Sziasztok!
Ha péntek, akkor új rész. Nos hoztam volna az én részemet. Ami egy kicsit hosszabb lett, mint szokott.
Nem tudtam, honnan vegyek ki belőle részt. Inkább meghagytam ezt a bővebb változatot, úgy érzem megérdemlitek. :)
Remélem mindenkinek tetszeni fog és kapok néhány visszajelzést.
Jó olvasást!
Millió puszi:
Réka
Próbáljuk meg
A Karácsony közeledtével egyre izgalmasabban teltek a napjaink. Nekem továbbra sem volt állásom, Melissa még mindig Preston és Harry között őrlődött, habár