak. Tom is elhozta barátnőjét, akivel egy babzsák fotelen osztoztak, egymásba gabalyodva. Az egyetlen, aki hiányzott az anya volt, ő fenn tüsténkedett a szobájában, az ég tudja mit, de örültem, hogy végre együtt tölthetek némi időt a barátaimmal, mivel amióta nálunk vendégeskedett jóformán a napfényt se láttam, látogatókat pedig csak korlátozott ideig fogadhattam.<br />
<br />
- Kicsim! Azt hiszem... Beszélnünk kellene! - rontott be a fennemlített, minden vidámságot mellőzve a hangjából. Éreztem, hogy baj van, de egyszerűen végre minden a helyén volt és egy picurkát sem hiányoztak a gondok az életemből.<br />
<br />
Nagy nehezen feltápászkodtam és elindultam anya felé, majd kisétáltunk az üres konyhába. Az asztalon egy cipős doboz hevert, ő pedig nagyon idegesen sétált oda és vehemensen kiborította annak tartalmát. Fölösleges volt, pontosan tudtam, mit is találnék benne. Abban voltak Angel megmaradt holmijai, amiket sikerült megmentenem az alapos pakolászóktól, akik mindent eltüntettek. Néhány ultrahang kép, egy maci és egy pár cipő, amit én vásároltam még titokban, mielőtt megtudtam volna milyen nemű lesz a pici.<br />
<br />
<div style="text-align: left;">
- Elmondanád, hogy ezek itt mik?! - kérdezte hangját felemelve, nem foglalkozva azzal, hogy a többiek mindent hallanak.</div>
<div style="text-align: left;">
- Angel... Vagyis amit őrizek belőle.. - adtam magyarázatot és felevickéltem egy székre a pult mögött, mivel a lábaim nagyon fájtak.</div>
<div style="text-align: left;">
- És az mégis ki? Miért nem tudtam én erről? Nagyon ajánlom, hogy ne az én unokám legyen, mert akkor nagyon fogok csalódni benned, lányom!<br />
- Ő az első kislányom, aki halva született. Nem volt csak négy hónapos a magzat, amikor a vőlegényem megtudta, hogy nem ő az apa és lelökött a lépcsőn.<br />
- És ÉN erről mégis miért nem tudok?! Azért vagyok az anyád, hogy elmondj mindent!<br />
- Azért küldtél engem is és Tomot is el otthonról, hogy ne kelljen anyáskodnod! Még te magad mondtad, amikor az öcsémet elküldtétek, hogy mostantól az én felelősségem, mert nektek elegetek van. Azon lepődtem meg a legjobban, hogy most idetoltad a képed, amikor egy éve nem is voltál kíváncsi rám, vagy Tomra.<br />
- Ne beszélj velem így, tudod, hogy fontosak vagytok nekünk, mindketten. De te a karrieredre összpontosítottál, míg az öcséddel komoly gondok voltak, de ahogy látom nagyon szépen megoldottad őket.<br />
- Ez az én házam és annak ellenére, hogy hálás vagyok az elmúlt két hétért nincs jogod veszekedni velem, főleg nem a halott gyermekről. Ő aztán tényleg nem a te bizniszed.<br />
- Ki volt az apja?<br />
- Természetesen Harry. Az lehet, hogy a vőlegényemet megcsaltam, de csak azért, mert vert és rendszeresen megerőszakolt, közben pedig zsarolt egy üggyel a múltamból. De ann.. - itt félbe kellett hagynom a mondatot, ugyanis egy hatalmas pofon csattant az arcomon. Anya keze hideg volt és erős, beleremegtem és könnyeim azonnal kicsordultak. Nem hittem el, hogy képes volt megütni.<br />
- Nem hiszem el, hogy ennyire felelőtlen voltál és nem jelentetted fel azt a szarházit! Én nem ilyen gyenge nőnek neveltelek. Sokkal nagyobbat csalódtam benned, mint valaha hittem volna. - Hangja keserű és megvetéssel teli volt, én pedig csak némán tűrtem, mert azt akartam hinni, hogy igaza van. El akartam hitetni magammal, hogy tényleg erős nőnek nevelt, de abban a pillanatban mindennek éreztem magamnak, csak erősnek nem.<br />
- Én csak..én.. - Nem találtam a hangomat, gondolataim össze-vissza csapongtak fejemben. Könnyeim megállás nélkül peregtek, az ikrek pedig mocorogni kezdtek pocakomban, egészen addig, amíg egy éles fájdalom hasított hasam aljába és egész testem össze nem rándult a fájdalomtól. Még láttam anya riadt pillantását és valamit csöpögni, de a csillogás és a fájdalom olyan erővel rohanta meg testem, hogy látásomat elvakította, majd végleg eszméletemet vesztettem.<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><i>Harry szemszöge:</i></span><br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJTu8bOLP4GvR1eP9ys9rgBYwz_jOF1oE_BvzULsaqN3oC71NWkRdu-FH5xDwL3UUQgii6iungm5qYdk94d6U4paAzLMfEdqLz-dbDXz-eAnvPQpVxA6fBOccB6bo6SRTp3glqqmzPnDLY/s1600/tumblr_n936fyneYU1rnntmfo1_500.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJTu8bOLP4GvR1eP9ys9rgBYwz_jOF1oE_BvzULsaqN3oC71NWkRdu-FH5xDwL3UUQgii6iungm5qYdk94d6U4paAzLMfEdqLz-dbDXz-eAnvPQpVxA6fBOccB6bo6SRTp3glqqmzPnDLY/s1600/tumblr_n936fyneYU1rnntmfo1_500.png" height="320" width="228" /></a><br />
<div style="text-align: justify;">
Hogy lazán kezeltem-e, amikor az orvosok közölték, hogy a szülés idő előtt indult meg? Nem... Egyáltalán nem tudtam összeszedni magam, pedig Melisszának erre lett volna szüksége. Egy olyan emberre, aki nem borul ki, nem esik össze zokogva és nem akarja szétverni a kórházi ápolókat, akik csak le akarják ültetni és egy kis nyugtatót ledugni a torkán, hogy nem csináljon olyat, amit nem szabadna. Csak egy hajszál választott el, hogy be ne rontsak a szülőszobába és meg ne rázzam az orvost, aki a műtétet vezette, hogy vigyázzon életem szerelmére és a gyermekeimre. Végül közös megegyezésre Liz ment be menyasszonyomhoz és engem majd' szétvetett az ideg, hogy nem lehetek ott közös jövőnk egyik legfontosabb pillanatában. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
- Harry, ha nem nyugszol le hozatok még nyugtatót az ápolókkal! - fenyegetett meg Liam, aki Zayn és Tommo között ücsörgött és ő is hasonlóan ideges volt.</div>
<div style="text-align: left;">
- Liam, ez rohadtul nem az a pillanat, amikor elfogadom a tanácsodat! Tudod, hogy mindig hallgatok rád, de most légy szíves ülj a szádra, mert nem szeretnék megütni senkit! - Hangom még számomra is jóformán felismerhetetlen volt, olyan távolinak hangzott.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nyugi haver! Szerintem nemsoká kijönnek onnan és akkor végre lenyugodhatsz, hogy minden rendben volt. Ilyen műtéteket naponta tucatszor csinálnak, én nem aggódnék, ha fordított helyzet lenne és Liz lenne terhes.</div>
<div style="text-align: left;">
- Még szerencse, hogy nem az! A pokol se lehet ilyen!</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Igazat mondtam, soha nem mérgelődtem és türelmetlenkedtem annyit, mint abban a másfél órában, míg kedvesem a műtőben volt. Az összes körmöm tövig rágtam, akármilyen férfiatlan dolog is legyen és mindenkit az őrületbe kergettem a folytonos járkálásommal és idegeskedésemmel. Végül egy mosolygós nővér jelent meg a társaságban és közölte, hogy minden rendben volt, a két kicsi és Melissa tökéletesen jól vannak, viszont párom még nem jött ki az altatásból, de ha szeretnénk, akkor az ikreket láthatjuk. Naná, hogy látni akartam őket, hisz erre vártam hónapok óta. Csak a karomban szerettem volna tartani az én kis csöppségeimet és elkényeztetni őket minden földi jóval. Mind elindultunk a nővér után, aki nem is kicsit sietett, szóval mi is szaporábban kezdtünk lépkedni, hogy végül egy méretes üvegfal elé vezethessen, ami mögött több apró ágyacska is volt, amikben az újszülöttek aludtak. Egyetlen olyan ágy volt, amiben két csöppség aludt, rózsaszín terítőbe bugyolálva.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjd3Uau_DQlvfjTtSg9XxPR1Xp_HYd0mdWpGT7zi6Y7eaHTYGOGHiy5lQC9GWgGSkhRlinWkRwfaDPl46TZhVmHo8pCsYpneh105qcydBONsMm3fg0JCqWqXCX-8AWps0iwDg_r9HJFHTPX/s1600/rth.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjd3Uau_DQlvfjTtSg9XxPR1Xp_HYd0mdWpGT7zi6Y7eaHTYGOGHiy5lQC9GWgGSkhRlinWkRwfaDPl46TZhVmHo8pCsYpneh105qcydBONsMm3fg0JCqWqXCX-8AWps0iwDg_r9HJFHTPX/s1600/rth.png" height="227" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
- Kénytelenek voltunk egy ágyba fektetni őket, mivel másképp sírtak. - A nővér annyira tanácstalan fejet vágott, hogy egy percre abbahagytam az idióta vigyorgást és sajnálkozó arccal néztem le rá. - A makrancos hölgyek. Remélem apuka felkészült mindenre, mert ilyen ikerpárt nem láttunk mostanában.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt hiszem felkészültem.. - idegesen vakartam közben tarkómat, mivel elbizonytalanodtam és féltem, hogy elrontok majd valamit, de aztán eszembe jutott a pár hónappal korábbi beszélgetésünk Mellel és tudtam, hogy ez a két apróság máris különlegesebb, mint az összes többi.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy fogják hívni őket? - kíváncsiskodott mosolyogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Doris és Olivia. Csak pár napja döntöttük el, de ez lesz - mosolyogtam szégyellősen, mire sok bátorító mosoly lett a válasz, amitől egyből nekem is jobb kedvem lett, vagyis az alapnál is jobb.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Visszafordultam gyermekeimhez és egyből szerelmes lettem beléjük. Apró arcocskájuk és picurka kezeik annyira tökéletes volt, minden porcikájuk makulátlan és hibátlan és annyira hasonlítottak Melisszára, hogy az hihetetlen. Minden porcikájukban őt láttam, minden rezdülésük rá emlékeztetett és abban a pillanatban csak egy dolgot szerettem volna. Otthon ülni a kanapén, szerelmemmel az oldalamon, karjainkban pedig az ikrekkel. Úgy éreztem minden megérte, minden tökéletes és végre...végre minden a helyére került.</div>
</div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/13744670417640953825noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3480625048765084468.post-62388540159664642142014-08-29T04:14:00.000-07:002014-08-29T04:14:02.592-07:00Annyira sajnálom!<div style="text-align: center;">
Üdv mindenkinek!</div>
<div style="text-align: center;">
Nagyon de nagyon és borzasztóan sajnálom, hogy már megint miattam csszunk de a hétvégére váratlan vendégeink érkeztek és ma be lettem fogva takarítani, a részből pedig csak nagyon kevés van, így pedig nincs értelme feltenni. Ígérem, ahogy elmennek a rokonaink odateszem magam és megírom végre azt a szerencsétlen részt.</div>
<div style="text-align: center;">
Remélem nem akarjátok nagyon leharapni a fejem és amint felteszem a részt nagyon fogtok neki örülni.</div>
<div style="text-align: center;">
Millió puszi! :*</div>
<div style="text-align: center;">
C.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEguSRsKBP5EItUhUD_BS6VhTCI_dJOaZmL4SpSCr4JjThbxBqnnGVO1HOxE1hufVyXgA9xz2iadmCrjcInMZLnVvIVPjNSZV4Yjf8-rMqTY23l9QP5YxvGxHihMW2H-TK9rw-_oIHTRPC3c/s1600/ghyjuhkilo%C3%A9.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEguSRsKBP5EItUhUD_BS6VhTCI_dJOaZmL4SpSCr4JjThbxBqnnGVO1HOxE1hufVyXgA9xz2iadmCrjcInMZLnVvIVPjNSZV4Yjf8-rMqTY23l9QP5YxvGxHihMW2H-TK9rw-_oIHTRPC3c/s1600/ghyjuhkilo%C3%A9.jpg" height="320" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/13744670417640953825noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3480625048765084468.post-71439553071808810032014-08-22T09:12:00.001-07:002014-08-22T09:12:28.360-07:00Huszadik rész<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">Sziasztok!</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">Itt is lenne a mai rész, ami egy könnyed kis felfrissülés ebben a nyári melegben.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">Remélem tetszik majd nektek. </span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">Mind a ketten bízunk benne, hogy várjátok már a meglepetésünket.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">Mint most is magatok után nyomot hagyni ér.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">Millió puszi:</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">H. </span> </span><br />
<br />
<br />
<span style="font-size: large;"> Bánat után, öröm</span><br />
<br />
<span style="font-size: large;"> </span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1eakvRPYD4Xx-w-oG1mVtHV9tn7VYGrn08aoW5IRnegZ1zLYolKtWoSNmpiG0APOE9HJm7S3vcakHEpbx0WcZvS7E4Wzkb6jJKONdA4oTX-zo7hjNapRrk_23mmOodOQezfbj8YNfMbg/s1600/46.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1eakvRPYD4Xx-w-oG1mVtHV9tn7VYGrn08aoW5IRnegZ1zLYolKtWoSNmpiG0APOE9HJm7S3vcakHEpbx0WcZvS7E4Wzkb6jJKONdA4oTX-zo7hjNapRrk_23mmOodOQezfbj8YNfMbg/s1600/46.png" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"> </span>Fél év. Hat hosszú hónap telt el mióta Marcus elment. Nagyon nehéz volt túltennem magam, a férjem halála óta. Mindenki számára nehéz volt ez az időszak, Marcus végrendeletében engem jelölt meg örökösnek. Hirtelen gazdag lettem és a média is a nyakamban lihegett. De Liam mindig ott volt nekem. Volt olyan, hogy elküldtem, de ő maradt és figyelt ránk. Mia még nem igazán értette miről is van szó, csak azt vette észre, hogy Liam mindig velünk van, Marcus pedig anyáékkal van fent és minket figyel.<br />
Apropó Liam, mint már említettem ő volt az egyik legnagyobb támaszom. Miután özvegy lettem, azonnal ki akartam költözni, az eddigi lakásunkból. Ő volt az aki segített egyet keresni. A lakás meseszép volt, habár kicsit nagynak tartottam 2 ember számára (<a href="http://www.rightmove.co.uk/property-for-sale/property-45599401.html" target="_blank">ez</a>). Sosem voltunk ketten, Liam szinte már nálunk élt. Mindig segített. Nem szólt semmit, amikor látta, hogy ki vagyok. Szerencsénkre úgy néz ki, hogy a jövő évet Angliában tölti, mivel Melissa nem szervez turnét, hiszen pihenésre van szüksége. Egy időre akasztóra tette a zenei piacot.<br />
<br />
Apropó Melissa. Nagyon furcsa nekem. Az elmúlt hónapokban lemondta az edzéseket, mondván szeretne pihenni. Meg is értem, de attól, hogy pihen nem kellene híznia. Azért, hogy a súlyát elrejtse, elkezdett bő holmikban járni., sőt Harry is folyamatosan a sarkában volt és figyelte minden lépését. Itt valami bűzlött és nem a fiúk tornacipője volt.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5-g19QA-IJVuehx01kbaQqqkoLKt-hIRRTbdDtM773hAwaIhklk_Y80hNUpfcuYo_AgwMvO-48vhgYbYgUvebHsNYAtjTUIb_dp_y-y1NrFNMgvXftRXXmkbW0JUVERpQX6bzH-3Gdos/s1600/7.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5-g19QA-IJVuehx01kbaQqqkoLKt-hIRRTbdDtM773hAwaIhklk_Y80hNUpfcuYo_AgwMvO-48vhgYbYgUvebHsNYAtjTUIb_dp_y-y1NrFNMgvXftRXXmkbW0JUVERpQX6bzH-3Gdos/s1600/7.png" height="320" width="204" /></a> Pénteken Melissáék áthívtak magukhoz vacsorára. Úgy döntöttem itt az ideje lerántani a leplet a dolgokról. Kényelmesen felöltöztem és útra keltünk, mind a hárman a közös otthon felé. Egész végig Mia csacsogását hallgattuk. A fiúk már ott voltak, mikor megérkeztünk. Mikor beértünk, gyorsan elkaptam Niall karját és kihúztam a teraszra.<br />
<br />
- Segíts nekem.<br />
- Mi az? - kérdezte meg.<br />
- Melissa szokott járni táncolni?<br />
- Nem, mindig lemondja "pihenés" címszó alatt. Miért?<br />
- Nem jár Liam-hez sem edzeni. Sőt hízik, Harry pedig folyamatosan a nyomában van és figyeli mit csinál. Valami nem tetszik. - ekkor óriási csörömpölés hallatszott. - Mi volt ez?<br />
- Nem tudom, de nézzük meg. - mondta a fiú és már rohantunk is be. Ott Mia Liam karjaiban remegett, Harry pedig Melissa-tól kérdezte, hogy jól van e, miközben Louis és Zayn a váza darabjait szedegették össze.<br />
- Na jó. - csattantam fel, amire mindenki felkapta a fejét. - Elmondanátok mi folyik itt?<br />
- Ezt, hogy érted? - nézett rám Melissa elfehéredve, miközben leült egy székre.<br />
- Harry úgy bánik veled, mint aki porcelánból van. Nem tüsszenthetsz a nélkül, hogy ne kérdezné meg jól vagy e. Te pedig nem mész táncra és kondira sem. Sőt elkezdtél hízni, nem is keveset. Mi történt? Elmondaná valaki? - ekkor láttam, hogy Harry szeme Melissa hasára téved, amit a lány óvón ölelt át. - Istenem.<br />
- Mi van? - kérdezte Zayn.<br />
- Biztos? - néztem rájuk könnyes szemmel. Amire bátortalanul bólintottak.<br />
- Mi van? - nézett rájuk Louis is.<br />
- Melyikkel kezdjük? -kérdezte Harry.<br />
- Több is van? - kérdezte Liam.<br />
- Nos?<br />
- Amelyiket még nem tudom. - válaszoltam gyorsan.<br />
- Eljegyeztem Melissát. Minél előbb szeretnénk összeházasodni. Ez a kisebb hír. - ekkor Niall megállt a rágás közben.<br />
- Ennél van nagyobb is?<br />
- Igen. Babát várunk. - mondta Melissa és várta a reakciónkat. Mindenki örült, de láttam rajtuk, hogy még mindig feszélyezettek.<br />
- Mi van még ? - kérdeztem meg.<br />
- Nos ketten vannak.<br />
- Szent Isten. - mondta Zayn és leült. - Még valami?<br />
- Igen. Úgy néz ki, hogy mind a ketten ketten lányok. - vigyorgott a büszke apuka.<br />
- Ok. Ezt meg kell ünnepelnünk. - ekkor azonban Mia hangja megállított mindent<br />
- Anya, Apa! - szólt oda nekünk Liam-mel. Mindenki kerek szemekkel nézett rá, de nem szóltunk egy szót sem. - Nekem is lehet kistestvérem?<br />
- Tessék? - nézek rá elvörösödve, közben pedig éreztem, ahogy Liam a derekam simogatta, nyugtatásként.<br />
- Nekem jó az is, ha egy szerre egyet kapok. De ígérem jó leszek és segítek.<br />
- Ezt még megbeszéljük otthon.<br />
- Rendben. - mondta, de láttam rajta, hogy valamin töri a fejét. A fiúk a nappaliban ültek és boroztak, amíg mi a vacsorához terítettünk. Nagyon jó hangulat volt. Az asztalnál mindenki elfoglalta a szokásos helyét. A vacsorát Harry és Melissa készítette, ami annyit jelentett, hogy bolognai spagettit kaptunk. Mia nagyon élvezte, ám a desszert előtt, mindenkit zavarba hozott. Mikor Liam-től kérdezett.<br />
- Apa! Ahhoz, hogy kis testvérem legyen, neked és anyának egy szobában kell lenni és magatokra kell zárni az ajtót? - Liam-mel nem értettük mire akar kilyukadni.<br />
- Igen.- mondta bátortalanul a férfi.<br />
- Akkor nekem is lesz kistestvérem! - kiáltott fel, amire félrenyeltem az éppen ivott teámat és köhögni kezdtem.<br />
- Ezt miből gondolod? - nézett rá Louis kérdően.<br />
- Hát valamelyik este be akartam menni anyához, de zárva volt az ajtaja. Reggel pedig láttam, hogy apa belülről kinyitja és kijön. Így nekem is lehet kistesóm. - mondta vidáman. Erre Melissa odaszólt nekem.<br />
- Lisa! Kijönnél segíteni a desszerttel? - nézett rám hatalmas szemekkel.<br />
- Persze. - dadogtam és láttam a fiúk kaján mosolyát. Mikor kiértem a barátnőm letámadott.<br />
- Lefeküdtetek?<br />
- Igen. - mondtam miközben elpirultam.<br />
- Legalább jó volt?<br />
- Nincs viszonyítási alapom. - mondtam halkan.<br />
- Csak nem Liam volt az első?<br />
- De.<br />
- Akkor ez igazi szerelem.<br />
- Az.<br />
- De legalább elm...- de gyorsan a szavába vágtam és a szájára tapasztottam a kezem.<br />
- Igen. Nem is egyszer. -mondtam neki mosolyogva.<br />
- Wow! Hihetetlen a pasi.<br />
Nevetve mentünk ki, ahol láttam, hogy Mia már elhagyta az asztalt, és Missy-t Harry és Melissa macskáját gyötörte. Az egész esténk nevetéssel és cukkolással telt. Olyan jó volt, mintha nem történt volna semmi, az elmúlt időben, újra azok a vidám emberek voltunk akik egy éve. Hajnali egyre értünk haza. Liam bevitte Miát agyába, majd visszajött a szobámba.<br />
- Kérdezhetek valamit?<br />
- Mond. - de közben már pakoltam le a párnákat és alváshoz készülődtem.<br />
- Most, hogy Mia is tud rólunk, ideköltözhetek a szobádba?<br />
- Hááát. El kell gondolkoznom rajta, de nem bánom gyere. - mondtam és a nyakába ugrottam. Ő pedig velem együtt dőlt le az ágyba. Így aludtunk el.<br />
Reggel arra keltem, hogy finom forrócsoki és friss péksütemény illat úszott be az orromba. Mikor kinyitottam a szemem egy kicsit ideges Liam-mel néztem farkas szemet.<br />
- Jó reggelt!<br />
- Szia! - mondta és egy puszit nyomott az arcomra.<br />
- Mi a baj?<br />
- Semmi. Gyere együnk.<br />
- Nem várjuk meg Miát?<br />
- Nem anya beugrott és elvitte magukhoz a hétvégére. Remélem nem baj?<br />
- Nem dehogy. Mi mit csinálunk ebben a négy napban?<br />
- Arra gondoltam, hogy végre mutatkozhatnánk együtt.- mondta miközben lehajtotta a fejét.<br />
- Jó lenne! - mondtam és megsimogattam az arcát.<br />
- Komolyan?<br />
- Igen! - mondtam és magamhoz öleltem.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipMGqq3wKn2zilaWDKdEZFk1ElMqNvyoTdcYfMSdxuuML62rAQ1nD-cBkH84Iy7zNNRCIWoWt3elFTMO9xB9PU2i8r9T090Jpk2D6xLhKSl0uPIHmKLADm84YKLSsVw4mZe7gZct3q090/s1600/4.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipMGqq3wKn2zilaWDKdEZFk1ElMqNvyoTdcYfMSdxuuML62rAQ1nD-cBkH84Iy7zNNRCIWoWt3elFTMO9xB9PU2i8r9T090Jpk2D6xLhKSl0uPIHmKLADm84YKLSsVw4mZe7gZct3q090/s1600/4.jpg" height="171" width="200" /></a></div>
- Jaj! Majdnem elfelejtettem! - mondta és kiszaladt, amikor visszatért a kezében egy meseszép halvány színű rózsaszín rózsát tartott. - Virágot a virágnak! - majd félve felém nyújtotta. Éppen bele akartam szagolni, amikor megláttam, hogy egy meseszép gyűrű csücsül a tetején. Ekkor Liam letérdelt az ágy mellé. - Tudom, hogy még korán van, de pont ma egy éve ismerlek és szeretlek. Azt szeretném, ha velem lennétek életem végig te és Mia egyaránt. Nem érdekel, ha éveket kell is várnom. Értetek, értünk várok, akár a végtelenségig. Akkor. Elizabeth Benett leszel a feleségem.<br />
- Igen. - vágtam rá. Ő felhúzta az ujjamra a gyűrűt én pedig a nyakába vetettem magam. Nem érdekeltek a külsőségek. Csak ő számított és Én. Gonosz leszek, de ennek a leánykérésnek jobban örültem, mint az előzőnek. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szerettem a férjem. Igenis, szerettem tiszta szívvel, de amit Liam iránt érezek az más. Marcus-t szerettem, mint testvért. Liam-et viszont őszinte és mély szerelemmel szeretem. - Így is akarsz? Kócosan, Disney tündéres pizsamában, csipás szemekkel?<br />
- Csak így akarlak. - mondta és megcsókolt.<br />
<div style="text-align: center;">
********* </div>
<div style="text-align: justify;">
Órákkal mindig még mindig az ágyban voltunk. Én Liam meztelen mellkasán feküdtem, ő pedig a szintén csupasz hátam simogatta. Csendben feküdtünk és figyeltük a kandallóban lévő lángokat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Liz!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mond!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem kell hordanod a gyűrűt. - mikor látta a kérdő tekintetem folytatta. - Nem akarom, hogy a sajtó kikészítsen téged, mert ilyen korán eljegyeztek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem érdekel. Hordom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mérges lennél, ha Miát is a nevemre venném?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tessék? - pillantottam fel rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem akarom, hogy bármiben is hiányt szenvedjen. Nem akarom elhomályosítani a szüleitek emlékét, de nem akarok különbséget tenni közte és a születendő gyermekeink között.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért? Lesznek?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát szeretnék. Már el is képzeltem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ó pedig a nők szoktak tervezni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De veled én terveztem. Egy hatalmas kertes házat és legalább 3 gyereket, Mián kívül. 2 fiút és egy kislányt, ha lehet őt utoljára.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Állj Nagyfiú! Előbb vegyél el.</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLbHHhlAQYUYRwIqBF9s4U7MPDy1-s_SSgQKaLYY0b_ltpA0aponIhaLEhUiUyZSzynK35C5EDy4njDCjW5YkZROqikrVgnGNR7WENrPAhBxkKUPKBEei9g21i9e3lQm6mAE1fzSNXLqY/s1600/159.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLbHHhlAQYUYRwIqBF9s4U7MPDy1-s_SSgQKaLYY0b_ltpA0aponIhaLEhUiUyZSzynK35C5EDy4njDCjW5YkZROqikrVgnGNR7WENrPAhBxkKUPKBEei9g21i9e3lQm6mAE1fzSNXLqY/s1600/159.png" height="320" width="192" /></a>- Rendben. Mit szólnál, ha elmennék vásárolni, kong a konyha. Utána meg átmennénk elmondani a többiekhez.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez egy jó ötlet. - gyorsan elment öltözni. Mikor kinéztem, láttam, hogy a londoni idő megbízható. November ide-oda, szakadt az eső. Így felvettem az egyik bélelt gumicsizmám és vastagabban öltöztem. Mikor Liam is megjött nagyot nevettünk, mivel rajta egy vastag sötétlila pulcsi volt. Összeöltöztünk akaratunkon kívül. A vásárlás vicces volt. Liam csak egészséges dolgokat akart venni, de hála nekem került a kocsiba, csoki, chips, gumicukor és egyéb hasonló egészségtelen dolog. Mindent hazadobtunk és csak utána mentünk Melissáék-hoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szerencsénkre mindenki ott volt. Zayn, Louis és Melissa épp azt tárgyalták, hogy miként kellene beadni a sajtónak, hogy eljegyezték és terhes. Harry és Tom x-boxoztak, Niall pedig nézte őket. Mikor megérkeztünk mindenki felbolydult. Egyszerre beszéltek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elég!- kiáltotta el magát a vőlegényem. - Most, hogy mindenki idefigyel szeretnénk mondani valamit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mond, hogy eljegyeztétek egymást és Te nem vagy terhes. túl sok hormon lenne nekem. - mondta Niall elég színpadiasan, viccnek szánva az egészet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor örülhetsz. - mondta Liam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi? - kérdezte meg az összes fiú egyszerre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, ma megkértem a kezét és igent mondott. - válaszolta Liam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te meg sem lepődsz? - néztem a barátnőmre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerinted kivel ment gyűrűt választani? Kitől kérdezte meg, hogy mikor van itt az ideje megkérni a kezdet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm. - mondtam és átöleltem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tudtam, hogy Liam-en kívül az akkor jelenlévők voltak azok, akikre, mindig és mindenben támaszkodhattam. Hiszen ők voltak a családom.</div>
</div>
</div>
Hopehttp://www.blogger.com/profile/13929252651132835242noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3480625048765084468.post-4747936324079500812014-08-15T13:11:00.001-07:002014-08-15T13:11:27.684-07:00Tizenkilencedik rész<div style="text-align: center;">
Üdv újra mindenkinek!<br />
Hosszú szünet után végre ismét itt vagyunk, egy új résszel, ami nem is kicsit melankolikus, de remélem tetszeni fog nektek, mivel ezt a részt nem lehetett csak úgy átugrani.<br />
Legyetek nagyon jók, megpróbáljuk időben hozni!<br />
Millió puszi :*<br />
c.<br />
<br />
------------------------------------------------------------------------------------------------------------<br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">Hát ilyen?</span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwNk9U8KUYs0oh1yq2ymNt203SQ_tiu1RTFLPrW3SqLioV0tALGq8bydi_a20OzU3EePUnc7WTLOfYCp3OUqHm54vb501j1kfJcn2kzkR5MMSeyibraE_2yYAvI2VLRBDz-M_7EeWp0HaA/s1600/KIIS+FM+Jingle+Ball+2009+Show+LXH2H1Au8Rml.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwNk9U8KUYs0oh1yq2ymNt203SQ_tiu1RTFLPrW3SqLioV0tALGq8bydi_a20OzU3EePUnc7WTLOfYCp3OUqHm54vb501j1kfJcn2kzkR5MMSeyibraE_2yYAvI2VLRBDz-M_7EeWp0HaA/s1600/KIIS+FM+Jingle+Ball+2009+Show+LXH2H1Au8Rml.jpg" height="320" width="233" /></a></div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
A stúdióban voltam amikor Liz hívott. Az utolsó dalt vettük fel az albumra, amikor befutott a hír Marcus kórházba kerüléséről. Csapot papot otthagyva rohantunk Harry-vel, hogy támogathassam barátnőm, akinek egy hónap házas élet sem jutott. Pont három hete volt az esküvő és minden olyan csodásnak látszott. Marcus boldognak tűnt, Liz pedig nagyon jól tartotta magát, mivel tudta, hogy Liam vár rá, akármennyi ideig is tartson ez a jelenlegi állapot. És tudom, hogy ez nagyon gonosznak és számítónak hathat, ám egyikük sem kívánta a férfi halálát. Mi pedig, többiek mindent megtettünk, hogy minél több szép és jó emléket vigyen majd magával az itt eltöltött időkből. Próbáltuk varázslatossá és elviselhetővé tenni a szenvedéseit, de igazán csak Liza tudta felvidítani. Így borzasztó volt barátnőm zokogástól remegő hangját hallani a telefonban, majd átélni a végtelenségbe nyúló perceket a kórházig. Nagyon aggódtam érte és féltem, hogy összeroppan. Egész végig szerelmem kezét szorongattam és olyan erősen fogtam, hogy ujjaim belefehéredtek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az úton zötykölődve végig az járt a fejemben, hogy én mit tennék, ha Harry-t vinnék kórházba, tudván, hogy csupán pár órája van hátra. A gondolatra pár könnycsepp gördült le az arcomon, amiket azonnal le is töröltem onnan őket, mert nem akartam, hogy Liz lássa rajtam, hogy én is szétestem egy picikét. Amint odaértünk nekiestem a recepciósnak, hogy árulja el, melyik emeleten van Marcus, de ő csak hümmögött és lapozgatott egy jegyzettömböt. Mire végre kinyögte az emeletet és a szobaszámot már majdnem könyörögtem neki. Fellifteztünk és őrült módjára láttam neki keresni a szobát, amit nem is volt már olyan nehéz megtalálni. Halkan kopogtam és mielőtt benyitottam volna gyorsan megcsókoltam páromat és megkértem, hogy hozzon kávét, mivel biztos voltam benne, hogy Liz is értékelne egy keveset.</div>
<br />
<div style="text-align: left;">
- Hogy van? - kérdeztem az ajtóban állva, mire barátnőm rám kapta tekintetét. Szemei könnyesek voltak és vörösek, sminkje el volt mosódva, haja pedig ezer felé meredezett. Hozzá rohantam és szorosan átöleltem, mire kitört belőle a zokogás, amit zakóm vállpárnája tompított picikét.</div>
<div style="text-align: left;">
- A doki.. azt... mondta, h-hogy..csak pár órája... maradt.</div>
<div style="text-align: left;">
- Sajnálom, Lizie. - Még szorosabban öleltem és szerettem volna megnyugtatni, de sírása egyre erősödött, míg végül Marcus fel nem ébredt. Megfogta felesége kezét lassan a szájához emelve egy apró puszit adott kézfejére és a világ legédesebb mosolyát küldte felé, amit valaha láttam. - Azt hiszem hagylak titeket beszélgetni - kezdtem hátrálni, majd meg sem várva barátnőm válaszát már ki is rohantam a helyiségből, ugyanis könnyeim újra előtörni készültek.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
A váróban ott ücsörgött Harry és Liam, mindketten nagyon idegesnek tűntek és ujjaikat tördelve meredtek maguk elé. Amint meghallották tűsarkúm kopogását felkapták a fejüket és mindketten úgy bámultak rám, mintha egy szellem lennék. Szerelmem azonnal fel is állt és amint hozzá értem szorosan a karjaiba zárt. Láttam edzőmön, hogy ő is cudarul szenved, szerettem volna elmondani neki, hogy minden rendben lesz, ne aggódjon, de egyszerűen nem jött ki hang a torkomon. Arcomat Harry kabátjának vállába fúrtam és engedtem, hogy tehetetlenségem és félelmem utat törjön magának. Féltettem Liz-t és tudni akartam, hogy mi lesz most. Utáltam még csak belegondolni is, hogy ilyen fiatalon özvegy legyen, de Marcuson már a csoda sem segíthetett, viszont vigasztalt a tudat, hogy Liam vele lesz és mindenen átsegíti.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mind leültünk a váróban és némán figyeltük az elhaladó orvosokat és nővéreket, akik munkájukat végezve rohantak mindenfelé. Olyan szorosan fogtam Harry kezét, hogy ujjaim elfehéredtek, de nem akartam eltávolodni tőle, a legkevésbé sem. Ott akartam tudni magam mellett az életem hátralévő összes percében és ha belegondoltam, hogy akár ő is lehetne olyan beteg, mint Marcus, a torkom újra elszorult. Elképzelni, hogy elveszíthetem, akkor mikor annyi idő után végre az enyém lehetett és sem Preston, sem senki más nem árthat nekünk, egyszerűen elviselhetetlennek éreztem. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Könnyeimen keresztül néztem fel rá, mire azonnal felém kapta pillantását. Tekintetében aggodalom és féltés vegyült, de mosolygott, hisz biztatni akart, de nem igazán sikerült. Minden büszkeségem és elvárásom sutba dobva, ügyetlenül elé térdeltem és mindkét kezét a tenyereim közé fogtam. Persze, nagyon furán néztek ki hosszú ujjai az én apró kezeimben, de mégis tudtam, hogy az az a kép, amit életem végéig elnézegetnék. Először nagyon furán nézett rám, nem nagyon értette mit akarok.</div>
<br />
- Harry..., ennek nem így kellene lenni, nem ez a helyes módja és ideje, de ha belegondolok, hogy ez most akár velünk is történhetne, nos akkor rettegni kezdek, hogy elveszíthetlek, pedig én veled szeretnék megöregedni és szeretnék nyolc gyereket és három kutyát és mindent, ami nekünk közösen lehet. Egy percet sem akarok nélküled élni, remélem ezt tudod. Szeretném, ha elvennél feleségül... – tétován fejeztem be a mondatot, mivel nem tudtam, hogy fog reagálni, de csupán annyit tett, hogy felállított, az ölébe vont és szorosan magához ölelt. Nem tudom, hogy ez most igen vagy nem, viszont szívének egyenletes ritmusa és az aura, ami körbevett minket, az valahogy megnyugtatott.<br />
- Olyan kis buta vagy, szerelemem – suttogta fülembe, hangjában mosoly bujkált, mégis biztos voltam benne, hogy komolyan gondolja. – Persze, hogy elveszlek feleségül, sőt rendesen meg is kérem a kezed, de ez nem a megfelelő idő erre. Legyen egyelőre elég, hogy egyetlen percre sem akarok tőled elszakadni és csak akkor lesz esküvő, ha lehet négy kutyánk meg egy macskánk. – Válaszára halkan felkuncogtam, amit mellkasába fojtottam, mivel ez volt a lehető legrosszabb időzítés, ugyanis barátnőm bukkant fel a folyosó végén.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Tudtam, hogy vége. Láttam arcán az elgyötörtséget és a fájdalmat. Azonnal kibontakoztam szerelmem öleléséből és Liam-et megelőzve zártam karjaim közé a törékeny lányt, akinek vállai remegtek a zokogástól, arca pedig forró volt, le mertem volna fogadni, hogy a sok sírástól megbetegedett. Leültettük egy székre a váróban és vizet adtunk a kezébe, de szinte azonnal vissza is utasította azt. Borzasztó látvány volt és még rosszabb volt azt a tehetetlenséget érezni, ami mindnyájunkra rátelepedett a gyászoló lány körül. Laim szorosan ölelte magához, de ő csak ült és szipogva meredt a semmibe. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy idő után kijött az orvos, aki a személyes holmikat adta oda, amiket én vettem át, majd alá kellett írnom a hamvasztási engedélyt is, mivel még hetekkel korábban megállapodott Marcus és Liz, hogy ez lesz a legjobb megoldás. Az volt az egyetlen kérése, hogy a hamvakat szórjuk a Temzébe, amit természetesen teljesíteni is szándékoztunk. Késő este mentünk haza, barátnőm akkor este nálam aludt, az öcsém pedig elhozta a kicsit, hogy nővérével lehessen. Egy szobában aludtak és nem tudom meddig volt fönn, de sokáig égett a szobában a lámba. Párommal a nappaliban ültünk, a tv halkan búgott és csak beszélgettünk. Apró semmiségekről, jóformán jelentéktelen volt az egész, csupán élveztük egymás társaságát és olyan közel ültünk egymáshoz, hogy éreztem pólóján keresztül szívének dobogását.</div>
<br />
- Holnap érkeznek Marcus szülei, itt akarnak lenni a szertartáson. Azt hiszem meg kell szerveznem egy kisebb ebédet a barátoknak és hozzátartozóknak. A sajtóval is közölni kell, hogy meghalt. Hihetetlen, hogy pár hónapja még egy duetten dolgoztunk... – csóváltam hitetlenkedve a fejem és megpusziltam Harry csuklóját, ami vállamról lógott le.<br />
- Ha nem derül ki, hogy beteg, szerintem észre se vesszük. Úgy értem annyira életerős és fiatal volt.<br />
- A betegség nem válogat. Általában mégis a legjobb embereket szemeli ki magának, akik megérdemelnék, hogy éljenek tovább.<br />
- Úgy örülök, hogy Liam itt lesz neki. Szüksége van egy biztos pontra, ami köré építkezhet, hisz annyira törékeny.<br />
- Biztosan jó gondjuk lesz viselve. Neki is és Mia-nak is. Liam nagyon szereti őt.<br />
- De nem jobban, mint én téged. – Komolyan nézett rám, majd megpuszilta orrom hegyét, amitől elfintorodtam, ugyanis leheletének hagyma szaga volt (hagymás pizzát vacsorázott).<br />
- Nem élném túl, ha elveszítelek és tudom, hogy ezt már mondtam, de komolyan gondolom. A fél vesémet is neked adnám ha kell – néztem rá kitágult szemekkel, mire felnevetett.<br />
- Miért pont a fél vesédet? – kérdezte és letörölt egy könnycseppet az arcáról.<br />
- Hé! Nem azért mondtam, hogy szórakozz rajtam. Én fél vesével tudok élni és ha neked szükséged lenne rá egyszer, akkor a másikat neked adnám.<br />
- De nem is egyezik a vércsoportunk...<br />
- És akkor? Örülj, hogy annyira gondoskodom rólad, hogy neked akarom adni! – sértődötten megcsaptam mellkasát, mire ő lefogott és óvatosan megcsókolt. Csókjának is hagyma íze volt, de nem érdeket, mert olyan közel volt hozzám, hogy már attól is jobb kedvre derültem.<br />
- Boldog vagyok a tudattól, hogy nekem adnád azt a vacak vesét. Én mindenem neked adnám, ha ezzel megmenthetném az életed... – olyan halkan suttogott, hogy én is csak alig értettem, de szemeim azonnal könnybe lábadtak és ellöktem magamtól.<br />
- Hülye! És akkor én mégis mit csinálok nélküled?<br />
- Csak vicceltem, te kis buta. – Elkapta a derekam és újra ölelésébe vont, majd kuncogva folytatta. – Sosem engedném, hogy nélkülem élj. Még nincs nyolc gyerekünk, négy kutyánk és egy macskánk.<br />
- Neked is csak a hülye macska számít.<br />
- Szeretlek életem... Mindennél jobban – ezt újra csak nekem mondta amitől megenyhültem és felé fordulva megcsókoltam.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Másnap reggel a kanapén ébredtem arra, hogy fejem kicsit lelóg és nagyon melegem van. Felevickéltem, hogy rájöhessek mi ennek a forrása és akkor tudatosult bennem, hogy félig Harry alatt aludtam egész éjszaka. Lábaink össze voltak gabalyodva, sőt még egy pokróc is volt ránk terítve, bár nem emlékeztem, hogy betakaróztunk volna. A konyhából édes illatok szálltak és halk dudorászás szűrődött ki. Azonnal felismertem a hangot, Louis főzőcskézett, akinek fals énekéhez hamarosan csatlakozott koreográfusom, Niall is, akinek viszont már egészen tűrhető hangja volt. Nagy nehézségek árán végül is kijutottam a helyiségbe, ahol további személyek fogadtak. Liam csöndesen szürcsölt egy bögre kávét, Zayn pedig a sarokban telefonált, félig nekidőlve a hűtőnek. </div>
<br />
- Hallottuk mi történt Marcus-szal. Szegény Lisa... – morfondírozott a palacsintájába Niall és mintha el sem hinné, hogy az énekes már nincs többé.<br />
- Igen, az éjszaka ment el – válaszoltam halkan, majd töltöttem magamnak egy csésze teát és leültem Liam mellé, aki érkezésemre összerezzent és kialvatlan, vörös szemeit rám emelte – Mennyit aludtál az éjszaka?<br />
- Talán egy órát, esetleg kettőt. Nem vagyok benne biztos. Azt vártam, hogy felhív, de nem történt semmi.<br />
- Neked nem kell virrasztani a telefon mellett. Sokkal inkább hasznodat veszi, ha nem úgy nézel ki, mint egy zombi.<br />
- Felébredt már?<br />
- Én is csak most keltem, de felmehetsz megnézni, ha szeretnéd. A régi szobájában alszik. – Megpróbáltam minden erőmet összeszedni, hogy egy bátorító mosolyt kipréseljek, de nem jött össze csupán egy gyérnek is alig mondható fintor.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Liam azonnal felpattant és elrohant, már csak távolodó lépteit hallottuk előbb a nappaliban, majd a lépcsőn, végül ajtó nyílt és halkan csukódott. Kicsivel később Harry jött be a konyhába, nagyon rosszul nézett ki, látszott rajta, hogy nem neki való a kanapén éjszakázás, de senki nem szólt semmit. Némaságba burkolózva reggeliztünk, közben öcsém is lejött, hogy felvigyen a szobájába egy nagy halom palacsintát és narancslevet, majd el is tűnt a barlangjában újra.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyjából fél órával később jött le barátnőm Liam és Mia kíséretében. A kicsi jóformán semmit nem fogott fel az egészből, de Liz nagyon rossz állapotban volt. Olyan szorosan ölelte Liam-et, amennyire csak tudta, szinte egymáshoz préselődtek, de ez sem őt, sem a férfit nem zavarta. Niall játszott a kicsivel a nappaliban, míg mindenki befejezte az evést, majd én elvonultam megszervezni a másnapi állófogadás szerűséget a hamvasztás utánra, míg a többiek csak lézengtek a lakásban. Annyira egyikünk sem ismerte, még is olyan volt Marcus halála, mint egy torpedó, ami minden vidámságot szétbombázott az életünkben. Valamennyire szerintem mind valaki olyanra gondoltak, aki kedves a számukra és annak elvesztésére, valamint az azzal járó űrre, ami olyan, mint egy fekete lyuk és mindent kiszippant az emberből.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Késő délután érkeztek meg Marcus szülei, akik szintén nem voltak a legjobb állapotban. Mrs. Brooks azonnal a kórházba akart menni, így férje és Liz elkísérték. Nem hittem a szememnek, mikor barátnőm önként belement de nem szóltam semmit. A kórház óta alig tudtunk egy pár szót váltani és már nagyon szerettem volna beszélgetni vele, vagy csak megölelni, de nem volt rá alkalmam. A házban szinte minden megbénult, a fiúk hazamentek, egyedül Harry és Liam maradtak, hogy a kicsire vigyázzanak, de ennyi. Tom a szobájába zárkózva ücsörgött egész álló nap én pedig úgy tébláboltam, mint egy élőholt. Lelkiekben készültem a másnapi szertartásra és a fogadásra, amire végül nálam került sor.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Másnapra az egész világ ettől volt hangos és az előző napi felhajtást csak még nagyobb követte. Mindenki ott akart lenni a temetésen, de erre nem volt mód. A lakása bejáratát ellepték a macik, gyertyák, koszorúk és más emléktárgyak. Néma megemlékezéseket tartottak éjszaka és minden közösségi portál a „ fiatal énekes tragikus hirtelenséggel történt halálá „ -ról írt. A zenecsatornák egy órán keresztül csak az ő zenéjét játszották és megemlékező videók készültek szerte a világon.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A szertartás zárt körű volt, ahová még én sem mehettem el, de azt hiszem nem is bántam, hisz csak még jobban lehangolt volna. A nappaliban vezényeltem a hideg tálak és a sütemények lepakolását, valamint a személyzetnek adtam utasításokat, hogy mit hogyan csináljanak. Délután háromkor megérkezett a család többi tagja, akik nem voltak a szertartáson és Lizáék is hazaértek. Barátnőm falfehér volt és ahogy átöleltem még mindig tüzelt a homloka és az arca. Szerettem volna ágyba parancsolni, de nem engedett és végig ott maradt, egészen, míg az utolsó vendég el nem ment, sőt még az elpakolásban is segített volna, ha nem gyengül le annyira, hogy Liam-nek nem kell felvinni az emeletre és lefektetni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Másnap reggelre pedig orvost hívtam hozzá, aki alaposan leszidta barátnőmet, amiért nem pihent többet. Nem volt testileg beteg, inkább lelkileg merítette ki ez az egész és a teste így reagált, jelezve, hogy itt az ideje szünetet tartani. Az én feladatom lett volna ápolni, de Liam nem engedte és lezavart, hogy inkább legyek Harry-vel, míg ő ápolja szerelmét. A nappaliban meg is találtam páromat, aki egy hatalmas töröközőben dörzsölt valamit. Mellé telepedtem és értetlen arckifejezéssel bontottam szét az anyagcsomót. Egy kiscica volt a halom belsejében, teljesen elázva az idő közben kinn tomboló vihartól, de szerelmem gondoskodásának köszönhetően már jó kezekben volt.</div>
<br />
- Honnan van? – kérdeztem értetlenül.<br />
- Itt gubbasztott az eresz alatt, gondoltam nem bánod, ha befogadom. Így már megvan közös jövőnk első alapköve. Van egy macskánk. – Átszellemült magyarázásán és csillogó szemeim nevetnem kellett, de kis idő múlva láttam, hogy komolyan gondolja, így megszüntetve köztünk a távolságot megcsókoltam.<br />
- Akkor lassan majd elkezdhetünk dolgozni a nyolc gyereken – kuncogtam csókunkba, mire ő egyetértően bólintott és elmélyítette előző csókunkat. Tudtam, hogy biztonságban vagyok mellette és élveztem azt a pillanatnyi békét, ami nekünk adatott, remélve, hogy ezek után már minden rendben lesz.</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/13744670417640953825noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3480625048765084468.post-9040571906686105752014-08-08T02:16:00.000-07:002014-08-08T02:16:33.775-07:00Csúszás<div style="text-align: center;">
Sziasztok!</div>
<div style="text-align: center;">
Ma kivételesen nem résszel jövünk. Sajnálatos módon ma sem tudunk részt hozni, mivel mind a kettőnk feje felett összecsaptak a hullámok.</div>
<div style="text-align: center;">
Hol ez, hol az állja útját folyamatosan az írásnak. Reméljük nem haragszotok meg ránk, ezért. </div>
<div style="text-align: center;">
HA minden jól megy, jövő héten már lesz rész, és mivel tudom miről fog szólni, biztosíthatlak titeket, kárpótolni fog mindenkit, a "nyári szünetért". :)</div>
<div style="text-align: center;">
Reméljük nem veszítettünk el titeket.</div>
<div style="text-align: center;">
Millió puszi:</div>
<div style="text-align: center;">
H.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinF1C7jmOJRb7p31MJn6AOflZPpUC0Tk3FZfF6alnHXu3heb4I9_fwlRYIQVYtSaWUhdsOrjulClM1Z915v4wpakPK1z_vAo7w_nLrq3_rpSRjVy5y1ohxfo46tVj2gDl8TX2FgPMJGrQ/s1600/vices+2..jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinF1C7jmOJRb7p31MJn6AOflZPpUC0Tk3FZfF6alnHXu3heb4I9_fwlRYIQVYtSaWUhdsOrjulClM1Z915v4wpakPK1z_vAo7w_nLrq3_rpSRjVy5y1ohxfo46tVj2gDl8TX2FgPMJGrQ/s1600/vices+2..jpg" height="228" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
Hopehttp://www.blogger.com/profile/13929252651132835242noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3480625048765084468.post-65138255795326134952014-07-25T01:54:00.000-07:002014-07-25T01:54:24.829-07:00Tizennyolcadik rész<div style="text-align: center;">
Sziasztok!<br />
Itt is az új rész, bocsánat a csúszás miatt, de nem tudtam hamarabb hozzni.<br />
Remélem mindenki tetszését elnyeri a rész. Mint mindig most is hagyhattok magatok után nyomot ( pipa vagy hozzászólás formájában :D ).<br />
Amúgy Christinával, készülünk nektek egy meglepetéssel, de ahhoz meg kell várnotok, hogy ennek a blognak vége legyen. Ami nemsokára el is érkezik.<br />
Jó hétvégét. Millió puszi.<br />
H. :*<br />
<br />
<br />
<br />
<span style="font-size: large;"></span><br />
<span style="font-size: large;">Boldogan éltek, amíg meg nem haltak...</span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicMUAcFeJPT90xVoMrgQpIySghHI9sfNMMZDNh6X679c0VvOKUBl2V8ziGJcVqc8jXaAA5c_Jgy9YTx_HpUJroClXhoypppojIGJBeV80rGAiMNU8NU1LCLmjTYftHPkYo8NY3nARGyaM/s1600/83.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicMUAcFeJPT90xVoMrgQpIySghHI9sfNMMZDNh6X679c0VvOKUBl2V8ziGJcVqc8jXaAA5c_Jgy9YTx_HpUJroClXhoypppojIGJBeV80rGAiMNU8NU1LCLmjTYftHPkYo8NY3nARGyaM/s1600/83.png" height="320" width="167" /></a>Marcus-t kiengedték a kórházból, de csak azzal a feltétellel, ha rendszeresen elmegy orvosi vizsgálatra. Így minden nap mentünk az orvosához, aki megpróbálta bennünk tartani a lelket. Ám az esküvő előtt egy héttel közölte, hogy már a tüdején és a nyirokcsomójában is vannak áttétek. Mind a ketten összetörtünk. Egyik nap láttam Marcuso<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">n, hogy nagy fájdalmai voltak. Meg is említettem ezt az orvosnak, aki azt mondta, itt az ideje a morfium </span></span>injekcióknak, már csak így tudja elviselni a fájdalmat. Mia rengeteget volt vele, ám láttam, hogy előtte megpróbál erősnek lenni, de már nem megy, így kicsi nagyon gyakran volt Mel társaságában.<br />
<br />
Apropó Melissa. Az ő élete kezd végre helyreállni. Harry és ő együtt vannak, már nem titkolják a szerelmüket senki elől. Így a sajtó nagyon hamar a szájára vette őket, de ez egyiküket sem zavarta, boldogok voltak. Együtt fejezték be Melissa Angel című lemezét is. A legszebb, hogy Melissa titokban rárakatta Harry egyik számát, amit akkor írt amikor, ők külön voltak. Így a <i>Don't let me go</i> lett az ő daluk. Annyira boldogok voltak. Örültem nekik, de irigy is voltam rájuk. Sugárzott róluk a boldogság, ami nekem nem adatott meg. Boldog voltam, mert azzal, hogy hozzámegyek örömet okozok Marcus-nak. Viszont én nem leszek az, engem csak egy valaki tudna boldoggá tenni, Liam. De ő még messzebbre fog kerülni azzal, hogy férjhez megyek.<br />
<br />
Melissa, Harry és a húgom közösen intéztek mindent, az esküvő körül. A helyszínt, a tortát, a zenekart, a vendégeket mindent. Nekem csak rá kellett bólintanom. Egyedül a ruha volt az, aminek a kiválasztásában szervesen részt kellett vennem. Igazából mindenki tudta, hogy nem szerelemből megyek férjhez, mégsem szólt senki egy szót sem.<br />
<br />
Az esküvő előtti napon Melissa közölte Marcus-szal, hogy sajnálja, de el kell, hogy raboljon, mivel a babona szerint nem tölthetjük együtt az estét. Így Marcus a barátaival és egy orvossal töltötte az esküvő előtti utolsó órát, még én Melissa házában kötöttem ki. Mindenki nagyon izgatott volt körülöttem, nem értettem mire. Bezártak a szobámba, azzal a mondattal, hogy nem jöhetek ki, amíg a meglepetésem készítik. Közöltem velük, hogy nem vágyom semmire. 10 óra körül arra riadtam, hogy valaki kinyitja az ajtót.<br />
- Ki az? - kérdeztem meg rettegve.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjN1PmrO8Oi8X1re0DqkTyK634AwUibB6OychjWHEZPc4TXXKTFfCIJ6H_daBTyMKgCHYkg4-8H2J5zJl1tokSthLo0oA-uhu6w3qfVThyAFBknCGf2NUrdX0Yjk_nucTo-c7NFGkO97Hs/s1600/44.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjN1PmrO8Oi8X1re0DqkTyK634AwUibB6OychjWHEZPc4TXXKTFfCIJ6H_daBTyMKgCHYkg4-8H2J5zJl1tokSthLo0oA-uhu6w3qfVThyAFBknCGf2NUrdX0Yjk_nucTo-c7NFGkO97Hs/s1600/44.png" height="195" width="200" /></a></div>
- Nyugi! Én vagyok az! - mondta a barátnőm. - Menj és öltözz át a fürdőben lévő ruhába. - mondta és betolt az említett helységbe. Ahol egy nagyon szép halvány rózsaszín selyem hálóing és köntös volt kikészítve. Gyorsan belebújtam. Éppen kifelé indultam amikor berontott a barátnőm, és elkezdte csinálni a hajam. Igazából csak oldalra font egy tincset és behullámosította azt.<br />
- Elmondanád végre,, hogy mi ez?<br />
- Egy meglepetés. Remélem nem fogsz érte haragudni. - mondta szégyellősen. - Kövesd a gyertyákat és eljutsz a meglepetésig. - nem értettem mire gondol. Ekkor kilökött az ajtón és megláttam. A házban teljesen sötét volt, kivéve a lépcsőket megvilágító mécsesek. Melissa azt mondta, hogy kövessem őket. Azok pedig kivezettek a lakásból, ki egészen a kertig, ahol a legnagyobb meglepetésemre, egy mese látványa fogadott. A fákra égők voltak feltéve, középen pedig egy hatalmas leeresztett oldalú hófehér selyemsátor volt. Oda is követtem a fényeket, amikor beértem ledöbbentem. Itt is mindenhol égők voltak, virágok és párnák, a földet pedig egy vastag szőnyeg borította.. Nagyon romantikus volt, láttam bent sütiket, gyümölcsöket. Megdöbbenésemre a kinti hideg ellenére itt nagyon jó meleg volt, habár nem láttam sehol tüzet, ezért elkezdtem kutatni a hő forrása után. Ám nem a meleg forrását, hanem Liamet láttam meg, ahogyan bezárja a bejáratot.<br />
- Mit csinálsz itt?<br />
- Meglepetés. - mondja halkan és lehajtja a fejét.<br />
- Ez a te meglepetésed?<br />
- Igen.<br />
- De miért? Én holnap férjhez megyek.<br />
- Tudom.<br />
- Akkor?<br />
- Szeretlek. <br />
- Liam. Férjhez megyek.<br />
- Tudom, hogy Marcus rákos. - mondta ki és egyre közelebb jött.<br />
- Mi?<br />
- Melissa elszólta magát. Tudom, hogy nem vagy szerelmes.<br />
- De szerelmes vagyok. - mondtam neki. Nem is hazudtam, hiszen őt szerettem.<br />
- Kibe?<br />
- Lényegtelen. - mondtam és elfordítottam a feje róla. Nem akartam, hogy lássa a kibuggyanó könnycseppjeim.<br />
- Nem az. Nagyon is fontos. - mondta és felemelte a fejem. Elkezdte lesimogatni a könnycseppjeim. - Szeretlek. Mindennél jobban szeretlek. Hibát követtem el, amikor Donna-val találkoztam. Ha hiszed, ha nem csak azért voltam vele, hogy tisztázzak mindent. Az a kép, amin úgy látszik, mintha lefeküdtünk volna, nem igaz. Aznap zártam le mindent, de ő nem akarta és nekem esett. Ne haragudj, hogy elrontottam mindent. Sze-ret-lek. - mondta és minden egyes szótagra lecsókolt egy-egy könnycseppet az arcomról. Végül pedig megcsókolta a szám. Nem bírtam tovább átkaroltam és viszonoztam a csókját. Csókolt, ahol ért, annyira más volt, mint amikor Marcus tette ezt. Most éreztem, hogy a szívem örült zakatolt a szívem, a gyomromban a pillangók őrült táncba kezdtek. Éreztem, ahogy letolja a köntösöm, de gyorsan megállítottam. <br />
- Nem szabad. - tiltakoztam, de közben hagytam lecsúszni az említett ruhadarabom. - Nem tehetem meg ezt Marcus-szal.<br />
- Rendben. Tiszteletben tartom. De tud, hogy szeretlek és várok rád.<br />
- Komolyan gondolod?<br />
- Igen. - mondta, majd látva, hogy nem válaszolok ellépet mellőlem. Lehajtotta a fejét és elindult kifelé.<br />
- Liam! - mondta és megfordult.<br />
- Én is szeretlek! De félek. Félek attól, hogy megint megtörténik, hogy elhagysz.<br />
- Nem fog megtörténni. Ígérem. - mondta és visszasietett hozzám.<br />
- Nem akarok több hazugságot. - mikor ezt mondta az arcomat simogató keze megállt a mozgásban. Éreztem, hogy van valami van. - Liam? Mi az?<br />
- El kell mondjak valamit. - éreztem, hogy a gyomrom görcsbe rándul. - A munka helyed a <i>Leeyum P.</i> ...<br />
- Igen?<br />
- Az én cégem. - suttogta halkan.<br />
- Tessék?<br />
- Az én vállalatom. Azért vettelek fel, mert nem akartam, hogy bármiben is hiányt szenvedjetek Miával. Tudtam, hogy tőlem nem fogadsz el pénzt, így cselhez folyamodtam és alkalmaztalak. Nem akartalak becsapni, de így volt biztos anyagi háttered...- még folytatta volna, de a szájára tettem az ujjam. <br />
- Ne folytasd. Mérgesnek kéne lennem, de nem tudok az lenni. Szeretlek.<br />
- Szökj el velem.<br />
- Ha nem lenne a helyzet megtenném, de megtenném.<br />
- Rendben várok.<br />
- Nem kell sokáig. - suttogtam halkan.<br />
- Miért?<br />
- Áttéteket találtak nála. Alig van hátra egy hónap.<br />
- Őszintén sajnálom.<br />
- Köszönöm.<br />
- Kérdezhetek valamit?<br />
- Persze.<br />
- Itt maradsz velem reggelig? Nem kell semmit tennünk, csak maradj velem, addig amíg el nem visznek mellőlem. - elkezdtem mérlegelni, hogy mi a helyes. Ám úgy döntöttem ideje önzőnek lennem.<br />
- Igen maradok.<br />
Ekkor odaálltam mellé ő pedig lehúzott a szőnyegre. Nem tettük meg. Nem tartottuk tisztességesnek Marcus-szal szemben. Nagyon sokáig beszélgettünk. Egyszer csak elnyomott minket az álom. Arra keltünk, hogy Melissa ébreszt minket. Fájóan, de elváltunk egymástól. Liam elment, hogy elkészüljön az esküvőre.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgy0WhyVUTffSovZTayzhzg4Pl9uVes6_0E5n009trixfMT5eBV2QmCBDxR8_CWa8blGnuRygqGpuYOasqWw1CIDo-piDlZ6quYnmWf5yjhvAo1CP4Puf8XtDpytWPWblEPNffye5nlYIg/s1600/2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgy0WhyVUTffSovZTayzhzg4Pl9uVes6_0E5n009trixfMT5eBV2QmCBDxR8_CWa8blGnuRygqGpuYOasqWw1CIDo-piDlZ6quYnmWf5yjhvAo1CP4Puf8XtDpytWPWblEPNffye5nlYIg/s1600/2.jpg" height="320" width="225" /></a> Melissa pedig feltuszkolt az emeletre. Ott gyorsan le kellett fürdenem, mivel a kozmetikus, a fodrász és egy egész szépészeti stáb várt rám. Nagy nehezen, de rávettem magam, hogy neki fogjak a készülődésnek. A a fodrász megcsinálta a hajam. Utána pedig a sminkes vett kezelésbe. Nagyon halvány sminket kértem. A fodrásznak sem engedtem meg, hogy pudlit csináljon belőlem. Nagy nehezen embert faragtak belőlem. Aztán megérkezett a szalonból a ruha. Azt is gyorsan rám adták és már is készen álltam. Minden annyira szép és tökéletes volt, de én mégsem éreztem annak. Talán, ha Liam várna az oltárnál más lenne. De nem ő lesz ott, hanem Marcus. Nem hagyhatom őt cserben. A gondolataimból Mel szavai térítettek észhez.<br />
- Itt az ideje menni.<br />
- Tessék?<br />
- El kellene indulnunk.<br />
- Jó.- mondtam és gyönyörű fehér ruhámban felálltam, majd elindultam kifelé, amikor elkapta a karom. - Csak legyél kicsit boldogabb. - majd elindultunk a végső irányba.<br />
A saját esküvőmre alig emlékszem. Tudom, hogy szép volt, mivel a barátaim a szívüket-lelküket beleadták a szervezésbe és a kivitelezésbe. Egész este pókerarcban ültem, hogy senkinek ne tűnjön fel a kétségbeesésem. De ki érezte volna magát jól a helyemben? Az agyam tudta, hogy helyesen cselekszem, a szívem nem. Boldog voltam, mert Marcus-t hosszú idő után újra boldognak láttam, viszont elkeserített a tudat, hogy nem Liam-mel vagyok. Észre sem vettem és már a lakás felé tartottunk. Láttam, hogy a férjem nagyon kifáradt, de rettegtem. Hátra van a nászéjszaka. Hogy miért féltem tőle? Nos, még soha életemben nem feküdtem le senkivel. Az első alkalmat az igazival képzeltem el.<br />
Remegő lábakkal értünk fel a lakásba, ahol elmentünk átöltözni. Felvettem a Melissa által elcsomagolt hálóinget és óvatosan lépdeltem Marcus szobája felé. Ahol halk kopogtatás után benyitottam.<br />
- Szia! - mondtam halkan.<br />
- Gyere beljebb ne ácsorogj ott! - mondta halkan és felállt. Rajta pedig egy selyem pizsama volt. - Istenem te félsz! -mondta majd elkezdett köhögni.<br />
- Nem én....<br />
- Te rettegsz. Most elmondom. Nem fekszem le veled.<br />
- Baj van velem?<br />
- Nem. Te egy angyal vagy. Tudom jól, hogy még nem voltál soha senkivel.<br />
- De... - ám feltartotta a kezét és folytatta tovább.<br />
- Ez a jog nem engem illet, hanem Liam-et.<br />
- Tessék? - nyeltem nagyot, de a könnyeim nem tudtam visszaszorítani. Ő pedig odajött és letörölte azokat.<br />
- Tudom, hogy azért vagy velem, mert boldognak akarsz látni, de így te nem vagy az. Te Liam-et szereted. Látszik, ahogy egymásra néztek. Minden apró mozdulatotok erre utal.<br />
- Ne haragudj, én nem ezt akartam.<br />
- Nem te azt szeretnéd, ha én boldog lennék. Az is vagyok, és örülök, hogy a feleségem vagy, habár tudom, hogy nem sokáig.<br />
- Marcus!<br />
- Ez az igazság. Nem akarom, hogy sokáig gyászolj. Szeretném, ha boldog lennél. Most pedig gyere feküdjünk le aludni, nagyon kifárasztott a mai nap.<br />
Azzal pedig magával húzott az ágyba, átkarolt és úgy merült álomba. Én nem tudtam, a bűntudtaom nem hagyott álomba merülni. Szégyelltem magam az érzéseim miatt, hiszen már a férjem előtt sem tudtam letagadni azokat. Csendben elkezdtem sírni, arra gondolva, hogy mi lesz velünk ezután. Szerettem Liam-et, de nem kívánhatom Marcus halálát sem. Elalvás előtt az jutott eszembe, vajon meddig leszek még 'boldog' ifjú feleség, és azután szomorú özvegy.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<br /></div>
Hopehttp://www.blogger.com/profile/13929252651132835242noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3480625048765084468.post-39679720531799015142014-07-11T07:36:00.004-07:002014-07-11T07:37:34.785-07:00Tizenhetedik rész<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
Aloha!<br />
Meghoztam a mai frisset, amit sikeresen időre pontra tettem.<br />
Remélem tetszeni fog és írtok nekünk véleményt. :D<br />
Legyetek jók a hétvégén és pihenjetek sokat, mert én ezt fogom tenni.<br />
Sok ölelés és puszi:*<br />
Christina.<br />
<br />
------------------------------------------------------------------------------------------------------------<br />
<span lang="HU" style="font-family: "Mrs Saint Delafield"; font-size: 32.5pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU;">Vissza az életbe<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrZ38uotECSywMJrER9x8uWHf4QsLPNaenNcCC4Z_fnR5FWpI12Erv_63ptbx1N_DyBRuBm0SvzHASn_lOtjTFAnBFhl48F_17xxsNtbWp_1s_4_6Jc3B4Wjf6-D38Dkcsb0Hr09o21IjV/s1600/dhjio.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrZ38uotECSywMJrER9x8uWHf4QsLPNaenNcCC4Z_fnR5FWpI12Erv_63ptbx1N_DyBRuBm0SvzHASn_lOtjTFAnBFhl48F_17xxsNtbWp_1s_4_6Jc3B4Wjf6-D38Dkcsb0Hr09o21IjV/s1600/dhjio.jpg" height="320" width="226" /></a> A hír mindenkit teljesen lesokkolt, de a legnagyobbat még senki nem tudta és Liza azt is akarta, hogy titokban maradjon. Így ezt titokban is tartottam, bár nagyon szívesen lefejeltem volna Liam-et, aki nap mint nap pocskondiázta Marcus-t, amiért elveszi az ő Liza-ját. Bosszantó volt, minden edzésen hallgatni, hogy mennyire bánja már és, hogy mit miért meg így tovább.<br />
<br />
Egy hete volt az leánykérés és azóta valahogy megpróbált mindenki hozzászokni az új helyzethez. Én sokkal felszabadultabb lettem és végre visszatértem az edzésekhez és az énekléshez, valamint Zayn újraszervezte a turnét, ami Liza és Marcus esküvője után kezdődik, Londonban. Az új albumon is elkezdtem dolgozni és titokban a meg nem született gyermekemnek akartam dedikálni az egészet. Erről senki nem tudott, de számomra ez az egy módja maradt az emlékezésnek és az album címe is a gyermek nevét kapta, amit Harry választott ki.<br />
<br />
Mikor megtudtam, hogy neki kellett eltemetni, az teljesen összetört. Utána mondta Liza, hogy részegen szedték össze a kicsi sírja mellől a szívem szakadt meg. Csak szerettem volna megbeszélni vele és elmondani, hogy nagyon sajnálom, de szükségem van rá. De bármennyit próbáltam, nem vette fel a telefonját és nem jelentkezett. A fiúk szerint nagyon szenvedett, ám nekem nem volt honnan tudjam, hisz több, mint egy hónapja nem láttam. Az albumra a dalokat egyedül alkottam, hisz nem volt partnerem és azt hiszem jobb is volt így, mert legalább az összes bánatomat kiírhattam magamból.<br />
<br />
Preston ügyében megkezdődött az eljárás és az ügyvédeim azt mondták, hogy még annál is többről van szó, mint amiről én tudtam, ugyanis kiderült, hogy az albumok bevételéből és a jegyárakból is jó sokat zsebre tett, így sikkasztásért is legalább 10 év börtön elé néz. A tárgyalás napján be kellett mennem vallomást tenni, amit szemrebbenés nélkül meg is tettem. Azt akartam, hogy az a szemétláda megkapja, amit érdemelt, minden egyes percért, amit miatta kellett szenvednem. Végül harminc évet kapott, de jó magaviseletért húsz év múlva feltételesen szabad lábra helyezhetik. Nem tartottam elégnek a büntetést, viszont boldoggá tett, hogy rács mögé került az a mocsadék. A tárgyalás után egyből a temetőbe mentem és vittem friss virágot Angel sírjára. Mióta kiengedtek a kórházból, minden héten megtettem, mivel az volt az egyetlen emlékem a soha meg nem született lányomról. Szerencsére soha nem futottam bele Harry-be, mert bár beszélni akartam vele, nem voltam abban az állapotban, hogy megtegyem. De amióta legjobb barátnőm felrázott és kitépett a depresszióból végre úgy érzetem, újra én vagyok és végre el tudom intézni.<br />
<br />
Liz engem bízott meg az esküvő részleteinek kidolgozásával, ugyanis ő nagyon elfoglalt volt és nem tudta rávenni magát, hogy azzal a munkával foglalkozzon, ami hozzá köti egy haldoklóhoz. Szerette Marcust, láttam rajta, de az nem ugyanaz volt, mint ahogy Liam-re nézett. Rá annyi szeretettel nézett, vágyakozással és szomorúsággal, hogy akárhányszor együtt láttam őket, szerettem volna jól megrugdosni mind a kettőt, hogy térjenek már észhez, de nem lehetett. Marcus-nak törődésre és szeretetre volt szüksége, ami a pici és Liz meg tudtak neki adni, még akkor is, ha barátnőm nem szerelmemmel szerette. A férfinak ez is elég volt. Már lefoglaltam a termet az esti fogadáshoz, beszéltem az anyakönyv vezetővel és a pappal is. Az esküvő végleges időpontját Április másodikára tettük, mert akkor már nagyon szép az idő és mert akkor volt a leghamarabb szabad időpont az étteremben, ahol a termet foglaltam. A menüt még ki kellett választani és a zenekar sem volt sehol, de a vendéglista legalább kész volt, így a meghívókat már megrendelhettem. Csak a szűk család és a barátok szerepeltek a listán, viszont így is összejött a száz fő.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_a6NEe_Pbz2lybAaCAmPbTNjftYlzEWcrVgalp4Sj1_3kUzYpCQYju-thwDPxiPfSji21OuL0Z2RQVPpa_L4Wcqa2SaeZh5Ur8yiIIQ1EGckT89ReDuSfiTAoya91posLbj0MV-6UYeYI/s1600/Untitled.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_a6NEe_Pbz2lybAaCAmPbTNjftYlzEWcrVgalp4Sj1_3kUzYpCQYju-thwDPxiPfSji21OuL0Z2RQVPpa_L4Wcqa2SaeZh5Ur8yiIIQ1EGckT89ReDuSfiTAoya91posLbj0MV-6UYeYI/s1600/Untitled.png" height="200" width="179" /></a> Épp tortakóstolóra készültem, hogy végre azt is letudhassam. Hajamat begöndörítettem, így hullámos loknikban hullott vállaimra, Bőrnadrágot és fehér inget választottam, hozzá egy bézs bőrdzsekit, Fújt a szél és hideg volt, így egy kesztyűt is kerestem, meg a bokacsizmáimat, amiket vagy ezer éve nem hordtam. A tortakóstoló előtt még találkozóm volt a menedzsmenttel, hogy át tudjunk rágni még néhány dolgot az új albummal, a stúdiófoglalással és a turnéval kapcsolatban. Louis és Zayn már a terepjáróban vártak rám, amit Lee küldött értem. Benn egy biztonsági őr és a sofőr is ültek, amin nem lepődtem meg, mindig is odafigyeltek, hogy a rajongóim ne közelíthessenek meg két lépésnél jobban. Az egyetlen probléma az volt, hogy épp attól nem védett meg senki, akitől kellett volna.<br />
<br />
Beszálltam, adtam két-két puszit a srácoknak, majd leültem velük szemben, ugyanis a kocsi belső tere úgy volt alakítva, hogy a két széksor egymással szemben legyen, így is megkönnyítve a beszélgetést. Mindketten kipihentnek és vidámnak tűntek, jókat poénkodtak a sofőr kárára sajnos.<br />
<br />
<div style="text-align: left;">
- A táncosokat már leszerződtettük a turnéra, jövő héten kezdődnek a próbák. A stadionok, ahol a koncertek lesznek hatalmasak és, amint megtudták, hogy újrakezded a turnét, azonnal minden jegy elkelt. Sőt, júliusra egy fesztiválfelkérést is kaptál. Ezt fogjátok ma Lee-vel és a többiekkel megbeszélni. Niall már teljesen be van zsongva, annyi új mozdulatot talált ki és egész koreográfiákat állított össze - mesélte Zayn izgatottan, miközben profihoz méltón, le sem vette szemét tabletjéről, amin éppen valami mailt pötyögött.</div>
<div style="text-align: left;">
- Két nap múlva sajtótájékoztatót tartunk, ahol bejelented az új albumod, utána lesz egy Swarovski fotózásod és egy Pepsi reklám, amit Adam Lambert-tel forgattok. Egy hét múlva pedig meg kell jelenned egy jótékonysági rendezvényen, majd intézünk egy partnert, utána adomány gyűjtő bál lesz az árvák számára a Városháza rendezvénytermében. Közben próbák és még egy fotózás valami órás céggel, valahová leírtam a nevét, majd elküldöm üzenetben, továbbá..</div>
<div style="text-align: left;">
- Azt hiszem ennyi elég lesz egyelőre - emeltem fel kezeimet ijedten.</div>
<div style="text-align: left;">
- Sajnálom, de nagyon sok mindent kell bepótolnod, míg nem voltál épp a toppon, az események nem álltak meg és nem győztem visszautasítani a reklámfelkéréseket.</div>
<div style="text-align: left;">
- Én is sajnálom, hogy ennyi bajt okoztam. Ígérem nem fordul elő többet - hajtottam le a fejem.</div>
<div style="text-align: left;">
- Erről nem te tehetsz, hanem az a szemétláda. Most viszont új erővel fogunk belevágni az egészbe. Mi a véleményed a saját parfümről? - vette elő Luo saját tabletjét és beindította.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem kell megvárnunk Lee-t? Úgy értem ezek az ő döntései is, nem?</div>
<div style="text-align: left;">
- Ezek az ő kérdései és szerette volna, ha átvesszük őket veled, mielőtt a Scala-ba érünk.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ó, akkor nem öltönyös megbeszélés lesz, hanem reggeli? - vigyorodtam el és hátradőltem a kényelmes bőrülésen.</div>
<div style="text-align: left;">
- Igen, mivel nagyon rég ebédelt együtt az egész csapat.</div>
<div style="text-align: left;">
- Mármint az egész...</div>
<div style="text-align: left;">
- Harry is jön - válaszolta meg a fel sem tett kérdésem Zayn, amitől egyszerre fagyott meg bennem a vér.</div>
<div style="text-align: left;">
- Őt sem hagyhatjuk ki a megbeszélésből. És szerintem jó lesz, ha ti ketten végre találkoztok - magyarázta Luo mélyen a szemembe nézve.<br />
- És akkor mi lesz? Mégis mire számít mindenki, hogy mi fog történni?<br />
- Arra, hogy ti ketten végre kibékültök és újra összeáll a bomba duó. Ti ketten tökéletesek vagytok egymásnak és nagyon jó lenne, ha meg tudnátok beszélni a történeteket. Semmi értelme a múlton rágódni, hisz itt a jövő, mindkettőtök számára. - Zayn nagyon nyugodtan beszélt, szinte kirázott a hideg a szavaitól, de tudtam, hogy igaza volt, ezért elhatároztam, hogy a megbeszélés után elhívom Harry-t a tortakóstolóra, hogy meg tudjunk beszélni mindent.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
A kocsi leparkolt a Scala előtt, mi pedig mind kiszálltunk. Állt ott egy kisebb csoport rajongóm, akikekkel képeket csináltam és aláírásokat adtam meg ölelgettük egymást egy kicsit, majd végül bementünk. Nem volt nehéz rájuk találni, ugyanis az ő asztaluk volt a leghangosabb. Liam és Niall veszekedtek valamin, Lee telefonált, míg Harry hangosan röhögött a két hülyén. Amint észrevettek minket mind abbahagyták, amit épp csináltak és kedvesen mosolyogva vártak ránk. Menedzserem kihúzta a széket maga mellett, hogy le tudjak ülni, így pontosan közé és a fürtös közé kerültem. Nem mertem a szemébe nézni, féltem, hogy megvetést vagy rosszabbat találnék benne, így inkább frusztráltan méregettem kezeimet, amik ölembe ejtve hevertek és körmeimet piszkálgattam, amik már így is tövig voltak rágva.<br />
<br />
<div style="text-align: left;">
- Mel, úgy örülök, hogy végre visszatértél közénk. Nagyon hiányzott a kedvenc ügyfelem - köszöntött Lee széles vigyorral, mire hálásan rámosolyogtam.</div>
<div style="text-align: left;">
- Örülök, hogy még nem bontottad fel a szerződésemet.</div>
<div style="text-align: left;">
- Lelki problémáid voltak. Demi Lovato is lemondott majdnem egy egész turnét a betegsége miatt, neked is meg fogják bocsájtani, főleg, hogy az újonnan bejelentett turnéra már majdnem minden jegy elkelt. És nem mellesleg mindenki várja már az új albumodat.</div>
<div style="text-align: left;">
- Új album?! - fordult felém Harry meglepetten.</div>
<div style="text-align: left;">
- Igen, a mi kis angyalunk új albumon kezd el dolgozni hamarosan, amire teljes egészében ő írta a dalokat. a stúdiót Március 15-től foglaltam egészen Május elejéig, ha kell tovább is.</div>
<div style="text-align: left;">
- És mikor akartál nekem szólni, hogy már nincs igényed a szolgálataimra? - préselte fogai között idegesen, mire végre, először hosszú hetek óta a szemébe néztem. Ideges volt, zöld íriszei épp csak nem szikrákat szórtak és nagyon megrémültem attól, amit láttam. Kialvatlan volt és nyúzott, ő sem volt jobb bőrben, mint én, annyi szerencsém volt, hogy nekem segített az alapozó és a tonna púder, ami mind azt voltak hivatottak szolgálni, hogy ne úgy nézzek ki, mint egy hobo.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem tudom, valahogy nem igazán jelentkeztél, hogy érdekel mi a szar van velem! - csattantam fel idegesen, mire mindenki ijedten kapta felém a fejét.</div>
<div style="text-align: left;">
- Már elnézést, de te sem igazán voltál ott, hogy megkérdezd, hogy éreztem magam, amikor a lányunkat temettem. Ott álltam egyedül, mint egy hülye és vártam, hogy felbukkansz, de e inkább elzárkóztál mindenki elől és le se szartad, hogy esetleg szükségem lenne rád! Mégis mit képzeltél? Hogy csak neked rossz? Azt hitted én nem érzek semmit? Hadd áruljam el, hogy nagyon is érzek és most az egyetlen dolog, amit érzek, az az utálat. Utálom, hogy nem szóltál terhes voltál, utálom, hogy az a szemétláda megtette veled azokat a dolgokat úgy, hogy senki nem szólt, hogy tehessek valamit érted. Utálom, amiért kizártál és utálom, hogy ennyire távoli vagy. De leginkább magamat utálom, amiért nem tudtalak megvédeni. - Látszott rajta, hogy minden védőfala lehullott, könnyei peregni kezdtek és ajkai remegtek, ahogy arcát tenyereibe temette, hogy kelljen még csak rám se néznie.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem tudom ki volt az, aki nem jött el a kórházba. Azt hittem együtt átvészelünk mindent és az alatt a két hét alatt az tartotta bennem a lelket, hogy esetleg majd ha hazaértem eljössz és meglátogatsz, mindent megbeszélünk és miután végre megszabadulunk Preston-tól együtt újra kezdünk. Együtt..érted? Én mindent veled akartam csinálni... Mindent, az utolsó napig, de te úgy látom nem kívánsz velem megosztani semmit. - Már én is könnyeztem, de nem engedtem testemnek, hogy összezuhanjon és méltóságteljesen tűrtem, ahogy a négy fiú és menedzserem tátott szájal néznek ránk és nem mondanak semmit. Nem tettek úgy, mintha nem hallanák, még csak meg sem próbálták eltitkolni zavarukat és döbbenetüket, ami kicsit engem is zavarba hozott, de abban a pillanatban végre kiadtam magamból a sok keserűséget, amit eddig tartogattam, hogy egyszerre zúdíthassam a nyakába.</div>
<div style="text-align: left;">
- Sajnálom, oké?! Nem lehet mindenki olyan erős, mint te! Összeroppantam és nem ment olyan könnyen a kilábalás, mint hittem. Napokig csak ültem és meredtem, nem akartam elhinni, ami történt, utána pedig egyszerűen féltem a szemedbe nézni. Attól féltem utálni fogsz és nem akarsz a közeledben tudni.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: left;">
- Hát, most már mindegy. Már nem is akarok a társaságodból. Mostantól a viszonyunk kizárólag munkaviszony lesz. Remélem megfelel - daráltam szárazon és próbáltam tartani magam, de már nem nagyon ment. Felpattantam és kirohantam a mosdóba, hogy rendbe hozzam magam.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<a href="http://images2.fanpop.com/image/polls/315000/315282_1256006018595_full.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://images2.fanpop.com/image/polls/315000/315282_1256006018595_full.jpg" height="200" width="200" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Úgy rontottam be a mosdóba, mintha üldöztek volna, nem is érdekelt, hogy ki néz, vagy ki akar megállítani. A kagyló szélére támaszkodtam és lehajtott fejjel mélyeket lélegeztem. Nem tudom mennyi ideig álltam ott, de egyszer csak karokat éreztem magam körül és valaki szorosan átölelt.Felnéztem és a tükörben Harry-t pillantottam meg, ahogy hátamra támasztott fejjel áll, nem tesz semmit, csak várakozik. Kibontakoztam öleléséből, szembe fordultam vele és karjaimat nyaka köré fonva újra hozzá bújtam. Annyira hiányzott az ölelése, a közelsége, hogy el sem tudom mondani.<br />
<br />
<div style="text-align: left;">
- Olyan hülye vagy... - suttogtam könnyezve inge vékony anyagába.</div>
<div style="text-align: left;">
- Mindketten azok vagyunk - nevetett fel kicsit, de orra be volt dugulva, így kicsit fura hangja volt.</div>
<div style="text-align: left;">
- Igazad van. Lehet akkor, hogy újra kezdjük? - Ráemeltem tekintetem és pillantásom összeforrt az övével, egy végtelen másodpercig, míg ajkai rátaláltak az enyémekre és tétova, kicsit esetlen csókba nem egyesültünk. - Ezt igennek veszem - mosolyogtam csókunkba, mire ő eltávolodott tőlem egy kicsit és homlokát az enyémnek döntve nézett le rám.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
- Az új album... Komolyan nélkülem akarod befejezni?</div>
<div style="text-align: left;">
- Szeretnéd tudni mi lesz a címe?</div>
<div style="text-align: left;">
- Igen, ha szabad.</div>
<div style="text-align: left;">
- Angel. - Ahogy ajkaimat elhagyta a név lélegzete megakadt egy pillanatra, majd halványan elmosolyodott. - Ha szeretnél akkor segíthetsz. Még tervezek az albumra két dalt, de lehetséges, hogy rád is szükségem lesz.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ezer örömmel. - Mosolya szélesebbé vált és még egy gyors csókot kaptam, mielőtt visszatértünk volna a többiekhez, hogy megbeszéljünk még néhány dolgot, mielőtt Lee mindenkit az útjára bocsájtott volna. </div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Elköszöntünk a többiektől és már nem a terepjáróval mentünk a tortakóstolóra, hanem Harry vitt el. Remekül szórakoztunk egész délután, de utána haza kellett rohannom egy kis edzésre, mert Liam diktátor nem engedett lazsálni és le kellett dolgoznom a sok édességet. Mikor hazaértem átöltöztem edző ruhába és csatlakoztam a már az edzőteremben váró edzőmhöz, aki idegesen püfölt egy boksz zsákot. Észre se vett, ugyanis hangosan dübörgött a zene, így egész közel tudtam menni hozzá.<br />
<br />
<div style="text-align: left;">
- Ha így helybenhagyod szegényt szét fog menni - szólítottam meg, mire azonnal megállt és ijedten nézett rám.</div>
<div style="text-align: left;">
- Sajnálom, ha szétmegy kifizetem.</div>
<div style="text-align: left;">
- Mondjuk el is mondhatnád mi bántja a lelked és hátha tudok segíteni.</div>
<div style="text-align: left;">
- Úgysem értenéd meg! - Lemondó volt a hangja, láttam a szemében a bánatot és azonnal tudtam miről van szó.</div>
<div style="text-align: left;">
- Egy próbát megér. Közben edzünk és a kettő együtt remek lesz. Fair ajánlat, nem?</div>
<div style="text-align: left;">
- Oké, de nem nyafogunk... - förmedt rám, majd elkezdett a futópad felé terelni. Mindketten elfoglaltuk a helyeinket, majd beindítottuk a gépeket. - Nem értem miért megy hozzá ahhoz a nyálgéphez?! Mikor szeret engem... Látom rajta, hogy szeret és én is nagyon szeretem őt is, meg a kis hercegnőt is. Annyival jobban élnénk mi hárman. Mindent meg tudnék neki adni, amire vágyik. Csak azt akarom, hogy boldog legyen, de mással, hanem velem. Magamnak akarom mindenestől...</div>
<div style="text-align: left;">
- Arra nem gondoltál, hogy nem szerelemből teszi? - szaladt ki a számon, mire azonnal felkapta a fejét.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ezt mégis miért mondtad?</div>
<div style="text-align: left;">
- Marcusnak csak pár hónapja van hátra és Liz azt szeretné, ha boldog lenne számára ez az időszak. Nem szereti őt, csupán, mint egy barátot.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Liam arcára kiült a döbbenet és azonnal megállította a gépet. Leült a szélére és homlokát tenyereibe ejtette. Nem láttam az arcát, de imádkoztam, hogy ne sírjon, mert aznapra épp elég volt a könnyekből. Mellé telepedtem és vállára helyeztem a kezem, majd barátságosan dörzsölni kezdtem, mire rám nézett és szorosan magához ölelt. Fogalmam sincs mennyi ideig üldögéltünk ölelkezve, de biztos akartam lenni benne, hogy nem hagyja el a házamat ilyen felizgatott állapotban, mert ha valami baja esett volna azt soha nem bocsájtottam volna meg magamnak. Mikor nagyjából jól volt kimentünk a konyhába, főztem neki egy teát és hagytam, hogy megnyugodjon teljesen, utána hazavittem. Megbizonyosodtam róla, hogy a bárszekrény és az összes pia a házban el van zárva, majd magára hagytam, mivel nekem is dolgom volt még otthon. A kocsiban halkan dúdoltam és egész jó kedvem volt, ami megmaradt egész hazáig, sőt otthon még jobb lett, mivel a ház előtt megpillantottam Harry-t, ahogy táskájával vállán ácsorog az ajtóban és óráját nézi. Amint leparkoltam kiugrottam a kocsiba és hozzá rohanva, nem foglalkoztam az esetleges paprazzikkal, azonnal szájon csókoltam. Olyan jól esett végre, hogy az leírhatatlan és boldog voltam, hogy az egész délutánt együtt tölthettük és reményeim szerint még nagyon sok időt az életünkből.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
</div>
</div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/13744670417640953825noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3480625048765084468.post-35512635718828738222014-07-04T11:22:00.001-07:002014-07-04T12:00:25.316-07:00Tizenhatodik rész<div style="text-align: center;">
<div class="MsoNormal">
Sziasztok!<br /><br />Itt is lenne a mai rész. Bocsánat azért, hogy ilyen későn került fel, de itt van és remélem elnyeri a tetszéseteket . Van benne egy-két meglepetés. :)<br />Két hét múlva, amikor új résszel jönnék, lehet nem tudom hozni, elfoglaltság miatt. Ez még nem biztos, de van rá lehetőség.<br />Nyomot hagyni magatok után, még mindig ér. <br />Millió puszi:<br />H. <br />
------------------------------------------------------------------------------------------------------------<br />
<br />
<span style="font-family: 'Mrs Saint Delafield'; font-size: 32.5pt; line-height: 115%;">Eddig nem volt elég ?!</span><span style="font-family: "Mrs Saint Delafield"; font-size: 32.5pt; line-height: 115%;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLc1_tqRUttS1tppyj8S7sS1yHV7jaoCU7yE-Rf5ZhrxV4PewmD3dGMjDy9jaxEWA9TMeDBgZp3XFmpgg4yiyyQpVzVxb5L3AIf6knh9iKg9OWYUoyjfZXmkRdgedYY4c2k5uAl1C-irg/s1600/61.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLc1_tqRUttS1tppyj8S7sS1yHV7jaoCU7yE-Rf5ZhrxV4PewmD3dGMjDy9jaxEWA9TMeDBgZp3XFmpgg4yiyyQpVzVxb5L3AIf6knh9iKg9OWYUoyjfZXmkRdgedYY4c2k5uAl1C-irg/s1600/61.jpg" height="320" width="245" /></a></div>
Nagyon nehéz volt az elmúlt időszak. Mel-t kiengedték, de Harry nem várta. Nem tudom, mi történt köztük a kórházban, de valami súlyos dolognak kellett lennie, ha egyikük sem volt hajlandó nyitni a másik felé. Tudom, hogy mind a ketten makacs emberek, de szeretik a másikat. A fiúk beszámoltak róla, hogy múltkor Harry-t a kislánya sírja mellől szedték össze, a fiú ugyanis ott ült részegen a szakadó esőben. Melissa előtt pedig szóba sem szabadott hozni, még a kicsi létezését sem. Mind a ketten az idegeimre mentek már. <br />
<br />
A sajtó megtudta a Preston ügyet, szerencsére a terhesség nem derült ki. Louis-nak és Zayn-nek volt a legtöbb munkája. Az előbbinek azért kellett munkálkodnia, hogy semmit ne tudjanak meg a hírekre vadászó hiénák. Az utóbbinak, pedig le kellett mondani a turnét, mivel a barátnőm nem volt olyan állapotban, hogy fojtatni tudja.<br />
<br />
Az én életem szerencsére rendben volt, habár zavart, hogy Marcus mostanában nagyon sokat betegeskedik. Elment orvoshoz, de a doki azt mondta neki, hogy ez egy szimpla tavaszi megfázás, legalábbis ő ezt mondta nekem. Nem tudom, nagyon zavar. Emellett valamelyik nap pakoltam otthon, amikor a zakójából, kiesett egy kis dobozka, nem tudtam ellenállni a kísértésnek és kinyitottam. A doboz egy meseszép gyűrűt rejtett. Ekkor ütött szöget a fejembe, hogy lehet meg akarja kérni a kezem. Nem kérdeztem rá, de tegnap szólt, hogy ma beszélni szeretne velem, ezért elvinne vacsorázni. Azóta nem találkoztunk, mivel ő elment otthonról. Nem tudtam, mi tévő legyek. Gyorsan döntöttem és átmentem a depressziós barátnőmhöz. Az ajtóban az öccsével futottam össze, aki közölte, hogy a nővére továbbra is a szobájában ül és maga alatt van. Ekkor telt be a pohár. Egy hónapja van otthon és folyamatos depresszióban van. Berohantam a konyhába ott magamhoz vettem egy kancsó hideg vizet és felrohantam vele az emeletre. Ott a barátnőm ajtaját kopogás nélkül kicsaptam ő a foteljában ücsörgött, a függönyök be voltak húzva. A rettenetes levegőtlenség mellett még állott, büdös szag volt benn. Odamentem a kuporgó meredten bámuló barátnőmhöz fogtam és ráborítottam a hideg vizet. Hirtelen felpattant és elkezdett szidni engem, de nem érdekelt, a függönyéhez mentem kirántottam és hagytam, hogy beömöljön a szobába a fény. Még az ablakokat is kinyitottam, mivel tudtam tovább viselni ezt a szagot. Időközben elkezdtem pakolászni, közben pedig folytattam a felém áramló szidalmakat. Egy idő után meguntam és felcsattantam.<br />
<br />
- Na ebből most van elegem!<br />
- Miből?<br />
- Ebből a tömény önsajnálatból. Melissa mindenki elvesztett valami kicsit akkor, amikor elment a kisbabátok, de te úgy teszel, mintha csak te sérültél volna. Ne szólj közbe! - kiabáltam rá. Ő elkezdett sírni, de tudtam, ha elgyengülök soha nem lesz ennek vége, ezért megacéloztam magam. - Szerinted Harry, hogy érezte magát, mikor megtudta, hogy a kislánya akiről nem is tudott meghalt? Szerinted csak te vesztettél? Harry a temetőben a lányotok sírja felett fetrengett részegen valamelyik nap, úgy kellett elrángatni. Louis-nak nincs egy szabad perce, mivel megpróbálja óvni a csendes szenvedésed. Zayn-t mindenki szidja, mert elmaradnak a koncertjeid. Niall és Liam felcsapott testőrnek, minden nap itt vannak és figyelik, hogy ne csinálj baromságot. Az öcséd ahelyett, hogy az új barátnőjével lenne azon aggódik, hogy ne legyél öngyilkos. Harry szeret, te is szereted őt, vele lehetnél ha nem lennél ennyire önsanyargató és idióta. Sőt elkezdhettetek volna gondolkodni a közös életeteken. Tovább kell lépned. Ha nem teszed meg elveszíted őt. Fogd már fel végre! - ordítottam vele torkom szakadtából. De ő csak sírdogált és engem nézett. Meguntam felrántottam és bevonszoltam a fürdőbe, hogy szembesítsem a gonosz valósággal. - Az a nő aki a tükörben van nem Melissa Jordan. Ő nem lenne kócos, lenne rajta egy kis smink, soha nem viselne gyűrött kajafoltos nagymama szabadidőt. Soha nem lenne büdös, te pedig bűzlesz, több értelemben is. Elhagytad magad. Úgy érzem hagytunk elég időt a gyászra, de most elég. Elmész fürdeni és hajat mosni én addig kitakarítom a szobád és főzök valami ehetőt. - választ meg sem várva rácsaptam az ajtót és elkezdtem sírni, végre én is megtehettem. Gyorsan összeszedtem a szemetet és közben hallottam, hogy megnyílik a csap. Amit tudtam rendbe tettem. Fent hagytam, hogy egyedül készülődjön ezt magában kell tisztáznia. Lementem, hogy főzzek valamit, de hűtőben nem sok mindent találtam. De a bent lévő alapanyagokból baconos-tejszínes póréhagyma levest dobtam össze. Mire leért megterítettem. A haját megszárította és kontyba fogta, Harry egyik pulcsija volt rajta és egy farmer.<br />
- Szia! - mondta halkan és pulcsi ujját gyűrögette.<br />
- Szia! - mosolyogtam rá. - Pont kész van a leves, gyere egyél valami rendeset rád fér már. - erre a legnagyobb meglepetésere odajött és átölelt.<br />
- Köszönöm.<br />
- Erre valók a barátok. Inkább hagyjuk a témát.Gyere egyél. - mondtam és kihúztam a székeinket. Ő pedig leült és elkezdett enni. Jól esett nézni, ahogy lapátolja be a levest. Ráférne egy kis hízás. Egy ideig csendbe eszegettünk, majd miután megette a levest, elvettem a tányérokat és elé raktam egy csésze kávét. Ő rám nézett.<br />
- Veled mi újság?<br />
- Semmi különös. Nagyon hiányoztál nekünk. A munkám továbbra is fantasztikus, ja és szerintem ma Marcus meg akarja kérni a kezem. - tettem hozzá mellékesen.<br />
- Mi van? - nézett rám és letette a bögrét.<br />
- Találtam egy gyűrűt otthon és Marcus ma valami fontosat akar megbeszélni velem.<br />
- Istenem! Gratulálok. - odajött és átölelt. Tudtam, hogy neki elmondhatom a nélkül, hogy elítélne.<br />
- Nem tudom mit válaszoljak neki. - mondtam halkan. Ő elengedett és döbbenten nézett rám.<br />
- Még mindig Liam-et szereted, igaz?<br />
- Igen.<br />
- Akkor ne menj hozzá!<br />
- Ez nem ilyen egyszerű! Nem tudnám elviselni, ha még egyszer átverne. Én tényleg beleszerettem. De Miára is gondolnom kell. Nem hagyhatom, egy ilyen csapodár környezetben.<br />
- Álljunk meg. Mia lenne az utolsó akit zavarna Liam. 4 ember sorsáról döntesz.<br />
- Tudom. Ezért is félek. Nem akarom megbántani Marcus-t, mert annyit segített. De nem tudok rá úgy nézni, mint Liam-re.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj38RBN7xqGwjqzrm7wt4hhXv73uxaKci7O5QMR1GmNAkAGNmOxxrr0vA8FiWQjnaoxWSTy5PcA1dkDMalCqjpNh_EgiSm3weliK5161ArupFt9m44aDoBJNHqjnqYdsR5FQH9iHGl1UOE/s1600/15.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj38RBN7xqGwjqzrm7wt4hhXv73uxaKci7O5QMR1GmNAkAGNmOxxrr0vA8FiWQjnaoxWSTy5PcA1dkDMalCqjpNh_EgiSm3weliK5161ArupFt9m44aDoBJNHqjnqYdsR5FQH9iHGl1UOE/s1600/15.png" height="320" width="209" /></a>- Jó. Hívd fel, hogy ide jöjjön érted.<br />
- Miért?<br />
- Itt készülsz a vacsorára. Gyere velem. - kézen fogott és felvitt és a gardróbjába ültetett le. Folyamatosan pörgött és hozta a ruháit. Elém rakta majd elvetette az ötletet. Végül egy nagyon szép fehér ruhát talált, hozzá pedig kék kiegészítőket vett elő. Miután lefürödtem és belebújtam, boldogan szemlélte a művét. - Nagyon tetszel. Beszéltél Marcussal?<br />
- Nem. Csak küldtem neki egy sms-t.<br />
- Most jön a hajad és a sminked. - hajamat begöndörítette, így az eddig sem túl hosszú hajam, még rövidebbnek tűnt, a sminkem pedig nagyon szolíd mégis elegáns lett.<br />
- Tetszem?<br />
- Nagyon. - mondta. Ekkor ajtó csapódást hallottunk és lementünk megnézni ki az, de csak a döbbent fiúkat találtuk lent. A bámulásból Niall riadt fel először.<br />
- Ez egy dupla WOW! - mindenki kérdőn nézett rá. - Hát Melissa nincs a szobájában. Lisa meg ultradögös ebben a cuccban.<br />
- Nos, Marcus vacsorázni visz és valami fontosról akar beszélni velem. - a többieket jobban lekötötte, hogy Melissa köztünk van.<br />
- Mi történt? -kérdezte meg Zayn. Ekkor kintről dudaszó hallatszott, jelezve, hogy megérkeztek értem.<br />
- Melissa elmeséli. Nekem mennem kell. - mikor kifelé tartottam meghallottam, Mel hangját.<br />
- Liz! - mikor hátrafordultam ott volt a fiúk gyűrűjében. Rám nézett és annyit mondott. - Csak okosan. Jó?<br />
- Rendben.<br />
<br />
Kint Marcus várt rám. Amikor beszálltam a kocsiba láttam, hogy sápadt, meg is jegyeztem neki, de ő azt mondta, hogy nincs baj. Egy jó ideig mentünk, amikor egy jól kivilágított parkhoz értünk. Marcus előzékenyen kinyitotta az ajtót és a kezemért nyúlt, amikor megfogta, éreztem, hogy nagyon meleg. Féltem attól, hogy lázas lehet. De nem szóltam neki, a parkban egy vízbe nyúló pagodába vezetett, ami gyönyörűen fel volt díszítve, belül pedig két személyre volt megterítve.<br />
<br />
- Meglepetés!<br />
- Ez meseszép!<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfrdgO-6ienUmjodKUFK_ehc3llRWa5vKNhizAh67P46bUOGsCZO14zsHy26wVExUJu6ERYk3MHXNsGeZcWvsjwQh62uzSAmlXVyULbcdZk3UBui57YO12si_OJh-I3aCaRDkqstKUXU0/s1600/9.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfrdgO-6ienUmjodKUFK_ehc3llRWa5vKNhizAh67P46bUOGsCZO14zsHy26wVExUJu6ERYk3MHXNsGeZcWvsjwQh62uzSAmlXVyULbcdZk3UBui57YO12si_OJh-I3aCaRDkqstKUXU0/s1600/9.jpg" height="200" width="200" /></a>- Köszönöm. Akkor vacsorázzunk. - mondta és kihúzta a székem, majd leült velem szemben. A vacsora kellemesen telt, habár továbbra is aggódtam érte nagyon sokat köhögött és szemmel láthatóan lázas volt. Az evés végén megkérte, hogy táncoljak vele. Már egy ideje táncoltunk, amikor letérdelt elém és megkérdezte, amitől annyira féltem. - Elisabeth Benett nem ismerjük egymást túl régóta, de szeretném megkérdezni, hogy hozzám jössz e feleségül? -ekkor elővette a zsebéből, a már ismert dobozkát és kinyitotta.<br />
<br />
Amíg a válaszomra várt elkezdett köhögni, majd csak annyit láttam, hogy sugárban vért hányt a ruhámra. Én kétségbe esettemben elkezdtem segítségért kiáltottam én pedig leültem a földre, láttam, hogy Marcus még lélegzik, de nincs eszméleténél, a kiérkező pincérek azonnal mentőt hívtak, ami perceken belül ki is érkezett. Vele együtt szálltam be a kocsiba. Ott kérdezgettek, hogy tudok e valami betegségről. Ott nemmel válaszoltam. Amikor bementünk, nem engedték, hogy vele menjek, kint kellett várnom. Már egy ideje várakoztam, amikor egy nővér szólt, hogy bemehetek hozzá. A sírás kerülgetett, amikor megláttam őt a gépekre csatolva. Bent ültem és a kezét simogattam, amikor megjelent egy orvos és kihívott a szobából.<br />
<br />
- Jó napot! A nevem Dr. Theodore Novak és én vagyok Mr. Brooks kezelőorvosa.<br />
- Mi baja van? - kérdeztem meg kétségbe esve.<br />
- Ön nem tudja?<br />
- Nem.<br />
- Ezt szerintem nem nekem kéne elmondani.<br />
- Most azonnal mondja el. Nem magát hányta le vérrel a férfi akkor, amikor megkérték a kezét. - vágtam hozzá sírva.<br />
- Őszinte részvétem kisasszony. A vőlegényének leukémiája van.<br />
- Tessék? - néztem rá elszorult torokkal és éreztem, hogy összeomlik a világom.<br />
- Marcus leukémiája visszafordíthatatlan. Már 1 hónapja közölték vele a leletei szerint, ám elutasította a kezelést.<br />
- Van valami ami segíthet?<br />
- Nincs.<br />
- Mennyi ideje van még?<br />
- 2, jobb esetben 3 hónap.<br />
- Istenem az nagyon kevés.<br />
- Sajnálom, hölgyem. Most menjen be hozzá. Úgy látom magához tért. - mondta az orvos és elment. Én pedig óvatosan belépett az ajtón.<br />
- Szia! Úgy látom tudod.<br />
- Miért nem szóltál?<br />
- Mit mondtam volna? Liz képzeld halálos beteg vagyok.<br />
- Nem.<br />
- Jó. Most már tudod.<br />
- Marcus! Igen.<br />
- Tessék?<br />
- Leszek a feleséged.<br />
- Nem akarom, hogy hozzám gyere, azért mert haldoklom.<br />
- Nem azért megyek hozzád. Ha nem lennél beteg még várnék, de így 1 hónapon belül hozzád akarok menni.<br />
- Tessék?<br />
- A feleséged akarok lenni jóban-rosszban.<br />
- A vége nagyon nehéz lesz. Alig tudok majd mozogni. Mindenben segítened kell.<br />
- Úgy lesz. - mondtam sírva.<br />
- Akkor újra megkérdezem. Hozzám jössz?<br />
- Igen. - mondtam és megcsókoltam. Ő pedig az ujjamra húzta a gyűrűt.<br />
- Menj haza átöltözni.<br />
- Jó. Iderendelek egy testőrt melléd. Sietek vissza.<br />
- Ne. Figyelj Miára is. Én ráérek. Úgyis aludni fogok.<br />
- De...<br />
- Nincs, de.<br />
- Akkor reggel itt leszek. - adtam egy puszit a homlokára és elindultam kifelé. Éppen kiléptem volna, amikor utánam szólt.<br />
- Szeretlek.<br />
- Én is. - azzal kiléptem az ajtón. Nem tudtam neki azt mondani, hogy szeretm. Mert szeretem, de nem szerelemmel. Hazamentem, megnéztem Miát és megkértem a dadust, hogy még maradjon. Utána Melissa házához mentem. El kellett valakinek mondanom. Ahogy odaértem becsöngettem. Szerencsémre ő nyitott ajtót, de hallottam, hogy a többiek is bent vannak.<br />
- Liza! Mi van?<br />
- Ne itt, a többiek hallanak.<br />
- Nem figyelnek, playstation-t kaparintottak az öcsémtől. Látom, hogy baj van. - azzal behúzott az előszobába és a konyhába terelt. Ott leültünk és kibukott belőlem.<br />
- Marcus-nak végső stádiumú leukémiája van. Nincs neki hátra maximum 3 hónap.<br />
- Istenem. Annyira sajnálom! - azzal átölelt én pedig sírtam. Elmeséltem neki az egészet, de kihagytam a lánykérős történetet. Megkértem, hogy ne mondja el senkinek, miért megyek férjhez. Megtöröltem az arcom, amikor elkapta a kezem és döbbenten nézett rám. - Végül csak hozzámész.<br />
- Igen. Legalább az utolsó hónapjai szépek legyenek.<br />
- Beáldozod a boldogságod, az övéért.<br />
- Ezt teszi minden jó feleség.<br />
- Ki lesz itt feleség? - kérdezte meg olyan hangosan Tom, hogy a fiúk ledobták a játékot és berohantak a konyhába és döbbenten néztek minket. Liam közelebb jött és felkapta a kezem és meglátta a gyűrűt.<br />
- Én. Ma Marcus megkérte a kezem, én pedig igent mondtam.<br />
- Mikor mész hozzá? - kérdezte meg a kezemet egyre szorossabban fogó fiú.<br />
- Egy hónapon belül Mrs. Marcus Brooks leszek. - mondtam könnyes szemekkel, őt figyelve.</div>
Hopehttp://www.blogger.com/profile/13929252651132835242noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3480625048765084468.post-91724358696858454352014-06-27T10:15:00.001-07:002014-06-27T10:15:13.921-07:00Tizenötödik rész<div style="text-align: center;">
<div class="MsoNormal">
Kedves, drága olvasók!</div>
<div class="MsoNormal">
Meghoztam a frisset, örömmel belejelenthetem, hogy egy napot sem késtem és mindent szépen beleírtam, amit csak szerettem volna.</div>
<div class="MsoNormal">
Remélem tetszeni fog és írtok véleményt.</div>
<div class="MsoNormal">
Legyen szép napotok!</div>
<div class="MsoNormal">
Puszi :*</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
------------------------------------------------------------------------------------------------------------</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU" style="font-family: "Mrs Saint Delafield"; font-size: 32.5pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU;">Zuhanás<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjA0ysOt_Nat9chq4_sijN-fFPNZ4W_f801ouxCg3V2ovr9es6zaL897rCLZ9nrdNKF4REa9gXty-ZaweMB-aulPyKLkij54k8LM3lq3M5X4ncZeRYN-pU1Csnl3wpZy97gzv_2fGQ2Qp09/s1600/tumblr_n5zgfsmRoM1rqv2jbo1_500.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjA0ysOt_Nat9chq4_sijN-fFPNZ4W_f801ouxCg3V2ovr9es6zaL897rCLZ9nrdNKF4REa9gXty-ZaweMB-aulPyKLkij54k8LM3lq3M5X4ncZeRYN-pU1Csnl3wpZy97gzv_2fGQ2Qp09/s1600/tumblr_n5zgfsmRoM1rqv2jbo1_500.png" height="320" width="228" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor Liz közölte, hogy a pici az enyém és, hogy már soha nem tarthatom a karjaimban teljesen összetörtem. Louis karjaiba omoltam és magamon kívül voltam. Sejtettem, hogy Preston nem egy arany ember, de Mel soha nem szólt, hogy baj van. Már tudtam az igazat és legszívesebben agyonvertem volna azt a szemétládát. Tehetetlen dühömben pedig szerettem volna megütni valakit, de az, hogy láttam, a többiek is ugyanilyen szarul vannak,tudtomra adta, hogy nem voltam egyedül ezzel az érzéssel és támogatnak, mindenben.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A kicsi nevén nem is kellett gondolkodnom, hisz soha nem láttam őt, mégis tudtam, hogy áldás lett volna, aki fényt hoz mindenki életébe. Szerettem volna csupán egyszer magamhoz ölelni, vagy csak elmondani neki, hogy szeretem, de nem állt módomban, mert az a szerházi elvette tőlem a lehetőséget. Jó lett volna már abban a pillanatban rácsok mögött tudni, de persze előtte én akartam rátenni a kezem, hogy megkaphassa a magáét, mert éreztem, hogy amit tőlem kapna, ahhoz képest a börtön leányálom lenne.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Amint bemehettünk hozzá tudtam, hogy már semmi más nem számít. Csak biztonságban akartam tudni, lecsókolni könnyeit és elfelejteni ezt a borzalmat. Amint hozzá léptem és megfogtam kezét zokogni kezdett és bocsánatot kért. Fuldoklott könnyeitől, közben azért könyörgött, hogy ne utáljam, amiért hagyta meghalni a lányunkat. Persze, hogy nem haragudtam rá. Hogy is haragudhattam volna, amikor ez nem az ő hibája volt? Senki nem tehetett róla, csakis az a szemétláda. Hozzá hajoltam és lágyan megpusziltam homlokát, amitől összerezzent és könnyein keresztül nézett fel rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
- Megértem, ha nem akarsz többet látni.. - Elcsuklott a hangja, de szemeit nem emelte le rólam, csak nézett csokoládészín szemeivel és annyira szerettem volna biztosítani, hogy míg élek nem mozdulok mellőle, de nem találtam a hangomat.</div>
<div style="text-align: left;">
- Mi kimegyünk, gyerekek. Azt hiszem nagyon sok megbeszélni valótok van - szólalt meg diplomatikusan Niall, mire hálásan néztem rá.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
Mind megpuszilták szerelmemet, majd távoztak. Liz vonakodott egy kicsit, de abból, ahogy Liam nézett rá, sejtettem, hogy nekik is akad megbeszélni valójuk, hisz az elmúlt két hónapban úgy gyűlt köztük a feszültség, mintha két elektródát próbálnál meg összeérinteni és nem menne. Nagyon reméltem, hogy megoldják a problémáikat, mert édesek voltak együtt és jó lett volna, ha végre egy kis boldogság is kijár nekünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kettesben maradtunk Mel-el és nem tudtam megszólalni. Néztem arcát és nem hittem el, hogy az a szemétláda ezt tette vele. Hogy volt képes így helyben hagyni egy védtelen nőt, aki ráadásul terhes volt? Fogtam szerelmem kezét és azt kívántam bár visszapörgethetném az időt és mellette lehetnék, mikor szüksége volt rám. Csak egy szavába került volna és hezitálás nélkül dobtam volna félre mindent, hogy együtt nevelhessük a kislányunkat. Egyszerűen hihetetlen volt számomra, hogy órákkal korábban még apa voltam, aztán egyszerre minden megszűnt és nincs más, csak a gyász és keserűség. Szerettem volna laposra verni Preston-t, de a helyem Melissa mellett volt és annak ellenére, hogy azt hitte nem akarom látni, az egyetlen dolog, amit nem akartam az távol lenni tőle. A kezét akartam fogni, biztosítani, hogy soha nem hagyom el, míg élek, azonban ő rám sem nézett miután a többiek kimentek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
- Miért nem szóltál, hogy terhes vagy? - találtam rá hangomra, aminek hallatán összerezzent és rám emelte tekintetét.</div>
<div style="text-align: left;">
- Akartam. Igazán akartam, de addig nem, amíg meg nem bizonyosodok róla, hogy a pici nem azé a görényé. Aztán pedig túl késő lett. Annyira sajnálom, hogy nem ismerheted meg a lányunkat. Az én hibám... Jobban kellett volna vigyáznom rá és nem lett volna szabad olyan felelőtlenül elő hagynom az eredményeket. Ha nem tudja meg, most még mindig.. - hadarta és közben újra zokogni kezdett. Vállai rázkódtak és a fájdalomtól még jobban sírni kezdett. Azonnal szerettem volna megölelni tudatni vele, hogy ott vagyok, de tudtam, hogy ölelésemmel csak még nagyobb fájdalmat okoznék neki.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nincs semmi baj, kicsim. Most már feljelentettük azt a szemetet és ha a rendőrség elkapja, akkor többet nem árthat neked. Soha többé nem jöhet a közeledbe.</div>
<div style="text-align: left;">
- Megérteném, ha te se akarnál a közelembe jönni. Miattam halt meg a... - suttogta fájdalmasan és nem hittem el, hogy ezért önmagát hibáztatja.</div>
<div style="text-align: left;">
- Itt maradok veled végig. Ha kell éjjel nappal az ágyad mellett fogok ülni, hogy biztonságban érezd magad.</div>
<div style="text-align: left;">
- Azt szeretném, ha haza mennél. Biztosan fáradt vagy és pihenned kell. Nekem itt gondomat viselik és biztos vagyok, hogy neked is sok dolgod van még ma.<br />
- Semmi dolgom nincs azon kívül, hogy itt üljek melletted és ha akarod beszélgessünk, ha akarod hallgassunk. Azt csinálunk, amit te szeretnél.<br />
- Egyedül szeretnék lenni. Azt szeretném... - hajtotta le fejét szomorúan és ujjai kicsusszantak enyémek közül.<br />
- Ha tényleg ezt szeretnéd, akkor legyen, de egy telefonhívásba kerül és itt leszek - ígértem, majd felemelkedtem, hogy megcsókoljam, de elfordította a fejét, így csupán egy puszit tudtam adni a homlokára, majd lassan kisétáltam a szobából.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><i>Melissa</i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTvxhA8qXT2RIWhwSCQyABo-42psc00jDlJYcNLS_kR_Whq87h7S2eq911Q5f_HviV7aOVQ2SwJ95Ff_M1e7uo3Umq4fhc5tfgZY3Kx3-DiEP8QgZ8w6wLkJrmlEDpCZ_1YkrFTpCZlozM/s1600/tumblr_m3jg6pWnpM1qlvybao1_1280.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTvxhA8qXT2RIWhwSCQyABo-42psc00jDlJYcNLS_kR_Whq87h7S2eq911Q5f_HviV7aOVQ2SwJ95Ff_M1e7uo3Umq4fhc5tfgZY3Kx3-DiEP8QgZ8w6wLkJrmlEDpCZ_1YkrFTpCZlozM/s1600/tumblr_m3jg6pWnpM1qlvybao1_1280.jpg" height="320" width="248" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Amint az ajtó bezárult Harry mögött éreztem, ahogy a világom szépen darabjaira hullik körülöttem. Nem hittem abban, amit mondott. Nem szerethetett annak ellenére, amit tettem. Utálnia kellett volna, nem pedig arról biztosítani, hogy mellettem áll. Ez nem volt helyes, hisz megöltem a lányunkat. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Könnyeimet pizsamám ujjával törölgettem, amikor kinyílt az ajtó és két hosszú kabátos férfi lépett be rajta. Eléggé meglepődtek, ahogy megláttak, arcvonásaik azonnal ellágyultak és csak félve közelítettek meg. Pedig nem voltam abban az állapotban, hogy akár suttogásnál hangosabban beszéljek. Leültek ágyam mellé és együtt érzően néztek rám. Pont erre nem volt szükségem. A sajnálatukra. Megöltem a gyermekemet, nem kellett, hogy ezek a férfiak még sajnáljanak is mellé.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
- Miss. Jordan. Az én nevem Steven Prince detektív, ő pedig a társam, Martin Jones különleges ügynök. Azért jöttünk, hogy feltegyünk önnek pár kérdést.</div>
<div style="text-align: left;">
- Akkor csak tessék, tegyék, amit jónak látnak - suttogtam és utolsó könnyeimet is letöröltem arcomról.</div>
<div style="text-align: left;">
- Miután a rendőrség letartóztatta Mr. Westburry-t érdekes dolgokat mondott el nekünk. Mit tud elmondani nekünk egy bizonyos.. - Elővette zsebéből a jegyzetfüzetét, majd lapozott párat, mire megtalálta, amit keresett. - Cesar Niveou-ról?</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem is ismerek ilyen nevű férfit.</div>
<div style="text-align: left;">
- Akkor lehet, hogy másképp lettek bemutatva egymásnak. A Vipera ismerősebben cseng?</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ereimben megfagyott a vér, éreztem, ahogy elsápadok és könnyeim újra potyogni kezdtek. Ő volt az a drogdíler, akitől a drogot szereztem be és volt egy kis kalandunk is együtt, de aztán egy éjszaka felhívott magához, hogy betépjünk és szórakozzunk egy kicsit, de abban az időszakban ismerkedtem meg Preston-nal és nagyon szerettem, ezért nem akartam a dílerrel hetyegni. Ő már be volt szívva, mire odaértem és be akarta bizonyítani, hogy mennyire <i>állat a cucc</i> és, hogy akár repülni is tud tőle. Beállt az ablakba, majd mielőtt egyetlen szó elhagyhatta volna a számat már ki is vetette magát, bele a hét emeltnyi semmibe. Egy újrahasznosítható szemetet tároló kukába esett, amiben üvegszilánkok voltak. Soha nem láttam még ennyire borzalmas dolgot. Az eső ember, akit felhívtam Preston volt, ő pedig már rohant is, hogy kisegítsen. Minden ujjlenyomatot eltüntetett és biztosított róla, hogy soha többet nem hallok erről a férfiról, vagy az éjszaka eseményeiről. Cesar-t két nappal később találták meg, volt is nyomozás, de semmit nem találtak és ezért lezáratlan ügyként elkönyvelték. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Pár hónappal később kaptam rajta Preston-t először, hogy megcsalt. Azonnal szakítani akartam vele, de megzsarolt, hogy ha megteszem akkor elmegy a rendőrségre és mindent kitálal. Azóta is ezzel tartott sakkban és biztos voltam benne, hogy ha ezek a nyomozók itt vannak, akkor én hamarosan rácsok mögött találom magam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
- Kisasszony, jól van? - kérdezte az egyik, a nevére már egyáltalán nem emlékeztem.</div>
<div style="text-align: left;">
- Még kérdi, hogy jól vagyok-e?</div>
<div style="text-align: left;">
- Sajnálom, illetlen kérdés volt. Visszatérhetünk az eredeti témánkra? Látom ön is fáradt és nekünk is le kell zárnunk ezt az ügyet.</div>
<div style="text-align: left;">
- Rendben - sóhajtottam és elmeséltem nekik mi volt, pontosan, ahogy emlékeztem rá, miközben ők szorgosan jegyzeteltek és bólogattak.</div>
<div style="text-align: left;">
- Végeztünk kisasszony. Egyelőre ennyi, de még szeretnénk vissza jönni néhány nap múlva.</div>
<div style="text-align: left;">
- De miért kellett felvenni a vallomásomat? És miért ilyen hamar?</div>
<div style="text-align: left;">
- Szeretnénk végre lezárni ezt az ügyet, csupán néhány dolog hiányzik még.</div>
<div style="text-align: left;">
- És börtönbe kerületek?</div>
<div style="text-align: left;">
- Nos, közvetlen bizonyíték nélkül csupán a vallomás alapján semmiképpen sem, továbbá elavult az ügy, szóval több, mint valószínű, hogy öngyilkosságként fogjuk lezárni az aktákat.</div>
<div style="text-align: left;">
- És Mr. Westburry-vel mi fog történni?</div>
<div style="text-align: left;">
- Egy rendőr hamarosan meg fogja látogatni önt, a kórház már feljelentést tett ellene, így már őrizetbe vettük, ahogy már mondtam. Látleletet fogunk venni a sérüléseiről, hogy azt a férget rács mögé juttathassuk. Ráadásul itt van még az emberölési kísérlet is, ami tovább súlyosbítja a helyzetet.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ugye akkor soha többet nem kell látnom őt?</div>
<div style="text-align: left;">
- Lesz egy tárgyalás, ahol vallania kell majd Mr. Westburry ellen, de azon túl csakis akkor látja, amikor ön úgy kívánja.</div>
<div style="text-align: left;">
- Köszönöm. - Magamra erőltettem egy halvány mosolyt, de arcom a fájdalomtól eltorzult, így azonnal abbahagytam. A nyomozók együtt érzően rám mosolyogtak, majd elköszöntek és kimentek. Soha azelőtt nem éreztem magam ilyen bűnösnek és ilyen megkönnyebbültnek.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egész délután feküdtem az ágyban és gondolkodtam. Minden gondolatom a kislányom körül forgott, akit elvesztettem. Azért történt, mert felelőtlen voltam és előhagytam azt az átkozott papírt. Azt, ami megpecsételte a pici sorsát. Csakis az én hibám volt, senki más nem tehetett róla. Tudtam, hogy Preston megtudja, akkor borzalmas dolgokat fog tenni, de nem hittem volna, hogy valaha is rájön. Boldog lehettem volna, még akkor is, ha az a szemétláda sakkban tartott, de ott lett volna a kislányom, aki tartja bennem a lelket, ám figyelmetlen voltam, túlságosan átadtam magam az érzésnek, hogy lesz egy közös babánk Harry-vel és engedtem, hogy az a mocsok tönkretegye minden álmomat. Mindent elvesztettem. Mindent....</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Két hét telt el, mire kiengedtek.Azt mondták nagyon súlyosak a sérüléseim és nem kockáztathatnak meg utóvérzéseket vagy bármilyen más olyan eshetőséget, amivel kockára tehetném saját testi épségemet. Az eltelt idő alatt Tom majdnem minden nap velem volt, hozott filmeket és olvasnivalót, hogy soha ne unatkozzak. Volt, hogy benn alhatott és akkor egész éjszaka a barátnőjéről mesélt nekem, akit meghívott az évzáró báljukra is. Annyira büszke voltam arra a fejlődésre, amin keresztül ment, hogy szinte már el is felejtettem a saját bánatomat, hisz az öcsém élete végre normális kerékvágásba került és úgy, hogy nem kellett sem elvonóra járnia, sem más segítségét kérni. Mindezt pedig csodálatos sebességgel. Aztán ott volt Elisabeth és Marcus, akik összeköltöztek és annyira felhőtlenül boldognak tűntek, hogy akárhányszor benn voltak nálam, mindig csupa jókedvet hoztak és ragyogást. A srácok is folyamatosan nálam töltötték az idejüket, hoztak nekem illegális nasikat, amik teljesen eltértek a szigorú kórházi koszttól, de Liam figyelmeztetett, hogy amint felépülök le kell dolgoznom a sok felesleget. Én pedig ráhagytam. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEiReEjMJKpr_ICXlkP1hoEMa6sYqGAYqQyVBa1s3fjZptHQOvwOp4fEym0S275As8IOFvQIGP0WyQTOTWoov9mUCNoQJyKSFtFFVjBFVkMAZTGontfjhaQcdpoWLRzEXBvO8FJeSvLvCz/s1600/w4yarteh.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEiReEjMJKpr_ICXlkP1hoEMa6sYqGAYqQyVBa1s3fjZptHQOvwOp4fEym0S275As8IOFvQIGP0WyQTOTWoov9mUCNoQJyKSFtFFVjBFVkMAZTGontfjhaQcdpoWLRzEXBvO8FJeSvLvCz/s1600/w4yarteh.png" height="320" width="201" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Harry volt az egyetlen, aki soha nem jött el. Mindig vártam rá, reméltem, hogy egyszer csak betoppan, de mindig csalódnom kellett. A többiek szerint mindig van valami dolga, vagy nem tudom, de azért felhívhatott volna. Lisa szerint nagyon megviselte, hogy el kellett temetnie a lányunkat, és tökéletesen meg is értettem, viszont nagy szükségem lett volna rá és az utolsó reményem az volt, hogy amikor haza érek otthon fog várni egy nagy csokor rózsával és mindent elfelejthetünk. Reméltem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyon jó volt végre a saját ruháimba felöltözni. Lisa hozott pulcsit, kényelmes farmert és teniszcipőket. Sőt, olyan figyelmes volt, hogy még egy tus-t is előásott a sminkes dobozomból, hogy ne legyek teljesen smink nélküli, bár abban a pillanatban az egyetlen dolog, ami foglalkoztatott az volt, hogy otthon legyek és annak ellenére, hogy tisztában voltam vele, hogy a paparazzik mindenhol ott lesznek, annak ellenére, hogy Louis megpróbálta titkolni hol kezelnek, egyszerűen csak ki akartam innen jutni, nem érdekelt ki lát meg, vagy ki fotóz le.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
- Marcus sofőrje már vár ránk. Egy percet se aggódj. Egy fél óra és otthon leszel - biztosított Lisa kedvesen, majd elindultunk a nővérpult felé, ahol megkaptam a kilépőmet, majd végre elhagyhattam az épületet.</div>
<div style="text-align: left;">
- Köszönöm, hogy ennyi időt szenteltél rám, annak ellenére, hogy neked is lett volna más elfoglaltságod is.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ne butáskodj. A legjobb barátnőm vagy. Ha letörik a kis lábujj körmöd, akkor is jöttem volna és ápollak. De így meg aztán ez a természetes. - Szorosan átölelt miután benn voltunk a kocsiban, miközben én türelmetlenül doboltam a lábammal, mivel nagyon szerettem volna már látni Harry-t. Reméltem, hogy ott lesz.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tényleg nem tartott sokáig a hazafelé vezető út, még fél óra se volt, arcomon pedig hatalmas vigyor jelent meg, ahogy megláttam barátaimat, öcsémet és annak barátnőjét a ház előtt várni rám, lufikkal és ugyanolyan boldog mosollyal az arcukon, mint Lisáé volt, mikor reggel bejött hozzám. Csupán egy valaki hiányzott. Pont az, akire a legnagyobb szükségem lett volna. Sehol nem láttam, de továbbra is azzal hitegettem magam, hogy ott van, csak beszaladt valamiért. Aztán minden reményem elszállt, mikor Tom halkan a fülembe suttogott, mikor hozzá értem és szorosan átkaroltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
- Nincs itt. Nagyon sajnálom... - Szavai egyszerűen újra összetörtek és zokogva omlottam karjaiba. Szerettem volna ha eljön és átölel, de úgy tűnt ő is engem hibáztatott azért, ami a babánkkal történt. Ha így néztem már nem is benne csalódtam, hanem magamban, amiért nem voltam képes vigyázni rá. Ezt is csak magamnak köszönhettem. Szépen elszúrtam mindent. De hisz ez annyira jellemző volt rám... Csak elszúrtam mindent. Ezzel az esettel pedig az egyetlen olyan embert is elüldöztem magamtól, aki tényleg szerelmes volt belém. Csak gratulálhattam magamnak. Amikor már azt hittem, hogy kifelé tartottam a mélypontról, egyenesen visszazuhantam. ÉS csak zuhantam és zuhantam és meg sem álltam a legaljáig....</div>
</div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/13744670417640953825noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3480625048765084468.post-90648499127017111932014-06-20T01:52:00.000-07:002014-06-27T10:15:56.664-07:00Tizennegyedik rész<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">Sziasztok!</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">Meg is hoztam az új részt. Remélem nem fogtok nagyon utálni minket, azért ami történik. De mi így tartottuk jónak.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">Ettől függetlenül, remélem, hogy tetszeni fog nektek.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">Nyomot hagyni magatok után ér!</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">Puszi:</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: small;">H. </span> </span><br />
<br />
------------------------------------------------------------------------------------------------------------<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU" style="font-family: "Mrs Saint Delafield"; font-size: 32.5pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU;">Istenem, kérlek ne....</span></div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEih5lrndxw4_gMfilYIVnBC3J5t-FOAj_NK4CaVKNeKgXWCt1uO90rRFL52-bfg9tRi6Eyief07UlRT6JohoKJb0kGs9eU-hbgqjSB3ixaghoGg6IrPEj4zcLgqnBAalqtA6_sAKmaOohI/s1600/27.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEih5lrndxw4_gMfilYIVnBC3J5t-FOAj_NK4CaVKNeKgXWCt1uO90rRFL52-bfg9tRi6Eyief07UlRT6JohoKJb0kGs9eU-hbgqjSB3ixaghoGg6IrPEj4zcLgqnBAalqtA6_sAKmaOohI/s1600/27.jpg" height="200" width="159" /></a>Az elmúlt két hónap igazán kettős volt a számomra. Egyszerre volt felemelő és lehangoló. Lehangoló volt, mert mindennap találkoztam Liammel, láttam őt. Az átváltoztatásommal egyre több szemet vonzottam, ennek köszönhetően lett jó ez elmúlt két hónap. Valaki szertett. Aki nem volt más, mint Marcus Brook. Elvitt randizni, virágot kaptam tőle, apróságokkal lepett meg, de nekem mindent jelentettek azok az apróságok. Nagyon örültem, hogy Mia is megszerette. Eleinte tartózkodott vele, ám nagyon hamar megszokta, hogy már nem Liam van mellettem. Az elején nagyon sajnáltam, mivel nem tudta, hogyan viselkedjen akkor, ha mind a két férfi a szobában van. Hiába szerette Marcus-t, az imádata Liam felé mindig is nagyobb volt.</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
Viszont rettenetesen aggódtam a barátnőmért, aki még mindig nem mondta el, hogy babát vár. Ma ment el orvoshoz, hogy kiderüljön ki is az apa. Mindazok, akik tudtunk a terhességéről, azért szurkoltunk, hogy Harry legyen ne pedig az a szörnyeteg. Nagyon féltem, hogy mi lesz, ha kiderül. </div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
Viszonylag keveset tudtunk találkozni, mivel állást kaptam egy cégnél, amely logókat tervez, a "<i>Leeyum</i> <i>P.</i>" nemzetközi cég volt, nem tudom, hogy találtak meg. Az egyik tanárom szólt, hogy a cég érdeklődne irántam, sőt fizetnék a tanulmányaim amennyiben nekik dolgozom. Nagyon rendesek voltak és rugalmas munkarendet biztosítottak, így van időm tanulni és Miá-val foglalkozni is. Szerencsére a néni aki régen vigyázott rá, most is elvállalta, ám most már fizetni is tudtam a felvigyázásért.</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
A másik dolog ami miatt féltem, hogy egyedül kell hagynom a barátnőmet. Ugyanis Marcus megkérte, hogy költözzünk össze. Nagyon korainak tűnik, de nem akarok Melissa nyakán maradni, főleg most, hogy jön a pici, így nagy valószínűséggel Harry is odaköltözik. Valamint Liam miatt szeretném elhagyni a házat, rengeteget van ott és így nem tudom elnyomni az iránta érzett érzéseim. Igen még vannak, de felül kell kerekednem ezen az egészen. Marcus régebben vett egy emeletes tetőtéri lakást London külvárosában ( <a href="http://www.rightmove.co.uk/property-for-sale/property-41351206.html" target="_blank">itt</a> ), azt mondta, hogy az egyik szobát átalakíttatja Miának, és mivel hatalmas tetőkert volt hozzá, Mazsola is nyugodtan szaladgálhat. Mel-nek már pedzegettem, hogy elköltöznénk tőle, de a napokban meghoztam a végleges döntést. Össze fogok költözni a svéd DJ-vel, habár tudom, hogy ez fájdalommal fog járni és nem csak nekem, hanem másoknak is.</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiscQfFU21zOW2I2Qw-VdAUe5JJwJimpG73qzM4HHiY_3_lQq5aqYj3W1rcNOrK6QgHqN4vKXn6kWQ7UQO0XdOpVBMK4qhO7WG7t4IV1rB9tDFz_vMbdsDS9bhBjZauJEU0Z9ZhiY5sBtA/s1600/133.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiscQfFU21zOW2I2Qw-VdAUe5JJwJimpG73qzM4HHiY_3_lQq5aqYj3W1rcNOrK6QgHqN4vKXn6kWQ7UQO0XdOpVBMK4qhO7WG7t4IV1rB9tDFz_vMbdsDS9bhBjZauJEU0Z9ZhiY5sBtA/s1600/133.png" height="320" width="236" /></a>Gyorsan felöltöztem csinosan, mivel Marcus megígért, hogy elvisz étterembe, valamint ma találkozunk a belsőépítésszel és lakberendezővel, aki átalakítja Mia szobáját, szerintem nincs szükség rá, de Marcus ragaszkodott hozzá. Felkaptam egy fekete rózsaszín elegáns ruhát, ami gondoltam jó lesz mind a két alkalomhoz. Bedörömböltem Tom-hoz és bekiabáltam, hogy elmegyek. Esküszöm a végén baj lesz abból, hogy nem hall semmit maga körül a bömbölő zaj miatt, amit zenének nevez. Amúgy egyre jobban kedvelem a srácot. Amennyi baj volt az elején vele, most annyira más. Nem is aggódtam tovább, gyorsan leszaladtam lépcsőn, mivel meghallottam a dudaszót, tudtam, hogy Marcus már kint vár. Pont mikor becsuktam magam után a kocsi ajtót sms-t kaptam amiben annyi állt. <i>"Harry az....". </i>Meg kellett állnom egy pillanatra egyszerre öntött el a megkönnyebbülés és a félelem.<br />
<br />
Az egész délutánom fura volt. Folyamatosan egy rossz érzés kerülgetett. Nem tudtam mi van velem. Bizsergett a tarkóm nem nagyon figyeltem sem az építészre, sem pedig a lakberendezőre. Szerintem Marcus is észrevette, mert elvonult velük beszélgetni. Én addig kiszaladtam és felhívtam Mrs. Delano-t, aki Miára vigyázott, de mondta, hogy neki semmi baja sincs. Nem tudtam, mi lehet a gond. A vacsoránál sem volt étvágyam, nem éreztem jól magam a bőrömben. Éppen ki akartam menteni magam, mikor megszólalt a telefonom, láttam, hogy Melissa hív. Picit megnyugodtam, ezek szerint ő is rendben volt. Gyorsan felvettem.<br />
<br />
- Szia Mel! Mond!<br />
- Liz én vagyok az, Tom. - amikor meghallottam a fiú síros hangját tudtam, hogy baj van.<br />
- Istenem! Mi történt?<br />
- Mel leesett a lépcsőn és elkezdett vérezni. Baj van a babával, most megyünk a St. Margit kórházba kérlek gyere oda.<br />
- Jó. - mondtam és visszanyeltem a könnyeim, amik elkezdtek csorogni. Marcus ezt látva gyorsan kifizette a számlát és felsegített az asztaltól. - A fiúkat majd felhívom, te ne mozdulj a nővéred mellől. Sietünk. - mondtam és gyorsan lecsaptam. - Vigyél a St. Margit-ba kérlek. Baj van. - nem kérdezett semmit, csak a gázra taposott. Én pedig gyorsan tárcsáztam Niall-t. Őt hívtam legutoljára. Szerencsére gyorsan felvette.<br />
- Szia Liz! - hallottam, hogy mögüle zaj van.<br />
- Szia! - mondtam sírós hangon. - Kik vannak veled?<br />
- Csak a 4 srác. Ugye nincs baj?<br />
- Kérlek hangosíts ki. - hallottam, hogy kihangosít. - Fiúk baj van! Maradjatok higgadtak, de Melissa kórházba került. - hallottam egy ordítást tudtam, hogy Harry az. - Menjetek a St. Margit kórházba mi már ott leszünk. Harry kérlek ne vezess és ne csinálj hülyeséget, azzal nem segítesz neki. Ne hívjátok Prestont. Ja és Liam kérlek figyelj, hogy ne csináljon hülyeséget. - azzal leraktam, mivel a kórházhoz értünk.<br />
Gyorsan kipattantam és rohantam az információs pulthoz, ott gyorsan az intenzív felé tessékeltek. Ahol Tom ült egyedül. A cipőm kopogására felkapta a fejét és odaszaladt hozzám átölelt és elkezdett sírni, nekem sem kellett sok én is zokogni kezdtem. Nem is figyeltünk arra, hogy megjelentek a többiek. Csak sírtunk. Liam és Marcus elkezdték méregetni egymást, ezért úgy döntöttem, hogy megelőzöm a veszekedést. Gyorsan a páromhoz léptem és átöleltem.<br />
- Marcus!<br />
- Mond szívem? -kezdte el simogatni a hátam.<br />
- Menj haza kérlek.<br />
- Tessék? - nézett rám hatalmas szemekkel.<br />
- Láttam, hogy néztek egymásra Liammel. Nem akarok veszekedést. Megleszek. Valamint szeretném ha elmennél Miáért, de ne vidd hozzám. Vidd a lakásunkba. - sajnos az utolsó mondatom hangosra sikeredett és mindenki felkapta a fejét. - Valamint rendelj ki egy takarító céget is. Nem akarom, hogy véres legyen minden mire hazaérünk.<br />
- Jó akkor kirendelem a céget akkora mire odaérek, valamint szólok az egyik testőrömnek, hogy legyen velük valaki. Beengedem őket elhozom Mia cuccait és nálam alszik. Bármi van hívj.<br />
- Köszönöm. - mondtam és megcsókoltam, ő pedig elment. Zayn rám nézett és annyit kérdezett.<br />
- Elköltözöl.<br />
- Lényegtelen! Az a fontos, hogy Melissáékkal mi van!<br />
- Miért beszélsz többes számban? - nézett rám gyanúsan Louis. Mielőtt válaszolhattam volna, kijött az orvos. A ruhája csupa vér volt. Az arcára kiült a szomorúság gyorsan feléje siettünk. Az egyik oldalamon Tom állt, a másikon pedig Harry. A feszültséget érzett a levegőben. Az orvos ránk nézett és azt kérdezte.<br />
- Maguk Melissa Jordan hozzátartozói?<br />
- Igen mi vagyunk. - mondtam, mivel csak nekem volt hangom.<br />
- Őszinte részvétem. - láttam, ahogy mindnyájan elsápadunk és a fiúk elkezdenek sírni.<br />
- Meghalt a nővérem?<br />
- Nem.<br />
- Akkor? -kiabált rá Harry, akit Zayn fogott vissza.<br />
- Őszinte részvétem a kislányt nem tudtuk megmenteni. - éreztem, hogy az a négy ember aki nem tudott róla hátratántorodik. - Az anyát sikerült, de őt szülés közben akkor vérveszteség és sokk érte, hogy az intenzíven kell tartanunk.<br />
- Szülés? Nem vetélés? - kérdezte meg Liam.<br />
- Nem jelen esetben a kisasszonynak meg kellett szülni a halott csecsemőjét. Sajnálatos módon a kislány már a méhen belül elhalt, az ütés következtében. Őt nem tudtuk megmenteni. Sajnálom.<br />
- Köszönjük. - suttogtam halkan. Ám az orvos visszafordult.<br />
- Viszont van még valami. A kisasszonyon több bántalmazásra utaló jelet találtunk, ezért szóltunk a rendőrségnek. A kislányt átadjuk egy temetkezési vállalatnak, ha szeretnék. - mondta az orvos.<br />
- Köszönjük szépen. - mondta Liam és leültünk.<br />
- ELMONDANÁ VALAKI, HOGY MIRŐL VAN SZÓ? - üvöltött torkaszakadtából Harry.<br />
- A nővérem életveszélyben van, fogd már be a pofád, te majom!- szól rá Tom.<br />
- Nyugodjatok le, kérlek. - mondta nekik Louis. <br />
- Liz! - szaladt oda hozzám, felhúzott és elkezdett rázni. - Mond már el mi van!<br />
- Azonnal engedd el! - sziszegte Liam és lefejtette Harry ujjait a karomról.<br />
- Könyörgöm. - mondta és elkezdett sírni.<br />
- Melissa babát várt. - éreztem, hogy megfagy a levegő. - Már a nyaraláson sejtettük. Amikor átmentem csináltunk két terhességi tesztet, mind a kettő pozitív lett. Megijedt. De nem beszéltünk róla, mikor hazajöttünk elment orvoshoz, aki megállapította, hogy két hónapos terhes. Nem akarta a babát, az elején. Félt. Nem tudta ki az apa. Nem akarta, hogy Preston-é legyen a gyerek. Azt akarta, hogy Harry legyen az. Az orvos elmondta, hogy csinálhat apasági tesztet. Ma kapta meg az eredményt.<br />
- És? - kérdezte Harry.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHY2tohuLRU3mO9qM2wIpjlOXszbR7mrbHZ57BFa0wzG6qPwSfgfMAPb-i0tmEQpLYTjur2qUaYlJErWk8iejp4i2C5GzvQXd9CAcOOQ-sXZsmOFtHcwCv0Vp_zi0vrEE5DZKWyjMX_HY/s1600/harry+crying.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHY2tohuLRU3mO9qM2wIpjlOXszbR7mrbHZ57BFa0wzG6qPwSfgfMAPb-i0tmEQpLYTjur2qUaYlJErWk8iejp4i2C5GzvQXd9CAcOOQ-sXZsmOFtHcwCv0Vp_zi0vrEE5DZKWyjMX_HY/s1600/harry+crying.gif" height="212" width="320" /></a></div>
- Sajnálom. A te kislányod volt. - Harry egy pillanat alatt tört össze. Ha Louis nem áll mögötte összeesik.<br />
- Akkor ezért hívott. Beszélni akart velem, annyira boldog volt. Nem értettem miért.<br />
- Tudom. Már vásárolt is ruhákat. Amiket el kell otthonról vinni amire hazatér. Nem maradhat ott.<br />
- Miért nem mondta el? Segítettem volna.<br />
- Mikor? - nézett rá Tom.<br />
- Bármikor. Ha elmondja ott lettem volna. Megvédtem volna bármitől.<br />
- Mikor mondta volna el? Amikor Preston megerőszakolta, mert nem ment el vele egy party-ra, hanem helyette veled írt dal szöveget? Vagy akkor amikor összeverte, mert elment nyaralni veletek? Vagy akkor amikor halálosan megfenyegette? Mikor? - ordított Tom.<br />
- Tessék? - kérdezte halkan Niall.<br />
- Preston terrorizálja Mel-t. - mondta ki a lány öccse.<br />
- Megyek és megölöm. - mondta indulatosan Harry. Gyorsan elálltam az útját.<br />
- Nem. - átöleltem, hogy ne tudjon menni. - Bármit teszel, azzal Melissa-nak ártasz. Emlékezz rá. Én is csak egy porszem voltam, mégis engem is elgázolt. Kérlek ne tedd, ha igazán szereted, ne tedd. - fiú hirtelen visszaölelt és elkezdett zokogni. Éreztem, hogy Tom is átölel, így hárman egy szoros ölelésben sírtunk, mert elvesztettünk egy aprócska, de mégis fontos személyt. Nem tudom meddig álltunk így, amikor kivágódott az ajtó és az orvos jött ki rajta kétségbeesetten.<br />
- Segíteniük kell!<br />
- Mi történt? - kérdezte Zayn.<br />
- Nincs elég vér, a kisasszonynak pedig vérre lenne szüksége. Van önök között AB+?<br />
- Én. - mondta Tom.<br />
- Mennyi idős? - kérdezte az orvos.<br />
- 17.<br />
- Sajnálom ön még kiskorú, nem adhat vért.<br />
- De a nővéremről van szó. Értse meg.<br />
- Én is AB+ vagyok. - mondtam.<br />
- Kérem mondja, hogy ön nem kiskorú.<br />
- Nem vagyok az.<br />
- Akkor kérem jöjjön velem. Valaki elkíséri?- Liam se szó se beszéd elindult velünk.Az orvos kikérdezett mindenről. Ittam e alkoholt, szedek egy gyógyszert, van e valami betegségem. Gyorsan bekísért egy nővér levette a vért. Utána kaptam cukros teát, h nehogy baj legyen. Liam minden szó nélkül átkarolt és visszakísért a többiekhez. A fiúk egymásra dőlve várták a híreket. Mi is leültünk. Nem sokkal később kijött egy orvos és egy öltönyös férfi.<br />
- Ne haragudjanak, hogy zavargok. De ha szeretnék, az úr anyakönyvezi a kislányt. - mindannyian Harry-re néztünk, aki bólintott.<br />
- Rendben, akkor kérném a gyermek legközelebbi hozzátartozóját, hogy adjon neki nevet.<br />
- Én vagyok az apa. - mondta Harry. - Szeretném, ha a kicsi az <i>Angel Jordan-Styles</i> néven lenne anyakönyvezve. - mindenki elkezdet könnyezni, miután elvégezték a hivatalos ügyeket, az orvos felénk fordult.<br />
- A kisasszonyt kihoztuk a műtőből. Most felvisszük az intenzívre. Nem mehet be hozzá senki. - mondta az orvos és otthagyott bennünket. Úgy döntöttem a tettek mezejére lépek.<br />
- Tom! Te és én most hazamegyünk. Meg ne próbálj ellenkezni. Te holnap elmész iskolába, én átöltözöm és visszajövök. Louis csinálj valamit a sajtóval, fújd le a koncerteket. Zayn kérlek, intézkedj, hogy a sajtó ne tudjon meg semmit és ne is jöjjenek Melissa közelébe. Niall te vigyél minket haza kérlek. Liam te pedig, maradj itt és figyelj, hogy Harry ne csináljunk őrültséget. Ez így jó? - kérdeztem amire válaszul bólintottak. - induljunk.<br />
Gyorsan kitereltem Tomot és Niall-t a kórházból, ami előtt már egy csapat hiéna várt minket. Szerencsére gyorsan átvergődtük magunkat rajtuk és elindultunk hazafelé. Az úton mindenki nagyon csendben volt. Amikor hazaértem, felszaladtam öltözni nem figyelve semmire és senkire. Minél hamarabb végezni akartam. Felvettem a legkényelmesebb ruháim és a hajam is copfba fogtam. Mikor levágtattam a lépcsőn, megláttam Marcus egyik testőrét Brody-t.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglII_u3bzmsT8sD9uNT2s3kO7pwYq0355in6VYVyFsOosTdKofardZAzjpCvt08X3ztKMn2KH_6LMcOsp5oPvlAZW0MiME5ZhMucHN1670wnhlZYGLLJdcWrf6RLeN3r3ri5eaBNIeL34/s1600/158.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglII_u3bzmsT8sD9uNT2s3kO7pwYq0355in6VYVyFsOosTdKofardZAzjpCvt08X3ztKMn2KH_6LMcOsp5oPvlAZW0MiME5ZhMucHN1670wnhlZYGLLJdcWrf6RLeN3r3ri5eaBNIeL34/s1600/158.png" height="400" width="210" /></a>- Brody!<br />
- Igen ó, Miss Benett?<br />
- Kérem itt maradna és figyelne, hogy Tom ne csináljon semmit? Tudom, hogy nem ez a feladta, de kérem.<br />
- Nem kell. Maradok és figyelek, hogy a kölyök rendben legyen. Nem engedek be senkit.<br />
- Köszönöm! - mondtam, majd felsiettem az emeletre és bekopogtam a fiúhoz. - Tom! Beszélnünk kell.<br />
- Mond segítek, amiben tudok!<br />
- Nos. Ne haragudj, hogy haza kellett jönnöd. Nem akartalak kitenni még egy traumának. Ne menj holnap suliba, ha nem akarsz. Ám ha itthon maradsz, kérlek kutasd át Melissa szobáját és mindent ami a kicsire utalhat pakolj össze és vidd be hozzám. Tudom, hogy nehéz, de megteszed?<br />
- Igen. Köszönöm, hogy erősebb vagy, mint én. - mondta és átölelt.<br />
- Megoldjuk, de kérlek ne csinálj butaságot. Itt marad Brody, ha bármi van szólj neki. Segít neked.<br />
- Köszönöm.<br />
Rácsuktam az ajtót és a rám váró Niall-hoz siettem. Gyorsan visszamentünk a kórházba, ahol sajnos semmi nem változott. Az egész éjszakát szobrozással töltöttük. Valamikor hajnalban elaludhattam, arra keltem, hogy Harry vállán alszom és Liam kabátja van rajtam. Harry nem aludt, továbbra is szótlanul bámulta az ajtót várva, hogy valami változás történik. A másik négy fiú sem festett jobban. Vártuk, hogy Melissa magához térjen. Már dél is elmúlt, amikor megjelent az orvos.<br />
- Túl van az életveszélyen! Sőt magához is tért. Bemehetnek hozzá, csak ne támadják le. Ne ijedjenek meg de az eséstől megzúzódott az arca, most nem a legszebb látvány. Mehetnek, de ne izgassák fel kérem. - mindannyian elindultunk a fiúk engem löktek be először az ajtón. Ami az ajtón belül fogadott, rémes volt. Az én én mindig mosolygós barátnőm arca, csupa duzzadás és vörös folt volt. A kezét pedig, a most már lapos pocakján nyugtatta és simogatta azt, valamelyik fiú becsukta az ajtót. A kattanásra felénk fordította a fejét. A szeme üres volt. Ránk nézett és annyit mondott.<br />
- Meghalt a kisbabám. Itt volt a pocakomban. Sőt ma még meg is mozdult. De meghalt, mert nem vigyáztam rá. Meghalt a hibámból. Nekem nincs kisbabám. Nincs kisbabám... - ezt hajtogatta folyton. Harry odament hozzá, megsimogatta a kezét. Mikor Melissa ránézett elkezdett zokogni és bocsánatot kérni, amiért nem vigyázott a kisbabára.<br />
Nem bírtam tovább, sírnom kellet, de nem mertem előtte. Gyorsan megfordultam és a mögöttem álló fiú mellkasába fúrtam a fejem, és ott sírtam ki a bánatom. A fiú történetesen Liam volt.</div>
Hopehttp://www.blogger.com/profile/13929252651132835242noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3480625048765084468.post-34075959009701115722014-06-13T12:29:00.002-07:002014-06-13T12:29:31.863-07:00Tizenharmadik rész<div style="text-align: center;">
Kedves olvasó!<br />
A múlt héten megint az én hibámból nem volt rész, mivel nagyon zsúfolt volt az órarendem és rengeteg tanulni valóm volt így év végén.<br />
Azonban most megérkezett a rész, ami remélem elnyeri a tetszéseteket, annak ellenére, hogy elég melankolikus lett.<br />
Legyen nagyon szép estétek és hétvégétek!<br />
Csók! :*<br />
<br />
------------------------------------------------------------------------------------------------------------<br />
<br />
<span style="font-family: 'Mrs Saint Delafield'; font-size: 32.5pt; line-height: 115%;">Harry az...</span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGQ4MM7AVJI6iomq1aK28zB2DH7rZgmkgpKmjg8Z8upgOL_yg1VVGBFT1KVZmpvbdyJAaCekQMXLrusDXv9_nBMFI1w4tCIcDS07QTycFHorfCHdA3_MtWlGlYbsIlj5iDd1gIYIWp5Um5/s1600/ljhv.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGQ4MM7AVJI6iomq1aK28zB2DH7rZgmkgpKmjg8Z8upgOL_yg1VVGBFT1KVZmpvbdyJAaCekQMXLrusDXv9_nBMFI1w4tCIcDS07QTycFHorfCHdA3_MtWlGlYbsIlj5iDd1gIYIWp5Um5/s1600/ljhv.jpg" height="320" width="213" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Már nagyon rég vártam arra, hogy végre átalakíthassam legjobb barátnőmet. Persze semmi nem volt a stílusával, ami nem tetszett volna, de nem ártott a frissítés, főleg, hogy olyan ruhákat hordott, amik négy éve is volt, hogy kimentek a divatból. Bejelentettem, hogy bizony, az első lépés a ruhatár felfrissítése, aminek először húzta az orrát, de mégis rábólintott. A következő vitapontunk a fizetés módja volt, ugyanis ki volt borulva, mikor mindenért én fizettem és nem engedtem a tárcáját még csak elő se venni. Az után, hogy Liam ilyen rútul kihasználta, az volt a legkevesebb. Ráfért a kikapcsolódás és mivel öcsém elvállalta, hogy vigyáz a kicsire, így mienk volt az egész nap.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A közelben lévő bevásárló központtal kezdtük, ahol a Forever 21 két emeletér három óra alatt jártuk végig, szinte mindent felpróbáltattam szegény lánnyal. A végére jámbor természete majdnem elhagyta, de vakmerően tűrte a kínokat. A következő néhány üzletet már gyorsabban végeztük ki, mert azok sokkal közelebb álltak az ő ízléséhez és hamarabb megtaláltuk a számára megfelelő darabokat. A vásárlás végére áldottam az eget, hogy a terepjáróval jöttünk el otthonról, mert másképp nem fért volna be a temérdek csomag. Ez után fodrászhoz is elmentünk, ahol vágtak egy keveset a hajából és méz színű tincseket kapott amúgy is szőke hajába, amitől csak még szebb lett.<br />
<br />
Ez a kiruccanás volt az elmúlt két hónap legizgalmasabb része. Nekem vissza kellett térnem a koncertezéshez, azonban arra nagyon ügyeltem, hogy picit bővebb ruhákat hordjak, hogy a negyedik hónap végére gömbölyödni kezdő pocakomat elrejthessem. Féltem, hogy mi fog történni, ha valaki megtudja, de szerencsére csak a doktor, legjobb barátnőm, a testvérem és Liam tudta. Az utóbbi azért, mert egy edzés alkalmával nagyon rosszul lettem és kikényszerítette belőlem. Az eset után edzés címszó alatt vásárolni jártunk és relaxáló gyakorlatokat végeztünk, amiket csak miattam nézett ki egy baba-mama torna videóból a netről. Annak ellenére, hogy még mindig haragudtam rá azért, amit Elisa-val tett, azt hiszem elég nagy büntetés volt számára az, hogy minden nap látnia kellett a lányt, ahogy az boldogan jár-kel barátjával, Marcusszal, akivel remekül megértik egymást. Úgy nevelték a kicsit, mintha közös baba lenne, aki pedig hálás volt a gondoskodásért és egyszerűen rajongott az énekesért. Örültem, hogy boldogok és annak, hogy a média nem szimatolt ki semmit.<br />
<br />
Az énekes minden feltűnés nélkül, bátran átjöhetett hozzánk, mondván, hogy a duett miatt érkezik, de bizalmas forrásokból tudtam, hogy az összeköltözést fontolgatták. Láttam Liam-en, hogy beleszakad a szíve, de magának kereste a bajt, így pedig sikerült elvesztenie azt a lányt, akit igazán szeretett. Láttam abból, ahogy ránézett, ahogy figyelte a mozdulatait, mikor az egész csapat együtt volt, Lisa pedig Marcus ölében ülve cseverészett. Szinte ragyogott és csak ő maga tudta mennyi erőfeszítésébe került legyűrni azt a mérhetetlen bánatot, amit Liam okozott neki azzal, hogy Donná-t választotta.<br />
<br />
Közben az én életem is beállt egy normálisnak nevezhető sémába, aminek kifejezetten örültem. Nappal Harry-vel voltunk, aminek minden édes percét kihasználtuk. Dalokat írtunk szerelemről és vágyról, miközben olyan dolgokat csináltunk, amikkel biztos voltam benne, hogy felbosszantanám Prestont, ha megtudná. Délutánjaim nagy többségét az öcsém nevelésével töltöttem, akiről kiderült, hogy nem is olyan hülye, mint gondolná az ember. Elkezdtem megtanítani neki pár akkordot gitáron, sőt vettünk neki egy sajátot is, hogy bármikor gyakorolhasson. Egyre könnyebb volt kezelni, sőt amennyire észrevettem még a füvezéssel is leállt. Az estéimet pedig keserű könyörgéssel töltöttem, hogy Preston menjen el és hagyjon békén, de nem ez történt. Minden éjszaka velem aludt és nem tágított, annak ellenére, hogy már lassan három hete nem engedtem neki, hogy hozzám érjen úgy. Gyanúsan teltek voltak számára melleim, de soha nem kérdezett rá a miértjére, szerencsére. Azt hiszem az a bizonyos délután teljesen kiment a fejéből, ugyanis úgy viselkedett, mintha nem is látta volna az ultrahang képet. Nem voltam benne biztos, hogy azért mert nem érdekelte, vagy azért, mert valami szörnyűséget forgatott a fejében.<br />
<br />
<div style="text-align: left;">
- Kisasszony, az eredményei - nyomott a kezembe egy halom papírt egy fehér egyenruhás nővér.</div>
<br />
Épp a klinikán ültem és az apasági teszt eredményére vártam. A nőgyógyász azt javasolta, hogy az első trimeszter végén végezzük el a tesztet és nem volt más dolgom, mint valami használható mintát szerezni a két lehetséges apától. Preston-nal nem volt gond, hisz rengeteg holmiját tartotta nálam, és végül kiderült, hogy Harry se volt olyan nehéz, ugyanis reggeli készítés közben megvágta a kezét egy késsel és eltettem a tapaszt, amit rátett. Így megvolt minden, ami kellett. A doktor nagyon lelkes volt és teljes diszkréciót ígért. Na nem mintha jogában állt volna amúgy is bármit mondani akárkinek is.<br />
<br />
Papírjaimmal a kezemben szálltam be a kocsimba és csak fél szemmel mertem nézni. Lassan az ölembe csúsztattam a boríték tartalmát és remegő kezekkel lapozgattam. Naná, hogy az utolsó íven volt az eredmény. Végigfuttattam ujjaim a sorokon, míg végül elértem a kiemelt részhez. <b>Az apa kiléte 99%-os pontossággal bizonyos: Harold Edward Styles</b>. Könnycseppek csordultak végig arcomon és nem voltam benne biztos, hogy ennek örülnöm kellene vagy szomorkodnom. Abban biztos voltam, hogy még ennek tudatában sem hagyhatom el Preston-t, de az a tény, hogy a pocakomban növekvő baba édesapja nem az a szörnyeteg, valahogy feldobott. Gyorsan elővettem a telefonom és írtam egy üzenetet Liz-nek, amiben csak annyi állt : <i>Harry az..., </i>mégis biztos voltam benne, hogy barátnőm érteni fogja, hisz pontosan tisztában volt vele, hogy hová is tartok ma.<br />
<br />
Gyorsan ledobtam az anyós ülésre a telefonomat és beindítva a motort sietve mentem haza. El akartam mondani szerelmemnek, hogy babát várunk. Szerettem volna, ha ő is annyira örül neki, mint én, mert négy hónap alatt az a pillanat volt az, amikor én is boldog voltam, hogy terhes vagyok. Kigomboltam hát bő poncsómat és annak ellenére, hogy tudtam szinte alig látszik valami, szerettem volna a világ tudtára hozni, hogy én bizony a legcsodásabb ember gyermekét hordtam a szívem alatt. Bal kezemet pocakomra helyeztem és ujjaimmal apró köröket írtam le fölötte. Azt hiszem soha nem vigyorogtam még ennyit, de a boldogságot egyszerűen nem lehetett leplezni, amit azokban a percekben éreztem. Az úton nem zavart sem a dugó, sem a fülledt levegő a kocsiba, egyszerűen kékebbnek láttam az eget és szebbnek az életemet. Máris neveken gondolkodtam. Amennyire nem akartam az elején ezt a terhességet, ott, a kocsiban ücsörögve már láttam magunkat szemeim előtt. Harry-t, magamat és a gyermekünket, ahogy a homokban szaladunk a tenger felé, vagy ahogy ezredjére nézzük végig az Oroszlán Király-t, mert a pici annyira szereti.<br />
<br />
Fülig érő vigyorral hajtottam be a felhajtóra és a papírokat gondosan összerendezve indultam el befelé. A házban édes sütemény illat lengett be mindent, azonnal arra gondoltam, hogy Liz sütött valamit a kicsinek és a konyhában falatoznak, de sajnos csak az üres tér fogadott, a pulton viszont tényleg ott volt egy tányér sütemény, amiből azonnal kettőt is vettem. Ledobtam a pultra a pakkot és felsétáltam az emeletre, ahol öcsém maximum hangerővel bömböltette a zenét, biztos voltam benne, hogy van nála valaki, hisz az utóbbi három hétben nagyon furán viselkedett. Mindig zárva volt az ajtaja és bár tudtam, hogy nem drogozik, mégis aggódtam érte, mert mi van ha rossz társaságba keveredett és én én nem tudtam róla? Szerettem volna, ha beavat, de azt is szerettem volna, ha ő maga jön hozzám és mondja el a dolgokat, amik nyomják a szívét, vagy esetleg tanács kell neki. Elnéztem még egy darabig zárt ajtaját, majd saját szobámba mentem és megengedtem a meleg csapot, közben küldtem egy üzenetet Harry-nek, hogy ha lesz ideje, akkor jöjjön át, mert beszélnünk kell. A válasza az volt, hogy két óra múlva szabadul és akkor találkozhatunk.<br />
<br />
Becsuktam szobám ajtaját és elindítottam egy lassú összeállítást, amit olyankor hallgattam, amikor vidám vagyok és szerettem volna még inkább az lenni. Ledobáltam ruháimat és bemásztam a kádba. A meleg víz tökéletesen körbe ölelte testemet és kezeimet hasamon pihentettem. Nagyobb volt, mint emlékeztem. Nem is értettem, hogy nem vették még észre, hisz nekem annyira szembe tűnő volt, hogy egész addig le sem vettem róla a szemem, míg a hab el nem takarta előlem. Nem tudom mennyi ideig fekhettem a kádban, de mikor lementem a konyhába ott a lehető legfélelmetesebb látvány fogadott. Preston állt a konyhaszekrény előtt, kezében a borítékomat tartva. Meghűlt az ereimben a vér, léptem egyet hátra, véletlenül Mia egyik sípolós játékára tapostam rá és meghallotta. Azonnal felém fordult és ami az arcára volt írva, az több volt egyszerű haragnál. Soha nem láttam még azelőtt ilyennek és ez sokkolt. Automatikusan összefontam magam körül a köntösömet, de tudtam, hogy semmi haszna.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjj4ev-KWTuXc4BHZcw0RQ-vvPMa5T20KC3WvQBMD8bLnlRP0u-42xhLuYIfUtvu_QUsBOqUCSArI0uOlkG2WS614R3hHYpEoaig5tD9KKOdFG_-6yZaeSvbHjMWIX3QCkgck2s9Jn0wwiK/s1600/tumblr_kxu387elib1qzdr3mo1_500.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjj4ev-KWTuXc4BHZcw0RQ-vvPMa5T20KC3WvQBMD8bLnlRP0u-42xhLuYIfUtvu_QUsBOqUCSArI0uOlkG2WS614R3hHYpEoaig5tD9KKOdFG_-6yZaeSvbHjMWIX3QCkgck2s9Jn0wwiK/s1600/tumblr_kxu387elib1qzdr3mo1_500.png" height="320" width="217" /></a></div>
<div style="text-align: left;">
- Te kurva! Tudtam, hogy megcsalsz! - ezek voltak első szavai, de komolyan felértek egy halálos fenyegetéssel.</div>
<div style="text-align: left;">
- Preston... - nyögtem elhűlve, de csak jött felém, majd jó erősen megszorította csuklómat.</div>
<div style="text-align: left;">
- És mi az már, hogy azzal a kis hülye nyálgéppel?! Legalább egy igazi férfit választottál volna, aki meg tudja neked adni, amit én. Ráadásul nem mentél el abortuszra? Azt hittem, hogy mikor a múltkor láttam azt a szaros képet másnap már elmész és elveteted a gyereket a fenébe.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ne merészelj így beszélni a babámról! - hangom magasabb volt, mint szerettem volna, de természetesen lepergett róla.</div>
<div style="text-align: left;">
- Az a fattyú nem érdemli meg, hogy éljen! Sőt, te sem érdemelsz jobbat egy koporsónál, te lotyó! - reccsent rám, majd szabad kezével hajamba markolt és elkezdett felfelé cibálni a lépcsőn.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ne, állj meg! Hová mész?! - szinte sikoltottam és imádkoztam, hogy öcsém hallja meg, de a zene túl hangos volt.</div>
<div style="text-align: left;">
- Gondoskodom róla, hogy ha mér te nem voltál képes megszabadulni attól a kis fattyútól a dolog el legyen végezve - közölte semleges hangon és továbbra is erősen markolta tincseimet.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Felsétált a lépcsőn, miközben szorításán egy fikarcnyit sem lazított. Könnyeim peregtek, hisz tehetetten voltam ezzel a szörnyeteggel szemben. Csak abban reménykedtem, hogy öcsém észreveszi mi is történik idekinn, vagy Harry hamarabb odaér. De egyik sem történt meg. Felértünk a lépcső tetejére, ahol is szembe fordított magával és vállaimat préselte össze.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
- Milyen kár, hogy nem tudtál csak kussban lenni és meghúzni magad...Csupán annyi volt a dolgod, hogy hűséges maradj és tegyél úgy, mintha feltétlenül boldog lennél. Én boldogan költhettem volna a pénzed, még gyereket is csináltam volna neked, ha annyira kell egy poronty, aki nem hagy majd aludni és mindenhová odaszarik.</div>
<div style="text-align: left;">
- A gyerek nem egy kutya... - préseltem idegesen fogaim között.</div>
<div style="text-align: left;">
- Leszarom. A lényeg, hogy magadnak tetted tönkre az egészet, mert nem tudtál ülni a seggeden. Most már viseld a következményeket.</div>
<div style="text-align: left;">
- Mire készülsz? - kérdeztem remegő hangon és kicsordultak könnyeim.</div>
<div style="text-align: left;">
- Megoldom a problémáinkat bébi - mondta vigyorogva majd durván szájon csókolt és egy határozott mozdulattal kibillentett egyensúlyomból és lelökött a lépcsőn.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Először csak a súlytalan zuhanást éreztem, majd a becsapódás fájdalma terjedt szét testemben. Testem elkezdett zsibbadni és hiába próbáltam védeni babámat nem ment, hisz kezeim kapták a legnagyobb ütéseket. Akkor nyertem vissza az éberségemet, amikor leértem a lépcső aljára és homályosan láttam Preston-t, ahogy vigyorogva halad felém, majd egy kisebbet rúgva oldalamba elsétált fölöttem. Próbáltam könyörögni neki, de csak ment tovább. Forgattam a fejem, próbáltam valami szilárdra fókuszálni, hogy kitisztuljon kicsit a fejem, de nem sikerült. Hasamra tettem a kezem, de hisz még olyan picike volt, hogy nem is lehettem alig éreztem. Lenéztem és szinte azonnal felszállt a köd a szemeimről és az émelygés is elmúlt, ugyanis a köntösöm lassan átitatódott vérrel. Ez volt az utolsó dolog, amit láttam, utána már csak a sötétség maradt és egy távoli hang, aki aggódva közeledett felém a sötétben. Az egyetlen gondolat, ami még álmomban is visszhangzott a fejemben és könyörgő hangja szívszaggatóan mormolta ugyanazt a mondatot újra és újra, lassú ritmust alkotva, szinte már szédítő kavalkádban:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak a gyermekemet ne...</div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/13744670417640953825noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3480625048765084468.post-34395733128305642092014-05-30T06:55:00.001-07:002014-05-30T06:55:45.898-07:00Tizenkettedik rész<div style="text-align: center;">
Sziasztok!<br />
Nos szerencsétek van, mert gyorsan kaptátok az új részt. :)<br />
Remélem tetszeni fog nektek és nem lesztek rám nagyon mérgesek, ha végig olvassátok.<br />
Miben történetben kell egy kis bonyodalom.<br />
<br />
Na a másik. Gondolom sokan hallottatok már a szerdán kitört balhéról, ami a banda, főként Louis és Zayn körül gyűrűdzik. Nem az én tisztem pálcát törni a fejük felett, de védeni sem fogom őket. Annyit viszont el kell mondjak, hogy a dolog ami tettek, abszolút helytelen. De meg kell érteni őket is, 12 hónapból 10-et MIATTUNK, rajongók miatt végig güriznek. Tele van a pelus nekik is. Állandóan jönnek-mennek, nincs egy perc nyugtuk sem. Mindenki azt nézi, hogy hány bőrt lehet lehúzni róluk...<br />
Meg kell érteni őket. Le akarták vezetni a felgyülemlett feszkót, csak sajnos mindezt helytelenül tették. Ez pedig "véletlen" napvilágot látott. Sajnálom őket és magunkat is. Mind a két fél csalódott bőven. De mindig a bajban kell a legerősebbnek lenni, tartsunk ki mellettük.<br />
<br />
Na nem is szaporítom tovább a szót. Jelet hagyni magatok után ér.<br />
Millió puszi. Jó olvasást!<br />
Réka<br />
<br />
------------------------------------------------------------------------------------------------------------<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Mrs Saint Delafield'; font-size: 32.5pt; line-height: 115%;">Tudtam, hogy ez lesz...</span><span style="font-family: "Mrs Saint Delafield"; font-size: 32.5pt; line-height: 115%;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTb7huQCKRipE8SXdI3MJUVfzq4UQ1ZGptDWHyECkjlGEinAZp9hY59zM7_NL8oKfr6a8GfauEVMxQEG_X9ar1zr4JX7UE313HFyIiUSUlGKhUzN294cBpOM24cOTu2bjxnug39BVnNOo/s1600/59.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTb7huQCKRipE8SXdI3MJUVfzq4UQ1ZGptDWHyECkjlGEinAZp9hY59zM7_NL8oKfr6a8GfauEVMxQEG_X9ar1zr4JX7UE313HFyIiUSUlGKhUzN294cBpOM24cOTu2bjxnug39BVnNOo/s1600/59.jpg" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Az elmúlt két hetünk nagyon zavaros volt. Arra értünk haza, hogy Melissát megkeresték egy duett kéréssel. A duett partnere nem lett volna más, mint Marcus Brook. Mindenki nevetett amikor helyette én mondtam igent a felkérésére. De végül beleegyezett és már készül is a közös számuk. Eléggé slágergyanús.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem ez volt az egyetlen izgalom az életünkben. Melissának két hetébe telt mire elment egy nőgyógyászhoz és megnézette magát. Még nem tudok róla semmit. Nem tudom mi lenne a jobb, ha gyermeket várna, vagy ha nem. Lehet, hogy a mostani káosz helyzetben az lenne a legjobb, ha nem lenne terhes, de egy gyermek mindig áldás, erről nem szabad megfeledkeznünk.<br />
<br />
Az én életemben is volt egy probléma. Liam. A hazatértünk után nagyon édes volt, de 2 nap után minden megváltozott. Nem jött hozzánk. Nem telefonált. Ha Melissával, volt gondosan került minket. Nem tudom mit rontottam el. Túlságosan hülye voltam? Bizonyára. Csak ez lehet a magyarázat. Mia folyamatosan kereste, de mindig hárítanom kellett. Annyira fura érzések kavarogtak bennem. Reménykedtem, hogy egyszer felhív. Habár tudom, hogy úgy sem fogja megtenni. Érzem, hogy valami nincs rendben körülöttem.<br />
<br />
Melissa ma végre elment orvoshoz, nagyon izgatott voltam. Ezért feszültség levezetésként, nekiálltam vacsorát készíteni. Az olasz paradicsom krémleves a tűzhelyen pihent, a tiramisu a hűtőben volt, a raviolit már el készítettem és éppen a mártásokat csináltam hozzá, amikor, meghallottam, hogy csapódik a bejárati ajtó. Az órára néztem és reménykedni kezdtem, hogy hátha Liam érkezett meg. Ám csalódnom kellett, mikor megláttam, hogy csak Preston az. Félre tettem az ellenszenvem és köszöntem neki.<br />
<br />
- Szervusz!<br />
- Helló! - mondta és a cuccait ledobta a konyhaasztalra, utána pedig a bárszekrényhez ment és töltött <br />
magának inni. Nem akartam vele összeveszni, ezért inkább elzártam a gázt a szószok alatt és kifelé indultam, amikor Preston elkapta a karom és magához húzott. - Ne fuss sehova kislány!<br />
- Mit akarsz?<br />
- Hol van a menyasszonyom?<br />
- Nem tudom. Nem szokott beszámolni arról, hogy mit csinál.<br />
- Ne hazudj, ribanc. - vicsorogta az arcomba.<br />
- Nem hazudok. Hagyd már békén. Nem élheti a saját életét.<br />
- Azért nem mert ő is egy ribanc. Akárcsak te. Ha nem figyelek rá, mindenkivel összebújik.<br />
- Ez nem igaz.<br />
- Azon a nyaraláson is. Hányan voltak neki, hmm? A fél sziget, netán az egész? - kérdezte meg és egyre jobban szorította a karomat.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgN11EPCU8cxii7dLyipVFckM63q1MCLLruc4DnT4-OPAkrWQFmzyQ-kFZR9sY3Wq3iK9iGvPfyYepnnI9POJvxh6OPXyDeVX5-j7uaF6c4wrWsyVPZVQ6uL98KPW75VMGxZ2Ra6896n0o/s1600/preston.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgN11EPCU8cxii7dLyipVFckM63q1MCLLruc4DnT4-OPAkrWQFmzyQ-kFZR9sY3Wq3iK9iGvPfyYepnnI9POJvxh6OPXyDeVX5-j7uaF6c4wrWsyVPZVQ6uL98KPW75VMGxZ2Ra6896n0o/s1600/preston.jpg" height="200" width="135" /></a>- ELÉG! Hagyj neki egy kis lélegzetet. Engedj el, mert fáj a karom. - mondtam már könnyes szemekkel. <br />
- Jó! Te akartad. - mondta elengedett és a táskájába nyúlt, ahonnan egy borítékot húzott ki és felém csúsztatta az asztalon. A tasak pont előttem állt meg. - Mire vársz? Nyisd ki. -félve nyúltam az említett dolog felé, de felemeltem és megláttam, hogy képek vannak benne. Amikor kihúztam az elsőt, nem akartam hinni a szememnek. Liamet láttam rajta, ahogyan a volt barátnőjét Donnát tapizza.<br />
- Nem hiszem el ő hűséges hozzám.<br />
- Szívecském hinni, a templomban kell. A hűség, az kit érdekel?<br />
- Honnan tudjam, hogy nem hamisítvány?<br />
- Ott van a dátum a bal szélső sarokban. - a kép tegnap készült. - Nézz bele szépen és meglátod, hogy a tündérfiúkád nem tud a gatyájában maradni. Az első kép 2 nappal a házérkezésetek után készült. Azóta minden nap találkoztak. Na az a kép a kedvencem. - mondta egy 4 nappal ezelőttire, ahol Liam és Donna kézen fogva mennek be egy lakásba. - A következő kép 2,5 órával később készült és már csak Liam jött ki. Nézd csak a nyakát? Csak nem kiszívta valaki? Elég vadóc lehet a kislány. Látod-látod. Nem kellett volna megtagadni tőle a szexet, és akkor nem menekült volna máshova.<br />
- ELÉG! - kiáltottam el magam és a kezemre dőlve zokogtam tovább. - Nem hiszem el! - motyogtam ezt folyamatosan, mint egy mantrát.<br />
- Ha nem hiszed el szaladj és nézd meg magad. 30 perc múlva találkoznak Carol's nevű kávézóban. Ha nekem nem hiszel, higgy a szemednek. <br />
<br />
Nem hallgattam tovább, felrohantam és átöltöztem. Magamra kaptam mindent. Lent a bakancsomba bújtam bele, utána gyorsan beszaladtam az ebédlőbe és a képeket, mint bizonyítékokat, gyorsan a táskámba süllyesztettem, amikor is megláttam, hogy Preston a falnak dőlve mosolyog és engem figyel.<br />
Szóra sem méltattam. Felkaptam a kulcsaim és a táskám és már rohantam is London szívébe. Amikor a kávézóhoz értem láttam, hogy Donna már ott ül én gyorsan a bárpulthoz siettem és rendeltem magamnak egy kávét. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a lány arca felragyogott. A ragyogásának oka, az én lelkem összeomlását hozta el. Megérkezett Liam és egy csókkal köszöntötte Donnát. Szerencsére takarásban ültem, így nem láttak. Én viszont láttam őket. Nagy nehezen visszanyeltem a könnyeim és jeleztem a pultos lánynak, hogy elvinném a kávém. A szemeim könnyben úsztak és már nem láttam semmit sem. Felkaptam a kávém és rohantam ki a kávézóból. Az igyekezetemben nem vettem észre a befelé haladó férfit és ráborítottam a poharam tartalmát. Elrebegtem egy bocsánatot és elszaladtam. Rohantam, ahogy tudtam. Szerencsémre a közelben volt egy park. Ott leültem egy padra és zokogtam, mint egy kisgyerek akitől elvették a játékát. Már levegőt sem kaptam, amikor megláttam, hogy valaki zsepit nyújt felém. Elfogadtam és felnéztem. A legnagyobb meglepetésemre, aki a segítségemre sietett, nem volt más, mint a híres énekes és DJ Marcus Brook, aki nem mellesleg Melissával készült duettet készíteni. <br />
<br />
<div style="text-align: left;">
- Nagyon szépen köszönöm! - mondtam neki rekedt hangon.</div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgunOjiSu4uAS3fJqpRsZ6L0IMwn6i1MR48U7VwG_C-c-pIB9-5l4-R8Tx7O_JZfdWH94D-tKbmdGXKrBFtUfqwphabh0ykyzAArH6HaQ_OC_vl1KIdCugWcJ_20hbnSbrQmD7D9PDVGvE/s1600/marcus1.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgunOjiSu4uAS3fJqpRsZ6L0IMwn6i1MR48U7VwG_C-c-pIB9-5l4-R8Tx7O_JZfdWH94D-tKbmdGXKrBFtUfqwphabh0ykyzAArH6HaQ_OC_vl1KIdCugWcJ_20hbnSbrQmD7D9PDVGvE/s1600/marcus1.jpg" height="200" width="131" /></a><br />
<div style="text-align: left;">
- Igazán nincs mit. Gondoltam megnézem, mi történt veled. Ugye nem baj, hogy tegezlek? - kérdezte meg. A pasi 10 évvel volt idősebb, mint én.</div>
<br />
<div style="text-align: left;">
- Nem baj és honnan tudtad, hogy itt vagyok és sírok? - kérdeztem meg, ő pedig leült mellém a padra.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nos követnem kellett egy zokogó lányt. Ez annyira nem volt nehéz. A sírást meg még a kávézóban észrevettem.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ott voltál? - néztem rá nagy szemekkel. Észre sem vettem, hogy a sírásom hüppögéssé szelídült. </div>
<div style="text-align: left;">
- Igen. Én voltam a szerencsés, akin a fahéjas cappucinod landolt. - miközben ezt mondta, lehúzta dzsekijét és megmutatta a foltos krémszínű garbóját.</div>
<div style="text-align: left;">
- Istenem! Ne haragudj! - szégyelltem el magam.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nincs baj! Így legalább volt okom utánad jönni. - mosolygott.</div>
<div style="text-align: left;">
- Kitisztíttatom. Melissával küld el nekem.</div>
<div style="text-align: left;">
- Melissa Jordan énekesnőről beszélünk?</div>
<div style="text-align: left;">
- Igen, róla. A legjobb barátnőm. - mondtam, közben pedig megdörzsöltem a fázós karjaim.</div>
<div style="text-align: left;">
- Gyere menjünk vissza a kávézóba. Meghívlak egy új kávéra. - mondta és felállt velem szembe.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem szeretnék visszamenni. Ott van az az ember aki nagyon megbántott.</div>
<div style="text-align: left;">
- Fiú? - bólintottam. - Akkor tegyük féltékennyé. -mondta és a kezét nyújtotta. Én pedig odanyújtottam a kezem és felhúzott a padról.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
A kávézóhoz érve átkarolta a derekam és úgy mentünk be. Liam pont felénk nézett, amikor Marcus megfogta a kezem. Láttam, ahogy a keze ökölbe szorul az asztalon, de nem foglalkoztam vele. A pincérnőnk egy kis eldugott asztalhoz ültetett minket. Amikor leültünk jöttem rá, hogy még még be sem mutatkoztam.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
- Istenem! - fordultam a férfi felé. - Nem mutatkoztam be. A nevem Elisabeth Benett, de szólíts csak Lisa-nak.</div>
<div style="text-align: left;">
- Akkor Lisa, az én nevem Marcus Brook. Svéd Dj és énekes vagyok. Nemsokára 30 éves leszek. Jelenleg egyedülálló vagyok. - mondta nekem mosolyogva.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nos, én 20 leszek, szerintem ma lettem szingli. - ekkor nagy levegőt vettem és úgy döntöttem, jobb ha elmondom neki a fekete levest. - Én nevelem a 4 éves húgom, mivel a szüleim meghaltak.</div>
<div style="text-align: left;">
- Őszinte részvétem. - láttam az arcán, hogy komolyan gondolja. - Hogy hívják?</div>
<div style="text-align: left;">
- Mia. Nagyon édes, imádom. Bármit megtennék érte.</div>
<div style="text-align: left;">
Ezek után semleges csevegésbe kezdtünk, csak úgy simán ismerkedni kezdtünk a másikkal. Marcus nagyon kedvesnek és viccesnek bizonyult. Kiderült, hogy még ügyetlenebb, mint Én. Rengeteget nevettünk, és egy kis időre sikerült elfeledtetnie velem Liamet. Mikor ránéztem az órámra láttam, hogy nagyon elszaladt az idő, gyorsan felhívtam Mel-t, hogy szaladjon el Miáért az oviba, mert nekem nem esik útba és nem érnék be érte időben.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ne haragudj, de mennem kell! - mondtam és asztalt bontottam.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem haragszom. Örültem, hogy megismerhettelek.</div>
<div style="text-align: left;">
- Én is örültem. Köszönöm a délutánt. Viszlát! - mondtam és kimentem a kávézóból. Éppen a frissen leintett taximba szálltam volna be, amikor meghallottam a nevemet, hátrafordultam és a felém rohanó Marcus-t pillantottam meg.</div>
<div style="text-align: left;">
- Láthatlak még? - nézett rám reménykedve.</div>
<div style="text-align: left;">
- Majd még meglátom. - válaszoltam nevetve és beszálltam az autóba.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Amint beültem az autóba letöröltem az arcomról a mosolyt és bezárkóztam. Újra és újra lepergett a szemem előtt Liam és Donna látványa. Nem akartam tudni róluk, de az agyam nem hagyta kitörölni a képet. A házhoz érve megláttam, hogy az egész díszes kompánia jelen van. Éreztem, hogy hangos szóváltás lesz a vége, de a bizonyítékaim ott lapultak a táskámban. Amikor beléptem a házba, érezhetően minden megváltozott. Amikor Melissa meglátott, gyorsan az öccse fülébe súgott valamit, aki vonakodva bár de eleget tett a súgott kérésnek. Megfogta Miá-t felöltöztette és elmentek kutyát sétáltatni. Bent a nappaliban egy emberenként minket figyeltek. Egy idő után elegem lett abból, hogy csak bámulnak, ezért megszólaltam.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
- Vége. - erre mindenki felkapta a fejét.</div>
<div style="text-align: left;">
- Hogy érted, hogy vége? - nézett rám nagy szemekkel Niall.</div>
<div style="text-align: left;">
- Annak ami köztem és Liam között elkezdődött.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem csak elkezdődött, volt is. - szólt bele az érintett.</div>
<div style="text-align: left;">
- Tényleg volt? Akkor jól elcseszted.</div>
<div style="text-align: left;">
- Én csesztem el? - nézett rám nagy szemekkel.</div>
<div style="text-align: left;">
- Meg én is. Én azért, mert nem feküdtem le veled. De valljuk be, nem szoktam lefeküdni senkivel 2 napos ismertség után.</div>
<div style="text-align: left;">
- A pasival a kávézóból tuti megtennéd.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem vele sem. Ő volt az aki meghallgatott, aki segíteni akart. Ne felejtsük el a kávézóban nem csak ő volt ott rajtunk kívül...</div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpVJSSuZfp1oAx8pg4m-dD8zHWsu3U8ylonibjvDolpyRBMjuu5x3IQfYxWghx94VraGhZeB4zBejd2keYkNF0Mv_IBoIgwVWl9Ii99RVFRvMR0ogVtYF_cvvnIfFHFCyUi4eIK4Pd49s/s1600/lima.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: left;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpVJSSuZfp1oAx8pg4m-dD8zHWsu3U8ylonibjvDolpyRBMjuu5x3IQfYxWghx94VraGhZeB4zBejd2keYkNF0Mv_IBoIgwVWl9Ii99RVFRvMR0ogVtYF_cvvnIfFHFCyUi4eIK4Pd49s/s1600/lima.png" height="185" width="200" /></a><br />
<div style="text-align: left;">
- Ki volt ott? - kérdezték a többiek.</div>
<br />
<div style="text-align: left;">
- Véletlenül összefutottam Donnával és elmentünk kávézni. Persze Liz rögtön arra gondolt, hogy valamit csinálok a háta mögött. - erre a hazugságra kibukkantak az első könnycseppjeim.</div>
<div style="text-align: left;">
- Liam ne ásd magad még mélyebbre. tudom, hogy azért nem láttalak az elmúlt napokban, mert vele voltál.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem igaz. - ez volt az a pont amikor felszívtam magam. Belenyúltam a táskámba és kivettem a sárga borítékot és hozzávágtam.</div>
<div style="text-align: left;">
- A képek nem ezt mondják. - ekkor már patakokban folytak a könnyeim. Ő pedig kivette a borítékból a képeket.Amikor rám nézett folytatnom kellett. - Bárcsak elmondtad volna, hogy nem kellek neked. Így legalább Preston nem alázott volna meg annyira.</div>
<div style="text-align: left;">
- Preston? - nézetek rám.</div>
<div style="text-align: left;">
- Igen. Valószínűleg mindenkit megfigyeltet. - nem bírtam tovább és kimondtam a fájdalmas szavakat. - Liam köztünk vége. Nem akarok haragban elválni. Nem azt mondom, hogy legyünk barátok, nekem az nem menne. Csupán ne öljük egymást, jó ? - fiú nem tudott megszólalni. - A hallgatás beleegyezés. Ha nem haragszotok felmennék lepihenni. - már a lépcsőn tartottam, amikor lábdobogást hallottam és két kezet éreztem meg a csípőmön. Az érintéséből tudtam, hogy Liam az.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem hagyod, hogy elmagyarázzam...</div>
<div style="text-align: left;">
- Inkább ne. A képek magukért beszélnek és ez a folt itt a nyakadon. - mondtam és megsimogattam az anyajegye alatti kis lila részt. Ő elkapta a kezem és belepuszilt. Erősnek kellett maradnom, nem akartam elgyengülni.</div>
<div style="text-align: left;">
- Miért nem tudsz a barátom lenni? - kérdezte kétségbeesetten. A homlokát pedig az enyémnek döntötte, éreztem az arcomon a meleg lehelettét. Nagy levegőt véve elmondtam neki.</div>
<div style="text-align: left;">
- Mert még mindig szeretlek és szeretni foglak nagyon sokáig. Az ember nem felejti el soha az első szerelmét. - gyorsan elkaptam az arcom mielőtt megcsókolt volna és berohantam a szobámba. Ott az ágyra vetettem magam és sírtam, mint egy óvodás. Egy idő után két kezet éreztem meg a hátamon. Tudtam, hogy Melissa az. Egy ideig még sírtam, aztán erőt vettem magamon és ránéztem.</div>
<div style="text-align: left;">
- Mi van veled? - kérdezte meg.</div>
<div style="text-align: left;">
- Most lényegtelen. - válaszoltam és kitöröltem a szememből a könnyeket. - Veled mi van? Mit mondott az orvos? - ekkor belenyúlt a zsebébe és elővett egy papírdarabot, amit megmutatott nekem.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ő a kisbabám. 2 hónapos terhes vagyok.</div>
<div style="text-align: left;">
- Istenem. Megtartod? - néztem rá nagy szemekkel.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem tudom. Ha Harry-é biztos, Preston-ét nem.</div>
<div style="text-align: left;">
- Álljunk meg egy pillanatra. Az a gyerek nem tehet arról, hogy ki az apja. Egy baba mindig áldás. Ő csak jót hozhat az életedbe. Mindig lehet változni. A babának, ha Prestoné is, nem kell olyannak lennie, mint ő. Lehet jó gyerek is. Attól függ milyen nevelést kap.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem tudom, mit csináljak.</div>
<div style="text-align: left;">
- Bárhogy is dönts Én melletted fogok állni. Egyébként az orvos nagyjából meg tudja mondani a fogantatás időpontját.</div>
<div style="text-align: left;">
- Tényleg?</div>
<div style="text-align: left;">
- Igen.</div>
<div style="text-align: left;">
- Akkor gyorsan megyek és időpontot kérek hozzá. Lehetőleg, minél hamarabb. - mikor az ajtóhoz ért újra megszólaltam.</div>
<div style="text-align: left;">
- Melissa!</div>
<div style="text-align: left;">
- Igen?</div>
<div style="text-align: left;">
- Segíts nekem. Át akarok változni.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ezt, hogy érted?</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem akarom, hogy egy kislánynak nézzenek, akin át lehet tiporni. Meg akarok változni. Meg akarom mutatni az egész világnak, hogy Elisabeth Benett, egy erős és gyönyörű nő, nem pedig egy gyenge és könnyen rászedhető kislány.</div>
</div>
Hopehttp://www.blogger.com/profile/13929252651132835242noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3480625048765084468.post-19054597910322823562014-05-25T05:17:00.000-07:002014-05-25T05:17:00.684-07:00Tizenegyedik rész<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
Kedves mindenki!<br />
Sajnálom, hogy késett a rész, de mostanában elég sűrű lett a programom és nem nagyon voltam képes összehozni egy részt.<br />
Azért nagyon remélem, hogy tetszeni fog, amit olvastok és hagytok véleményt vagy pipáltok!<br />
Legyetek nagyon jók!<br />
Puszi :*<br />
<br />
------------------------------------------------------------------------------------------------------------<br />
<br />
<span lang="HU" style="font-family: 'Mrs Saint Delafield'; font-size: 36pt; line-height: 115%;">Pofon</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCDXPPfh-KkXx-Bmmcax_nDQf-S2yvBOzQSxvwUTwx9j4a0iOvVucx67Q3THhKPCzlaEpFcn10XuBCqwFQWZpH27Xh_1_Lc6uSDIBv8j0bNbnXW_Bp5-aulr-hMkZheE3pPVc61IQtRH47/s1600/tumblr_mj74cl33Qk1qlvybao1_1280.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCDXPPfh-KkXx-Bmmcax_nDQf-S2yvBOzQSxvwUTwx9j4a0iOvVucx67Q3THhKPCzlaEpFcn10XuBCqwFQWZpH27Xh_1_Lc6uSDIBv8j0bNbnXW_Bp5-aulr-hMkZheE3pPVc61IQtRH47/s1600/tumblr_mj74cl33Qk1qlvybao1_1280.jpg" height="320" width="218" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Kínos mosollyal arcomon üldögéltem a rendelő várótermében és imádkoztam, hogy megnyíljon alattam a föld és elnyeljen. Két hetembe telt, hogy rá tudjam venni magam erre a lépésre, de végül is megtettem, most pedig ha lehetne elszaladnék. A vakáció nagyon remek volt, hisz a fürtös gyanakvását sikerült elaltatnom a gyomorrontásos maszlaggal, de a rideg valóság ott hevert a táskám legalján egy nagy halom cucc közé rejtve. Egy pozitív terhességi teszt, amit bár ne végeztem volna el. Jobb lett volna a boldog tudatlanság, mint a borzalmas igazság. Teljes erőmmel azon voltam, hogy a meglévő hitemet összegyűjtve imádkozzak a teszt hibásságáért és azért, hogy ittlétemről senki ne szerezzen tudomást.<br />
<br />
Még a rajongóknak megmagyaráznám valahogy, azt Louis kitalálná, de nem tudom mit mondanék Preston-nak. Mármint semmi indokom nem lehetett, hogy oda menjek, hacsak nem az ő gyerekével voltam terhes, aminek valljuk be, megvolt az esélye, de abba bele se mertem gondolni. Egy ilyen szörnyetegnek a gyermeke sem lehet egy túlzottan szívmelengető lény.<br />
<br />
<div style="text-align: left;">
- Miss Jordan, a doktor úr fogadja - jelent meg egy kedves arcú asszisztensnő előttem, ezzel alaposan megzavarva gondolkodásomban.</div>
<div style="text-align: left;">
- Köszönöm - bólintottam erőtlenül és követtem őt a rendelőbe, ahol azonnal leültettek, hogy el tudjak beszélgetni a dokival.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
A gyomrom remeg, félek mi lesz az eredmény. A fickó nagyon kedvesnek tűnt, az ötvenes évei végén járhatott, ősz szakállal és középen hiányzó szürke hajjal. Kicsit emlékeztetett Dumbledor-ra a Harry Potterből, de azért a szakálla kicsivel rövidebb volt. Kedélyesen üldögélt az asztala mögött és igen csak meglepődött, mikor felismert. Persze azonnal beszélgetni kezdtünk és gondosan kikerültem a kérdést, hogy az apuka várja-e már a babát. Semmi kedvem nem volt bájosan csevegni vele a magánéletemről, így csak annyit mondtam, hogy még minden nagyon bizonytalan. Ezzel meg is nyugtattam. Szerencsére ez után átrágtuk az általános kérdéseket és végül jöhetett az ultrahangos vizsgálat, amitől a legjobban féltem. Felfeküdtem a vizsgálóasztalra, majd miután a hasamra nyomta azt a szutymót, ami hideg és zöld, elkezdte a vizsgálatot.<br />
<br />
Nem mertem a monitorra nézni, de amikor erre a doktor vidáman felszólított, mégis megtettem. Legnagyobb félelmem ott volt, feketén fehéren. Bár még alig volt nagyobb egy borsónál, ott volt, a picike szíve pedig úgy dobogott, hogy tisztán hallottam. Túl sok minden nem látszott belőle, viszont tagadhatatlanul élt. Szemeimből akaratom ellenére elkezdtek potyogni könnyeim és remegés fogott el. Nem voltam boldog, egyáltalán nem. Minden rossz volt. Az időzítés, a hely és a személy. Nem akartam anya lenni, nem álltam készen rá. Rettegtem attól, hogy mi fog történni, ha Preston vagy Harry megtudják. Mondjuk az a szemét disznó biztosan örült volna neki, ha övé a gyerek, hisz ezzel véglegesen is magához köthetett volna, de tudtam, hogy borzalmas apa lett volna belőle. Harry viszont egyszerűen fogta volna magát és agyon verte volna Prestont, azért, amit velem tett, utána pedig ha kiderül, hogy övé a pici, akkor meg... abba bele se akartam gondolni.<br />
<br />
<div style="text-align: left;">
- Szeretne egy képet? - kérdezte mosolyogva az orvos.</div>
<div style="text-align: left;">
- Úgysincs kinek megmutatnom - szaladt ki a számon, de azonnal meg is bántam.<br />
- Ne mondjon butaságokat. Minden rendben lesz és úgy fognak majd örülni ennek a picinek, mintha semmi gondjuk nem lett volna.<br />
- Biztos benne? - kérdeztem könnyes szemekkel és igyekeztem letörölni azokat, de nem nagyon ment.<br />
- Teljesen biztos vagyok benne. Csak vigyázzon magára, egyen rendesen és ne erőltesse meg magát, ugyanis a magzat méretei alapján azt mondanám, hogy hamarosan belépünk a veszélyzónába. Az első trimeszter vége a legveszélyesebb, ugyanis ilyenkor a leggyakoribbak a vetélések.<br />
- Megpróbálom - bólintottam.<br />
- Akkor, szeretné azt a képet? - mosolygott rám várakozás teljesen.<br />
- Persze - suttogtam erőtlenül és míg ő előhívta a képet, én megtöröltem hasamat és visszaengedtem felsőmet.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Még benn tartott, hogy kitöltsem a papírokat, de utána utamra engedett. Szemembe húztam a napszemüvegem, annak ellenére, hogy szakadt az eső és kabátomat összeszorítva, sietős léptekkel haladt előre az utcán. Nem engedtem a sofőrnek, hogy elhozzon, mert egyedül akartam lenni, ezzel is kisebb feltűnést keltve. Gondolkodnom kellett, hogy mit is tegyek a babával, vagyis inkább az icipici borsóval a méhemben, aminek szíve volt és dobogott. Tenyeremet óvatosan hasamra illesztettem, amin még semmi jele nem mutatkozott terhességemnek, mégis úgy éreztem, hogy hatalmas dudorral mászkálok az emberek között.<br />
<br />
Csak arra vágytam, hogy hazaérjek és pihenhessek egy kicsit. Ám azzal tisztában voltam, hogy ez lehetetlen. Az öcsémmel nem tudtam még megbeszélni, amiket ígértem neki, ráadásul Marcus miatt el is kellett halasztanunk a közös hétvégézésünket, mert nem volt időm bezsúfolni még azt is, hisz az újságírók egyre jobban várják a visszatérésemet, csámcsognak az esküvőnk miatt Preston-nal és mivel bejelentettük a duettet Marcus Brook-kal, ezért a levegő ismét felizzott és azonnal megindultak a találgatások, hogy esetleg több is lehet köztünk idővel, mint munkakapcsolat, hiszen a svéd férfi fiatal, vonzó és mellesleg facér is volt egy időben. Persze ez teljességgel lehetetlen képzelgés, mégis, nagyon sokan rácuppantak, ahogy kipattant a szikra. Nem voltam boldog, de ami azt illeti, Preston még jobban tombolt. Azzal fenyegetett, hogy ha megcsalom, akkor megöl és ennél még rosszabbal, elmondja a mi közös kis titkunkat mindenkinek, amitől jobban féltem, mint egy kiadós veréstől.<br />
<br />
<div style="text-align: left;">
- Végre itthon vagy! - támadott le vőlegényem, ahogy beértem a lakásba, ezzel pedig nem is kicsit lepett meg, hisz nem számítottam az ottlétére, főleg nem úgy, hogy a kezemben szorongattam az ultrahangos képet.</div>
<div style="text-align: left;">
- Sajnálom, dolgom volt. Nem kell minden lépésemről beszámolnom.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem kell, de jó lenne. Szeretném tudni, hogy a leendő kicsi feleségem mit csinál a nap minden órájában - lépett hozzám és minden figyelmeztetés nélkül lenyomta a nyelvét a torkomon.</div>
<div style="text-align: left;">
- Hagyj békén! - löktem el magamtól, de sajnos meglátta a képet a kezemben, amit azonnal el is vett.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ez mi? - kérdezte idegesen, mikor alaposan szemügyre vette.</div>
<div style="text-align: left;">
- Az egy ultrahang kép - válaszoltam minden bátorságomat összeszedve, láttam raja, hogy nem igazán tetszik neki, amit hall.</div>
<div style="text-align: left;">
- Enyém a gyerek, vagy másé?</div>
<div style="text-align: left;">
- Honnan tudod, hogy az enyém a kép egyáltalán?</div>
<div style="text-align: left;">
- Ne szórakozz velem, te kis lotyó! Az enyém, vagy nem?</div>
<div style="text-align: left;">
- A tied - suttogtam, mire azonnal lesápadt.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem lehetsz terhes! Nem eshettél teherbe, a kibaszott életbe is! - vágta a földhöz a papírt, majd vészjóslóan közeledni kezdett felém.</div>
<div style="text-align: left;">
- Mit akarsz?! - kérdezem elcsukló hangon, majd hátrálás közben neki ütődtem az egyik pultnak.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egész testemben remegtem, futni akartam, de lábaim gyökeret vertek a csempébe. Láttam, ahogy kezet emel rám, majd lesújt, aztán pedig csak a fájdalmat éreztem az arcomon. Nem tudtam hangot sem kiadni, ujjaimmal erősen megmarkoltam a pult szélét és reménykedtem benne, hogy ennyi elég volt neki. Arcom zsibbadt, ahol megütött, könnyeim peregni kezdtek. Lassan felnyitottam a szemeim és olyat láttam, amire soha nem számítottam. Preston felemelt jobb kezét az öcsém fogta, megakadályozva ezzel, hogy megüthessen.<br />
<br />
<div style="text-align: left;">
- Ha még egyszer kezet emelsz a nővéremre, esküzöm, hogy egy börtöncellában fogsz megrohadni! - préselte Tom fogai között és kihasználva vőlegényem megdöbbenését hasba ütötte, amitől az összegörnyedt és a földre esett.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem te mondod meg mit teszek a szuka nővéreddel! - mondta, ám hangja nem volt elég magabiztos, ezért öcsém egyszerűen kinevette.</div>
<div style="text-align: left;">
- Jól vagy, Mel? - kérdezte Tom, miközben égő arcomat vizsgálgatta.</div>
<div style="text-align: left;">
- Igen, most már igen... - suttogtam és nyaka köré fonva karjaimat szorosan átöleltem.</div>
<div style="text-align: left;">
- Hívom a rendőrséget, azonnal itt vagyok - bontakozott ki az ölelésből, ám én azonnal visszahúztam.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ne, majd én elintézem, te menj csak fel, majd beszélünk miután ezzel végzek.</div>
<div style="text-align: left;">
- De....</div>
<div style="text-align: left;">
- Csak tedd amit mondok és megbeszéljük utána.</div>
<div style="text-align: left;">
- Biztos ezt akarod?</div>
<div style="text-align: left;">
- Igen - bólintottam erőtlenül, mire csak vállat vont és elment. Tudtam, hogy ennek itt még nincs vége.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Miután felment szerencsére Preston minden ellenállás nélkül távozott. Azt még hozzá tette, hogy ezzel itt még nem végeztünk, de abban a pillanatban csak az érdekelt, hogy nyugtom legyen tőle. Gyűlöltem minden porcikámmal és csak távol akartam magam tudni tőle. Persze még így is sakkban tartott és fenn állt a lehetősége, hogy egyenes út viszi a rendőrségre, de meg kellett kockáztatnom. Bezártam mögötte az ajtót és miután a konyhában felszedtem a képet a földről, felmentem az öcsém szobájába, aki az ablakmélyedésben ült és cigizett. A szobában csak nagyon kevés füst volt, de így is érződött.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
- Azt hittem minden anyagot elszedtem tőled - csuktam be magam mögött szobája ajtaját.</div>
<div style="text-align: left;">
- Úgy tűnik nem voltál elég alapos- horkant fel cinikusan, majd kidobta az ablakon a maradékot.</div>
<div style="text-align: left;">
- Köszönöm.</div>
<div style="text-align: left;">
- Miért ütött meg az a szemétláda?</div>
<div style="text-align: left;">
- Azért, mert olyat tettem, ami nem tetszett neki. Sőt, szerintem még visszatérünk majd erre a témára.</div>
<div style="text-align: left;">
- És elmondod, hogy mi volt az?</div>
<div style="text-align: left;">
- Úgysem tudom sokáig titkolni, ezért akár te is lehetsz az első, aki megtudja - vontam vállat és lehajtott fejjel a kezébe adtam terhességem jelenlegi egyetlen kézzel fogható bizonyítékát.</div>
<div style="text-align: left;">
- Te terhes vagy? - kérdezte döbbenten, mire a válaszom csak egy gyér bólintás volt - De ugye Harry az apa, nem ez a szarházi?!</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem tudom. Együtt voltam Prestonnal is, mármint úgy...meg Harry-vel is. A különbség az volt, hogy az utóbbit én is akartam.</div>
<div style="text-align: left;">
- Tehát az a szemétláda nem csak megütött, hanem rendszeresen meg is erőszakolt. Na szép.... - pattant fel idegesen - Most megyek és a szart is keverem belőle!</div>
<div style="text-align: left;">
- Állj meg! Nem teheted! - kaptam utána, könnyeim pedig ismét csorogni kezdtek.</div>
<div style="text-align: left;">
- És ugyan miért ne védhetném meg a nővéremet egy ilyen szemétládától?</div>
<div style="text-align: left;">
- Mert...az a szemétláda sakkban tart - mondtam zokogva.</div>
<div style="text-align: left;">
- Az Isten szerelmére, mégis mi az, amivel sakkban tudna tartani, olyan szinten, hogy az összes szemétségét eltűrd neki.</div>
<div style="text-align: left;">
- Én...Én... - már majdnem kimondtam, amikor csörömpölés zaja ütötte meg a fülünket és mindketten azonnal rohanni kezdtünk, mert én személy szerint azt hittem Preston jótt vissza, öcsém pedig fogalmam sincs mire gondolhatott, de mire én leértem, addigra ő már rég ott volt és hangosa üvöltözött Harry-vel, akit ez a heves reakció alaposan meglepett.</div>
<div style="text-align: left;">
- Légy szíves, mondd meg az állat öcsédnek, hogy fogja be a száját, mert ráfázik! - hangja inkább kérlelő, mint parancsoló volt, de tudtam, hogy komolyan gondolja, ezért természetesen leállítottam Tomot és felzavartam a szobájába, szerencsére nem ellenkezett.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor végre kettesben maradtunk Harry-vel azonnal karjai közé vetettem magam és nem foglalkozva azzal, hogy biztosan rengeteg kérdése lesz, zokogni kezdtem. Azt hiszem soha nem esett ilyen jól a sírás, mint abban a pillanatban. Minden feszültségemet és keserűségemet kiadtam végre magamból, ő pedig csak állt, karjaiban szorosan tartva és édes szavakat suttogott a fülembe, ezzel is megpróbált lenyugtatni. Nem tudtam, hogy fog reagálni, mikor elmondom neki, hogy terhes vagyok, de abban biztos voltam, hogy ő sem fog örülni neki, hisz a helyzetet tekintve az időzítés minden volt, csak alkalmas nem. Tartottam ettől az egésztől, de ha a doktor igazat mondott, akkor még legalább másfél hónap állt rendelkezésre, hogy kifundáljam, mit teszek, ha a dolgok Prestonnal nem úgy alakulnak, ahogy szerettem volna.</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/13744670417640953825noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3480625048765084468.post-33848289288920607142014-05-09T09:31:00.002-07:002014-05-09T09:31:16.006-07:00Tizedik rész<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: center;">
Sziasztok!</div>
<div style="text-align: center;">
Hoztam volna az én részem. Remélem mindenki tetszését elnyeri.</div>
<div style="text-align: center;">
Mindig megemlítem, hogy nem baj, ha hagytok magatok után jelet, nyomokat. :D</div>
<div style="text-align: center;">
Teljesen
más téma, de blog másik szerzője Christina Brooks, készít egy nagyon
szuper blogot, nem a fiúkhoz kapcsolódik, teljesen pártatlanul
mondhatom, hogy nézzétek és Olvassátok. <a href="http://oneshotinthedeep.blogspot.hu/" target="_blank">Itt</a> megtalálhatjátok.</div>
<div style="text-align: center;">
Millió puszi és jó olvasást!</div>
<div style="text-align: center;">
Réka</div>
<br />
<br />
<br />
<br /></div>
<span style="font-size: large;">Egyre bonyolultabb lesz...</span></div>
<div style="text-align: center;">
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjf9P0qEEPFWnHh2ZMiB0_ONj5dm4YvAVFE3knJ4VAOK0Zyxc0RCfOSV_Ee3IvXElyCLVwa8AO_vjyte4HKrXbqkDh2Rh_kNFQv8ynbmKzdmdshyElwQKuFjX0RjmiLc6-s23lRJQmPI6o/s1600/tetov%C3%A1l%C3%A1s.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjf9P0qEEPFWnHh2ZMiB0_ONj5dm4YvAVFE3knJ4VAOK0Zyxc0RCfOSV_Ee3IvXElyCLVwa8AO_vjyte4HKrXbqkDh2Rh_kNFQv8ynbmKzdmdshyElwQKuFjX0RjmiLc6-s23lRJQmPI6o/s1600/tetov%C3%A1l%C3%A1s.jpg" height="320" width="213" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: small;">
Liam hirtelen jött kérdéstől köpni-nyelni nem tudtam. Teljesen
elfelejtkeztem arról, hogy Melissán kívül senki nem tudott róla. Eddig.
Félve fordultam felé és gyorsan a szomszédos napágyon kendőmért,
nyúltam. Egyszerre Liammel. Ő volt a gyorsabb így nem tudtam eltakarni
magam. Amit ő pofátlanul ki is használt és leplezetlenül bámult engem</span>.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div>
- Kérdeztem valamit! - mondta és továbbra is bámult.</div>
<div>
- Zavar? - kérdeztem vissza. - Ha jól látom, neked is van egy pár. - mutattam rá a karját díszítő motívumokra.</div>
<div>
- Igen, van. De én férfi vagyok. Te meg nő.</div>
<div>
- Ez egy igazán újszerű felfedezés. Azt hittem te majom, én meg dromedár vagyok. - jegyzetem meg cinikusan.</div>
<div>
- Egyébként jól áll. - mondta, miközben leguggolt és megsimogatta a madarakat. - Mikor csináltattad? </div>
<div>
-
Tavaly június 21.-én. Egy nappal a szüleim halála előtt. Sosem
engedték, én meg amint nem figyeltek árgus szemekkel, azonnal
megcsináltattam. Sohasem tudták már meg. - mondtam és a szemembe könnyek
szöktek. Liam felhúzott az ágyról és megölelt.</div>
<div>
- Nincs
baj. De én már tudom. - mondta és megcsókolt, miközben a derekamon lévő
kezével a kismadarakat simogatta. Miután elváltunk egymásnak döntöttük a
homlokunkat. Újra Liam szólalt meg. - Napozz csak tovább, én addig
lefürdőm. Utána pedig menjünk le a partra. Rendben?</div>
<br />
Válaszul csak bólogattam. Ő pedig nagyon vidáman elindult, hogy
lemossa magától az izzadságot. Visszafeküdtem és megpróbáltam olvasni,
de nem ment. Hiszen folyamatosan Liam teste járt ez eszemben. A
tetoválásai, az izmai. Az a pasi egy félisten és nekem udvarol. Én meg
képes lettem volna figyelmet sem fordítani rá. Nem tudom mennyi ideje
bambultam, de azt éreztem, hogy égetni kezd a nap. Mosolyogva
tápászkodtam fel. Bent már azt láttam, hogy Liam és Mia kirakásoznak az
asztalnál, így nyugodtan mentem be a hálóba, hogy átvegyem a már
megszokott fürdőruháim valamelyikét. Ám a legnagyobb meglepetésemre nem
volt egyik sem a helyén. Helyettük aprócska bikinik voltak odakészítve.
Tudtam kinek a műve az egész.<br />
<br />
<div>
- Liam James Payne! Azonnal gyere be a szobába! - ordítottam magamból kikelve. A fiú mindent hátrahagyva rohant be hozzám.</div>
<div>
- Mi történt?</div>
<div>
- Hol vannak a fürdőruháim? - erre mondatra sunyin elvigyorodott.</div>
<div>
- Ott vannak a polcodon.</div>
<div>
- Nem, azok amelyeket még viselnék is.</div>
<div>
- Nem tudom miről beszélsz. - évődött tovább velem.</div>
<div>
- Kérem vissza a fürdőruháim! - kezdtem hisztizni, mint egy ötéves.</div>
<div>
- Nem adom vissza azokat a nagymama ruhákat. Bomba alakod van, nem takargatnod kéne.</div>
<div>
-
Rendben, te akartad. De ha nem tetszik, nem visszakozhatsz. - mondtam
neki dühösen és felkaptam az első utamba kerülő fürdőruhát, majd a
nevetésével kísérve bevágtattam a fürdőbe. </div>
<br />
Ott elkezdtem szitkozódni, hiszen a korall színű fürdőruha igencsak
aprócska volt. Nagyon felhúztam magam és felvettem egy tunikát is a
bikini felé. Hamár meglepetés vagyok, csomagoljam be magam rendesen.
Mikor kimentem már láttam, hogy Liam és Mia is startra készen voltak.
Láttam Liam arcán a döbbenetet, hogy be vagyok öltözve.<br />
<br />
- Indulhatunk? - kérdeztem és kézen fogtam a húgomat.<br />
<br />
Mögöttünk Liam kullogott a strandfelszerelésekkel. Kivételesen a nagy
strandra mentünk, nem pedig a sajátunkra. A parton viszonylag kevesen
voltak. Miután lepakoltak a két "gyerek" elment kagylót keresni a
homokvárukhoz. Addig én levettem a felsőt, mivel azt éreztem, hogy rám
fog sülni. Miután levettem érezte, hogy rengetegen figyelnek. Nem sokkal
később a húgom és Liam visszatért. Mia leült és elkezdett homokozni. A
fiú helyet foglalt mögöttem. Behúzott a két lába közé és éreztem, hogy
szétkeni a hátamon a naptejet.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUv6OoOZCMyxuJJx5HtISA0_qwEGXHm5XR2gLf1ELfr6c_XRTuoIEIieI9LCHb1xtwYCvCpvWPKE8a7nVU3rdVNbY-h27JjKg5STqlKUCHC5AfuZ-UE3pxWvSzpLCQYOn_SCArgy1YOkE/s1600/liam33.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUv6OoOZCMyxuJJx5HtISA0_qwEGXHm5XR2gLf1ELfr6c_XRTuoIEIieI9LCHb1xtwYCvCpvWPKE8a7nVU3rdVNbY-h27JjKg5STqlKUCHC5AfuZ-UE3pxWvSzpLCQYOn_SCArgy1YOkE/s1600/liam33.jpg" height="320" width="222" /></a><br />
<div>
- Téged nem kéne bekenni? - kérdeztem mikor visszafordultam. Cserébe kaptam egy puszit az orrom hegyére.</div>
<br />
<div>
- Nem köszönöm. Miával mi már otthon bekentük egymást. - majd gondolkodó arcot vágva rám nézett. - Tudod mérges vagyok.</div>
<div>
- Miért is?</div>
<div>
- Mert nem szabadott volna hagynom, hogy ebben gyere el.</div>
<div>
- Mondtam, hogy meg fogod bánni. - hajtottam le csalódottan a fejem.</div>
<div>
- Megbántam. De nem azért amire gondolsz.</div>
<div>
- Akkor miért? - nézek fel rá újra.</div>
<div>
-
Minden férfi téged bámul a strandon. Nem vetted észre igaz? -
nemlegesen ráztam a fejem. - Pedig így van. Nagyon csinos vagy. Mindenki
látja is ezt, de én nem akarom. - vágta be a durcit .</div>
<div>
-Az előbb még az volt a baj, hogy nem vettem föl, most meg az, hogy igen. Mi a bajod?</div>
<div>
- Féltékeny vagyok. Utálom, hogy mások is néznek. - vágta be a durcit. Ezért úgy döntöttem megviccelem.</div>
<div>
- Sajnálom Liam.</div>
<div>
- Mit?</div>
<div>
- De már régóta szemezek egy fiúval. - láttam, ahogy felszívta magát és elkezdte kémlelni a körülöttünk lévő férfiakat.</div>
<div>
- Melyik az? A szőke fürtös vagy a fekete ecset fejű? - kérdezi morcosan. nem sok választott el attól, hogy hangosan nevessek.</div>
<div>
- Egyik sem.</div>
<div>
- Akkor ki az?</div>
<div>
-
Nos az én partneremnek vannak a legkülönlegesebb és legszebb barna
szemei a Földön. Sőt nagyon jó hangja is van. De leginkább azt szeretem
amikor mosolyog. - láttam, hogy még mindig nem esett le neki. - De
legjobban a szépség pöttyét szeretem, ami a nyakán van. - Ekkor esett le
neki, hogy végig róla beszéltem, szélesen elvigyorodott </div>
<div>
- Átvertél igaz? Végig rólam volt szó?</div>
- Igen.<br />
<br />
A válaszom meghallva hanyatt döntött és elkezdett puszilgatni. Ezzel
megalapoztuk a délutánunk hangulatát. Nagyon vidám napunk volt, még a
legnagyobb nap előtt bementünk. A délután további részére pihit és
játékot terveztünk. Éppen készültünk volna egy újabb kör memóriára,
amikor elkezdett szólni a telefonom. Mikor megláttam ki az megijedtem.
Ugyanis Harry neve villogott a kijelzőn.<br />
<br />
<div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhcs2xPJrm6nWu-6rLRlpVrTlAQWtld8VMmu6hmOpbMvIoWjYrhqp0sHg6NE9zd1Jk5EidqKC6Ceu94vyzoIA1OTSMeK_OFJZ8BmQGacSf-j5js0B05iUxBV5MCfYIOx_Oy4QHpJ3k9pQk/s1600/tel%C3%B3.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhcs2xPJrm6nWu-6rLRlpVrTlAQWtld8VMmu6hmOpbMvIoWjYrhqp0sHg6NE9zd1Jk5EidqKC6Ceu94vyzoIA1OTSMeK_OFJZ8BmQGacSf-j5js0B05iUxBV5MCfYIOx_Oy4QHpJ3k9pQk/s1600/tel%C3%B3.jpg" height="200" width="133" /></a></div>
- Halló? -szólt bele a telefonba.</div>
<div>
- Szia Harry! Miben segíthetek?</div>
<div>
- Melissáról van szó.</div>
<div>
- Mi történt vele?</div>
<div>
- Nem tudom. Szerintem gyomorrontása van. Folyamatosan hány és nem hajlandó gyógyszert bevenni. Ha nincs rosszul akkor alszik.</div>
<div>
- Mióta tart ez? - kérdeztem meg. Amíg Harry beszélt leírtam Liam-nek, hogy átmegyek hozzájuk és utána átküldöm Harry-t. </div>
<div>
<br /></div>
Ő csak bólintott és tovább folytatták Miával a játékot. Volt egy
gyanúm, és nem tudom akarom e, hogy igaz legyen. Gyorsan felkaptam a
táskám, és a neszesszerem is beleraktam, hogy ha kellene, adtam egy
puszit az otthonmaradóknak és elindultam hozzájuk.<br />
<br />
<div>
- Tegnap fordult csúnyára a dolog. Addig egészen jól volt. Utána ehetett valamit. Szerencsére most alszik</div>
<div>
-
Figyelj Harry átmegyek hozzátok. Hagyd őt pihenni. Mikor odaértem te
átjössz hozzánk. Én megpróbálom megoldani a helyzetet. Tiltakozást nem
fogadok el, rendben?</div>
<div>
- De...</div>
<div>
- Nincs
de! Megoldom és punktum.- mondtam neki és leraktam a telefont. Nagyon
siettem a szerelmespárunk felé. Amikor a bungalójukhoz értem kérdés
nélkül benyitottam, a nappaliban egy ifódeges Harry-t találtam. - Merre
van?</div>
<div>
- A vendégszobában alszik. Nem akart engem zavarni. - erre a mondatára megálltam.</div>
<div>
- Nektek van vendégszobátok?</div>
<div>
- Igen. Miért?</div>
<div>
- Nekünk nincs. Összecserélték a szobákat. Mi hárman vagyunk egy szobában.</div>
<div>
- Akkor ez azt jelenti, hogy TE és Liam egy ágyban alszotok? - egy pillanatra előtört a perverz énje.</div>
<div>
-
Igen. De Mia is ott van a szobában, remélem lelohasztottam a perverz
fantáziád! - mosolyogtam rá és kitoltam az ajtón. - Szia! - majd se szó,
se beszéd rácsaptam az ajtót. Pont amikor kattant a zár, meghallottam
Melissa öklendezését. gyorsan szaladtam a fürdő felé. Őt a WC fölé
hajolva találtam, nem sokkal később lehúzta a azt és rám nézett.</div>
<div>
- Te hogyhogy itt vagy? - kérdezte meg igen halvány hangon.</div>
<div>
- Harry aggódott érted. Ezért felhívott én meg átjöttem. - mondtam és kitámogattam a szobából.</div>
<div>
- Köszönöm. De ez csak gyomorrontás.</div>
<div>
- Szerintem nem az. - válaszoltam halkan.</div>
<div>
- Ugyan mi más lehet?</div>
<div>
-
Nem tudom, hogy mondjam. Nem fogok köntörfalazni, de szerintem terhes
vagy. - erre elnyílt szája és a kezét a pocakjára simította.</div>
<div>
- Az nem lehet. Nem. - mondta könnyek között.<br />
- Felteszek egy kínos kérdést. Ne haragudj. Ha terhes vagy, ki az apa? Preston vagy Harry?<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhj1IXlTGXf9Djmq2gQQhFdfnd6yQndlnW2IOR1RbXEHWcHLIUYAsD9eqm3s_ysi-ir3y6pMIkZcL68M8W1wK89v_sOFRNkhWr9UR0zLwNFXvrvCaOFt6pxkp3PybFWleW-C_SSws3qrS4/s1600/l%C3%A1nyok2.png" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhj1IXlTGXf9Djmq2gQQhFdfnd6yQndlnW2IOR1RbXEHWcHLIUYAsD9eqm3s_ysi-ir3y6pMIkZcL68M8W1wK89v_sOFRNkhWr9UR0zLwNFXvrvCaOFt6pxkp3PybFWleW-C_SSws3qrS4/s1600/l%C3%A1nyok2.png" height="133" width="200" /></a>-
A legnagyobb valószínűséggel Harry. Nem akarom, hogy az a vadállat
legyen az apa.- miközben ezt mondta az ágyra kuporodott és elkezdett
sírni. Azt éreztem, hogy valami fontosat nem mond el. Leültem mellé és
elkezdtem simogatni.<br />
- Mi a baj? Bántott Preston? - ezután a kérdésem után zokogva az ölembe hajtotta a fejét, én pedig simogatni kezdtem a hátát.<br />
<div style="text-align: justify;">
-
Igen. Az elején még kedves volt, de utána egy vadállat lett. Mára már
tűröm, de annyira félek, hogyha ellenállok akkor mi lesz. Harry annyira
más, ő kedves és gyengéd, perverz de gyengéd. Sosem emel rám kezet és
mindig azt nézi, ami nekem jó.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Figyelj. Mikor voltál utoljára együtt Prestonnal?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mielőtt elindultunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azelőtt? Tudom, hogy kínos, de tudnunk kell.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem október vége-november eleje. Utána minden a koncertek szervezésével ment el. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor az jelenti, hogy nem lehet mert akkor már legalább 2 hónapos terhesnek kellene lenned, már ha az</div>
<div style="text-align: justify;">
vagy.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akarok az lenni meg nem is. Akarom mivel lenne egy részem Harryből, de félek Preston haragjától.</div>
<div style="text-align: justify;">
-
Akkor győződjünk meg róla.- mondtam és a táskámban lévő neszesszerért
nyúltam, amiből előhúztam két terhességi tesztet és a kezébe nyomtam. Ő
pedig kérdőn nézett rám. - Gondoltam valamikor szükség lesz rájuk,
mindig van nálam. Nem tudom, mikor kinek kellhet.</div>
<div style="text-align: justify;">
-
Köszönöm. -mondta és a nyakamba ugrott. - Kérnék valamit. Bármi is lesz
a teszt eredménye ne mondjuk el SENKINEK. Kérlek. Erről csak otthon
akarok vele beszélni.</div>
<div style="text-align: justify;">
-
Rendeben. Legyen ahogy szeretnéd. Itt az idő. - mondtam és beküldtem a
fürdőszobába. Miután végzett rettenetesen hosszú 3 perc következett. Az
idő letelte után mind a ketten arra várt, hogy a másikunk megnézi. -
Háromra vegyél fel egyet utána mutassuk meg egymásnak. 1-2-3! -
felkaptam a tesztet megnéztem és Melissa felé fordítottam. Ő is ugyanazt
tette. A két teszt ugyanazt az eredményt hozta. Biztos diagnózist
kaptunk. De nem beszéltünk róla.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem beszélünk semmiről. Jó?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben. Mit szólnál, ha átmennénk hozzánk és ott főznénk valamit? - kényesen kerültem az előbbi előbbi eseményeket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó menjünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mielőtt
elindultunk volna elment fürdeni és rendbe szedte magát. Addig én
pakolásztam a lakásban. Egyikük sem egy rendszertő ember. Egy nap alatt
hatalmas kupit csináltak. Sőt a mosogatóból is folytak ki a cuccok.
Gyorsan pakoltam és mosogattam. Mire végeztem, a barátnőm is végzett.
Gyorsan elindultunk hozzánk. Sokat nevettünk és elfeledkeztünk a
gondjainkról. A bungalónk elé érve hatalmas nevetést hallottunk valamint
azt, hogy Jason Derulo Talk Dirty to Me című száma ezer decibellel
üvölt. Mikor beértünk annyit láttunk, hogy Liam és Harry divatbemutatót
tart Miának, aki pontozta őket.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFLvs-sLZLoqZ9aoNgyE1lRBbvLQ4N9TzXBrfO8_efG2oAur6KPAlwowI318ofB4qdXd1qk5fdRHsPMnNG9DLuUBoPTX7ekNsW2YqLl-a1Hi1We6A8PebACU0O_B8sj76XD-orAFJgQoo/s1600/fi%C3%BAk6.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFLvs-sLZLoqZ9aoNgyE1lRBbvLQ4N9TzXBrfO8_efG2oAur6KPAlwowI318ofB4qdXd1qk5fdRHsPMnNG9DLuUBoPTX7ekNsW2YqLl-a1Hi1We6A8PebACU0O_B8sj76XD-orAFJgQoo/s1600/fi%C3%BAk6.jpg" height="152" width="200" /></a></div>
- Ez csak egy vicc, ugye ?- kérdezte tőlem Melissa halkan, ugyanis a fiúk még nem vettek észre.<br />
-
Szerintem nem. Inkább menjünk a konyhába és készülődjünk. Hagyjuk
játszani a gyerekeket. - halk kuncogások közepette hátrahagytuk őket.
Egy idő után észrevettek minket és megkérdezték mennyit tudunk. Csak
mosolyogtunk rajtuk. Harry-n láttam, mennyire boldog azért, hogy Mel-nek
van egy kis színe és nem halotthalvány. A vacsorát közösen készítettük
és fogyasztottuk el. A desszertet már a teraszon ettük meg. A fiúk
söröztek, mi pedig üdítőztünk.<br />
<br />
Mia bevacakolta magát
Liam ölébe és onnan figyelte az eseményeket. Liam folyamatosan simogatta
őt, Mia pedig a tetoválásait piszkálta, ám ez nem zavart a fiút, mivel
ugyanúgy beszélgetett Harry-vel. Féltem ettől- Féltem mindentől. Attól,
hogy mi lesz velünk és főleg mi lesz az ő kapcsolatukkal. A viszonyukra
nyugodtan mondhatom, hogy olyan, mint egy apa és lánya viszonya. De nem
filóztam ezen tovább, nem akartam tönkretenni a boldog napjainkat a
borúlátásommal.<br />
<br />
A hét hátralévő része megint jól ment,
folyamatosan együtt voltunk és nem volt semmi baj. Minden rendben ment.
Mielőtt hazaindultunk volna, az jutott az eszembe, hogy túl jó volt ez a
két hét. Nem lehet, hogy minden zökkenőmentesen történjen, ez a valóság
és nem egy tündérmese. Biztos voltam benne, hogy valami rossz fog
történni. Még ott volt Harry-Melissa-Preston hármas, valamint mi
különleges kis kapcsolatunk is. Egyre bonyolultabb lesz minden....</div>
</div>
</div>
Hopehttp://www.blogger.com/profile/13929252651132835242noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3480625048765084468.post-16724754659539692652014-05-03T03:19:00.001-07:002014-05-03T03:19:07.188-07:00Kilencedik rész<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: center;">
Sziasztok!</div>
<div style="text-align: center;">
Először is elnézést kérek, amiért tegnap nem volt rész, de az egész napom egy rohanás volt és amilyen lusta vagyok, korábban egy betűt nem gépeltem.</div>
<div style="text-align: center;">
Azonban ma reggel nekiláttam és befejeztem a rövidke fejezetet. Remélem tetszeni fog nektek.</div>
<div style="text-align: center;">
Amint láthatjátok megújult a kinézet, amit hatvanadjára is nagyon szépen köszönök Catalina-nak, aki azonnal elvállalta és megalkotta ezt a fantasztikus dizájnt.</div>
<div style="text-align: center;">
A következő rész jövő pénteken érkezik, addig is legyetek jók!</div>
<div style="text-align: center;">
Puszi :*</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
------------------------------------------------------------------------------------------------------------</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: 'Mrs Saint Delafield'; font-size: 48px; line-height: 55.20000076293945px;">Bonyolult</span></div>
</div>
<div>
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5mko6Lnu55i1w1t6_0wxUQ0-D7vhmlst_Kt2uN84uxpYVcBADeiYa2iG_XWU5qlVYCg0sJ6k6Mwc6tjb_vVKGfExCmx7gBJgOwbIMf_jTKbc1oh2He3TIfUUsiSmvjZLjLPRLIFVYR13e/s1600/tumblr_mnrpm3EwWs1qlvybao1_1280.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5mko6Lnu55i1w1t6_0wxUQ0-D7vhmlst_Kt2uN84uxpYVcBADeiYa2iG_XWU5qlVYCg0sJ6k6Mwc6tjb_vVKGfExCmx7gBJgOwbIMf_jTKbc1oh2He3TIfUUsiSmvjZLjLPRLIFVYR13e/s1600/tumblr_mnrpm3EwWs1qlvybao1_1280.jpg" height="320" width="219" /></a></div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
A bungalónk maga volt a tökély, minden túlzás nélkül. Volt egy plusz hálószobánk, ahová a cuccainkat pakolhattuk, konyha és fürdő, valamint egy körterasz, ami napozóágyak voltak elhelyezve, valamint kis asztalok, ahová az italokat lehetett tenni, vagy kiülni enni. El se akartam hinni, hogy tényleg nekem adatott meg, az, amiről álmodni se mertem a sok éber éjszakán, amikor kénytelen voltam Preston mellett feküdni. De nem volt más választásom.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
- Mit szeretnél vacsorázni? - karolt át Harry hátulról, miközben a ruháimat pakoltam ki, vagyis inkább dobáltam szét, de nálam a kettő közt nem sok különbség volt.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem tudom, menjünk le a partra, olyan szép az idő. Nem vagyok éhes - szembe fordultam vele és nyaka köré fontam karjaimat.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ahogy szeretnéd. Nekem úgy is nagyon jó.</div>
<div style="text-align: left;">
- De te nem szeretnél enni valamit? Úgy értem a repülőn is alig ettél.</div>
<div style="text-align: left;">
- Miattam egy percig se aggódj. Megvagyok - csókolt meg mosolyogva, majd lerántott az ágyra és úgy csókolt tovább.</div>
<div style="text-align: left;">
- Te őrült. Összegyűröd a ruháimat - csaptam meg a mellkasát játékosan, de nem igazán hatotta meg.</div>
<div style="text-align: left;">
- Sokkal szívesebben gyűrném össze a lepedőt veled - markolt fenekembe, amitől halkan felnyögtem és fejemet a mellkasára hajtottam.</div>
<div style="text-align: left;">
- Azt elhiszem, de lesz az ilyesmire két kerek hetünk, szóval ne kapkodjunk el semmit - motyogom szinte hangtalanul.<br />
- És ha a hátra levő két hétre csak itt feküdnénk és engednénk, hogy a kreativitás szárnyaljon?<br />
- Perverz állat.<br />
- Túl szép vagy, hogy visszafogjam magam - csókolt bele nyakamba és kezeit szétdobta teste mellett.<br />
- Ez még semmi. Csak figyeld meg, amikor végre teljesen eljut a tudatomig, hogy két teljes hétig csak mi ketten leszünk. Egészen ki fogok virulni - ülő helyzetbe evickéltem, tenyereimet pedig kiálló csípőcsontjain pihentetettem.<br />
- Így vagy a legimponálóbb - hunyorgott fejét oldalra döntve.<br />
- Persze... Azt meghiszem. Szedd magad és menjünk le a partra. Kellenek kagylók.<br />
- Mindent az én hercegnőmért - könyökölt fel mosolyogva.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Negyed órával később már a tengerparton sétáltunk, kéz a kézben, ami annyira fura volt, hisz végre nem kellett attól tartanunk, hogy valaki lencsevégre kap minket, vagy esetleg Preston őrjöngve rohan be, hogy megöljön engem is és Harry-t is. Lassú, szinte nyugidíjas tempóban haladtunk előre a finom homokban, közben hülyeségekről beszélgettünk és csak egyszerűen élveztük egymás társaságát. Szedtünk egy nagy halom kagylót meg tengeri csillagot, amit sajnos el kellett engedjek, mert dalszövegíróm nem nagyon rajongott a gondolattól, hogy egy ilyen nyálkás lény a bungalónkban éljen. Eleget tettem kérésének és szabadon engedtem szerencsétlent, de cserébe fogtam neki egy medúzát, amivel végigkergettem a parton. Mondhatom boldog volt.<br />
<br />
<div style="text-align: left;">
- Tudod, sokszor gondolkodtam már rajta, de eddig nem akartam megkérdezni, mert gondoltam, majd elmondod mi a helyzet, de szeretném tudni. Ugye őszintén válaszolsz majd a kérdésemre? - szólalt meg Harry, mikor éjfél körül a teraszon ültünk és chips-et ettünk, közben a csillagokat bámultuk.</div>
<div style="text-align: left;">
- Attól függ mit akarsz kérdezni. Vannak dolgok, amiket nem jó bolygatni.</div>
<div style="text-align: left;">
- Miért vagy még mindig együtt Prestonnal?</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kérdésére teljesen lefagytam, hisz bár azzal tisztában voltam, hogy ezt mindenki tudni szeretné, de azt csak nem mondhattam neki, hogy azért, mert őrülten szeretem, hisz akkor nem csalnám meg. <i>Az igazság túlságosan borzasztó ahhoz, hogy megtudja, mert ha ez kiderül, akkor rájön, mekkora szörnyeteg vagyok és biztosan az első géppel repül vissza Londonba, hogy szedje a sátorfáját és eltűnjön az életemből, mondjuk örökre. </i>Tanácstalan voltam, de hazudni se akartam neki, mert akkor már semmi nem maradt volna amit nyújtani tudok neki. Igazából abban sem voltam biztos, hogy azért kérdezi, mert zavarja, hogy még mindig együtt voltam a vőlegényemmel. vagy csak a kíváncsiság hajtja.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
- Azért, mert kényelmes -válaszoltam egyszerűen és máris azon kezdtem gondolkodni, mennyire lehet hülye, ha elhiszi, amit mondtam.</div>
<div style="text-align: left;">
- És mikor fogod az igazat elmondani? - túrt bele hajába fáradtan, majd mélyen a szemembe nézve próbálta kifigyelni, mire is gondolhatok pontosan.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem tudom. Ez bonyolult.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ha annyi pénzem lenne, ahányszor ezt már tőled hallottam, most konkrétan milliomos lennék és nem Lou kellett volna a magángépet intézze, hanem a sajátomon jöttünk volna.</div>
<div style="text-align: left;">
- Tudod, hogy elmondanám, ha lehetne, de ez most olyan, ami nem rád tartozik.</div>
<div style="text-align: left;">
- Aggódom érted, akárhányszor az a szemétláda a közeledbe megy, mert rettegek, hogy bántani fog és egyszerűen nem értem, miért nem hagyod ott a fenébe. Szerintem pontosan rám tartozik, minden, amit nem akarsz elmondani.</div>
<div style="text-align: left;">
- Van egy határ, amit nem léphetsz át és azt hiszem, te pontosan efelé a határ felé közeledsz. Állj le, ha azt akarod, hogy szóljak hozzád ez alatt a két hét alatt - figyelmeztettem, mert abban bíztam, hogy így majd lecsillapszik egy kicsit.</div>
<div style="text-align: left;">
- Akarom, sőt azt hiszem többet is akarok, de ha nem vonsz be az életedbe, akkor nem fog menni.</div>
<div style="text-align: left;">
- Így is túlságosan belekeveredtél. Nem akarom, hogy te is sérülj, ha valami rosszul sül el.</div>
<div style="text-align: left;">
- Mi sülhetne el rosszul. Csak otthagyod és kész. Nem kell ekkora ügyet csinálni belőle. Ez csak egy szemétláda, aki élvezi, hogy szenvedni láthat, meg persze a pénzedet is nagyon imádja. Szerintem ha tehetné, azt venné feleségól, nem téged.</div>
<div style="text-align: left;">
- És te nem a pénzért vagy velem? Ha nem lennék híres, nem is ismernénk egymást. </div>
<div style="text-align: left;">
- Ha nem lennél híres, akkor sosem menekültél volna el a stadionból, hogy a véletlen folytán belém botolj, szóval hülyeséget beszélsz. Nem abba szerettem be, ami a bankszámládon szerepel, hanem abba, ami itt van benn - suttogta és mellkasomra helyezte hatalmas tenyerét, pontosan a szívem fölé.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem szabadott volna belém szeress. Csalódni fogsz, ha minden titkom kideríted - veszem kezét tenyereim közé és játszani kezdek ujjaival, gondosan ügyelve arra, hogy ne nézzek a szemébe, mert tudtam, hogy akkor elmondok neki mindent.</div>
<div style="text-align: left;">
- Késő.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ugye tisztában vagy vele, hogy ez lehetetlen és még ha akarnám is a komolyabb kapcsolatot, ott lenne Preston.<br />
- De mégis mivel tart ennyire sakkban, hogy nem mered még nekem sem elmondani? - emelkedett fel székéből és hozzám sétálva elém térdelt.<br />
- Bonyolult - toltam el magamtól és én is elhagytam helyemet, hogy a korláthoz sétálva nézhessem, ahogy csalódottan feláll és besétál.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHkApLV02j2X0IdSD4AQtzDYbqrEqNK735xIZnPfnJWS0YiRmdW1i1utmjgMFMDun5iZji6yOGly6uyJXBxinaNmitgAuzJWvsPzTmvD19Vtl2XQcAu3NaX4az8rkDXaZl1Abk8u7w13yL/s1600/vfbnfjyuk.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHkApLV02j2X0IdSD4AQtzDYbqrEqNK735xIZnPfnJWS0YiRmdW1i1utmjgMFMDun5iZji6yOGly6uyJXBxinaNmitgAuzJWvsPzTmvD19Vtl2XQcAu3NaX4az8rkDXaZl1Abk8u7w13yL/s1600/vfbnfjyuk.png" height="200" width="166" /></a>- Miért nem lehet minden annyira egyszerű, mint más lányokkal. Ha azt akarod, hogy együtt legyél vele, akkor együtt vagy vele. Ha szakítani akarsz, akkor csak szakítasz vele, de nem.... Miért is lenne?! - a következő pillanatban egy doboz sörrel a kezében jelent meg és lehuppant a székébe.<br />
- Akkor most vége?<br />
- Dehogy van, hisz nekem megéri a kockázatot, mert szeretlek. Az már más kérdés, hogy te csak használsz, mint egy játékot. Felveszel, leteszel ahogy kedved tartja, de nem érdekel.<br />
- Te hallod magad mekkora... - kezdtem volna bele, de félbe szakított.<br />
- Mondd ki. Mondd ki, hogy nincs igazam. Cáfolj meg és mindent visszaszívok. Csak kérlek, cáfolj meg és tegyél róla, hogy ne legyen igazam.<br />
- És mégis, hogy?<br />
- Hagyd ott Preston-t és élj velem. Nem hiszem, hogy ő olyat tud neked nyújtani, amit én ne tudnék.<br />
- Ő megvéd engem - suttogtam elcsukló hangon és felidéztem magamban, hogy mennyiszer emlegette már fel az a szemétláda, hogy ez mind az én védelmemben van és, ha csak nem akarom komolyan megütni a bokámat, akkor nem hagyom el, mert komolya bajba keverhet, egyetlen telefonhívással.<br />
- Mert én nem tudnálak?! - hangja éles volt, mégis keserű, annyira sajnáltam, hogy miattam szenved.<br />
- Úgy nem, ahogy ő.<br />
- És ő mitől véd meg? Hogyan is tehetném meg én, amikor azt sem tudom, hogy mitől.<br />
- Jobb ha nem tudod. Most pedig megyek és lefekszek aludni.<br />
- Ma este a másik szobában alszom, ha nem baj.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Szavai hallatán megfagy bennem a vér, hiszen nem gondoltam volna, hogy ennyire rossz a helyzet. Azt hittem, hogy ha kinn üldögél egy picit, rájön, hogy jobb ha nem tudja miért nem hagyom ott Prestont, de ezek szerint tévedtem. Ő volt szinte az egyetlen ember, akinek az elvesztését nem bírtam volna túlélni, de ha a titkom kiadása árán történt volna, akkor mégsem az ő oldalára billent a mérleg. Tudtam, hogy ezzel megkockáztatom, hogy egyenesen otthagy a szigeten, de hamarabb megbékéltem volna azzal a tudattal, hogy a szakítás miatt utál, mint azzal, hogy azért, mert megtudja, mekkora egy szörnyeteg vagyok vagyok valójában.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
- Ott alszol ahol csak akarsz - válaszoltam ridegen és elfordulva a tenger hullámait kezdtem tanulmányozni, hogy ne láthassa könnyeimet.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Akkor este egy szemhunyást sem aludtam. Lementem a tengerpartra, hátha kitisztul egy kicsit a fejem, de annyit értem el vele mindössze, hogy megvágtam a talpam egy kagylóval és megzavartam a karbantartókat és a kertészeket. Borzalmasan éreztem magam és féltem a másnaptól, de kiderült, hogy fölöslegesen. Arra ébredtem ugyanis, hogy valaki halkan kopog a szoba ajtaján, majd miután sikeresen kinyögtem egy igent,lassan kinyílt az bejárat és Harry állt előtte, egy nagy kagylót szorongatva. Először nem értettem, hogy most akkor azzal akar meggyilkolni, vagy mit is szeretne vele, de azért intettem neki, hogy jöjjön már közelebb és ne szobrozzon az ajtóban, mert azzal senkinek sem segít egy icipicit sem.<br />
<br />
<div style="text-align: left;">
- Gondolkoztam - kezdett bele, hangja komoly és mély volt, még a hideg is kirázott tőle.</div>
<div style="text-align: left;">
- És mire jutottál? Mert ha el akarsz menni, akkor én azt is megértem.</div>
<div style="text-align: left;">
- Dehogy megyek sehová. Nekem itt a helyem, melletted - szemei csillogtak, ajkai pedig halvány mosolyba görbültek, ami mindig is nagyon jól állt neki.</div>
<div style="text-align: left;">
- Mi vett rá erre?</div>
<div style="text-align: left;">
- Az, hogy realizáltam, mennyire kötődöm hozzád, még akkor is, ha ez az egész csak egy kis inspirációs különórának indult anno. Azt hiszem nagyon jó úton haladok, hogy még ennél is jobban beléd szeressek.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem lenne szabad. Úgy értem nézz rám. Hozzá vagyok kötve egy olyan emberhez, akit te magad is láthattad, hogy a legnagyobb mértékben megvetek és túlságosan félek mások véleményétől és attól, hogy börtönbe kerülök.</div>
<div style="text-align: left;">
- Várj. Börtönbe?! - kerekedtek el szemei.</div>
<div style="text-align: left;">
- Igen. Nem azért mondtam, hogy nem rád tartozik, mert nem akartalak tovább az életem részeként, hanem, mert ha tudnád, mi is történt, több, mint valószínű, hogy kiborulnál.</div>
<div style="text-align: left;">
- Bármit elmondhatsz. Előttem nem kell, hogy titkaid legyenek.</div>
<div style="text-align: left;">
- De ez annyira borzalmas, hogy te sem bírnál rám nézni utána, meg merem kockáztatni, hogy el is szaladnál tőlem.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ugyan, nem beszélj butaságokat. Nem kell most elmondanod, de tudd, hogy meg fogom kérdezni még egyszer. Nem holnap, nem holnap után, de akkor őszinte választ várok.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ha kitalálom, hogy mondjam el, akkor ígérem, elmondom. Csak nem most...</div>
<div style="text-align: left;">
- Ez nekem elég - hajolt közelebb, majd egy apró puszit nyomott a homlokomra.</div>
<div style="text-align: left;">
- Akkor most már megkérdezem. Minek a kagyló?</div>
<div style="text-align: left;">
- Neked hoztam. Ma reggel sétálni voltam és ott hevert a homokban. Tegnap annyit kerestél egy ilyen izét, hogy gondoltam örülni fogsz neki, na meg ha ennek a beszélgetésnek veszekedés lett volna a vége, akkor hozzám is vághattad volna - vigyorodott el.</div>
<div style="text-align: left;">
- Igen. Ez soha nem következik be. Veled nem tudok veszekedni. Túl nyugodt vagy hozzá.</div>
<div style="text-align: left;">
- Én mindig nyugodt vagyok, csak néha túl jól titkolom.</div>
<div style="text-align: left;">
- Hiszek neked.</div>
<div style="text-align: left;">
- Jól is teszed. Soha nem tudnálak átverni, vagy kihasználni. </div>
<div style="text-align: left;">
- El sem hiszem, hogy téged nem csak álmodlak - tenyereim közé fogam arcát és közel húzva magamhoz a homlokom az övének döntöttem.</div>
<div style="text-align: left;">
- Pedig nyugodtan elhiheted, mert nem megyek sehová.</div>
<div style="text-align: left;">
- Te adsz nekem erőt ahhoz, hogy folytassam - suttogtam és lassan megcsókoltam.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Testének közelségétől izzani kezdett a vér az ereimben és nem foglalkoztam már semmi mással. Örültem, hogy ketten vagyunk egymásnak és a külvilágot teljesen kizárhatjuk a következő két hétre. Szerettem volna minél többet magamnak Harry-ből, de ahogy egyre szenvedélyesebbé váltak csókjaink, elkezdtem szédülni és hányingerem támadt. Azonnal kipattantam az ágyból és a mosdóba rohantam, ezzel pedig alaposan megrémítve a fürtöst. Igazából volt is miért aggódnunk, de akkor ez csak egy egyszerű rosszullétnek tűnt, ami a nap további részében nem is jelentkezett.</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/13744670417640953825noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3480625048765084468.post-83473500905598439642014-04-25T06:03:00.000-07:002014-05-02T09:58:26.706-07:00Nyolcadik rész<div style="text-align: center;">
Sziasztok!<br />
Meg is hoztam az új részt. Most már a titkos nyaralásról fognak szólni a részek.<br />
Közös döntés alapján, úgy határoztunk, hogy az elkövetkező pár rész, párhuzamosan fog haladni, hogy egyszerre lássatok bele a két páros életébe.<br />
Amint vége a résznek, minden visszatér a régi kerékvágásba, azaz ahol, az egyikünk abbahagyja, onnan folytatja a másik.<br />
Remélem tetszik nektek a rész. Nem haragszom meg, ha nyomot hagytok magatok után. :)<br />
Millió puszi:<br />
Réka <br />
<br />
<br />
<br />
<span style="font-size: x-large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">Kezdődik az édes élet! </span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpVwZz1pWY1QAxXf2umD7f76v0ugsQkowyUBEVJkAUDLs9tcyUF4hrHMLNAeto_-Lw7WUGD31GAsGCQJmKwStemypdkzO4PNaxwNKvmNGMwJrqIB9vlkarpRmrqfmFxcSVlPoNgvhn_P8/s1600/19.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpVwZz1pWY1QAxXf2umD7f76v0ugsQkowyUBEVJkAUDLs9tcyUF4hrHMLNAeto_-Lw7WUGD31GAsGCQJmKwStemypdkzO4PNaxwNKvmNGMwJrqIB9vlkarpRmrqfmFxcSVlPoNgvhn_P8/s1600/19.jpg" height="320" width="212" /></a> Szerencsére a váróterembe Preston már nem jöhetett utánunk. Már nagyon idegesített a fickó. Folyamatosan bámult és becsmérlően nézte Miát. Nem sok tartott vissza, hogy neki essek amikor, a fiúkat kezdte el szidni. Különösen Harry volt az, aki nem volt szimpatikus számára. Állandóan talált valami kivetni valót a fiúban. Nem akartam beszólni Preston-nak, ezért inkább eljöttem mellőlük. Habár még hallottam, ahogyan megfenyegeti Mel-t, hogy nagyon megbánja, ha valami történik ezen a nyaraláson. Szerencsére ekkor bemondták a nevemet, hogy indul a járatunk Mauritiusra. Esküszöm, ha hazaérek megszeretgetem Louist. Bemondatja a nevem egy hamis repülési céllal. Ügyesen eltereljük Preston és a sajtó figyelmét. A srác egy zseni. Nem csoda, hogy a kora ellenére az egyik legjobb a szakmában.<br />
<br />
Gyorsan kézen fogtam Miát és elindultunk a beszállókapuig. Végig mentünk minden cécón, Mia még meg is nevettette az ellenőrt. Irtó aranyos volt, ahogy kérdezősködött a férfitól. Mel csak később követett minket, mert az a görény lefoglalta. Nagyon örültem, hogy nem jöhet utánunk, és mivel privát terminálból indultunk, az üvegek le vannak sötétítve. Miután beértünk a kapun belülre, Miával elmentünk és vettünk újságot neki és nekem is bőven. Habár az utazótáskánkban és a kézi poggyászban is van mesekönyv és itt van a DVD gyűjteménye is. A vásárlás után kiérve megláttuk, hogy Liam és Harry is megérkezett. Mia elengedte a kezem és elindult a "pasija" felé, aki elkapta és el is vitte nassolni. Karácsony óta nagyon semmilyen kapcsolatom nincs Liammel. Igazándiból megpróbálom kerülni őt és ő is került engem, habár a nyakláncot azóta is hordom. Nem tudom mi lesz ez alatt a két hét alatt amíg össze leszünk zárva, de szeretném tisztázni a dolgot, mert nem akarok vele rosszban lenni. Nem tudom mióta állhattam egy helyben, amikor valaki megkocogtatta a vállamat. Ijedtemben nagyot ugrottam. Amikor megfordultam, láttam, hogy csak Melissa az.<br />
<br />
<div style="text-align: left;">
- Ne haragudj nem akartalak megijeszteni. - mondta szabadkozva.- Liamen tűnődtél?- kérdez rá. Előtte nyitott könyv vagyok. Ő már másnap tudta, hogy mi is történt azon a bizonyos estén.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ennyire látszik?- kérdeztem meg miközben elindultunk a fiúk felé, akik Miát babusgatták. Szegénykém már nagyon álmos lehetett, hiszen kihagyta a délutáni alvást, remélve, hogy átalussza a hosszú utazást.</div>
<div style="text-align: left;">
- Csak számomra. Beszéljétek meg, mert nem akarom, hogy rossz kedvetek legyen az elkövetkezendő két hétben.</div>
<div style="text-align: left;">
- Köszönöm a tanácsod. - mondtam és egy puszit adtam az arcára. - Veled mi van?</div>
<div style="text-align: left;">
- Csak a szokásos, Preston rám fog állítani valakit. - mondta csüggedten.</div>
<div style="text-align: left;">
- Igen. Biztos. - válaszoltam vigyorogva és a fülem mögé tűrtem egy tincsem és megálltam, nem messze a fiúktól.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ezen miért mosolyogsz?- néz rám dühösen.</div>
<div style="text-align: left;">
- Azért, mert Preston embere Mauritiusra megy. Mi meg Bora-Borára. Ha ott is megtalál... - mondtam nevetve. </div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ő is csatlakozott és átölelt. A fiúk felén kapták a fejüket és nagyban minket néztek. Mia addigra már Liam <br />
kezében aludt. Ezért mi abba is hagytuk a hangoskodást és odamentünk hozzájuk.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrHhpkEbK9GIXCBiDsU_LD4gboO_83lFl2ANbQ1jdKfdZaepzRTFTVAqzYfmO6tHLW0r7u_urysrp5AdyTce118Gi7055Xe84hZ06JeARonGtOloA1hoHcJoes3ZLrSLx2bgu1MwCFnKQ/s1600/liampayne-harrystyles-trekstock.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrHhpkEbK9GIXCBiDsU_LD4gboO_83lFl2ANbQ1jdKfdZaepzRTFTVAqzYfmO6tHLW0r7u_urysrp5AdyTce118Gi7055Xe84hZ06JeARonGtOloA1hoHcJoes3ZLrSLx2bgu1MwCFnKQ/s1600/liampayne-harrystyles-trekstock.jpg" height="124" width="200" /></a>- Mi a mulatság tárgya? - kérdezte Harry és átölelte a barátnőm derekát.</div>
<div style="text-align: left;">
- Louis átverte Prestont. - mondtam mosolyogva és Liamre néztem aki a dzsekijével még jobban betakarta Miát és viszonozta a mosolyom. - Átveszem Miát.</div>
<div style="text-align: left;">
- Hagyd csak aludni jó helyen van. Egyébként Louis mást is szervezett.</div>
<div style="text-align: left;">
- Mit?- kérdeztük hárman egyszerre kicsit hangosabban a kelleténél, amire a húgom elkezdett mocorogni. Ezért Liam óvatosan felállt vele.</div>
<div style="text-align: left;">
- Valami ismerősén keresztül szerzett egy gigantikus méretű magán repülőt. Van rajta 2db kis hálószoba és egy nagyobb utastér. - mi csak ámultunk és bámultunk. - Azt mondta aludnunk is kell, hiszen 20 órát fogunk utazni, meg a 13 óra eltolódás sem túl jó.</div>
<div style="text-align: left;">
- Akarom tudni Louis-nak, honnan vannak ilyen ismerősei?- kérdeztem tőlük.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem! - jött az egyöntetű válasz. Ekkor Liam ránézett az órájára és annyit mondott.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ideje lenne beszállnunk. Ha nem akarunk gondot. - sürgetett meg minket, majd áthelyezte az egyik kézére Mia teljes súlyát, a másikba pedig a kézi poggyászát vitte. Harry és Mel már elindultak, mielőtt követtük volna őket, megfogtam a fiú karját.</div>
<div style="text-align: left;">
- Liam átveszem őt! - mondtam neki.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ugyan Elisa! Nem teher. Beszélhetnénk majd?</div>
<div style="text-align: left;">
- Igen. Én is szeretnék veled beszélni. - mondtam és adtam egy puszit az arcára. Amin ő meglepődött és elmosolyodott.</div>
<br />
Lassan beszálltunk a gépbe ami tényleg hatalmas volt ötünk számára. Utólag kiderült, hogy Louis ismerte a pilótát és randizott a stewardess-szel. Mikor felültünk, a lány jelezte, hogy csak a felszállás után fektethetjük le Miát addig, nem. Ezért Én beraktam hármunk csomagjait az egyik kabinba, addig Liam belehúzta egy hámba Miát, amit a kísérő adott, mondván a gyermek csak így utazhat a felszállás alatt. A fiú a hám segítségével csatolta magához a húgom, meg sem hallgatva a tiltakozásom. Miután a levegőbe emelkedtünk, Liam elvitte aludni a kicsit. A légiutas kísérő azt mondta magunkra hagy minket majd eltűnt. Harry és Mel is elmentek, hogy végre kiélvezhessék azt, hogy kettesben vannak. Így egyedül maradtam a gondolataimmal. Nem sokkal később megéreztem, hogy valaki betakar. Újra Liam volt az. Rám mosolygott és leült a velem szemben lévő kanapéra.<br />
<br />
<div style="text-align: left;">
- Beszélhetünk?- kérdezte félve és elém tett egy csésze kakaót.</div>
<div style="text-align: left;">
- Persze. Hasonló a helyzet. - mondtam és megsimogattam a nyakláncom, amire ő odakapta a tekintetét és elmosolyodott.</div>
<div style="text-align: left;">
- Igen. De most nem tudsz elfutni. Egyébként miért tetted múltkor?</div>
<div style="text-align: left;">
- A futást? - kérdeztem meg, amire ő bólogatott. - Nem tudom. Nem éreztem helyesnek amit tettünk. Sőt a nyakláncot sem kéne hordanom. Nem is tudom miért kaptam. - ekkor a nyakamhoz kaptam, hogy levegyem, de Liam odahajolt és megakadályozta.</div>
<div style="text-align: left;">
- Kérlek ne vedd le! - mondta, olyan közel volt hozzám, hogy éreztem a leheletét az arcomon. - Jó látni rajtad. Szeretem nézni, ahogy babrálsz vele, amikor elmélyedsz a gondolataidba.</div>
<div style="text-align: left;">
- Jó. Liam ezzel nem jutunk előrébb. Miért csókoltál meg akkor este?</div>
<div style="text-align: left;">
- Mert meg akartalak. Helyesen tettem. </div>
<div style="text-align: left;">
- Nem volt az. - mondtam makacsul.</div>
<div style="text-align: left;">
- Miért is volt helytelen? Mind a ketten akartuk, de aztán elfutottál. Nem akarok túllépni a dolgon. Inkább szeretnék még dolgozni rajta. - mondta teljesen komolyan.</div>
<div style="text-align: left;">
- Tessék?</div>
<div style="text-align: left;">
- Szeretnék udvarolni neked. Szeretnélek randikra vinni, moziba és vacsorázni. Mielőtt belekezdenél, ha akarod Miát is vihetjük.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem tudom mit mondjak. - suttogtam csendesen.</div>
<div style="text-align: left;">
- Én tudom. Kérlek engedd, hogy a nyaralás alatt bebizonyítsam, hogy milyen vagyok. Utána ha azt mondod, hogy nem, akkor elfogadom. Áll az ajánlatom? - néz rám reménykedve.</div>
<div style="text-align: left;">
- Neked nem lehet nemet mondani. - majd a legnagyobb meglepetésemre egy apró csókot adott a számra.</div>
<div style="text-align: left;">
- Azt hiszem nekünk is ideje lefeküdni.</div>
<br />
Mikor visszasétáltunk akkor jöttünk rá, hogy egy darab ágy van a fülkében. Liam felajánlotta, hogy kimegy és a kanapén alszik. De megint a szívem beszélt, az agyam helyett. Ezért felajánlottam, hogy aludjon ő is ott. Ő alszik az egyik oldalon, én a másikon Mia pedig közöttünk, demarkációs vonalként. A másnapot végig filmezte a három "gyerek" mi addig Melissával beszélgettünk, majd ettünk és pihentünk. Nagy sokára landolt a gépünk. Mia nagyon nyűgös volt a leszálláskor, hiszen 13 óra időeltolódásban voltunk ráadásul a hideg szeles Londonból, a meleg és száraz Bora-Borára érkeztünk. A 45 perces utazás, amit pluszba a szigetre meg kellett tennünk, nem volt éppenséggel egy leányálom így, hogy a hogy a húgom igazán hisztis kedvében volt. De szerencsénkre nagy hangot nem adott ennek. <br />
<br />
Egy rövidke utazás után végre megérkeztünk a szállodába, ahol Harry és Mel egy rövidke ügyintézés után, elváltak tőlünk és elindultak a saját romantikus nyaralásukra. Mikor becsekkoltunk volna a szállodába szembesültünk egy zavaró dologgal. Egy olyan házikót kaptunk, amiben egy háló volt franciaággyal és egy plusz gyerek ággyal. Annak ellenére, hogy mi egy két szobás bungalót kértünk. Liam megpróbált intézkedni, de közölték, hogy nincs egy szabad helyük sem. Szóltam Liam-nek, hogy hagyja.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzHRUfGuG6kzlhw9kZy4Sz4DGQBBkP0_8ZjbrZ1WG0XEiseYeX_5RWqE_iS6OuGZxzAMCgmX5710B-BW6-bmnaUIfp6uXKTMgj1Tv2MtSHUoLORyZPuw4peoHzfuk68FlrONAn4o3tCRE/s1600/Hilton-Bora-Bora.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzHRUfGuG6kzlhw9kZy4Sz4DGQBBkP0_8ZjbrZ1WG0XEiseYeX_5RWqE_iS6OuGZxzAMCgmX5710B-BW6-bmnaUIfp6uXKTMgj1Tv2MtSHUoLORyZPuw4peoHzfuk68FlrONAn4o3tCRE/s1600/Hilton-Bora-Bora.jpg" height="112" width="200" /></a></div>
Egy fiatal lány vezetett minket a szállásukhoz, ahol tátva maradt a szánk, hiszen egy komplett kis házat kaptunk. A bungaló a parton állt, de mégis benyúlt a vízbe. Egy viszonylag hosszabb stégen kellett bemenni a házhoz.Rögtön egy előszobába értünk Bentebb volt a konyha, nappali és étkező egybe nyitva. Volt egy külön fürdőszoba és egy mosdó. A nappaliban, a dohányzóasztal alatt egy viszonylag nagy kiterjedésű üvegfelület volt, ami belátást engedett az alattunk lévő vízi életbe A hálószobában lévő ágy hatalmas volt, az egyik oldalon már be volt készítve egy gyerekágy, Mia ahogy meglátta megfogta a maciját és le is feküdt. Szegénykémet nagyon megviselte a hirtelen változás. A szobához saját fürdőszoba és wc is volt. Innen nyílt egy saját kis terasz. Kint a teraszunkon volt egy hatalmas medence és egy külső étkező is. Nagy szerencsénkre a teraszon lévő lejárók a vízhez, mind el voltak kerítve így Mia nem jutott a vízhez. a lány aki elkísért minket, szólt, ha főzni akarunk jelezzük mire van szükségünk, ők beszerzik. A hűtőket két naponta töltik fel és minden nap van takarítás. Miután a segítőnk elment elkezdtünk berendezkedni. Egy idő után, már mindenhol fellelhetőek voltak a dolgaink, kivéve a hálót, hiszen ott a húgom aludt. Liam elővett a hűtőből egy üdítőt és kiült a teraszra, nem sokkal később én is követtem őt<br />
<br />
<div style="text-align: left;">
-Mi a baj?</div>
<div style="text-align: left;">
- Semmi. -válaszolta komoran és elkezdett játszani az asztalra kirakott virágdísszel.</div>
<div style="text-align: left;">
- Látom rajtad, hogy van valami?</div>
<div style="text-align: left;">
- Mondtam, hogy nincs semmi! - csattant fel. - Megyek és kipakolok. Kiköltözöm a nappaliba aludni a kanapéra.</div>
<div style="text-align: left;">
- Már értem. -mondtam nevetve. </div>
<div style="text-align: left;">
- Mit értesz?</div>
<div style="text-align: left;">
- Tudom, miért vagy morcos.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem értelek.</div>
<div style="text-align: left;">
- Mérges vagy a szoba miatt. Neheztelsz, a hotelra, mert elrontotta a foglalást. Nem tudod, mit akarsz. Velem szeretnél aludni, de nem akarod, hogy azt higgyem, nyomulsz. Ezért inkább kiköltözöl a nappaliba. igazam van<i>?</i></div>
<div style="text-align: left;">
- Igen. - mondta kelletlenül és elhúzta a száját.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nos, ha téged nem zavar, hogy én alszom az ágy másik oldalán, akkor maradj a hálóban. Sőt, ha attól jobban érzed magad, Mia is aludhat köztünk.</div>
<div style="text-align: left;">
- Komolyan gondolod?</div>
<div style="text-align: left;">
- Igen.</div>
<div style="text-align: left;">
- Akkor élek a javaslattal.</div>
<br />
Ezután kint maradtunk és beszélgettünk. Nagyon sokáig, észre sem vettük, hogy mennyire elszaladt az idő. Mivel későre járt, eldöntöttük, hogy nem megyünk sehová, hanem a bugalóba vacsorázunk. Ezért inkább bementünk és elkezdtünk készülődni. Mivel kint láttunk sütőt, ezért úgy döntöttünk, hogy grillezünk. Ameddig én a húshoz készítettem a pácot, addig Liam megmosta és felvágta a zöldségeket. Sokat nevettünk. Nem értette miért akarom megfőzni a krumplit. Majd elmagyaráztam neki, hogy nem teljesen főzöm meg csak egy kicsit. Aztán majdnem megcukrozta a fűszervajat. Szerintem eddig olyan kajákon élt, amit az édesanyja készített neki. Amikor ezt megjegyeztem neki annyit mondott, hogy amióta Londonban él nem sokat főzött még magára. Mivel mind a hárman nagyon édesszájúak vagyunk, gyorsan csináltam egy hűtős sütit, jobban szeretem ha a húgom ilyet eszik, mint valami bolti műanyagot. Liam befeküdt a TV elé és azt kapcsolgattam, amíg nem talált egy angol zene csatornát, ahol Marcus Brook legújabb száma ment, a<i><b> Summer</b></i> ( zene: <a href="https://www.youtube.com/watch?v=ebXbLfLACGM" target="_blank">itt</a> ). Ő azonnal felpattan odajött hozzám, kivette a kezemből a kanalat és elkezdett velem táncolni. Olyanok voltunk, mint valami szirupos romantikus film szereplői leszámítva azt, hogy én csupa morzsa voltam. Legnagyobb meglepetésemre énekelt és nagyszerű hangja volt. Ám nem volt időm csodálkozni, mivel abba maradt a szám és egy romantikus lassú szám következett. Liam elkezdett felém közeledni, ám ekkor meghallottuk Mia hangját.<br />
<br />
- Ti mit csináltok?<br />
- Készülünk a vacsihoz.- mondta Liam.<br />
- Ahhoz nem kell táncolni.<br />
- De mi most így csináltuk. Kijössz segíteni?<br />
- Mit csinálunk? - Mia megint a kérdezősködős korszakát éli.<br />
- Megsütjük a husit.<br />
<br />
Erre már Mia is rábólintott. Amíg ők kimentek én el tudtam rendezni mindent a hálóban. Kipakoltam a neszesszereket és bepakoltam a szekrénybe. Utána kimentem hozzájuk és megkérdeztem, hogy kint vagy bent szeretnének enni, amire mind a ketten a teraszt felelték, így ott terítettem meg. Jó volt hallgatni őket. A közös vacsora után Liam felvetette, hogy menjünk sétáljunk egyet a parton. Mia nagyon élvezte az egészet, folyamatosan futott a hullámok elől és nevetett, ha azok utolérték. Közben, a legnagyobb meglepetésemre és örömömre, mi Liam-mel kézen fogva néztük őt. A hosszas játszadozás után elmentünk még fagyizni és szétnéztünk a kicsit a központban. A testvérem, habár végig aludta a délután, az este végére elfáradt.<br />
<br />
Az első hetünk nagyon jól telt kirándultunk, rengeteget fürödtünk az óceánban. Felfedeztük a sziget helyi éttermeit. Liam nagyon készséges volt és megtanította Miát úszni. Elmentünk biciklizni, sőt voltunk cápa lesen is. Habár számomra az volt a legjobb, amikor teknősöket etettünk. Az idő végig kedvezett nekünk és még nem volt vihar, sem az időjárásban sem pedig a mi kis "családias" paradicsomunkban.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBQq7S3R5APDE59pulLwrhAWgmqdC1IPKqGZASaWP_9w_du5b0lIhF1r04HsxJaULi0QwWYtVDASs3e9arBN2NabIkCRH2yiK5ejnwXDMykt7F39uC890LcLIR0rEEK9A7tdXVmoqB7OY/s1600/liam32.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBQq7S3R5APDE59pulLwrhAWgmqdC1IPKqGZASaWP_9w_du5b0lIhF1r04HsxJaULi0QwWYtVDASs3e9arBN2NabIkCRH2yiK5ejnwXDMykt7F39uC890LcLIR0rEEK9A7tdXVmoqB7OY/s1600/liam32.gif" height="110" width="200" /></a></div>
Pont egy hét telt el a megérkezésünk óta, amikor Liam elment futni, Mia pedig bent nézte a Toy Story-t, meglátszik Liam hatása. Ezért úgy döntöttem, hogy eldobom a zárt, egyrészes fürdőruhákat és kifeküdtem bikiniben napozni és olvasni a teraszra. Nagyon belemerültem és csak Liam döbbent levegő vételére lettem figyelmes. Amikor felnéztem megláttam az izzadtságtól fénylő felsőtestét, habár ő a szemeit a hasamra meresztette. Folyamatosan a csípőm és az arcom között járatta a tekintetét. Majd megkérdezte tőlem.<br />
<br />
- Neked tetoválásod van?</div>
Hopehttp://www.blogger.com/profile/13929252651132835242noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-3480625048765084468.post-63017154939320590372014-04-18T05:25:00.001-07:002014-04-18T05:25:42.350-07:00Hetedik rész<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: center;">
Halihó!</div>
<div style="text-align: center;">
Úgy bizony, meghoztam az e heti frisset, amit remélhetőleg mind nagyon fogtok élvezni.</div>
<div style="text-align: center;">
Kicsit csillapodtak a kedélyek, de ugye még csak most fognak beindulni a dolgok.</div>
<div style="text-align: center;">
amint látjátok, új a kinézet, amit én csináltam és őszintén szólva nagyon nem tetszik, ezért szerintem át fogom alakítani a napokban, mert engem személy szerint zavar. Remélem nem haragszotok a folyamatos váltogatásért, de én ilyen vagyok és szerencsémre ebben szabad kezet kaptam Rékától.</div>
<div style="text-align: center;">
Legyetek nagyon jók, a jövő héten ismét jelentkezünk!</div>
<div style="text-align: center;">
Puszi :*</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
------------------------------------------------------------------------------------------------------------</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span lang="HU" style="font-family: "Mrs Saint Delafield"; font-size: 36.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU;">Sajnálom, Tom<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZd2TIoapRnscQoT96OEyV2OzFHiO33F4y9TCYQ_zwRnhfAhtnRNn0G-e0cGMU_OwDtmbdDtoJJzG-HrQ1Qi1Wn6amL6exMuQmDuc8FB7hzqFHBTZ16UjtfeD_to09Ls8vKlELCGutczPT/s1600/oucfgvhb.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZd2TIoapRnscQoT96OEyV2OzFHiO33F4y9TCYQ_zwRnhfAhtnRNn0G-e0cGMU_OwDtmbdDtoJJzG-HrQ1Qi1Wn6amL6exMuQmDuc8FB7hzqFHBTZ16UjtfeD_to09Ls8vKlELCGutczPT/s1600/oucfgvhb.jpg" height="320" width="213" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Alig múlt el az ünnep, én nem lazsálhattam. Ki kellett használnom, hogy öcsém nem volt odahaza és így szét tudtam kapni a szobáját. Mikor felkeltem nem is fecséreltem az időmet arra, hogy esetleg felöltözzek, mert tudtam, hogy a többiek bármikor felkelhetnek és nem akartam, hogy rajtakapjanak...Az azért ciki lett volna és nem is tudtam volna megmagyarázni. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kikeltem az ágyból és köntösben hagytam el a szobámat, hogy utána egy éles jobb kanyart véve betérjek Tom szobájába. Halkan csuktam be magam mögött az ajtót és egyenes út vezetett az ablakhoz, hogy kiszellőztessek, mert három nap alatt a szobában valami rothadásnak indult és olyan szagok terjengtek benn, mint... ez valami különleges volt, bele is szédültem. Amint a hideg levegő felfrissítette a helyiség légkörét, nekiláttam és minden fiókot, annak alját és hátulját alaposan átnéztem. Pechemre csak három füves cigit találtam, de jól ismertem az öcsémet, és tudtam, hogy dugdos valamit, ezért tovább folytattam. Hamarosan az ágyára került a sor és reménykedtem, hogy találok valamit, mert nem akartam hiába feltúrni a helyet, az nem lett volna túl kedves részemről. Leszedtem a lepedőt és kicsit csalódottan konstatáltam, hogy itt is tiszta minden. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve megfordítottam a matracot és ott megtaláltam, amit kerestem. Vastag szikszalaggal volt felrögzítve a kicsi tasak, amiben a fehér por kapott helyet. Köntösöm zsebébe raktam és már tettem volna vissza a matracot, amikor a lécek között megpillantottam egy fekete cipős dobozt. Letérdeltem, hogy ki tudjam bányászni és természetesen azonnal neki is estem a tartalmának. Meg se fordult a fejemben, hogy nem rám tartozik, ami benne van, hisz a nővére vagyok, minden, ami vele kapcsolatos, rám is tartozik.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
- Mit csinálsz? - ütötte meg a fülem Harry álmos hangja, mire összerezzentem és a még ki se nyitott dobozt magam mellé fektettem az szétzilált takarók közé.</div>
<div style="text-align: left;">
- Drogot keresek az öcsém cuccai között.</div>
<div style="text-align: left;">
- És szabad tudni, hogy miért? - tette csípőre kezét és bezárta maga mögött az ajtót.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Csak egy bokszert és bő pólót viselt, meg kell hagyni, remekül állt neki. Göndör tincsei minden irányba álltak, csak a jóba nem, és szemei alatt a kialvatlanság jeleként megjelentek az apró karikák. Óvatosan megnyaltam szám szélét és lesütve szemem kezdtem birizgálni körmeimet. Utáltam, mikor így állt előttem. Azt éreztem, hogy valami rosszat tettem, még akkor is, ha nem így volt. Mondjuk abban a pillanatban épp volt, amit szégyellnem kelljen.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
- Azért, mert azt akarom, hogy abbahagyja. Voltam ott, ahol ő van, sokkal rosszabb is voltam, mint ő és az öcsém még le tudna állni. Segítség kell neki, de van remény. Eddig elhanyagoltam, de ha hazajöttünk a nyaralásról, akkor szeretnék vele többet foglalkozni.</div>
<div style="text-align: left;">
- Oké..Akarod, hogy segítsek? - kérdezte legnagyobb meglepetésemre.</div>
<div style="text-align: left;">
- Szerintem már mindent átnéztem. Remélem azért ennél több nincs.</div>
<div style="text-align: left;">
- Azt a dobozt, akár el is teheted.. Abban pornó újságok vannak, semmi extra, maximum egy két zokni - mutatott vigyorogva a fekete dobozra mellettem.</div>
<div style="text-align: left;">
- Fúj.. - toltam el magamtól az említett tárgyat és undorral gondoltam bele, hogy tényleg azt találom benne, amit Harry mondott.</div>
<div style="text-align: left;">
- És te honnan tudod?</div>
<div style="text-align: left;">
- Voltam én is kamasz srác, ha nem tudtad volna - nevetett fel.</div>
<div style="text-align: left;">
- Remek. Akkor áruld el nekem, hol dugdostad a kábítószeredet?</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem használtam semmit, ami ilyesmi lett volna, de ha mégis megtettem volna, akkor gyógyszeres dobozkákban, vagy esetleg egy kivágott könyvben... Tudod, csak a szokásos klisék.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
És igaza volt. Tényleg találtunk még pár pirulát egy aszpirines dobozban, ami nem lepett meg, csak rosszul esett, hogy az öcsém tényleg ennyire belemászott ezekbe az ügyletekbe. Azonnal felhívtam a nagyszüleimet, hogy pakolják össze az Tomot és küldjék haza az első repülővel, majd én fizetek mindent, csak minél hamarabb tudjak beszélni a makacs öcsém fejével, mert ha ez így halad tovább, akkor komoly problémáink lehetnek. Mire a reggelire került volna a sor mi már rég fel voltunk öltözve és a konyhában vártuk, hogy mindenki felébredjen. Egy nagy közös kajálás után nekem meg kellett ejtenem az év utolsó sajtómegjelenését, amire Louis kísért el, hogy ki ne kotyogjak semmi olyasmit, ami egyelőre nem tartozik a nyilvánosságra.<br />
<br />
Egy rádiós interjú várt rám, amihez igazából semmi kedvem nem volt, de ha muszáj, hát muszáj. Két óra alatt lezavartuk, szerencsére semmi gond nem volt, így hamar haza tudtunk menni. Otthon állt a bál, ugyanis a kiskutya, amit Mia kapott karácsonyra szétrágta Harry egyik csizmájának oldalát és egy akkora lyuk volt rajta, hogy simán beláttam azon és dalszövegíróm azzal fenyegetőzött, természetesen Liam-et fenyegette, hogy elviszi a kutyát egy kínai étterembe, hogy ott felszolgálják pár tavaszi tekercs mellé. Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy megnyugodjon egy kicsit, szerencsére nem volt túlságosan rossz kedve, szóval pár kedves szó megtette a hatását. Az egész nap baromi jó hangulatban telt, pontosan a vacsoráig, ugyanis Preston bejelentette, hogy ő bizony ma este velünk akar lenni. Természetesen mondtam neki, hogy itt vannak a többiek is, de csak vállat rándított és mondta, hogy azért van a rohadt nagy étkező, hogy elférjünk mind. Mondhatom mennyire örültem neki.<br />
<br />
<div style="text-align: left;">
- Még szerencse, hogy nem mindjárt azt találja ki, hogy velünk jön nyaralni - zsörtölődött Lisa.</div>
<br />
Nos, nem titkolta, hogy nem kedveli vőlegényemet, már az első pillanattól kezdve, de meg is értem. Preston akaratos és öntelt volt, szerintem a saját anyja is azt kívánta, hogy bár száradt volna a lepedőre. (elnézést a trágár utalásért ) Vőlegényem édesanyja, Anita, egy tüneményes nő volt, akit imádtam, de sajnos három évvel ezelőtt egy autóbalesetben meghalt. Az egyetlen örököse pedig Preston volt. A kocsi kipördült és egy árokba hajtott, semmi esély nem volt a túlélésére, az orvosok már semmit nem tehettek. A hivatalos jelentés azt írta, hogy elszakadt a fékvezeték, de voltak bizonytalan körülmények, azonban végül is az ügyet lezárták és minden pénzt Preston örökölt.<br />
<br />
<div style="text-align: left;">
- Annyi kellene. Akkor biztos megőrülnék, ha még ennyi nyugtom se lenne tőle - fújtam ki a levegőt idegesen és belevágtam egy tányért a mosogatóba, ami hangos csörömpöléssel landolt.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nyugodj meg, ez csak egy vacsora. Nem lesz semmi gond, csak el kell intéznünk, hogy ülj Harry mellé és semmi félreérthetőt ne csináljatok. A többiről majd mi gondoskodunk.</div>
<div style="text-align: left;">
- És mi a terv? - dőltem neki a pultnak és reményvesztetten néztem barátnőmre, aki cinkos pillantásokkal méregette a sütőben melegedő csirkét.</div>
<div style="text-align: left;">
- Passz... Megmérgezhetnénk, de annyit kapnánk érte, mint egy rendes emberért. Már bocsánat, hogy így beszélek életed szerelméről, de egy lyukas petákot nem ér.</div>
<div style="text-align: left;">
- Semmi baj. De a mérgezés nem is olyan rossz ötlet, csak úgy kell csináljuk, hogy senki ne jöjjön rá.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egymásra néztünk és egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. Igazából soha nem voltak legjobb barátnőim, sőt, ami azt illesse még egy emberről sem mondhattam el, hogy na ő lenne az, akire az életemet merném bízni. Persze, itt vannak a srácok, akiknek sok mindent elmondok, de ők nem olyanok, mintha lenne egy legjobb barátnője az embernek, akiért tűzbe menne. Nos.. abban a pillanatban, a konyhapultnak támaszkodva úgy éreztem végre megtaláltam azt a személyt, akiben bízhatok és soha nem árulna el, hisz már így is rengeteg mindent tett értem, többek közt nem ítélt el abból, amit a sajtó és más olyan ember mondott rólam, ami nem igaz.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
- Meg kellene teríteni, mielőtt az én szívem csücske ideér - vakartam meg vállamat fintorogva, majd elindultam az egyik szekrény felé, hogy onnan tányérokat pakoljak elő.</div>
<div style="text-align: left;">
- Szólok a srácoknak, hogy segítsenek egy kicsit.</div>
<div style="text-align: left;">
- Csak annyi kellene! Nem akarok kontár kezeket a munkámban. Elég vagy te, ők meg hadd pesztrálják Mia-t és a kutyát.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ha neked én is elég vagyok, akkor add ide azokat a tányérokat, fogjunk hozzá, mert mindjárt ideér a szíved csücske és ugye nem szeretnénk, ha valami olyat találna, ami nem kedvére való.</div>
<div style="text-align: left;">
- Akkor csináljuk! - adtam ki a végső parancsot és megszállva a konyhát szépen mindent rendbe raktunk.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
A vacsora végül is nem volt olyan rossz, eltekintve Preston dilettáns beszólásaitól és attól a durva stílusától, minden tökéletes volt. Akkor romlott el minden, amikor közölte, hogy itt fog aludni, méghozzá velem. A többieknek ez természetesnek tűnt, de nekem borsódzott a hátam, ha csak belegondoltam, hogy hozzám fog érni. Harry majdnem megütötte, főleg az erotikus célozgatásai után, de Liam észrevétlenül lefogta. Még szerencse, hiszen egy ilyen húzással mindent elronthatott volna.<br />
<br />
A mosogatás gyorsan ment és én azonnal elmenekültem fürdeni, hisz minél hamarabb aludni akartam, hogy ne kelljen hozzá érnem Prestonhoz, mert akkor biztosan rosszul lettem volna. Elköszöntem a többiektől és már rohantam is, de sajnos nem voltam elég gyors. Épp a fürdőszobából jöttem ki, amikor vőlegényem megérkezett. Azonnal a földre dobta a zakóját és meglazította a nyakkendőjét, majd elindult felém, mint egy vad, aki éppen a prédáját készül becserkészni. Minden porcikámban remegtem, de azzal is tisztában voltam, hogy nem mondhatok neki nemet, hisz sokkal erősebb volt, mint én.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYVyFlJKs5IXc0LSnOm0VRnSds_4rp7PhLpe35kTBFsD123g-AliukvzVofZAQ7RR_RW3KbKuLO5UpkHdwhRAFpOrZM-fvotgeP3TM1uXcuoMyBf_t9H46lE1o1SEzyviNxcwhcOqyh74Y/s1600/iyfcvb.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYVyFlJKs5IXc0LSnOm0VRnSds_4rp7PhLpe35kTBFsD123g-AliukvzVofZAQ7RR_RW3KbKuLO5UpkHdwhRAFpOrZM-fvotgeP3TM1uXcuoMyBf_t9H46lE1o1SEzyviNxcwhcOqyh74Y/s1600/iyfcvb.jpg" height="200" width="200" /></a> Széthúzta köntösöm zsinórját és letolta vállamról. Kisöpörtem egy hajtincset a szememből és úgy néztem rá, mintha az életem függne tőle.. de várjunk csak, ha nem is közvetlenül, de ez volt az igazság. Bármikor tönkretehetett volna, csak egy telefonhívásába került. Léptem egyet hátra, remélve, hogy csak szórakozik, de ő követett, egészen addig, amíg le nem teperhetett az ágyra, aztán pedig minden kérdés, előjáték vagy élvezet nélkül tett a magáévá. Úgy hevertem alatta, mint egy darab hús, amivel azt kezdhet, amit akar és azt hiszem még élvezte is, hogy használhat. Miután végzett velem erőszakosan megcsókolt, majd felállt és a fürdőszobába ment. Feltápászkodtam, magamra vettem a földön heverő köntösöm és visszafeküdtem az ágyba. Minden erőmmel azon voltam, hogy elfelejtsem, ami percekkel korábban történt, de az a szemét nem hagyta, hisz amint visszatért, azonnal hozzám dörgölőzött és mit sem törődve közömbösségemmel karjaiba vont, majd rám telepedett és lassan álomba szenderült.<br />
<br />
Egész este mozdulatlanul feküdtem, de nem aludtam. Régen megfeledkeztem Preston jelenlétéről és inkább a másnapra koncentráltam, hogy Tom és köztem ez a téma már elég régóta lógott a levegőben, csak sosem tudtam bebizonyítani, hogy használ valamit, de ezúttal kézzel fogható bizonyítékom volt. Azt akartam, hogy hozzám forduljon segítségért, de nem így történt, így kénytelen voltam ráerőszakolni azt, mert tudtam, hogy amit művel, az senkinek nem tesz jót. A tervem a konkrét tények közlése volt, de mire reggel kikeltem az ágyból már egyáltalán nem éreztem olyan biztosnak magam ebben, ugyanis féltem, mi lesz, ha még jobban megutál. Nos azt nem tudtam volna elviselni.<br />
<br />
Gyorsan lezuhanyoztam, ennek pedig nem csak a reggeli tisztálkodás volt a célja, hanem, hogy lemossam magamról a vőlegényem érintéseitől rám ragadt szennyet. Ő még nem volt ébren, így amilyen csöndesen csak tudtam felöltöztem és lementem a konyhába. Lou és Zayn épp kávéztak, így csatlakoztam hozzájuk. Pirítós volt a pulton, ezért abból is megkínáltam magam. Ők ketten együtt jöttek a csapathoz, még mikor zöldfülű voltam én is. Segítettek sok mindenben, hisz ez volt a dolguk, de nagyon megszerettem őket és hát ők is engem, ami azt illeti.<br />
<br />
<div style="text-align: left;">
- Tom mikor érkezik? - kérdezte sajtósom miközben nagyot kortyolt kávéjából.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nemsokára itt kell legyen a taxija - pillantottam órámra és boldogan konstatáltam, hogy negyed óra múlva hazaér az öcsém.</div>
<div style="text-align: left;">
- Sok sikert. Biztos nem fog örülni, hogy haza kellett jöjjön, főleg nem a teljes szabadságról, ahol nem voltál ott, hogy beleszólj a dolgaiba.</div>
<div style="text-align: left;">
- Igen, én is valami ilyesmire számítok, de megbirkózom vele.</div>
<div style="text-align: left;">
- Reméljük így lesz. Míg ti nyaraltok, majd mi rajta tartjuk a szemünket - húzta ki magát Zayn.</div>
<div style="text-align: left;">
- Én is ettől félek. Biztos meg tudtok birkózni egy kamasszal?</div>
<div style="text-align: left;">
- Mi is voltunk annyi idősek, tudjuk mivel foglaljuk le. egy percet se aggódj.</div>
<br />
Nagyon is aggódtam, ami azt illeti, de nem akartam kimutatni, mert amint Tom gyengeséget lát rajtam, azonnal kikezd és féltem, hogy túl jól csinálná, ahhoz, hogy ne essek áldozatául a játékainak. Kicsit késett a várt taxi, ugyanis majdnem egy órával az ígért időpont után parkolt le a ház előtt és, ami fogadott, nos nem számítottam rá. Öcsém vörös szemekkel és tajtékzó dühvel rontott a házba, azt hittem azonnal megöl valakit, de nem így történt. Felrohant a szobájába és úgy vágta be maga mögött az ajtót, hogy szerintem még egy kis vakolat is áldozatául esett.<br />
<br />
<div style="text-align: left;">
- Felmenjek beszélni vele? - kérdezte Harry, aki időközben felébredt, így már négyen voltunk a földszinten.</div>
<div style="text-align: left;">
- Persze, hogy utána ne lássalak többet. Ha az öcsém kinyír valakit, akkor ne te legyél az, jó?</div>
<div style="text-align: left;">
- Csak hadd próbáljam meg. Ígérem vigyázok magamra.</div>
<div style="text-align: left;">
- És ha én beszélnék vele először? - néztem rá tétován, mert már a saját dolgomba se voltam biztos.</div>
<div style="text-align: left;">
- Maradj itt. Ha baj van lejövök és szólok, rendben?</div>
<div style="text-align: left;">
- Oké, de tényleg ne erőltesd, téged még nem utál annyira, mint engem.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nyugi - mosolygott és egy gyors puszit nyomva homlokomra már fel is ment.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Fel alá járkáltam és lassan már a fejem is belefájdult a gondolkodásba. Idő közben a többiek is felébredtek és lejöttek, de senki nem szólt egy szót sem. Végül, szerintem ezer év után, az óra szerint öt perccel később kivágódott egy szoba ajtaja és az öcsém jött le, nagyjából a főlépcső közepéig. Nem tűnt sokkal nyugodtabbnak, de annál inkább csalódottnak. Nem tudtam mire vélni, utána megszólalt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
- Gratulálok, Mel...Csak ennyi telt tőled? Elveszed az anyagom és beküldöd az egyik csicskádat, hogy próbáljon lelkiismeretemre ébreszteni? Ennél többre nem futotta? Most elmész nyaralgatni, míg én össze leszek zárva azokkal az idiótákkal a konyhában? Köszönöm szépen, igazán sokat tettél a jobb viszonyunk érdekében, repes a szívem. Ha nem baj, akkor pár napot a haveromnál töltenék. Szerintem majd szétbulizom a fejem és minden esete öntudatlanra iszom magam, mindezt csak azért, hogy jól tudd érezni magad azzal a.. Elnézést, de kije is vagy te a nővéremnek? - mutatott lenézően Lisa felé, akit mindez eléggé megviselt, mert szerintem mindenre fel volt készülve, csak erre nem - Ja persze, biztos te vagy a házvezető nő, vagy ki a pöcsöm, mert ugyebár másképp semmi keresni valód nem lenne a házban. </div>
<div style="text-align: left;">
- Hogy beszélhetsz így a nővéreddel?! - förmedt rá Liam, aki azonnal a védelmező szerepébe lépett és nagyon is idegesnek nézett ki.</div>
<div style="text-align: left;">
- Úgy beszélek vele, ahogy nekem jól esik! És mellesleg ti mégis mit csináltok itt? Ez nem egy szálloda, hanem a kicseszett otthonom, és ha jól tudom egyedül Preston Melissa vőlegénye, szóval nem értem...</div>
<div style="text-align: left;">
- Öcskös, nagyon ajánlom, hogy húzd meg magad, mert a következő két heted maga lesz a pokol! - förmedt rá most Niall, akitől ez nagyon titkán látott kirohanás volt.</div>
<div style="text-align: left;">
- Tudjátok mit? Basszátok meg! - ripakodott ránk, majd visszament a szobájába és ismét berántotta az ajtót.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Borzalmasan éreztem magam, azt gondoltam igaza van. De nem hagyhattam ennyiben. Felsétáltam a lépcsőn és bár tudtam, hogy én vagyok az utolsó ember, akire kíváncsi, mégis akartam annyira segíteni rajta, hogy leküzdöttem a félelmeimet és megpróbáltam a legkomolyabb arcomat vágni. Félúton belebotlottam Harry-be, aki megölelt, majd miután közöltem vele, hogy ezt most átveszem, ő lement a többiekhez. Úgy terveztem, hogy miután beszélek az öcsém fejével, lemegyek a nappaliba és elnézést kérek Lisa-tól, és végre elküldöm a fenébe Prestont, hogy nézzen mára más programot.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
- Bejövök, ne vágj hozzám semmit! - kiáltottam öcsém ajtaja előtt és résnyire nyitottam az ajtót.</div>
<div style="text-align: left;">
- A te házad, azt csinálsz, amit akarsz - jött a válasz, mire felbátorodtam és beléptem a helyiségbe.</div>
<div style="text-align: left;">
- Sajnálom, hogy nem személyesen jöttem fel elsőre. Akkor esetleg elkerülhettük volna ezt a jelenetet.</div>
<div style="text-align: left;">
- Igen.</div>
<div style="text-align: left;">
- Figyelj, Tom. Tudom, hogy problémáid vannak a drogokkal, megtaláltam az anyagot és bár nem dobtam ki, eltettem olyan helyre, ahol nem férhetsz hozzá. Tudom, hogy ez nem fog megakadályozni semmiben, de akarom, hogy tudd, ha segítség kell én itt vagyok. Rám mindig számíthatsz,és tudom, hogy késő összeragasztani ezt a nagy szeretet, de remélem értékeled, hogy próbálkozom. </div>
<div style="text-align: left;">
- Aham....</div>
<div style="text-align: left;">
- Amikor hazajövök szeretnék több időt tölteni veled, esetleg hazamehetnénk meglátogatni anyáékat is, ha akarod. </div>
<div style="text-align: left;">
- Nem.</div>
<div style="text-align: left;">
- És ha csak kettesben elmennénk valahová a következő koncertem előtt. Csak te meg én, egy teljes hétvégén.</div>
<div style="text-align: left;">
- Megölnénk egymást, ezt te is tudod.</div>
<div style="text-align: left;">
- Próbálok valamit kitalálni, hogy egy kis időt tudjunk együtt tölteni, mi ketten, de te nem nagy segítség vagy.</div>
<div style="text-align: left;">
- Oké, mondjuk kizavarhatnád ezeket az idegeneket a házból és filmezhetnénk vagy beszélgethetnénk, vagy mit tudom én, de legalább akkor tényleg ketten lennénk.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ez határozottan tetszik, de ezek az emberek nem idegenek. Nekem ők a második családom és rengeteg időt kell együtt töltenünk.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nos, úgy látszik a második családoddal több időt töltesz, mint az elsővel. </div>
<div style="text-align: left;">
- Tényleg sajnálom, de ha ettől ismét olyanok leszünk, mint régen, akkor abbahagyom a zenélést - mondtam ki, de majdnem beleszakadt a szívem.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ennyire nem kell túlzásba esni. Csak szakíts több időt mondjuk rám is, ne csak arra, hogy Harry-vel enyelegj.</div>
<div style="text-align: left;">
- Kösz, hogy nem szóltad el magad Preston előtt.</div>
<div style="text-align: left;">
- Haragszom rád, de nem akarom, hogy az az állat bántson.</div>
<div style="text-align: left;">
- Akkor ugye nem lesz veled gond az alatt a két hét alatt, amíg el leszek utazva?</div>
<div style="text-align: left;">
- Majd igyekszek.</div>
<div style="text-align: left;">
- Megölelhetlek? - kérdeztem reménykedve, de a válasz csak egy fintor volt.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ennyire ne rohanjunk előre, oké?</div>
<div style="text-align: left;">
- Oké - mosolyogtam elégedetten, hisz abban reménykedtem, hogy tényleg minden jó lesz, míg haza nem érünk.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Meg is lepődtem, hogy ilyen könnyen ment, de végül is örültem neki. A nyertesek boldog vigyorával tértem vissza a kis csapathoz, akik semmit nem értettek. Mire elmagyaráztam már mind megkönnyebbülve feküdtek el a kanapén és kortyolták az idő közben Lisa által főzött teát. Preston hamarosan haza ment, de figyelmeztetett, hogy másnap még visszajön, hogy megnézze, mi a helyzet. A srácok késő délután mentek haza, hogy otthon is legyenek egy kicsit, mert végül is nem költözhetnek hozzám véglegesen, mert nekik is van saját életük.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A nyaralásig hátra maradt napok villámgyorsan száguldottak és már csak azon kaptam magunkat, hogy hangosan kiabálunk egymással, mert mindent a fejetlenség jellemzett. A kocsik a ház előtt álltak és a srácok valahogy nem voltak épp a legsegítőkészebbek. Louis és Zayn épp a saját hálószobáikat tették még otthonosabbá, míg Niall a konyhaszekrényt fosztotta ki. Harry és Liam már úton voltak a reptér felé, míg mi még mindig szinte sehol nem tartottunk. Mia nagyon nyűgös volt, mintha nem akarna elindulni és ez valahogy mindegyikünkre rá ragadt. Mondjuk rám az is nagy hatással volt, hogy Preston az ajtóban állt és percenként az óráját nézegette. Mire végre el tudtunk indulni már negyed órás késésben voltunk. Hurrá... Aztán végre megtörtént a csoda. Odaértünk a reptérre, ahonnan már csak egy napnyi utazás választott el a tenger parttól és két Harry-vel töltött héttől, amire már minden porcikám vágyott.</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/13744670417640953825noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3480625048765084468.post-35432374707693263222014-04-11T04:39:00.001-07:002014-04-17T06:33:41.676-07:00Hatodik rész<div>
<div style="text-align: center;">
Sziasztok!</div>
<div style="text-align: center;">
Ha péntek, akkor új rész. Nos hoztam volna az én részemet. Ami egy kicsit hosszabb lett, mint szokott. </div>
<div style="text-align: center;">
Nem tudtam, honnan vegyek ki belőle részt. Inkább meghagytam ezt a bővebb változatot, úgy érzem megérdemlitek. :)</div>
<div style="text-align: center;">
Remélem mindenkinek tetszeni fog és kapok néhány visszajelzést.</div>
<div style="text-align: center;">
Jó olvasást!</div>
<div style="text-align: center;">
Millió puszi:</div>
<div style="text-align: center;">
Réka</div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: 'Mrs Saint Delafield'; font-size: 36pt; line-height: 115%;">Próbáljuk meg</span><span style="font-family: "Mrs Saint Delafield";"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: center;">
<br />
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfo7yARzRZOrvyDcjKrDFHzZFh3m7i5jdFXDOk2YJJOQl8YMHWRujIBzUrDdLZAzeyu5-M8S3DhA1yEolKrX91SID8wbIj-yFzxEdHn1tkcbWS9u42Fnn5tMZwUEgCtw0xeDRMS21VNBk/s1600/hope29.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfo7yARzRZOrvyDcjKrDFHzZFh3m7i5jdFXDOk2YJJOQl8YMHWRujIBzUrDdLZAzeyu5-M8S3DhA1yEolKrX91SID8wbIj-yFzxEdHn1tkcbWS9u42Fnn5tMZwUEgCtw0xeDRMS21VNBk/s1600/hope29.jpg" height="320" width="225" /></a> A Karácsony közeledtével egyre izgalmasabban teltek a napjaink. Nekem továbbra sem volt állásom, Melissa még mindig Preston és Harry között őrlődött, habár én az utóbbit választanám, nem is tudom mi tartja még az előbbi mellett. A többi fiúval is nagyon jóban lettem. Liam-mel a kapcsolatom igen érdekes, hiszen hol marjuk egymást, hol pedig együtt nevetünk. Azt mondtam neki, hogy nehéz lesz elnyerni a bizalmamat, Ő viszont mindent megtesz azért, hogy barátok legyünk. Mindig meglep valami aprósággal, hol egy csokival vagy csak egy szál virággal. Hajlok rá, hogy megbocsájtsak neki, ám van még egy kapcsolat a társaságunkon belül, ami nagyon erős és szoros lett. Ez nem más, mint Mia és Liam barátsága. Furcsa páros ők, de biztos, hogy hatalmas a "szerelem" mind a két fél részéről. Liam bármit megtesz, amit a húgom kér tőle, a húgom pedig csak rá hallgat a fiúk közül.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hazaértem és főzni akartam, de nem volt otthon semmi. Na ezért utálom, hogy az öt fiú folyamatosan nálunk lebzsel. Kieszik a hűtőt, de nem írnának cetlit arról, hogy minden elfogyott. Most el kell mennem bevásárolni, annak ellenére, hogy akadna jobb dolgom is, de ezt is meg kell csinálni valakinek. Épp a bevásárló listám írtam, amikor hallottam, hogy becsapódott az ajtó. <br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
- Van itthon valaki? - kérdezte meg Liam.</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
- Szia! Konyha.</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
- Hali! Mi jót csinálsz?- jött be és a legnagyobb meglepetésemre megpuszilta a homlokom, majd útba ejtette a hűtőt, hogy kivegyen magának egy üdítőt. Majd hirtelen visszahőkölt.</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
- Üres a hűtő - állapította meg bosszúsan.</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
- Tudom, most írom a listát. Miával elmegyünk bevásárolni miután elmentem érte az oviba.</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
- Elmehetek veletek? - kérdezte felvillanyozódva.</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
- Mi van?- néztem rá hatalmas szemekkel.</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
- El mehetek veletek vásárolni?</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
- Persze. Mia örülni fog. Liam kérdezhetek valamit? - néztem rá, mikor leült velem szembe.</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
- Mond nyugodtan.</div>
<div style="text-align: left;">
- Harry és Mel között van valami igaz? - láttam az arcán a meglepődöttséget.</div>
<div style="text-align: left;">
- Igen. Ennyire látszik? - vakarta állát és idegesen dobolni kezdett ujjaival az asztal lapján.</div>
<div style="text-align: left;">
- Belülről igen. Nagyon odavannak egymásért. A titkos pillantások, a csókok, amikor azt hiszik senki nem látja őket. De szerintem rajtam kívül más nem vette észre.</div>
<div style="text-align: left;">
- Reméljük csak te láttad. Szerintem Preston laposra veretné Harry-t ha megtudná, ami köztük zajlik.</div>
<div style="text-align: left;">
- Az biztos. Szegények sohasem tudnak kettesben lenni. Mindig van velük valaki. Annyira jó lenne, ha végre kettesben lehetnének. </div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ekkor Liam felpattant és engem is felhúzott a székről, hogy utána, játszi könnyedséggel megpörgethessen. Bele is szédültem rendesen, de nem ellenkeztem, mert örültem, hogy nem estünk egymás torkának és az Ünnepekre való tekintettel szerettem volna megőrizni a törékeny békét.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
- Lisa egy zseni vagy - mondta halkan egyre közeledve az arcom felé, de én gyorsan elléptem mellőle.</div>
<div style="text-align: left;">
- Miért is vagyok zseni?</div>
<div style="text-align: left;">
- Van már ajándékod nekik?</div>
<div style="text-align: left;">
- Ez a másik bajom... Itt vagyunk 5 nappal Karácsony előtt és még nekik nincs ajándékom.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nekem van? - kérdezi nagy szemekkel.</div>
<div style="text-align: left;">
- Lehet. De mi jutott eszedbe?</div>
<div style="text-align: left;">
- Adjuk ezt nekik öten Karácsonyra.</div>
<div style="text-align: left;">
- Mit?</div>
<div style="text-align: left;">
- Utaztassuk el őket kettesben nyaralni két hétre januárban.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ez mind szép és jó, de a történetben ott a két buktató. Ki fog Tom-ra figyelni? És Preston-nal mi lesz? - belegondolva elment a kedvem az egésztől, hiszen a két negatív figura elronthat mindent, azt viszont senki nem akarja.</div>
<div style="text-align: left;">
- Az jutott eszembe, hogy a 3 fiú itthon maradna felügyelni Tomot. Preston úgy fogja tudni, hogy Mel veled megy nyaralni, Harry meg velem. Külön érkezünk, külön indulunk. De a szállodánál kettesben hagyjuk őket.</div>
<div style="text-align: left;">
- Liam! Ez azt jelenti, hogy össze leszünk zárva 2 hétig, ugye tudod? - tettem csípőre a kezem és felvont szemöldökkel méregettem a velem szemben álló edzőt.</div>
<div style="text-align: left;">
- Igen tudom. Csak reménykedni merek, hogy addig jóban leszünk - nézett rám azokkal a hatalmas kiskutya szemeivel. A tudatalattim kimondatta velem azt, amit nem akartam.</div>
<div style="text-align: left;">
- Liam! Próbáljuk meg, hogy nem nyírjuk egymást.</div>
<div style="text-align: left;">
- Akkor megbocsátasz? - kérdezte reménykedve.</div>
<div style="text-align: left;">
- Igen - nem akartam ránézni és tovább feszegetni a témát. Ezért eltereltem a szót. - Hol töltitek a Karácsonyt?</div>
<div style="text-align: left;">
- 24.-én hazamegyünk együtt vacsorázunk a családjainkkal, utána pedig már jönni kell vissza a munka miatt - magyarázta és ahogy elnéztem gondolatban máris otthon volt.</div>
<div style="text-align: left;">
- Akkor ez azt jelenti, hogy 25.-én este itt lesztek igaz?</div>
<div style="text-align: left;">
- Igen. Miért?</div>
<div style="text-align: left;">
- Csak azért kérdezem, mert akkor most bevásárolok arra is, hiszen még nincs akkora tömeg.</div>
<div style="text-align: left;">
- Jó. De te fogsz főzni?</div>
<div style="text-align: left;">
- Igen. Képzeld el, tudok főzni...- vágtam rá mérgesen.</div>
<div style="text-align: left;">
- Jó elhiszem - emelte maga elé védekezően kezeit. - Mikor megyünk Miáért?- amikor kimondta húgom nevét eszembe jutott, hogy őt nem kalkuláltuk bele az 'ajándékba', erre pedig felnyögtem. - Mi a baj?</div>
<div style="text-align: left;">
- Mia kimaradt a nyaralásnál! Őt nem fogom itthon hagyni, főleg nem azzal a 4 alakkal.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nincs baj. Ő is jön velünk, így még hitelesebb, hiszen Preston még azt tudja, hogy Te és Én utáljuk egymást.</div>
<div style="text-align: left;">
- Köszönöm Liam - mosolyogtam rá hálásan - Lebeszélted már a fiúkkal? - tettem fel a következő nagyon fontos kérdést.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nos, írtam egy kör sms-t és mindenki azt válaszolta, hogy benne vannak. Niall és Louis intézik a foglalást. Zayn meg megoldja, hogy titokban maradjon ez az egész.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ők is tudják?</div>
<div style="text-align: left;">
- Igen. De amíg ők nem szólnak, addig mi sem lépünk. Na jó, Karácsonykor lépünk... Indulhatunk. - kérdezte meg és elővette a kocsikulcsait.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Magamra kaptam a kabátom és utána siettem. A nagy rohanásban majdnem elfelejtettem bezárni a ház ajtaját, de végül is visszamentem és elintéztem. Liam hatalmas fekete terepjárója az utcán parkolt, közvetlenül a kapuban, így meggátolva minden nemű be és ki történő közlekedést. Legnagyobb meglepetésemre az autóban gyerekülés volt. Meglepetten vettem szemügyre, de csak később, már az úton mertem megkérdezni.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<br />
- Liam? Miért van a kocsidban egy gyerekülés?</div>
<div style="text-align: left;">
- Miának vettem. Remélem néha elmehetek érte az oviba és gondoltam nem árt, ha van a kocsiban - válaszolta, és az ő szájából ez annyira természetesnek hangzott, mintha mindig is ezt csinálta volna.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
Nem mondtam semmit, inkább hallgattam. Mikor Mia meglátta, hogy Liam jött érte, már nem is foglalkozott velem, csak a fiú létezett számára, senki más, de ugyanez igaz volt fordítva is. A szupermarketben már most rengetegen voltak, el sem tudom képzelni mi lesz itt karácsony előtt közvetlenül. A bevásárlás alatt kaptam egy sms-t Mel-től, hogy Tom nem tölti velünk a Karácsonyt, hanem elutazik a szüleikhez Amerikába. A közös program igen murisra sikerült, az egész olyan volt, mintha két gyereket vittem volna magammal. Folyamatosan nevettek és minden hülyeséget bepakoltak a kocsiba, amit én kiraktam, erre ők meg megint vissza. Habár volt néhány kellemetlen pillanat, például, amikor egy idős néni a foga alatt megjegyezte, hogy igazán használhattunk volna óvszert, így akkor nem lenne már egy gyerekünk ilyen fiatalon. Liam erre nagyot nézett és bedobott egy csomag óvszert a bevásárlókocsiba, én meg elvörösödtem.<br />
<br />
Miután fizettünk a kasszánál Liam kitalálta, hogy még ne menjünk haza. Elkezdett esni a hó, ő pedig tudott egy nagyon jó karácsonyi kirakodóvásárt. Így elmentünk, nézelődtünk és sétáltunk egy hatalmasat. Habár itt Mia hisztizett, mert meglátott egy kiskutyákat áruló bácsit és ő azonnal akart magának egyet a kölykök közül. Szívesen megvettem volna neki, de nem álltam úgy anyagilag, hogy megengedhessünk magunknak egy kutyát. Ráadásul még Melissával sem beszéltem erről. Innen is Liam-nek köszönhetően szakadtunk el, mivel meghívott minket egy cukrászdába. A forrócsoki és a süti után már látszott, hogy a húgom kezd kimerülni, ezért Liam felkapta és a maradék utat a fiú karjaiban tette meg. Nemsokkal az után, hogy elindultunk haza, a húgom bealudt a hátsó ülésen.<br />
<br />
Amikor a házhoz értünk, fel akartam őt kelteni, de a fiú rámszólt, hogy hagyjam aludni, majd ő felviszi a kicsit a szobájába.Miután berakta az ágyába és betakarta, lejött adott egy puszit és elment. Én pedig csak bámultam a csukott ajtót. Őszintén hálás vagyok Liam-nek, mert eltereli a húgom figyelmét arról, hogy már nem élnek a szüleink, habár néha félek is ettől a nagy szeretettől, mert nem maradunk örökké velük és akkor minden meg fog változni. Néha már azt érzem, hogy Mia valamilyen szinten apapótlékként tekint a fiúra, aki akár bevallom, akár nem egyre fontosabb számomra is.<br />
<br />
Nagyon gyorsan eltelt a karácsonyig hátralévő idő, így miután a fiúk hazautaztak, a Karácsonyt hárman vártuk. Volt egy nagyobbacska balhé, mert Preston valami puccos londoni étterembe akarta vinni Melissát aki viszont ezt nagyon nem akarta. Ennek hangos kiabálás és ajtócsapkodás lett a vége, mivel a barátnőm kijelentette, hogy ő velünk fogja tölteni az ünnepeket.<br />
<br />
Mind a hárman nagyon vártuk a 25.-ét, hiszen akkor jelen lesz a mi igen furcsa 'családunk'. Reggel mikor felkeltünk hozzáláttunk a vacsorakészítéshez, sőt Mel kijelentette, hogy ő is fog főzni, habár ezt kétkedve fogadtam. A nappali nem a mi dolgunk volt, mivel a fát Mia és a fiúk díszítették. Dél körül mindenki megérkezett és elkezdődött a lárma. A készülődés közben csináltunk forralt bort és teát, mindenki választhatott kedve szerint. Sütit nem nagyon kellett csinálni, mert a srácok anyukái egytől-egyig küldtek nekünk.<br />
<br />
Mi főztünk, Niall folyamatosan bejött megnézni, hogy állnak a fogások és természetesen mindenből vett mintát, amihez utána kritikát is fűzött, amin Melissa felhúzta magát és hozzá vágott egy rénszarvasos konyharuhát. Zayn és Harry azon vitatkoztak, hogy mennyire ízléses a fa. Zayn szerint a fa nem nézhet ki úgy, mintha mindent rácsaptak volna, ő mindent pontosan és precízen akart csinálni. Harry ennek pont az ellenkezőjét mondta, szerinte a rendszer a káoszban van. Nem értettem egyiküket sem. A legrosszabb mind közül azonban Louis volt, aki torkaszakadtából üvöltött karácsonyi dalokat, és ha egyszer valaki azt mondta volna nekem, hogy London egyik legkeményebb sajtósa Mariah Carey: All I Want For Christmas című számát fogja énekelni, körberöhögöm. Louis egészen addig vonyított, amíg Niall fejbe nem dobta egy párnával. Mindeközben Liam és Mia a Disney mesék karácsonyi kiadását nézték. Egy idő után Liam felment lefektetni Miat auldni, habár szerintem ő is ott maradt. Szóval készültünk az Ünnepre, a magunk különleges módján. Egy óra eltelte után lejött Liam és szólt, hogy el kell még mennie az egyik ajándékért.<br />
<br />
Amíg ő elment, mi szépen megterítettünk, betettük az ajándékainkat a fa alá és elmentünk készülődni. Én egy nagyon szép pánt nélküli piros csipkés ruhát vettem fel, amit Melissa adott. Miután átvarázsoltam magam az ünnepnek megfelelő ruhába, átmentem felkeltettem Miát és felöltöztettem csinosan őt is. Nem sokkal később Liam feljött és a karjaiba vette a még álmos hercegnőmet. Aki rögtön Liamhez bújt, így rá tudtam adni a cipőjét. Ám amikor megtudtam, hogy itt járt a Mikulás és ajándékot hagyott neki, kipattantak szemei, lekéredzkedett a fiú kezéből és már rohant volna le, ám Liam még az ajtóban elkapta és rászólt, hogy várjon amíg szólnak a csengők. Mia már az ajtóban toporgott, amikor meghallottuk a csengőszót, de a meglepetésemre nem indult le, hanem megvárta, míg mellé értem, megfogta a kezem és elindultunk lefelé. Ám folyamatosan hátrafelé nézegetett, mintha attól félne, hogy Liam egyszer csak, köddé válik. Amikor leértünk elállt a szava. Hiszen minden fényben úszott, a fa alja pedig tele volt ajándékokkal, a többiek pedig körbe állták azt, és várták, hogy a legkisebb megérkezzen.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-MjgzVG01uJufhObFlsfnizcOUjzDe1Q7mkvhMf-Tw2dJi1_4LnWsu_qOkk7hgYbSpqvQomA7r-ppNbwPnRk8p_a0IPQpS6Yb9UKaC0OmpJOBXR3XX7G3cK2SeV_PPnhkvX2zKJYXeYI/s1600/fa1.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-MjgzVG01uJufhObFlsfnizcOUjzDe1Q7mkvhMf-Tw2dJi1_4LnWsu_qOkk7hgYbSpqvQomA7r-ppNbwPnRk8p_a0IPQpS6Yb9UKaC0OmpJOBXR3XX7G3cK2SeV_PPnhkvX2zKJYXeYI/s1600/fa1.jpg" height="320" width="237" /></a></div>
Amikor megláttam Mia arcát szívem szerint sírtam volna és azt kívántam, hogy anyáék bárcsak látnák, hogy a húgom milyen vidám és boldog. Észre sem vettem, hogy Mia elengedte a kezem és a fa fele indult. Annyira bátortalan volt. Abban a pillanatban el akartam futni, de megéreztem Liam kezét a derekamon és azt , amikor a meleg lehelete a nyakam cirógatta, ahogy belesúgott a fülembe.<br />
<br />
- Te ne hagyd magára! Szüksége van rád. - ahogy ezt mondta Mia megfordult és odaszalad hozzánk és annyit mondott.<br />
- Boldog Karácsonyt!<br />
- Neked is Boldog Karácsonyt kicsim! - mondtam, körbehordoztam a tekintetem és a többiekre nézve annyit mondtam.- Mindenkinek Áldott Ünnepeket!<br />
- Boldog Karácsonyt! - mondták egyszerre a többiek.<br />
- Akkor itt az ideje az ajándékok kibontásának. - mondta Niall és összedörzsölte a tenyerét. Megbeszéltük, hogy mi nagyok csak apróságokat adunk egymásnak, addig Miának lehet bármi.- Na hercegnő jössz ajándékot bontani? - nézett a húgomra. Aki igenlően bólogatva odaszaladt hozzá, ő osztotta az ajándékokat. A fiúk összebeszéltek és olyan ékszereket kaptam tőlük, amelyek egy szettbe tartoztak, Niall-tól pedig kaptam egy hozzájuk való ékszertartót kaptam. Ugyanezt az ajándék kombinációt kapta a barátnőm. Tőle egy új telefont kaptam, mert az enyém már tönkrement. Miután megkaptam az ajándékokat, szégyelltem azt, amit tőlünk kaptak.<br />
- Ne haragudjatok! De a mi ajándékaink, nem ilyen nagyvonalúak. - szabadkoztam mielőtt kinyitották volna. Hiszen a miénk 2 apróságból állt össze. Egy egyedi pólóból és egy bögréből. A pólóján mindenki saját magát találhatta meg, egy rajz formájában, ahogy Mia látja őket, valamint egy mondat róluk, a húgom szájából. A bögrén pedig az általam kreált róluk mintázott saját rajzfilmfigurájuk volt. Amikor kinyitották, elnémultak. Mel felnézett rám, a szemei könnyben úsztak.<br />
- Még sosem kaptam ilyen szép ajándékot. - a többiek helyeslően bólogattak és belebújtak a pólóikba. Liam átkarolta a vállam én pedig jólesően bújtam az oldalához, tudomást sem véve a cselekedetemről. Az idilli pillanatot Mia szakította félbe.<br />
- Most már kaphatok ajándékot? - erre mind felnevettünk és odaadtuk az ajándékainkat. Rengeteg játékot, ruhát és mesekönyvet kapott, a fiúk szó szerint vették a "Miának bármit" egyezségünket. Miután úgy véltem, hogy vége az ajándékosztásnak, megszólaltam.<br />
- Mehetünk vacsorázni?<br />
- Várjunk! - szólalt meg Liam és Mellel összenézve nagyon mosolyogtak. - Hát nálam még letettek egy ajándékot Miának. De azt mondták, hogy erre az ajándékra nagyon kell vigyázni és figyelni. Megígéred, hogy betartod ezeket? - nézett a testvéremre a fiú.<br />
- Igen. - ekkor Liam kiment az előszobába és behozott egy nagy dobozt, aminek a tetején lyukak voltak és letette a húgom elé.<br />
- Boldog Karácsonyt! - ám a doboz ekkor elkezdett mozogni és Mia megkapaszkodott az első útjába kerülő dologban, ami történetesen a fiú lába volt.<br />
- Liam! A doboz mozog.<br />
- Tudom. De nem vagy kíváncsi rá, hogy mi mozog a dobozban?- kérdezte és közben a kislány hátát simogatta.<br />
- Kíváncsi vagyok rá. Lizi megnézzük mi van a dobozban?<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisNP9s2rKk1vLXcFkti3_GTueK1Wn2Cl6LHZQnUdL6JVXCJ3YmubHY6JJJ6oPnCg98G1Q8FbYedBUOm9dof2RmkMDZGd2PIJtaexLqI_3bZsGoLNB49yzXK3jKmh4s-HzZlFWaif9teeg/s1600/kutyi.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisNP9s2rKk1vLXcFkti3_GTueK1Wn2Cl6LHZQnUdL6JVXCJ3YmubHY6JJJ6oPnCg98G1Q8FbYedBUOm9dof2RmkMDZGd2PIJtaexLqI_3bZsGoLNB49yzXK3jKmh4s-HzZlFWaif9teeg/s1600/kutyi.png" /></a></div>
- Igen. Gyere, óvatosan szedjük le a tetejét. - mondtam neki, odajött hozzám és óvatosan leemeltük. Amikor belenéztünk meglepődtünk, hiszen azon kiskutyák egyike volt benne, amit Mia még 1 hete nézett ki magának a vásárban.<br />
- Liam! Adtál nekem egy kiskutyát. - mondta Mia tapsikolva és átölelte a fiút. - Köszönöm!<br />
- Liam! - szólaltam meg. - Köszönjük, de ezt meg kellett volna beszélni Mellel is.<br />
- Én tudtam róla és már be van neki rendezve minden. Itt maradhat, ha megenged.- erre mindenki elkezdett nagy szemekkel figyelni, még a kutyus is.<br />
- Hát persze, hogy maradhat, csak előbb adjunk neki valami nevet, mert nem maradhat névtelen. Mi legyen a neve?<br />
- Fiú vagy lány?<br />
-Nem tudom.<br />
-Akkor legyen Mazsola. - mondta Niall a háttérből. Erre mind rá néztünk. - Mi van? Nagyon éhes vagyok.<br />
- Az jó! - kiáltott Mia. - Szia Mazsola, mi vagyunk a gazdáid. - mondta és közben a kutyust dögönyözte. Ezalatt Liam felállt és bement a kamrába.<br />
- Kicsim! Hagyd békén Mazsolát! Már nagyon álmos biztos, neked pedig enned kéne. - szóltam rá. A fiú pedig visszatért a kutya fekvőhelyével és tálkáival, amiket lerakott a konyhában lévő kandalló elé, hogy a húgom végig figyelhesse a karácsonyi ajándékát.<br />
Mia nem sokkal később Liam felszólítására berakta a kisállatát a kosárba és elment kezet mosni, majd közénk ült az asztalnál.<br />
<br />
A vacsora szokásos módján zajosan történt meg. Rengeteget ettünk és nevettünk. Volt egy pont, ahol el is felejtettem a bánatom, a fiúk gondoskodtak arról, hogy senkinek se legyen rossz kedve. A levest Niall az első merésnél kiöntötte. A főételnél pedig annyit minden volt, hogy biztosan kijelenthetem, hogy egy -két fogásba bele sem tudtam kóstolni. Ebben a fogás sorozatban még a társaságunk legnagyobb haspókja sem talált kivetnivalót. A desszert előtt a húgom lefelé görbülő szájjal megjegyezte, hogy idén elmaradt a mézeskalács sütés. A pityergés elkerülése végett Zayn megígérte a maguk nevében, hogy másnap együtt készítenek egy nagy adagot. Erre már Mia is elmosolyodott és úgy döntött, hogy desszertet a kedvenc 'pasija' ölében fogyasztja el. Velem szemben Harry és Mel végre nem fogták vissza magukat. A barátnőm nyíltan nekidőlt a zenész srácnak dőlt, aki pedig a lány karját simogatta. Ezek az akaratlan árulják el az érzéseiket. Nem is értettem, hogy Melissa miért tart még ki Preston mellett, amikor itt van neki Harry. Remélem a meglepetésünk még közelebb hozza őket egymáshoz. Egy idő után azt vettem észre, hogy Mia Liam ölében alszik, én pedig az oldalának dőlve nevetek. Az órára ránézve láttam meg, hogy este 11 van. Lassan felálltam és át akartam venni a kicsit, ám a fiú nem engedte. Mikor indultunk láttuk, hogy Harry is menni akar, de az ő ajándékuk még nem adtuk át. Így gyorsan közbe szóltam.<br />
<br />
- Kérlek ne menjetek még beszélni szeretnénk veletek. Liam kérlek most hozzám rakd be Miát. - mondtam a fiúnak, amikor elindultunk felfelé. Behozta hozzám és addig átmentem a pizsamájáért, meg a plüssjátékáért. Ott lefektettük és rácsuktuk az ajtót. Mikor lementünk az ebédlőbe mindenki a helyén ült, csak közben, valaki bepakolt a konyhába és elindította a mosogatógépet. Az asztalon nem volt más, mint az aprósütemény és a borospoharak.<br />
- Szeretnénk beszélni veletek!- mondta a Louis és a másik két fiúval körénk gyűltek. Így öten álltunk előttük.<br />
- Igen. Tudjátok, hogy mennyire szeretünk titeket. - folytatta Niall.<br />
- De azt , nem szeretjük, ha hülyének néztek minket. - mondta Liam.<br />
- Azt hittétek, hogy nem vesszük észre, ami köztetek van. -mondta Zayn és az egyre jobban elfehéredő páros között mutogatott felváltva.<br />
- Nos. - vettem át a szót.- Mielőtt rosszul lesztek. Azt szerették volna mondani a fiúk, igaz kicsit nyersen, hogy bár azt hittétek, mi enm vesszük észre a köztetek lévő vonzalmat.<br />
- Had magyarázzam meg. - vágott a szavamba Harry, hogy védje a barátnőmet. - Az egész az én hibám....<br />
- Harry! Befejezhetem? - erre egy bólintás volt a válasz. - Köszönöm. Ha végig hallgattál volna, akkor korábban tudtad volna, hogy mi nagyon örülünk nektek.<br />
- Tessék? -nyerte vissza a színét barátnőm.<br />
- Örülünk, hogy együtt vagytok. - mondta mosolyogva Zayn.<br />
- Nehéz lesz titkolni, de előttünk ne tegyétek. - szállt be Louis is.<br />
- Amíg itthon vagytok legyetek magatok és ne akarjatok megfelelni senkinek sem. - szólt bele Niall is.<br />
- Ne akarjátok azt mondani, hogy nem így van. Nagyon is jó a szemünk. Láttunk a lopott pillantásokat és csókokat. Harry szerinted nem vettük észre, ha itt alszunk, akkor üres az ágyad? Nem szóltunk érte, mert melletted Melt igazán és őszintén boldognak látjuk.- szőtte tovább Liam.<br />
- Ezt már végképp nem értem. - mondta Harry és a barátnőmre nézett, tanácstalanul.<br />
- Azt akarjátok mondani, hogy nem ítéltek el, azért, mert Harry-vel vagyok, miközben hivatalosan Preston-hoz tartozom?- kérdezte a könnyivel küszköve a lány.<br />
- Nem. - vágtuk rá egyszerre aminek nevetés lett a vége. Innentől újra átvettem a szót.<br />
- Ezért úgy döntöttünk, hogy meglepünk titeket. - erre Louis elővette a háta mögül a borítékot és a szerelmes pár elé helyzete azt az asztalra. - Boldog Karácsonyt! - mondtam.<br />
Melissa gyorsan felkapta a borítékot és kihúzta belőle a Louis által megfogalmazott levelet, amikor meglátta elsírta magát és odaadta azt Harry-nek. A fiú sem hitte el azt amit olvasott.<br />
- Ez nem lehet igaz... - mondta a fiú.<br />
- Márpedig az. - mondta Niall - 2 hét kettesben Bora-Borán. Anélkül, hogy bárki is tudná, hogy együtt vagytok. Az apartmanotok egy eldugott, kis részen van, sziklákkal és erdőkkel körülvéve.<br />
- Ez hihetetlen. De, hogy jutunk oda, a nélkül, hogy Preston tudna róla?<br />
- Hát... Itt jövünk a képbe Liammel. Harry és Liam megy nyaralni együtt valamint, Te, Én és Mia. Ezt fogja tudnia külvilág és a beképzelt majom. Már bocsánat. Ám szét fogunk válni a szigeten és ti ketten lesztek 2 hétig. Mielőtt aggódnál Louis, Niall és Zayn fog figyelni tom-ra és Mazsolára is.<br />
- Egyébként meg úgy döntöttünk, hogy a 2 új kishúgunk is a mi vendégünk lesz a a nyaralásra. - mondta Louis és átölelt.<br />
- Srácok nem tudjuk, hogy köszönjük meg. - mondtuk szinte egyszerre Mellel.<br />
- Érezzétek jól magatokat. - mondta válaszul Zayn. A szerelmespár odajött hozzánk és körbeöleltek minket.<br />
<br />
A nagy örömködés után, mind elmentünk aludni, ám nekem nem jött álom a szememre és lementem egy kakaót csinálni magamnak. Leültem a nappaliban lévő kandalló elé és bekapcsoltam azt, (mivel elektromos volt) és néztem ahogy a családunk legújabb tagja az igazak álmát alussza. Nem tudom mióta bámultam és gondolkodtam, de egyszer csak megéreztem, hogy valaki rám terített egy plédet.<br />
<br />
- Nem szeretném, hogy megfázz. - mondta Liam és leült velem szembe. Ám nagyon zavarba jöttem, mivel nem volt rajta más, csak egy pizsama alsó.<br />
- Kérsz forrócsokit? Hagytam még az edényben. - mondtam és fel akartam pattanni, de ő visszahúzott és így még közelebb kerültem hozzá.<br />
- Mér kiszolgáltam magam. Miért vagy fent?<br />
- Nem tudtam aludni és lejöttem. Te miért vagy fent? - néztem rá és oldalra döntöttem a fejemet.<br />
- Nekem sem jött álom a szememre, mivel egy ajándékot nem adtam át, egy személynek, aki egyre fontosabb nekem. Nem találtam a megfelelő időpontot.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjw2rYkrjnVTo6g0U25aydxKIRyVQ9v8jiDN7t01C16qeSTje6IroK_ebzldVqc2agv0ULLDinzXBOhadHDAvmOnzLWeEBz91Zzv8wljJFPDJuL_-5U8t8Xnjw7JvZmnq4oGesBAjMeG5w/s1600/kar%C3%A1csony1.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjw2rYkrjnVTo6g0U25aydxKIRyVQ9v8jiDN7t01C16qeSTje6IroK_ebzldVqc2agv0ULLDinzXBOhadHDAvmOnzLWeEBz91Zzv8wljJFPDJuL_-5U8t8Xnjw7JvZmnq4oGesBAjMeG5w/s1600/kar%C3%A1csony1.jpg" height="187" width="200" /></a>- Hidd el nekem, ha holnap adod oda, az is jó lesz Nem hiszem, hogy haragudna rád, hiszen még holnap is Karácsony van. - feleltem mosolyogva.<br />
- Mit szólnál, ha most adnám oda?<br />
- Tessék?- néztem rá döbbenten és hagytam, hogy a takaró lecsússzon a fedetlen vállamról.<br />
- Neked van még egy ajándékom. Nem tudtam mikor odaadni.<br />
- De Liam ott a nyaralás és a fülbevaló is. Nem kellett volna...<br />
- Jó. De azt közösen adjuk a fiúkkal. Ez viszont csak az én ajándékom. - mondta és előhúzott a zsebéből egy kis bársonyzacskót, amiből kirázta a benne lévő meseszép nyakláncot. Se szó se beszéd, odahajolt hozzám és felrakta a nyakamba a meseszép ékszert. Mialatt visszahúzta a kezét, nem felejtette el megsimogatni a csupasz nyakamat, amitől még inkább libabőrös lettem. De nem engedett el, mivel a két keze közé fogta az arcom és s a hüvelykujjával, az arcélemet simogatta. - Boldog Karácsonyt Lizi! - mondta és egyre közelebb hajolt hozzám.<br />
- Liam. Ezt... - de nem tudtam befejezni mivel az ajkát az enyémre helyezte és megcsókolt. Nem hittem el ami történik. Folyamatosan az arcomat simogatta. magamnak sem akartam bevallani, de egy olyan érzés kerített hatalmába, mint még eddig sosem. Olyan volt, mintha több száz pillangó költözött volna a gyomromba. Át akartam ölelni a fiút aki csókol, de hirtelen eszembe jutott, hogy Liam az, akivel csak nemrég kötöttem ideiglenes fegyverszünetet. Hirtelen elszakítottam magam tőle és a kezeim a szám elé emeltem. - Istenem ennek nem szabadott volna megtörténnie.<br />
- Lizi! -szólalt meg Liam, de hallgattam meg őt, hanem lerúgtam magamról a takarót és meg sem várva, hogy mit akart mondani rohantam fel a szobámba és gyorsan magamra csuktam az ajtót, mintha így ki tudtam volna őt zárni. Nem hiszem el, hogy megtettem. Nem érezhetek iránta semmit. Nem szabad. Most vannak nálam fontosabbak is. Mint például Mia vagy Harry és Melissa.<br />
<br />
Ők most sokkal fontosabbak, szólaltak meg az agyam. Ám erre a szívem annyit felelt, lehet ők a fontosabbak, de így hagyom, hogy kicsússzon a kezeim közül a szerelem. Nem engedhettem magamnak ezt az érzést. Miután bemásztam az ágyba és megsimogattam Miát, megdörzsöltem a nyakamat, ám a kezeim alatt megéreztem a láncot, amit Liamtől kaptam. Sokáig simogattam, ezzel altatva magam. Elalvás előtt ráébredtem arra, hogy a valóságban annyi minden áll köztünk, hogy nem lehet Ő a hercegem. Viszont az álmaim az enyémek. Abban Ő lehet az a herceg aki megváltoztatja az életem</div>
</div>
Hopehttp://www.blogger.com/profile/13929252651132835242noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3480625048765084468.post-66374132879177378782014-04-03T11:50:00.001-07:002014-04-03T11:50:15.284-07:00Ötödik rész<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: center;">
Sziasztok!<br />
Meghoztam az eheti részt, remélem nagyon vártátok, mert keményen megszenvedtem vele.<br />
A részről csak annyit, hogy bemutatkozik Melissa keménykezű menedzsere és megtudhatunk pár dolgot a lány és Preston kapcsolatáról is.<br />
Élvezzétek és legyetek jók!Kellemes hétvégét nektek!<br />
Puszi :* :*</div>
<div style="text-align: center;">
------------------------------------------------------------------------------------------------------------</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span lang="HU" style="font-family: "Mrs Saint Delafield"; font-size: 28.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU;">Kívül tágasabb<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBZhV0GV37kZhhI7cga9RzbMCHFrQC38PhsGpRIMRsBDiIzz2Ov68QufdateIx80Qbjo6lxOWtaoJtDBYCcVG-mNeEupMfLDUXhEkV6RlVLE-K6EUR0lA_aL7kqO22MIjAPCMIvRho5sGH/s1600/ytcgvhbjn.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBZhV0GV37kZhhI7cga9RzbMCHFrQC38PhsGpRIMRsBDiIzz2Ov68QufdateIx80Qbjo6lxOWtaoJtDBYCcVG-mNeEupMfLDUXhEkV6RlVLE-K6EUR0lA_aL7kqO22MIjAPCMIvRho5sGH/s1600/ytcgvhbjn.jpg" height="320" width="233" /></a> Reggeli után két óra edzés várt rám, aminek nagyon nem örültem, hisz Liam előszeretettel fárasztott le teljesen, még akkor is, ha jó formában voltam és semmi miatt nem nyafogtam. Miután végeztünk hullafáradtan álltam be a zuhany alá és laza tempóban folyattam magamra a langyos vizet. Az egész házban egyedül voltam, hisz Lisa egyetemre ment, a kicsi pedig oviban volt. Az óra negyed tizenegyet mutatott, ezért készülni kezdtem, ugyanis akkor nap Preston-nal ebédeltem. A hideg rázott még csak a gondolattól is, hogy meg kell csókolnom, vagy egyáltalán el kell játszanom, hogy szeretem, mert nem volt igaz. Undorodtam magamtól, amiért megtettem, de nem volt választásom, hisz már másfél éve az ő játékszere voltam, azt tett velem, amit akart. A markában tartott.<br />
<br />
<div style="text-align: left;">
- Mel, ugye nem baj, ha veszek ki pénzt a tárcádból? - hallottam meg öcsém hangját a folyosóról, akire egyáltalán nem számítottam, hisz neki iskolában kellett volna lennie.</div>
<div style="text-align: left;">
- De, baj. Mire kell a pénz? - nyitottam ki szobám ajtaját és kidugtam rajta a fejem.</div>
<div style="text-align: left;">
- Suliba kell, lesz valami szar előadás és ki kell fizetni.</div>
<br />
Tom lazán a falnak támaszkodott, tudtam, hogy hazudik. Ajkain az az elégedett mosoly ült, amit mindig magára öltött, ha azt hitte hülyére tud venni, de én már kiismertem annyira, hogy tudjam, mikor akar meglopni és mikor van tényleg bajban. Kitártam az ajtót és nekidőlve az ajtófélnek én is magamra varázsoltam egy bájos műmosolyt és tűrtem, ahogy arca eltorzul, mikor rájön, hogy egy fontot se adok neki.<br />
<br />
<div style="text-align: left;">
- Nem hiszel nekem? - kérdezi már-már provokatívan.<br />
- Szerinted? Betelefonálok az iskolába és megkérdezem az igazgatónőt erről a te előadásodról.<br />
- Arra semmi szükség, csak adj egy húszast és hagyjuk a témát.<br />
- Csak mondd meg mire kell és adok pénzt. De őszintén... - rugaszkodok el az ajtótól és hozzá lépek.<br />
- Semmi közöd hozzá. Csak pénz kellett, de még azt se adsz! Rohadj meg, Mel! - löki el magát a faltól és elsétált.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Lesokkolva álltam és néztem öcsémet, ahogy vállára csapta a táskáját és nekilátott felvenni a cipőjét. Majdnem elsírtam magam, de nem engedhette, hogy visszaessek. Lassan másfél éve nem nyúltam semmiféle tudatmódosító szerhez és erre büszke voltam, ehhez pedig hatalmas lélekerőre volt szükségem. Ezt pedig nem engedhettem szétesni. Visszasiettem a szobámba a tárcámért, majd kivéve egy húszast lerohantam az öcsémhez.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
- Ígérd meg, hogy nem drogot veszel belőle - nyújtottam át neki a pénzt, amitől igencsak meglepődött.</div>
<div style="text-align: left;">
- Tudtam, hogy nem is vagy te olyan szemétláda! - nyomta zsebébe a bankót és elvigyorodott.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Persze, hogy tudtam, hogy mit akar vásárolni, de azzal is tisztában voltam, hogy ennyi pénzért nem sok mindent fog tudni beszerezni.Azt kívántam bárcsak beérné egy üveg vodkával, amit a haverjaival megisznak a parkban. Tisztában voltam azzal is, hogy borzasztó szülő lennék, főleg így, de egyszerűen nem bírom ki, hogy úgy nézzen rám, mint egy eldobott rongyra, amivel az előbb a cipőjét törölte. Az annyira fájt, hogy a szívem és mindenem beleremegett. Már tapasztaltam korábban is, nem kellemes. Senki nem tudja jobban utálni a világot egy kamasznál, és ha az öcsémről van szó, nála rosszabbat nem láttam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Készülődésemet telefonom csörgése zavarta meg. Harry neve villogott a kijelzőn, de úgy döntöttem nem válaszolok, mert a nagy lazaságomnak az lett a vége, hogy negyed órás késésben voltam, és ha leállok beszélgetni, akkor biztosan bajban leszek. Még egy utolsó pillantást vetettem magamra a nappali tükrében, majd elhagytam a lakást. Kinn elég hideg volt, de szerencsére a limuzin, amit Preston küldött értem már a ház előtt várakozott. A sofőr, amint meglátott kiszállt és kinyitotta nekem az ajtót. Biccentettem felé, majd fejem lehajtva beültem az elegáns járműbe. Benn kellemes meleg fogadott és behűtött pezsgő.<br />
<br />
Már hozzászokhattam ehhez a fényűzéshez, de akárhányszor gyöngyöző pezsgőt töltöttek nekem vadonatúj kristálypohárba, annyira idegennek éreztem ezt az egészet, hiszen legszívesebben egész nap otthon ültem volna, felkuporodva a kanapéra és dalszöveget írtam volna Harry-vel. Ez normális? Nem tudom.<br />
<br />
<div style="text-align: left;">
- Mr. Westburry azt üzeni, hogy igyon a pezsgőből amennyi jól esik, mert pár újságíró is csatlakozik majd önökhöz.<br />
- Mr. Westburry tudhatná, hogy nem iszom - válaszoltam ridegen és egy gombnyomással felhúztam azt a fekete választófalféle valamit, ami megszabadított a sofőr bugyuta utasításaitól és Preston marhaságaitól.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Nagyokat lélegezve dőltem hátra és figyeltem a kocsi plafonját, melyen ki volt nyitva a tetőablak, a hideg téli szél pedig teljesen elárasztotta a belső teret. Megborzongtam, de kellett, hogy tiszta fejjel tudjak gondolkodni, főleg, ha a sofőr igazat mondott és társaságunk lesz. A hátam közepére se hiányzott egy bájcsevej féltucat riporterrel, főleg nem Preston-nal a nyakamban.<br />
<br />
Mindig is fura alak volt, talán éppen ez tetszett meg benne. Akkor találkoztunk először, amikor a fősulira iratkoztam be. Véletlenül botlottunk egymásba a kampuszon és valami megmagyarázhatatlan erő, talán a hülyeségem vonzott felé. Annyira naiv voltam és fiatal. Az ember változik és mikor később a döntéseimre visszagondoltam, talán a felét nem úgy csináltam volna, mint ahogy tettem. De az is ehet, hogy akkor most nem azok az emberek vennének körül, akiket szeretek.<br />
<br />
Ahogy keresztülszáguldottunk a városon szinte észre se vettem, hogy lassan de biztosan szállingózni kezdett a hó, és az elmélázott várost szépen, csöndben fehér takaró alá bújtatta. Így karácsonyhoz közel mondjuk nem volt meglepő, hogy minden bejelentés nélkül is havazni kezdett, de akkor is kellemes meglepésnek számított, mert személy szerint én imádom a havat, a telet és mindent, ami hozzá kapcsolódik.Egész gyerekkoromban ez volt a kedvenc időszakom, mert nem csak az öcsém születésnapja meg Karácsony volt, hanem akkor az egész család összegyűlt és a maga őrült, bohém módján megünnepeltük a szeretetet és a sok-sok szép pillanatot, amit egymásnak adtunk az év során. Emlékszem, az öcsém hatodik születésnapján a nagyom hatalmas tortát sütött és betette a fa alá, hogy meglepetés legyen, csak arra nem számított, hogy az öcsém olyan lendülettel veti majd rá magát, hogy letarol mindent. Aztán egész délután takaríthattunk, mert minden csupa maszat és fenyőlevél lett. Nagyon jó volt.<br />
<br />
Idő közben megérkeztünk az étterem elé, ami igazán impozáns épület volt, London belvárosában, ott, ahol minden pénzes ember megfordult. Nagyot nyeltem, ahogy fenéztem a hatalmas építményre és belegondoltam, hogy odabenn maga az ördög vár, felfegyverkezve a legádázabb ellenségeimmel, a riporterekkel, akik előszeretettel boncolgatják nyugodtnak egyáltalán nem mondható életem koncait. Két kezemen és lábaimon nem tudnám összeszámolni hányszor próbáltak meg kedvezőtlen fényben bemutatni, és mindent előástak a múltamból, ami kicsit is negatívan állíthat be közvélemény szemében, hogy még többet írhassanak rólam. A legnagyobb szenzáció az volt, amikor félbe kellett hagynom a turnét, mert ideg összeroppanásom volt és nem bírtam kezelni a nyomást. Ezután következett a rehabilitációs központban eltöltött három hónap, ami alatt keményen megküzdöttem, hogy ismét normális életem lehessen. A rajongóimnak és ha nem is a családom támogatásának, de a srácok jelenlétének köszönhettem, hogy ismét talpra tudtam állni, meg tudtam mutatni, hogy nem hiába fordítottak rám akkora figyelmet.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvfjGTLu1hyphenhyphenIrQySVnHmb62-KbQOJxtX_qQsfmsfd1fR9hvE9jeKCGbWvLDKhLrekdul5eF3763ybBhQBYHgIJZPgb5wLDFotCdW_eVfFQagrKjw7eK_kMNCWu99VLcNBDW2VWz13nfRl1/s1600/chuck-and-blair.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvfjGTLu1hyphenhyphenIrQySVnHmb62-KbQOJxtX_qQsfmsfd1fR9hvE9jeKCGbWvLDKhLrekdul5eF3763ybBhQBYHgIJZPgb5wLDFotCdW_eVfFQagrKjw7eK_kMNCWu99VLcNBDW2VWz13nfRl1/s1600/chuck-and-blair.jpg" height="200" width="168" /></a> A limuzin ajtaja kinyílt és a hó bevágott, ugyanis a szél is felerősödött. Megborzongtam, de próbáltam tartani magam a szerephez és magamra öltöttem bájos mosolyomat, mellyel mindenkit el tudtam varázsolni, még akkor is, ha nem ez volt az elsődleges cél. Ahogy lábam a földre ért azonnal vakuk villantak és tudatosult bennem, hogy már az egész világ tudja, merre járok, kivel vagyok és mit fogok csinálni. Felhúztam magam rajta, de nem estem ki a a szerepből, sőt még néhány kártyát is aláírtam, úton befelé, mivel a rajongóim is ott voltak.<br />
<br />
<div style="text-align: left;">
- Csakhogy ideértél - szólít meg Preston, ahogy beérek az előtérbe.</div>
<div style="text-align: left;">
- Sajnálom, a hülye sofőröd azt hitte jó móka lesz késni - hazudtam, közben felé fordítottam arcomat, hogy megpusziljon, míg gyomrom felfordult és készült kiadni mindazt, amit reggelire ettem.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ki fogom rúgni azt a szerencsétlent... - morogta a fülembe, majd kiintegetett a fotósoknak.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kézen ragadott és jóformán rángatva vezetett át a termen, ami nem is kicsit volt megalázó. Lehajtottam a fejem és megpróbáltam minden feltűnést mellőzően megszaporázni lépteimet, hogy ne úgy nézzek ki, mint valami idióta, akit vontatni kell, mert saját magától nem tud megtenni két egyenes lépést sem. Egy hátsó terembe vezetett, ahol hatalmas asztal fogadott, legalább 12 személlyel körülötte. Legnagyobb meglepetésemre menedzserem és Louis is az asztal mellett foglaltak helyet, mindenki nagyon feszültnek tűnt. És én még azt hittem én vagyok az egyetlen, aki nem akar ott lenni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
- Ülj le! - parancsolt rám vőlegényem, mire szinte azonnal tettem,a mit kért és Lou mellé ültem.</div>
<div style="text-align: left;">
- Most, hogy itt vagyunk, végre elkezdődhet a megbeszélés - csapta össze tenyereit Preston és én egyre inkább kezdtem elveszteni a fonalat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Először a sofőr azt mondta, hogy riporterek lesznek az ebédnél, aztán Preston jön és berángat egy elszigetelt terembe, hogy öltönyös vérszívókkal tárgyaljunk az ég tudja mikről. Engem az ilyesmikbe nem nagyon avattak be, de ha a sajtófőnököm is a teremben volt, akkor nyilván a médiát is érinti, amiről szó lesz. Izgatottan kezdtem mocorogni a helyemen, de a mellettem ülő Lou kezemre tette a kezét, jelezve, hogy elég ebből. Természetesen tettem, amit kért, mert ő már tudta miről lesz szó.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
- Tehát... Hölgyeim és uraim. Azért vagyunk ma itt, hogy a jövő évi turnéról beszéljünk. Tudom, hogy mind elfoglaltak, de ezt kénytelenek vagyunk még az ünnepek előtt megvitatni és bejelenteni az időpontokat, mert utána a kutyát se fogja érdekelni, hogy mi mit akarunk, mikor a sülteket már mind megették és egyik szoba sarkából gurulnak a másikba.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A szobában megfagyott a levegő és mindenki meredten bámulta Prestont. Éreztük, hogy messzire ment, ugyanis ebbe neki semmi beleszólása nincs, főleg úgy, hogy még csak nem is a zeneiparban dolgozott. A menedzserem, Lee Wong egy remek ember volt, aki precíz és remekül végezte a munkáját, azonban volt egy rohadt nagy hibája. Önző volt, mert nem szeretett osztozkodni, legyen szó munkáról, vagy magánéletről. A teremben lévők egy emberként fordultak felé, mert vártuk a reakcióját, ami nem is maradt el. Megköszörülte a torkát, majd lenézően vőlegényemre pillantott, miközben feljebb tolta orrán a szemüveget.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
- Már elnézést...Preston... - emelkedett fel a helyéről Lee - azt hiszem neked ezekbe a döntésekbe nincs beleszólásod. Megértem, hogy egy túlbuzgó mócsing vagy, és azt is, hogy Melissa minden lépéséről betegesen tudni akarsz, de nem hiszem el, hogy egy héttel Karácsony előtt csak azért rendeltél ide minket, hogy olyan dolgokról tárgyaljunk, amik ráérnek. A jelenlegi koncertsorozat sem fejeződött be teljesen, szegény lány azt sem tudja, hol áll a feje, erre te máris belerángatnád egy újabb sorozatba. Szerintem jobb ha leállítod magad, mert ha fontos döntéseket kell hozni, akkor azokat hadd hozzam meg én a stábommal és Melissával. Ha valami olyasmiről lesz szó, ami téged is érint, akkor arról te leszel az első, aki tudni fog.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Lee szavai szinte leforrázták Prestont, de a többieket egyáltalán nem lepte meg. Mind ismertük a kínai férfi stílusát, tudtuk mennyire rideg és kimért tud lenni, ha akar. Ha üzletről volt szó, nem ismert lehetetlent, látszott, hogy turné menedzserem is az ő kezei alól került ki, hisz ugyanabban a kegyetlen stílusban üzleteltek és nem tűrték ha valami nem úgy alakult, ahogy ők azt megálmodták, nekem pedig ez tökéletes volt, hisz én magam sem voltam az a fajta, aki szereti a lébecolást és ha fölöslegesen fecsérelik az időmet. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hátradőltem a székben és elégedetten néztem vőlegényemre, aki szikrázó tekintettel nézett az alacsony, szemüveges üzletemberre, mert ha valamit nem szeretett az az volt, ha megalázzák. És vele pontosan ez történt. Azt hitte mindent ő irányíthat, még a karrieremet is, de tévedett. Nem ez volt az első eset, hogy elszaladt vele a ló, de eddig elnézték neki, ám abban a pillanatban biztos voltam benne, hogy Lee-nél elszakadt a cérna és kimért hangjából arra engedtem következtetni, hogy radikális változtatásokat készül hozni. Ő azt nem szerette, ha a dolgába avatkoznak, Preston pedig pontosan ezt tette.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
- Sajnálom, ha eddig abban a tévhitben éltél, hogy itt te vagy a főnök. Hát hadd tájékoztassalak, hogy az a tény, hogy te vagy Melissa vőlegénye még nem hatalmaz fel arra, hogy bármiben is dönts, vagy bárki munkájába belekontárkodj, főleg nem az enyémbe, mert meg fogod bánni. Kedves és érteles embernek tűnsz, aki nem olyan mértékben dilettáns, hogy ne tudná felfogni, mennyi minden függ attól, hogy én most visszaüljek ebbe a székbe, ahelyett, hogy odamennék hozzád és bemosnék egyet. Eddig nagyon sok mindent elnéztünk neked, mert gondoltuk belerázódsz, de azt hiszem az egész stáb nevében beszélek, amikor arra kérlek, hogy húzz innen a fenébe, mert ha ma döntést is hozunk, az nem fog rád tartozni, de ha éppenséggel egy kellemes ebédet szeretnék elkölteni az embereim és üzlettársaim körében, nos ahhoz sincs semmi közöd. Szóval, hacsak nincs valami értelmes hozzáfűznivalód az elhangzottakhoz, akkor kívül tágasabb.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Preston feje elvörösödött és kétségbeesetten kapkodta fejét segítség vagy némi együttérzés után kutakodva, de sajnos senki nem szívlelte a jelenlevők közül, beleértve jómagamat. Felkapta kabátját a szék támlájáról, majd sértetten elrohant. Legbelül éreztem, hogy ennek még lesz folytatása, ha négyszemközt leszünk, de abban a pillanatban örültem, hogy végre nem ő az egyetlen ember, aki megalázhat másokat, sőt ami azt illeti elég keményen a földbe tiporta egy 165 cm magas kínai, aki rezzenéstelen arccal nézte végig vőlegényem tombolását és távozását. Igazán büszke voltam rá.</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
<div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/13744670417640953825noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3480625048765084468.post-85923588335760443432014-03-28T06:09:00.000-07:002014-03-28T06:09:10.995-07:00Negyedik rész<div style="text-align: center;">
<div class="MsoNormal">
<br />Sziasztok!<br />Mint látjátok, meghoztam a blog újabb részét! Most egy Lisa szemszög jön. Remélem, hogy tetszik, és hagytok valamilyen nyomot magatok után.</div>
<div class="MsoNormal">
Nagyon szépen köszönjük az előző részhez érkezett hozzászólásokat, valamint nagy szeretettel köszöntjük a MÁSODIK rendszeres olvasónkat. Reméljük még sokan követitek a példáját. :)</div>
<div class="MsoNormal">
Szeretném ha itt is megjelenne, hogy kedves barátnőm és ennek a blognak a társírója Christina Brooks a másik blogján ( aminek szintén 1D a témája) társírói versenyt hirdetett meg. Nézettek be és jelentkezettek.</div>
<div class="MsoNormal">
A blogot megtaláljátok itt : <a href="http://felloffamountain.blogspot.ro/">http://felloffamountain.blogspot.ro/</a></div>
<div class="MsoNormal">
Jó olvasást!</div>
<div class="MsoNormal">
Réka<br /> <br /><br /> <br />
<span lang="HU" style="font-family: "Mrs Saint Delafield"; font-size: 24.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU;"> Most komolyan?!<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj36_LB_kWvROD7CnN_gD8q4tN_0Ok8jS-kyV9GDFtXUzIFIe-od5VfmWTJ9PrS76pf_cjmqyVrDlGdbk5OVVR09THm9ULGn6i3gexvL006CiYqX9Bl4HF4Sao78YBA5wRhyphenhyphenQHZbBedqOg/s1600/20.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj36_LB_kWvROD7CnN_gD8q4tN_0Ok8jS-kyV9GDFtXUzIFIe-od5VfmWTJ9PrS76pf_cjmqyVrDlGdbk5OVVR09THm9ULGn6i3gexvL006CiYqX9Bl4HF4Sao78YBA5wRhyphenhyphenQHZbBedqOg/s1600/20.jpg" height="320" width="227" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Miután letettem a telefont szóhoz sem jutottam. Mel csak úgy felajánlotta, hogy lakjunk nála. Nem tudja, hogy mekkora terhet vesz maga mellé velem és a húgommal. Ráadásul még ott van az öccse is, aki az ő elmondása szerint, igazán makacs és nem jönnek mi túl jól. Nem hagyott gondolkozási időt, bejelentette, hogy pakoljak össze a következő nap. Nem sokkal később, költözni kezdtünk, szerencsére nem egyedül kellet csinálnom mindent, mert Mel barátai besegítettek. Ahogy ő hívta őket a fantasztikus ötös, habár csak négyen tudtak segíteni, mert az ötödik fiú, Liam, nem volt Londonban. Mia nagyon hamar megszokta azt, hogy a négy fiú körülötte van, sőt rögtön az ujja köré csavarta mindegyiket. Megismerkedtünk Tommal, Melissa öccsével, aki morgott, mert nem értette, hogy miért van szükség arra, hogy plusz két fő költözzön a házba. Ő igazából nem is figyelt ránk, mivel nulla huszonnégyben a szobájában volt, vagy iskolába.<br />
<br />
A négy fiú külön-külön megér egy misét, de így egybe, mit ne mondjak gyilkos. Nem hiszem el mai napig, hogy kereső "érett" felnőttek. Kezdjük mindjárt Niall-lal. Eszméletlen cuki srác és baromi jó mozgása van. Állandóan eszik valamit, nem tudom, hogy marad ilyen vékony, de mindig van nála étel, amit rágcsáljon. Fura, de két hét után közös szokást alakítottak ki a húgommal. Niall mindig átjött reggel és együtt reggeliztek meg. Zay-n talán ő a legkomolyabb a srácok közül, ugyanis mindig azt hittem, hogy a turné menedzserek kegyetlen figurák, aztán megláttam őt és nevetségesnek tartottam magam, egészen addig a pontig, amíg nem hallottam meg őt telefonálni az egyik aréna igazgatójával. Kegyetlen a srác. Louis, nagyon vicces srác, emellett nagyon komoly is. Mielőtt kiadtak volna egy közleményt, hogy mi is Mellel élünk, leült mellém és megbeszélte velünk a dolgokat. Leszögezte, hogy ez az egész a mi érdekünkben van. No és ott van még Harry. Ő igazán különös srác volt. Nagyon szimpatikus és aranyos fiú, de a viccei Louisé-nál is borzalmasabbak voltak. Ami a legkülönlegesebb benne, az ahogyan Melhez viszonyul. A többi fiú testvérként kezeli, addig ő a nőt látja Melissában, szerintem. Amikor egymás mellett vannak csak úgy izzik a levegő. Nem tudom hova tenni a kapcsolatukat. Amikor azt hitték, hogy senki nem figyeli őket, folyamatosan a másikra pillantottak, mintha ez bűn lenne. Habár ha szigorú akarok lenni akkor az, mivel Mel-nek vőlegénye van. De egy eljegyzést fel lehet bontani. Sőt az eddig ismereteim alapján a szabad szájú Harry sokkal jobban illik a barátnőmhöz, mint a mindig tökéletes Preston. De nem az én dolgom döntést hozni helyette.<br />
<br />
Már két hete laktunk Mel-nél. Mia még mindig velem aludt, de szerencsére gyorsan megszokta az új környezetet, ellentétben velem. Folyamatosan jártam az egyetemre, sőt mivel még nem szoktam meg az otthonunkat, aludni sem bírtam sokat. Habár a tegnap este után nem is csodálom. Átjött a négy srác és leültünk beszélgetni ők meg mi ketten. Mivel a húgom aludt könnyebb volt előszedniük a perverz humorukat. A fiúk és Mel rengeteget ittak én viszont mértékkel, mivel tudtam, hogy másnap reggel kelni kell. Körülbelül hajnali háromra tudtam mindenkit ágyba dugni. A fiúk kaptak egy szobát, habár van egy olyan érzésem, hogy Harry a barátnőm mellett fog ébredni. Nem tudtam elítélni őket, mert láttam, hogy miként néznek a másikra, nem hiszem, hogy sokáig tudnák letagadni ezt a dolgot.<br />
<br />
Hiába volt szombat, a szemem kipattant és mivel Mia aludt, így nem akartam felkelteni, azzal, hogy olvasok, ezért lementem a konyhába, hogy igyak egy kis vizet. Amikor leértem ránéztem a faliórára, ahol láttam, hogy hét óra van. Nem sokat aludtam, de az bőven elég volt ahhoz, hogy most ne legyek fáradt. Amíg a vizemet ittam, kinéztem az ablakon és a reggeli tájat kémleltem. Éppen a második pohár vizemet töltöttem újra, amikor meghallottam kattanni a bejárati ajtó zárját. Rettenetes megijedtem, most akkor be fognak törni? Nem tudtam mit csinálni, nem láttam egy telefont sem a közelben. Sehova nem tudtam volna futni, ha meg igen akkor meg prostinak néznek az apró hálóingem miatt.<br />
<br />
A konyhát és az előszobát egy fal választotta el egymástól, így hallottam, hogy egyszerre lépdelünk. Nem volt nálam más fegyver csak egy üvegpohár tele vízzel. Gyorsan fogyott a köztünk lévő távolság. Mikor mind a ketten a fal végéhez értünk, én támadó pozícióba helyezkedtem és "tüzeltem". Azaz a kezemben lévő pohár tartalmát a 'betörőre' borítottam, aki ennek következtében kiabálni kezdett.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi76Wqnql2V3h4nFuqPGfwgnyPlv7Wp-Gpg3lh6GyhVm52EVBbfF8rVNPD4jiTFS22zfb9dBZDk2hdt5NoJlZUxYjWbw7A1xAVAuc1hmr-8LIzbmhonDGSLCcs1ak0wEjrXwMEV6wzpF9o/s1600/liam21.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi76Wqnql2V3h4nFuqPGfwgnyPlv7Wp-Gpg3lh6GyhVm52EVBbfF8rVNPD4jiTFS22zfb9dBZDk2hdt5NoJlZUxYjWbw7A1xAVAuc1hmr-8LIzbmhonDGSLCcs1ak0wEjrXwMEV6wzpF9o/s1600/liam21.jpg" height="200" width="149" /></a></div>
- Mi az Isten volt ez? Miért nem tudom megúszni soha a baleseteket, ha bejövök ide?! - amíg ő a vizet törölgette ki a szeméből el akartam futni mellette, de elkapta a karom és a vizes mellkasára vont, amire hála nekem rátapadt a fehér pólója.<br />
<br />
Rettegve néztem a fogva tartómra, aki megdöbbenten méregetett. Persze, hogy felismertem... Ezer közül is megismerném, mivel ugyanaz a barna szempár tekintett vissza rám, amitől nem tudtam szabadulni, már hetek óta. Szinte egyszerre szólaltunk meg.<br />
<br />
- Te?<br />
- Te?<br />
- Hogy kerülsz ide? - kérdeztem meg idegesen, mert zavart, hogy még mindig nem engedett el.<br />
- Én is ugyanezt kérdezhetném tőled - arrogáns hangnemétől bepipultam és elrántottam magam mellőle.<br />
- Nos, ha nagyon akarod tudni, a drága barátnőd miatt kell itt laknom...<br />
- Mi? Egyébként ne szidd nekem Donnát, mivel te voltál a szakításunk fő oka! - kezdett el kiabálni velem és visszarántott maga mellé.<br />
- Én? Könyörgöm, hisz nem csináltam semmit, csak a munkámat végeztem! - ordítottam vissza.<br />
- Inkább ne végezted volna.<br />
- Nos, hála neki nem is fogom, mivel kirúgatott. Azt mondta, hogy rád másztam és... - de nem tudtam befejezni, mivel belém fojtotta szót. Sőt a nagy veszekedésünkben azt sem vettük észre, hogy közönségünk akadt.<br />
- Ne mocskold be nekem őt. Lehet, hogy már nem a barátnőm...- itt viszont én fojtottam belé a szót.<br />
- Ennek a "szentnek" köszönhetően, munka nélkül maradta, hol ott Miát is nevelnem kéne, fizetni neki az ovit, a ruháit..<br />
- Szép... másokat feketítesz be, holott te sem vagy hófehér.<br />
- Tessék? -néztem rá vissza.<br />
- Itt beszélsz arról, hogy Donna így-meg Donna úgy. - torzította el a hangját nyavalygósra.<br />
- Miről beszélsz? -nézek rá döbbenten és elhúzódtam tőle.<br />
- Miáról, a lányodról. - köpni-nyelni nem tudtam, ám a választ nem én adtam meg, hanem valaki más.<br />
- Te idióta! Mia nem a lánya, hanem a húga, akit ő nevel! - mondta Mel.<br />
- Talán a szüleitek nem tudták elviselni a stílusod? - döfte belém még jobban a tőrt.<br />
- Nem.- jött a húgom hangja a lépcső felől, amire mind a ketten odakaptuk a tekintetünket. - A mami és a papi már az angyalkákkal vannak - mondta és lejött hozzánk, majd Liam elé állva nézni kezdte a fiút - Te ki vagy?<br />
- Nos a nevem Liam Payne és én vagyok Melissa személyi edzője - miközben ezt mondta leguggolt, hogy egy szintben legyenek. - Ne haragudj, amiért csúnyán viselkedtem veletek - mondta és közben rám nézett.<br />
- Nem haragszunk, igaz Mia?<br />
- Nem - amikor ezt mondta megéreztem, hogy valaki egy pulóvert terített rám. Láttam, hogy Melissa volt az.<br />
- Köszönöm.<br />
- Nagyon szívesen, a Te érdekedben tettem. Tudod, vizes vagy és fázol, aminek következményei vannak és a fiúk már nem tudták levenni a szemüket a melledről. - sikkantottam egy aprót és összefogtam magam előtt a ruhadarabot- Hamár itt tartunk. Miért vagytok vizesek?<br />
- Leöntöttem, mert azt hittem, hogy betörő.<br />
- Nos, nem az - szerencsére túllépet azon a részen, hogy én is az vagyok - Ő a fantasztikus ötös ötödik tagja, Liam, a személyi edzőm. Ő pedig - fordult Liam felé - Elizabeth, egy nagyon jó barátnőm, aki pillanatnyilag itt lakik, mivel nincs munkája. Nos ha így tisztáztunk mindent, reggelizhetnénk? Már nagyon éhes vagyok.- azzal kézen fogata a húgomat és bementek a konyhába, őt követte a négy fiú is, közben pedig hátba veregették Liamet üdvözlésképp. Már én is mentem volna, amikor megfogta a kezem.<br />
- Nem akartam tiszteletlen lenni és sajnálom, de még nagyon friss a szakításom.<br />
- Megértem, de attól, még nem kéne mindenkibe beletaposni.<br />
- Megbocsátasz valaha?<br />
- Lehet. De a bocsánatom ki kell érdemelni és ha meg is bocsátottam, akkor sem biztos, hogy barátok leszünk - mondtam neki és otthagytam, hogy had legyen egy kicsit a saját gondolataival, meg azért, hogy nehogy elgyengüljek egy pillanatban.</div>
Hopehttp://www.blogger.com/profile/13929252651132835242noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3480625048765084468.post-33856611182788198652014-03-21T10:42:00.002-07:002014-03-21T10:42:26.168-07:00Harmadik rész<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: center;">
Aloha, people!</div>
<div style="text-align: center;">
Péntek, akkor pedig csakis egy dolog következhet. Úgy bizony, itt a friss rész, amiben egy újabb szereplőt ismerhettek meg, a fürtös Harry személyében.</div>
<div style="text-align: center;">
Nagyon sok öleléssel köszöntöm én is az ELSŐ rendszeres olvasónkat! Üdv!</div>
<div style="text-align: center;">
Azt hiszem ennyit akartam, meg aztán nem jártathatom örökké a számat.</div>
<div style="text-align: center;">
Legyetek nagyon jók.</div>
<div style="text-align: center;">
Jó olvasást!</div>
<div style="text-align: center;">
Puszi<3</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
------------------------------------------------------------------------------------------------------------</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span lang="HU" style="font-family: "Mrs Saint Delafield"; font-size: 28.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU;">Lakhattok nálam is<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div>
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpJfIoKgXmkVPYn6Fl-93H2C69ALdMudfbE2wupeKtq24MUMW1VgG51sS32_jqW493jNiorozsAkD97cxq8bXZAb2WaOrGRg2ptb86PO4Rg_MRbdYFqRbPzRzFsYaw5ttxPgZSANwqBfSr/s1600/frgthby.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpJfIoKgXmkVPYn6Fl-93H2C69ALdMudfbE2wupeKtq24MUMW1VgG51sS32_jqW493jNiorozsAkD97cxq8bXZAb2WaOrGRg2ptb86PO4Rg_MRbdYFqRbPzRzFsYaw5ttxPgZSANwqBfSr/s1600/frgthby.jpg" height="320" width="212" /></a></div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Idegesen csörtettem be a házba, ahol a göndör fiút a kanapémon találtam. Meg sem lepett, hogy otthon érzi magát, hisz annyit volt nálam, mint a saját házában. Épp martinit kortyolgatott egy eldobható pohárból és a jegyzeteit olvasgatta, mikor lefáradva ledobtam táskámat a szekrényre, a nappali bejárata mellett. Felkapta fejét és rám vigyorgott. Smaragd szemei szikráztak és nekem is egyből mosoly kúszott arcomra. Nem tudok neki ellenállni, túl sármos ahhoz.<br />
<br />
- Azt hittem sosem érsz ide - csóválta a fejét rosszallást imitálva.<br />
<div style="text-align: left;">
- Nagyon sajnálom, de be akartam még ugrani a kávézóba, ott pedig leragadtam, mint mindig - rúgtam le lábamról a cipőimet, melyek már nagyon kényelmetlenek voltak.</div>
<div style="text-align: left;">
- Semmi baj. Bocsi, hogy úgy letoltalak a telefonba. Semmi jogom nem volt ellenőrizni téged.</div>
<div style="text-align: left;">
- Már megszoktam. Preston folyamatosan ezt csinálja.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ennyire rossz? - fogta meg kezem és maga mellé húzott, szemeivel szinte lelkemig látott.</div>
<div style="text-align: left;">
- Csak már fáradt vagyok. Mindig ezt csinálta, de egy ideje elszaladt vele a ló - dőltem hátra a hatalmas kanapén, mely annyiszor nyújtott menedéket a problémák elől.</div>
<div style="text-align: left;">
- Írd ki magadból. Az mindig segít - nyomott a kezembe egy jegyzet tömböt meg egy golyós tollat.</div>
<div style="text-align: left;">
- Te munkamániás szemétláda! - csaptam meg a kezemben tartott tárggyal, mire felnevetett.</div>
<div style="text-align: left;">
- Csak gondolok a karrieredre, nem úgy, mint te - nevetett és ő is felvett egy mappát az asztalról, hogy azzal csépelhessen.<br />
- Azt hiszem kezdünk visszafejlődni az ovis szintre - hagytam fel a verekedéssel és csak meredtem rá, mint meg annyiszor már közös karrierünk során.<br />
- Hozott neked ám valamit a mukilás... - nyúlt hatalmas hátizsákjába, melyben nem jelentéktelen hosszúságú keze úgy veszett el, mintha gyerekkéz lett volna. Mindig is csodálkoztam minek cipeli magával, de sosem kérdeztem.<br />
- De én nem vettem neked semmit - hajtottam le a fejem szomorúan.<br />
- Én se vettem. A mikulás hozta - kacagott fel és kezembe adott egy lapos csomagot.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Mindig is nagyon közel állt hozzám a fürtös fiú. Sosem tudnám megmondani mi hozott minket össze, de szerencse volt a javából. Még emlékszem mikor először találkoztunk. Borzalmas vihar volt és én a parkban ragadtam, mert a sofőröm elment kávé szünetre és ott felejtett, az őreimet pedig leráztam a stadionban, hogy kicsit egyedül lehessek. A fene meg gondolta, hogy rám szakad az ég és sz*rrá ázom. Épp elkeseredetten készültem rohangálni, amikor megjelent az én fürtös megmentőm egy hatalmas esernyővel a kezében és azonnal a segítségemre sietett. Elkísért az arénáig, közben pedig beszélgettünk. Megtudtam, hogy kirúgták az egyetemről, mert nem megfelelő volt a magaviselete és nem volt munkája. Azt is elárulta, hogy hobbi író és leginkább dalszövegeket ír. Mikor beértünk a stadionba megmutatott pár szövegét és azonnal tudtam, hogy kell nekem. Nem csak azért, hogy bosszantsam a barátomat, hanem azért is, mert a szövegei egyszerűen mesések voltak és beléjük szerettem.<br />
<br />
Már több, mint egy éve dolgoztunk együtt és ez alatt az idő alatt rengeteg csodálatos dalt alkottunk meg, mi ketten. Mindegyik olyan, mint a gyermekünk lenne, lélegzik és önálló életet él. Természetesen szenvedély nélkül nincs ihlet, ezért néha feldobtuk unalmas életünket egy kis jelentés nélküli szexszel, de tényleg semmi komoly érzelem nem lapult meg mögötte, csak az után, hogy kiengedtük a gőzt sokkal jobban jött az inspiráció. Nem tehettem róla, kicsit vadabb voltam a kelleténél. Nyilván ez volt a kulcsa annak, hogy olyan jól összhangba tudtuk hozni a kreativitás hiányát és a szórakozást, valamint még hasznos is volt, mert előző évben Gramy díjat kaptam az egyik közös dalunkért. Az volt karrierem legfényesebb pontja.<br />
<br />
- Oké, szóval.. Kibontod? - szólított meg, ezzel pedig visszarántott a jelenbe.<br />
- Csak mondd meg mi van benne.<br />
<div style="text-align: left;">
- Akkor hol marad a meglepetés? - biggyesztette le ajkait, melyek olyan teltek voltak, hogy akaratom ellenére is megbámultam.</div>
<div style="text-align: left;">
- Jó, legyen neked gyereknap - sóhajtottam és széttéptem a csomagolást.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Legnagyobb meglepetésemre nem egy bizonyos banda albuma volt, hanem egy sima, fehér lemez, rajta az ő nevével és két dátummal. Összeráncolt szemöldökkel néztem rá, mire csak elvigyorodott. Kinyitottam a tokot és kivéve a CD-t belőle a lemezjátszóhoz sétáltam és miután elhelyeztem benne a diszket elindítottam. Először csak halk búgás hallatszott, majd meghallottam, ahogy egy férfi énekel. A dal nem volt ismert, sosem hallottam azelőtt. Viszont a hang tulajdonosát annál könnyebb volt felismerni. Harry énekelt, nem is akárhogy. Egyszerűen fantasztikus hangja volt, szinte ledermesztett milyen mély és telt. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjT4zLeZgUkrpER0QNcefSE_ZNPhF7BnV6W7-Y_D_5zQ9oiUA1JR1eWV7zOUTlxEwfc3wMc4f5qvH1qTNXJORKtVAIRJsbl6eIlIbCg6ARkCgHuINGrgtTQkOYdei9NIuyZm73y4Ya6YAPQ/s1600/luyfyugl.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjT4zLeZgUkrpER0QNcefSE_ZNPhF7BnV6W7-Y_D_5zQ9oiUA1JR1eWV7zOUTlxEwfc3wMc4f5qvH1qTNXJORKtVAIRJsbl6eIlIbCg6ARkCgHuINGrgtTQkOYdei9NIuyZm73y4Ya6YAPQ/s1600/luyfyugl.jpg" height="200" width="142" /></a>- Nem mondtad, hogy énekelsz is - förmedtem rá szinte azonnal.</div>
<div style="text-align: left;">
- Sosem kérdezted. Nem tartottam fontosnak, hogy tudd.</div>
<div style="text-align: left;">
- Oké, hát most már titkolózunk egymás előtt? - ültem vissza mellé puffogva.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem titkolóztam, csak nem volt fontos tudnod, hogy ezt is meg tudom tenni - vont vállat egyszerűen.</div>
<div style="text-align: left;">
- Remek, akkor a következő albumon te fogsz énekelni. Mit szólsz hozzá?</div>
<div style="text-align: left;">
- Dehogy fogok. Én csak a dalokat írom és segítek átvágni a vőlegényed. Ennyi, amit teszek. A CD ajándék neked. Hallgasd meg a dalokat, mert talán érdekesek lesznek számodra.</div>
<div style="text-align: left;">
- Majd végighallgatom, most inkább dolgozzunk, mert ugye eredetileg azért rángattál haza - fintorogtam, miközben kezembe vettem az előzőleg is magamnál tartott noteszt.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Három órán keresztül szenvedtünk, mire sikeresen összehoztunk tíz egész sort és egy fél refrént, ami nagy szónak számított, hiszen volt, hogy egy fél napot is eltöltöttünk és nagyjából a semmivel. Mikor meguntuk ő haza ment, mert a nagyija látogatását várta, aki minden hónapban eljött hozzá, hogy hozzon neki mindenféle dolgokat, amiket ugyan megvehetne a szupermarketben, de az öreg hölgy szeretett gondoskodni a prüntyikéjéről. Nemsokkal utána Tom is hazaért, megint intőt kapott és azzal fenyegették, hogy kicsapják. Nem nagyon hatotta meg a dolog. Levágta magát a kanapéra, ahol ötven perccel korábban Harry-vel ötleteltünk és bekapcsolta a tv-t.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Én is énekes leszek, ha befejeztem ezt a szart - mondta, miközben a jegyzeteket nézegette.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy drogozhass és nőzhess kedvedre? - vontam fel a szemöldökeimet és elszedtem tőle a lapokat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És ha igen, mit érdekel az téged? Ha betöltöm a tizennyolcat úgy is azt csinálok, amit akarok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem mintha most meg tudnálak akadályozni.</div>
<div style="text-align: left;">
- Egyáltalán nem is próbálkozol. Sose vagy itthon, mindig csak a kib*szott munkáddal vagy elfoglalva, azt meg se kérdezted, hogy hányadik lettem az úszóversenyen. Fogadok azt se tudtad, hogy beneveztem?! - csattant fel és már fel is pattant a kanapéról.</div>
<div style="text-align: left;">
- Meg se említetted. Minek nézek én ki?! Valami médiumnak, vagy mi a f*sz? - álltam fel én is, kezdett felhúzni.</div>
<div style="text-align: left;">
- Itthon se voltál, mégis, hogy a pokolba mondtam volna el?!</div>
<div style="text-align: left;">
- Van az a csodálatos találmány, telefonnak hívják. Csak rá kellett volna tenned a kezed, felemelni az istenverte kagylót és felhívni. Nem nagy kunszt, még a hülye is meg tudja csinálni...</div>
<div style="text-align: left;">
- Igazad van. A hangpostáddal kellett volna közölnöm a remek hírt, hogy beneveztem. Tényleg, ő van megbízva vele, hogy te nyugodtan tudj kefélni azzal a kis hülye bodrossal!</div>
<div style="text-align: left;">
- Elég volt ebből, Tom! Túlfeszíted a húrt!</div>
<div style="text-align: left;">
- Mi van, érzékeny pontra tapintottam? - kacagott fel undorral, majd kezébe vette a CD-t amit Harry-től kaptam korábban, de mivel nem hallgattam végig, ezért visszatettem a tartójába, majd még nagyobb fintorral arcán egyszerűen földhöz vágta és elviharzott.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A lemez apró darabokra tört és a tok se végezte jobb állapotban. A zokogás kerülgetett, de megfogadtam, hogy nem török össze. Még egyszer nem... Nem engedhettem, hogy az öcsém befolyásoljon és megint oda juttasson, ahol másfél éve tartottunk. Az nagyon sötét része volt az életemnek.. Akkor romlott el minden végleg, akkor kezdődött a Preston mizéria is, de az csak egy meghatározó része volt annak a lelki összeomlásnak, amin keresztül mentem. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Miközben szedegettem fel az ajándékom darabjait a földről, megszólalt a telefonom. Épp, hogy sikerült felvennem, mert majdnem a hangposta reagált a hívásra. A kijelzőn Lisa neve villogott, ez kicsit feldobott, de amint meghallottam, hogy majdnem zokog, nekem is lehervadt a mosoly az arcomról.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ki bántott? - ez volt az első kérdésem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tehetek róla, mióta megismertem éreztem, hogy rendkívüli barátra leltem benne, és az, hogy sírni hallom egyszerűen összeszorítja a szívem. Bárkit szívesebben láttam volna összetörve, de őt nem. Annyira rendes és őszinte lány, akivel annyira kitolt az élet, hogy azon csodálkoztam, még egyáltalán megáll a lábán. Miközben én azért rinyáltam, mert az öcsém ki nem állhat, neki komoly problémái voltak. Szinte napról napra éltek a húgával, aki még csak négy éves volt és egy olyan pici lakásban, hogy a fürdőszobámban elfért volna.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
- Senki.. Mel... kirúgtak.. - suttogta és hallottam, hogy elcsuklik a hangja.</div>
<div style="text-align: left;">
- Bemegyek és beszélek a főnököddel. Nem rúghat ki csak így... Az albérlet..</div>
<div style="text-align: left;">
- Megoldom. Nem ez az első alkalom, hogy nincs biztos tető a fejünk fölött, és szerintem nem is az utolsó.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ez badarság. Nem szabad ilyen felelőtlennek lenni - oktattam ki, de azonnal megbántam.</div>
<div style="text-align: left;">
- Tudom, de jelenleg ez az egyetlen út, amit látok magunk előtt.</div>
<div style="text-align: left;">
- Lakhattok nálam is - ajánlottam fel gondolkodás nélkül.</div>
<div style="text-align: left;">
- Csak viccelsz, ugye? - kérdezte meglepetten.</div>
<div style="text-align: left;">
- Dehogy viccelek. Neked kell egy hely, ahol lakhattok, nekem pedig jól jönne a segítséged...mindenben.</div>
<div style="text-align: left;">
- Miben tudnék én neked segíteni, mikor még az egyetemet sem fejeztem be? - kérdezte cinikusan.</div>
<div style="text-align: left;">
- Amikor turnézok akkor vigyáznál, hogy az öcsém ne kerüljön nagyobb bajban, mint amiben amúgy is van, vigyáznál, hogy el ne vigyék a házam és végre valaki, aki nem érzelmileg sérült lakna ebben az átkozott házban.</div>
<div style="text-align: left;">
- És komolyan csak így felajánlod? Fizetek lakbért, amint találok munkát.</div>
<div style="text-align: left;">
- Majd kitalálunk valamit, de a pénzedet nem fogadom el.</div>
<div style="text-align: left;">
- Akkor takarítok...</div>
<div style="text-align: left;">
- Erről hallani se akarok. Kitalálunk valami, e miatt ne fájjon a fejed. </div>
<div style="text-align: left;">
- De tényleg nem gond? - kérdezte félénken.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ha az lenne meg se említettem volna - mosolyogtam magam elé elnézően és örültem, hogy végre normális emberekkel lesz megtöltve a ház.</div>
<div style="text-align: left;">
- Akkor elfogadjuk, de ha bármikor útban vagyunk vagy valami, akkor azonnal szólj.</div>
<div style="text-align: left;">
- Szólok, de nem áll szándékomban ilyesmi.</div>
<div style="text-align: left;">
- Köszönöm szépen. Az életemet mentetted meg.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ne hálálkodj, csak ígérd meg, hogy hamar beköltöztök.</div>
<div style="text-align: left;">
- Amilyen gyorsan találok költöztetőket.</div>
<div style="text-align: left;">
- Megoldom én. Rendelkezésemre áll a fantasztikus ötös, akik bármikor a szolgálatomra állnak. És így megismerheted végre a barátaimat.</div>
<div style="text-align: left;">
- Remekül hangzik.Már nagyon várom - vidult fel szinte azonnal és tudtam, tényleg örül annak, hogy velem és az őrült öcsémmel lakhat.</div>
<div style="text-align: left;">
- Akkor találkozunk holnap. Szedjétek össze a cuccaitokat és holnap ott vagyunk a srácokkal - adtam ki a parancsot.</div>
<div style="text-align: left;">
- Értve - kacagott fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Még beszéltünk kicsit, majd le kellett tennem, ugyanis az öcsém szobája felől érdekes szagok áradtak szét a lakásban. Azonnal felrohantam és épp elkaptam, ahogy elnyomja a marihuana-s cigit. Nagyon felhúzott és elszedtem tőle a tartalékait, vagyis azt, amit átadott, ezzel egy időben pedig elhatároztam, hogy hamarosan egy átfogó házkutatást fogok tartani a lakásban és összeszedem az összes tudatmódosítót, amit előlem dugdosott. Eleget mérgezte magát addig is. Eldöntöttem, hogy amint januárban vége lesz a turnénak tartok egy rövidebb szünetet amiben csakis az öcsémre fogok koncentrálni és arra, hogy rávegyem, forduljon szakemberhez, mert ez már nem buli, hogy drogozik és bulizik megállás nélkül, miközben azért van az Egyesült Királyságban, hogy normális embert faragjanak belőle. Leülve a kanapémra, belegondoltam milyen mozgalmas időszak vár rám és egyszeriben elöntött az öröm, mert végre megint fontosnak éreztem magam. Olyannak, aki tehet valamit a szerettei iránt és esetleg még sikerre is viheti a terveit. És esetleg tényleg tehet valami olyat, amire büszke lehet.</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/13744670417640953825noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-3480625048765084468.post-29533988641691566522014-03-14T07:58:00.000-07:002014-03-14T07:58:13.102-07:00Második rész<div style="text-align: center;">
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Mrs Saint Delafield";">Sziasztok!</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Mrs Saint Delafield";"> </span>Itt is van a második rész. Ez most az én tollamból származik. Remélem tetszik nektek, aki olvassa, az tesz valami jelzést felénk pipa vagy komment formájában.</div>
<div style="text-align: center;">
Nos Bloodorange-zsal megbeszéltük ( én kitaláltam ő pedig nagyon aranyosan, belegyezett) : D, hogy rendszeressé tesszük a részek feltételét. Így mindig pénteken fogunk új részt hozni nektek. </div>
<div style="text-align: center;">
Jó olvasást!</div>
<div style="text-align: center;">
Puszi: Réka</div>
<div style="text-align: center;">
<br />
------------------------------------------------------------------------------------------------------------</div>
<br />
<span style="font-family: "Mrs Saint Delafield"; font-size: 28.0pt; line-height: 115%;">Ez nem lehet igaz...<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUDMeepTqdFrcUr-PjJ1iF75HIEGyt3_v65oeam4e78UvMwk7CPcJNrQFVXdfyiFOOqEqKF5b8TxVzmz6vie_Ir2hlHFpaT6XdTcPwM6vwlE759ih2vcVjKrcuUCFcwH9J8SwBu_hcs-M/s1600/28.jpg" imageanchor="1"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUDMeepTqdFrcUr-PjJ1iF75HIEGyt3_v65oeam4e78UvMwk7CPcJNrQFVXdfyiFOOqEqKF5b8TxVzmz6vie_Ir2hlHFpaT6XdTcPwM6vwlE759ih2vcVjKrcuUCFcwH9J8SwBu_hcs-M/s1600/28.jpg" height="320" width="276" /></a></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Már egy hónap eltelt amióta megismerkedtem Melissával. Azóta a novemberi péntek óta, minden nap betért hozzánk valamiért. Végre elmondhatom magamról, hogy szereztem egy barátnőt itt Londonban. Soha nem hittem volna el, hogy ez a bizonyos valaki, a híres Melissa Jordan lesz. Először inkább félve közelítettem, mert nem tudtam milyen reakciót várjak el egy ennyire híres embertől. Hiszen mindenki ismeri őt, ha elmondom a nevét, mindenki rögtön tudja kiről van szó. Azt hittem, hogy egy énközpontú és érdektelen lány. De tévednem kellett, mivel egy nagyon közvetlen és emberi lánnyal ismerkedtem meg, aki meghallgatott és nem ítélkezett felettem. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div>
Ha nem volt nagy forgalom, mindig leültem vele beszélgetni, így volt ez egy hétfői napon is, amikor éppen becsöppentem az órámról, csak magamra kapkodtam az egyenruhám és már rohantam is a pult mögé. Nem kellett volna sietnem, mert a hétfői napon alig voltak. Már egy ideje dolgoztam, kiszolgáltam azt a pár embert aki bent volt. Éppen a kávéfőzőt töltöttem fel, amikor megszólalt a csengő. Ránéztem az órára és mosolyogva fordultam meg.<br />
<br /></div>
<div>
- Óramű pontossággal, mint mindig. - fordultam nevetve az illető felé. Ahogy pillantásunk találkozott, láttam, hogy Melissa nagyon dühös. - Na ülj le és meséld el mi a baj. <br />
- Ez nem az én napom. Van még abból a finom csokis sütiből?<br />
- Tudod, hogy neked mindig van.- mosolyogtam rá, majd letettem elé az édességet. Már töltöttem volna a szokásos teáját hozzá, amikor rám szólt.</div>
<div>
- Most nem azt kérek, hanem egy dupla forrócsokit pirított mandulával és rengeteg tejszínhabbal.<br />
- Nem vagyok semmi rossz elrontója, de neked szabad ilyet enni? - kérdeztem meg félve, mivel tudom, hogy milyen szigorú diétára fogja a személyi edzője.</div>
<div>
- Az sem érdekel, csak kérlek csináld meg nekem. Legalább Te legyél velem emberséges. - nézett rám azokkal a hatalmas szemeivel.</div>
<div>
- Ne nézz rám így. Tudod, hogy úgyis odaadom. Na elmeséled mi a baj? - néztem rá kérdőn. - Egy pillanat, várj!- szóltam, mivel az egyetlen vendég aki rajta kívül volt, fizetni akart. Gyorsan odamentem és rendeztem a számlát, majd távozott. Időközben érkeztek újak, de velük a kolléganőm foglalkozott. Miután visszaértem addigra már megette a sütije felét, így raktam elé egy újabbat. - Akkor elmeséled?</div>
<div>
- Preston. Annyira idegesít mostanában. Nem hagy békén, mindig hívogat, hogy mit csinálok és kivel vagyok. Folyamatosan ellenőrizget. Spontán feltűnik egy-egy pillanatban, mert kíváncsi rá, hogy mit csinálok. Ez már beteges, nem? - meg sem várva a válaszom, folytatta a mesélést. - Szeretem őt, de megfolyt. Nem hagy nekem privát szférát. Esküszöm, már csak a WC-n vagyok nélküle. Nem tudom, mit csináljak, szakítani nem akarok, mert... - de itt nem folytatta.<br />
- Igen?<br />
- Nem lényeg. Azt érzem, hogy Preston nem bízik bennem.<br />
- Adtál rá okot?<br />
- Nem. Habár nem kifejezetten szereti a fiúkat. - ugyanis Melissa közvetlen környezetében csak srácok vannak. A személyi edzője, a turné menedzsere, a sajtósa, a tánc tanára és a dalszöveg írója is férfi. - Megértem, hogy féltékeny, de ez nem ad okot arra, hogy uralkodjon felettem. Nem igaz? - kérdezte meg. Nem vette észre, de amíg mesélt megette a sütijeit és benyomta a forrócsokiját.<br />
- Szerintem... - kezdtem volna el, de ekkor megszólalt a táskája aljáról, a <span data-measureme="1"><span class="null">Beatles - Across the universe. Valaki kereste őt. Mel nem csinált mást csak, morgott az orra alatt és könyékig a táskájában kutatott. Mire megtalálta a telefonját már rettenetesen mérges volt. Miután kivette és ránézett elkomorult a tekintete. Mikor felvette eléggé morcosan szólt bele.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">- Halló?.. Nem vagyok otthon... A Carolina Coffee-ban...Egy barátnőm van velem... Nem, nem akarom elhanyagolni a munkám...Engem te ne utasítgass semmire. Felnőtt nő vagyok, azt csinálok akkor és ott, amikor akarok... NE ellenőrizgess te is folyton. Elegem van abból, hogy sem te, sem pedig Preston nem hagytok békén...- ezek szerint most nem a vőlegénye húzta fel.- Nekem fontos, hogy részt vegyek a munkafolyamatokban, de erőszakkal nem megy... Fogd be a szád és örülj. 20 perc múlva találkozunk nálam.- mondta és ledobta a telefonját a pultra, ami átszánkázott azon és belesett az előttem álló mogyoróba.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">- Azt hiszem erre még szükséged lesz. - mondtam és a készüléket visszaadtam neki.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">- Köszönöm. Ne haragudj de el kell mennem, ez a mocsok Harry, - ő Mel dalszövegírója. - kitalálta, hogy ő most akar dalt írni, de nélkülem nem megy neki. Egyszerűen megőrjít. Ám ezeket leszámítva egy nagyon aranyos srác.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">- Ahan. - néztem rá mosolyogva és a pultot törölgettem, amíg ő felöltözött és fizetett.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">- Elisa ne haragudj, de el kell mennem. Holnap jövök. - majd intett egyet és ott sem volt.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null"><br /></span></span>
<span data-measureme="1"><span class="null"> Amíg elpakoltam utána azon gondolkoztam, hogy milyen élete is van szegénynek. Állandóan nyüstölik. Azt nézik, hogy miből mennyit ehet, mikor mit vesz fel és kivel mutatkozik. A vőlegénye állandóan ellenőrizgeti és ott van a dalszerző srác, akiről folyamatosan kétértelműen fogalmaz. Ezek mellett megpróbálja nevelni a 17 éves öccsét és megfelelni a külvilágnak. A gondolkodásomból egy éles hang szakít ki, amely az egyik sarokasztaltól jön. Úgy néz ki amíg én elmélkedtem új vendégek jöttek.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null"><br /></span></span>
<span data-measureme="1"><span class="null"> - Liam maci! Nem hiszem el! Folyamatosan ott vagy amellett a buta tyúk mellett, hogy ne legyek féltékeny. Szinte alig vagy velem.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null"> - Donna! Megmondtam, hogy ne hívj macinak. Egyébként az a buta tyúk fizeti minden hülye kis hisztidet, mert ő a főnököm. Hidd el szeretnék veled lenni, de a munkám nem nagyon engedi. Látod, ahogy lett időm rögtön felhívtalak.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null"> - Szerintem már nem is vagyok neked fontos. - mondta a lány. Ekkor úgy döntöttem, hogy megmentem a srácot a válaszadástól.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null"> - Elnézést, a zavarásért! De szeretném megtudni, hogy választottak-e már. - ekkor a srác felnézett és elvesztem a barna tekintetében. Nem akartam, hogy a barátnője észrevegye, ezért inkább lesütöttem a szemeimet.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">- Nos én kérek egy Latte Machiatót pörkölt mandulával és kérek egy diétás sütit. - mondta lekezelően a lány.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null"> - Mit ért diétás süti alatt?</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null"> - Istenem! Hogy került maga ide, még ezt sem tudja? Esküszöm panaszt teszek a főnökénél. - affektált a lány.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null"> - Donna! - csattan fel a fiú. - Szeretne egy meggyes pitét ami gluténmentes és nyírfacukorral készült. Én kérnék egy eszpresszót és egy házi almás szeletet. - mondta és rám mosolygott. Amíg vissza nem értem folytatták a veszekedést.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null"> - Nem értem miért voltál vele kedves.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null"> - Nem tett semmi rosszat, csak megkérdezte, hogy mit kérünk. </span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null"> - Tetszik a lány igaz?</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null"> - Donna! Te vagy a barátnőm és...- de ekkor kivittem a rendeléseiket, letettem eléjük, és már épp mentem volna, amikor cica-mica utánam szólt.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">- Csicska! Ez a kávé nem sovány tejből készült.</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span data-measureme="1"><span class="null"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhS3sU3CICrPBfclWEO1dG_brecPdVyhEg3KIqYRbdijRTg4jr6OQsM0IfcQrVdx3BVZIhyphenhyphenjiy5S40UtCKWpLhgstk-VumT6akOBvkC0H61f6hyphenhyphenmZeVsC5QqbjTOeynxHPsWSelAZtmt1g/s1600/liam22v.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhS3sU3CICrPBfclWEO1dG_brecPdVyhEg3KIqYRbdijRTg4jr6OQsM0IfcQrVdx3BVZIhyphenhyphenjiy5S40UtCKWpLhgstk-VumT6akOBvkC0H61f6hyphenhyphenmZeVsC5QqbjTOeynxHPsWSelAZtmt1g/s1600/liam22v.png" height="200" width="163" /></a></span></span></div>
<span data-measureme="1"><span class="null">- Elnézést kisasszony, de azt nem tette hozzá a rendeléshez.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">- Nem érdekel, azonnal hozzon egy másikat. - majd felém lökte a kávét, ám az megakadt a srác tányérjában és az egyenruhámon kötött ki. - nos ez a lötty ott van, ahol lenni kell. Egy senkin.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null"> - Na jó ebből elég lesz, Donna! - förmedt barátnőjére - Ne haragudj kérhetném a számlát? - nézett rám sajnálkozva a fiú, azt hiszem Liam.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">- Persze. Azonnal hozom. - mondtam összeszorult torokkal, még sosem aláztak meg ennyire. Miután kivittem a cechet a srác fizetett, igen nagy címletet adott. Én vissza akartam adni, amikor a kezemre tette a sajátját és annyit mondott:</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">- Tartsd meg, borravaló!</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">- Ezt nem fogadhatom el.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">- Kérlek a sok kellemetlenségért.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">- Én nem kérek pénzt tőled, a barátnőd miatt. Inkább adakozzon valami segélyszervezetnek.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">- Ritka vagy, ugye tudod? Nem kell a pénzem. Inkább másoknak adnád. Kérlek tegezz, ez annyira hivatalos.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">- Sajnálom, de a vendégeinkkel hivatalosnak kell lenni. - mondtam és a szemébe néztem, miközben Ő az arcomat kémlelte. Egymás vizslatásából, egy éles hang szakított ki.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">- Maci! Ha végeztél az udvarlással, egy senkinek, akkor igazán mehetnénk.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null"><br /></span></span>
<span data-measureme="1"><span class="null"> A srác kihúzta a kezét intett egyet és kilépett a kávézóból, maga után húzva a barátnőjét. A fehér blúzomon, egy hatalmas kávé folt virított, amit szerencsére el tudtam takarni, azzal, hogy magasra kötöttem a kötényem. Éppen a műszakom adtam volna le, ma pont a főnök vált, amikor valaki kicsapta az ajtót, amin hamarosan Donna lépett be.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null"><br /></span></span>
<span data-measureme="1"><span class="null">- Jó napot! Segíthetek valamiben?</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">- Nem. Nagyon megbánod még azt a napot amikor megszülettél.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">- Miért is?</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">- Mert az én cuki Liam macim szakított velem és az egészről TE tehetsz.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">- Ne haragudjon, de én nem is ismerem a párját. Ma láttam először.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">- Láttam, hogy néztél rá. De ezt nagyon meg fogod bánni.- ekkor kulcszörgés zavart meg minket, tehát megérkezett a főnököm. </span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null"><br /></span></span>
<span data-measureme="1"><span class="null"> A csaj a pulton hagyott kávé maradékot az arcába öntötte és a kezembe nyomta a csészét. Szerencsétlenségemre nem Tom a nagyfőnök jött, hanem a felesége Miranda, aki kifejezetten utált. Amikor belépett, annyit látott, hogy én ott állok a kávésbögrével a kezemben, a velem szemben álló lányról pedig folyik a kávé, e mellé pedig heves zokogást produkált. Miranda fogott egy konyharuhát és odaadta a lánynak.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null"><br /></span></span>
<span data-measureme="1"><span class="null">- Megtudhatnám, hogy mi folyik itt? - kérdezte és idegesen fordult felém.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">- Hölgyem! Velem ilyen még nem történt, ma eljöttünk ide a párommal kávézni, de ez a nő nyíltan flörtöl vele, tegezte holott ez tilos az alkalmazottaknak. Nos úgy döntöttem, hogy tisztázom a helyzetet, erre se szó se beszéd leöntött valaki maradék kávéjával. Engem így még soha nem aláztak meg. - mondta és 'sírt' tovább, arcát a konyharuhába temetve.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">- Nos sajnálom a helyzetet. Azonnal orvosolni fogunk mindent. Elizabeth! Azonnali hatállyal ki vagy rúgva. Nem tűröm az ilyen viselkedést. - mondta ki az ítéletet, engem meg sem hallgatva.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">- Ha nem bánják én megyek. - mondta Donna és elment. Ezután Miranda hátrament és összeszedte a cuccaim. Én pedig követtem őt.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">- Én végig mondtam Tom-nak, hogy hiba téged felvenni ide. És igazam lett. Bajt hozol ránk. Miért csináltad?</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">- De én nem csináltam semmit.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">- Persze mind, ezt mondjátok. Kérem a kulcsokat. - amit odaadtam neki, ő pedig hozzám vágta a dolgaim amik hátul voltak. Nem engedte, hogy az első ajtón menjek, hanem a hátsó beszállítók által használt bejárat felé lökdösött. - Nem vagy idevaló. Az a lány még úgy kávésan is többet ért, mint amennyit te valaha is érni fogsz.- mondta és azzal rám csapta az ajtót.</span></span><br />
<span data-measureme="1"><span class="null">Én pedig ott álltam a kávéfoltos ingemben a Carolina Caffee mögött, amikor elkezdett szakadni az eső. Akkor és ott úgy éreztem, hogy nincs kiút és összecsapnak a hullámok a fejem felett. Nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy mi lesz velem és Mia-val.</span></span></div>
</div>
Hopehttp://www.blogger.com/profile/13929252651132835242noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3480625048765084468.post-59553502404212887982014-03-12T07:19:00.001-07:002014-03-12T07:19:55.316-07:00Első rész<div class="MsoNormal">
</div>
<div>
<div style="text-align: center;">
Heló mindenkinek!</div>
<div style="text-align: center;">
Megérkezett a blogunk első része, remélem tetszik majd, amit olvastok. Megpróbáljuk tartani magunkat az ütemhez és már lassan az ötödik rész is kész van, de addig azért van.</div>
<div style="text-align: center;">
Ebben részben megismerhettek egy új karaktert, Niall-t, a koreográfust. </div>
<div style="text-align: center;">
Iratkozzatok fel bátran, vagy hagyjatok nyomot magatok után.</div>
<div style="text-align: center;">
Jó olvasást!</div>
<div style="text-align: center;">
Puszi :*</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
------------------------------------------------------------------------------------------------------------</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: 'Mrs Saint Delafield'; font-size: 36pt; line-height: 115%;">Kávé</span></div>
</div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizQXEmnDdwPb2msIGvXez-eYs14VRBHxZ7RjuKAa_vggZfqx0q21Rs2pfIjzAKvKWoIEL521Wun-szzwuzUHOcfyE_mqv3R1ig_2-G7Ehct1UvnzUKUkXsUvl2SYTeUuunLGpDdIiIG4Ld/s1600/khvuyg.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizQXEmnDdwPb2msIGvXez-eYs14VRBHxZ7RjuKAa_vggZfqx0q21Rs2pfIjzAKvKWoIEL521Wun-szzwuzUHOcfyE_mqv3R1ig_2-G7Ehct1UvnzUKUkXsUvl2SYTeUuunLGpDdIiIG4Ld/s1600/khvuyg.png" height="273" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
A kávézó baromira hangulatos volt, a rózsaszín téglás falával, a növényekkel és a nagy, falat eltakaró ablakokkal, melyek London belvárosát kémlelik, megszűrve az elrohanó taxik zaját és a buszok tülkölését. Beljebb sétáltam és kipécéztem magamnak egy asztalt, amin kockás terítő volt és egy vázában fréziák, amiket ilyenkor már nagyon nehéz beszerezni. Leültem a jó előre kiszemelt helyemre és kezembe véve az étlapot böngészni kezdtem, annak ellenére, hogy már tudtam mit rendelek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Hozhatok valamit? - szólított meg a pult mögött látott szőke lány.</div>
<div style="text-align: left;">
- Egy dupla csokis espresso-t kérek - mosolyogtam a lányra, aki lefirkantotta a rendelésem és már el is tűnt a pult mögött.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Levettem a szemövegem, ezzel megkockáztatva, hogy felismernek, de inkább aláírok három képeslapot, mint, hogy idiótának nézzenek. Elővettem telefonomat és felnéztem Twitter-re, de ugyanazok az üzenetek fogadtak: kövess kérlek, mindennél jobban szeretlek, alig várom a következő koncertedet, a világot jelentené, ha követnél...stb. Persze, akit csak tudtam visszakövettem, de húsz millió embert nehéz feladat. Persze, tudtam, hogy a rajongók nélkül sehol se lettem volna, de akkor is, voltak már fanatikusan imádók, akik tudták mi a lakcímem és ha éppen otthon voltam, nem sajnálták az idejüket a kapum előtti ácsorgásra pazarolni. Sosem értettem őket. Nekem akkor sem érné meg, ha maga Paul McCartney lakna a házban, akkor se lennék képes ilyesmire. Inkább betörnék a házába és letámadnám, hogy aztán mindenképpen legyen aláírásom tőle, még ha az egy távol tartási végzés legalján lenne is. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
- Parancsolj, a kávé - tette le elém a lány a gőzölgő bögrét.</div>
<div style="text-align: left;">
- Köszönöm - húztam közelebb magamhoz és közben megéreztem a frissen főtt ital aromáját.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem ismerhetlek valahonnan? - kérdezte tétován.</div>
<div style="text-align: left;">
- Meglepő lenne, ha nem ismernél. A képem mindenhol ott van. Csak nem tudom, hogy ez jó vagy rossz?</div>
<div style="text-align: left;">
- Szerintem remek. A hírnév mindig előnyt jelent.</div>
<div style="text-align: left;">
- Bárcsak ne lennék híres. Eddig nem sok előnyöm származott belőle - sóhajtottam lemondóan.</div>
<div style="text-align: left;">
- De hisz mindenki tudja a neved, szép vagy, van egy vőlegényed és minden másod, amiről egy magamfajta felszolgáló csak álmodhat.</div>
<div style="text-align: left;">
- Honnan tudod, hogy van vőlegényem? - szűkítettem össze a szemeim.</div>
<div style="text-align: left;">
- A gyűrűben az ujjadon elég nagy a gyémánt, hogy ne bizsunak nézzen ki. Amúgy pedig meseszép.</div>
<div style="text-align: left;">
- Köszönöm - ittam bele a kávémba és közben lábammal kijjebb toltam a széket, jelezve, hogy üljön le.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem szabad, vissza kell mennem dolgozni.</div>
<div style="text-align: left;">
- Lágy szíves, majd én beszélek a főnököddel, ha cirkuszolna. Olyan régen beszéltem már olyan emberrel, aki nem akar tőlem autogramot kérni.</div>
<div style="text-align: left;">
- Honnan tudod. Még bármi lehet - kuncogott és az asztalra téve a tálcát helyet foglalt a velem szemben lávő széken.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ne, olyan kedvesnek tűnsz. Ne változz át - nevettem fel.</div>
<div style="text-align: left;">
- Amúgy a húgom rajongód, nem én.</div>
<div style="text-align: left;">
- Remek, de ugye nem fog berobbanni, mint egy őrült és körbeugrálni?</div>
<div style="text-align: left;">
- Kötve hiszem. Csak négy éves és vajmi keveset ért az ilyesmihez.</div>
<div style="text-align: left;">
- Milyen aranyos. Nekem is van egy öcsém, kár, hogy ő nem ilyen ártatlan még - nevettem bele már félig üres bögrémbe.</div>
<div style="text-align: left;">
- Hány éves? - könyököl fel kíváncsian.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nemrég töltötte a 17-t. Igazi kanos kamasz - horkantottam cseppet sem nőiesen, mire szegény lány csak összevonta a szemöldökét - A stábom tele van fiúkkal, minden rossz szokásomat tőlük tanultam - magyaráztam, mire csak elmosolyodott.</div>
<div style="text-align: left;">
- Érdekes barátoknak hangzanak.</div>
<div style="text-align: left;">
- Inkább család, mint barátok. Az év több, mint felét együtt töltjük, szinte többet látom őket, mint a vőlegényemet, vagy az öcsémet.</div>
<div style="text-align: left;">
- És a szüleid?</div>
<div style="text-align: left;">
- A szüleim Amerikában élnek, nem nagyon beszélünk, mióta öcsémet száműzték ide.</div>
<div style="text-align: left;">
- Sajnálom, ezt nem volt honnan tudjam.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem számít, már olyan régen volt, hogy szinte el is felejtettem, hogy van mit a szemükre vessek.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogy beszélgettünk megszólalt a telefonom. A kijelzőn Niall, a koreográfusom neve villogott. Ijedten utasítottam el a hívést és pattantam fel. Szegény lány nagyon ijedten nézett rám, szerintem minimum hülyének nézett. Gyorsan fizettem és visszavéve napszemüvegem elrohantam a próbára. Biztos voltam benne, hogy a szöszi le fogja harapni a fejem, mikor beérek a próbaterembe, de ennek ellenére nem siettem. Laza tempóban szeltem át a várost, közben nézelődtem. Mindenki rohant, sietett a dolgára, mellettem úgy haladtak el, mintha gyorsított felvételben néztem volna őket. Sosem értettem mire ez a nagy rohanás, hiszen ugyanúgy oda lehet érni lassan, mintha sietne az ember. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor odaértem a szőke fiú nagyon nem volt jókedvében és azonnal a kezembe nyomott egy melegítő nadrágot és egy pár tornacipőt, hogy azonnal öltözzek át és kezdhessük is a próbát. Ismertem mióta a pályán voltam, tudtam, hogy pokolian türelmetlen és a tökéletességre hajt állandóan, nekem pedig meg kellett szoknom a folyamatos változtatásokat a koreográfián és a sosem elég jó főpróbákat, amik után Niall tövig rágta a körmét, hogy el ne baltázzak valamit. Persze, hogy fölöslegesen, de ő ilyen. Nagyon szeretem, mindennek ellenére és rengeteget szórakoztunk próbákon, vagyis inkább én bénáztam, ő pedig homloka közepén kidagadt érrel járkált és állított fel kezdő pozícióba ismét.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
- Úgy érzem, a mai lesz az igazi! Olyat találtam ki, hogy eldobod az agyad - tapsolt vidáman a szöszi és ledobta magártól melegítő felsőjét, ami alatt csak egy ujjatlan trikó volt.</div>
<div style="text-align: left;">
- Én is ettől félek - fintorogtam lemondóan és terpeszbe állva melegíteni kezdtem.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nyugi, semmi extrém, csak egy kis turbó az előző koreográfiához képest - vigyorgott betegen, amit már megszoktam tőle - Kezdhetjük?</div>
<div style="text-align: left;">
- Van más választásom? - forgattam szemeimet.</div>
<div style="text-align: left;">
- Akkor megmutatom és utána együtt elpróbáljuk.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiehkz16J2Z5v-d3S8VMnYAlxv5ZAZf-47oJAYDDbZl8OKeJ0irqA4i5cVTehT2RtK5hirMcePp7cWkBi_TtXPWsPVpTi0rDzs1xux93Cw6ZOcJ5pj4KKxmMt46aMFikJdoOE8H7NOkYX6V/s1600/xchghjhjmiomoipngu.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiehkz16J2Z5v-d3S8VMnYAlxv5ZAZf-47oJAYDDbZl8OKeJ0irqA4i5cVTehT2RtK5hirMcePp7cWkBi_TtXPWsPVpTi0rDzs1xux93Cw6ZOcJ5pj4KKxmMt46aMFikJdoOE8H7NOkYX6V/s1600/xchghjhjmiomoipngu.png" height="200" width="167" /></a> Néztem, ahogy elindítja a zenét elgondolkodtam, hogy milyen sovány. Nyurga alakja inkább emlékeztetett </div>
egy tizenhét éves kamaszéra, mint egy huszonegy éves felnőtt férfiéra. Persze mondják, hogy a fiúk lassabban érnek, mint a lányok, de azért ennyire nem hinném. Szöszi haja és cute feje annyira szerethetővé tették. Pontosan emlékeztem rá, mikor először találkoztunk. Egyidősek voltunk és ő a tánccsoportnak volt a koreográfusa, amivel mindig felléptem a tehetségkutatóban. Mikor elmondta, hogy ír nem akartam hinni a fülemnek. Oké, hogy aranyos akcentussal beszélte az angolt meg minden, de azért nem gondoltam volna róla. Szinte azonnal összehaverkodtunk, mert mindketten imádtunk kajálni, és rengetegszer volt az, hogy kilógtunk próbákról, csak azért, hogy elmehessünk a Subway-be enni egy szendvicset.<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor a saját fellépésekre került a sor felhívtam, hogy nem akarna-e csatlakozni a stábomhoz, mint a koreográfusom. Először persze ellenkezett kicsit, de a nőies vonzerőmnek nem sokáig tudott ellenállni, és rábólintott. Akkor ismerkedett meg a másik három sráccal is, akikkel azonnal legjobb haverok lettek és kicsit be kell vallanom, hogy féltékeny is voltam a barátságukra, mert engem általában nem vettek be a bulikba, mert mind azt hitték, hogy karót nyelt hülye vagyok, akivel nem lehet egy normálisat hülyülni. Hát, tévedtek, mert hamar rá kellett jöjjenek, hogy rosszul ismertek. Mikor aztán végre sikerült bebizonyítanom, hogy nem olyan vagyok, azonnal bevetek minden hülyeségbe és megmutatták, milyen, mikor igazi családja van az embernek. Azóta elválaszthatatlanok vagyunk és egy új taggal is bővült a családunk, a dalszövegírómmal, aki még csak másfél éve volt köreinkben.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Egészen késő délutánig próbáltunk és rettenetesen lefáradtam. Semmi erőm nem maradt, pedig tisztában voltam vele, hogy este még jelenésem van egy tv műsorban, ahol a legújabb albumomról kellett majd beszélnem. A szöveg szerzőjével együtt kellett megjelennem, amitől már előre pici apróra zsugorodott a gyomrom, és nem csak azért, mert mióta színpadon szerepelek lámpalázas vagyok minden alkalommal, hanem azért is, mert Ő is ott lesz. Annak ellenére, hogy minden nap találkoztunk szinte, még mindig nem szoktam hozzá a jelenlétéhez. Valami van benne, amitől nem tudok összpontosítani, amitől szétszaladnak a gondolataim és egyszerűen elfelejtem, hogy mire kellene koncentrálnom. Nem tudtam még rájönni mitől van ez, de semmi jót nem tartogat, főleg, ha Preston tudomására jut. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU" style="font-family: "Mrs Saint Delafield"; font-size: 36.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU;"><o:p></o:p></span></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/13744670417640953825noreply@blogger.com0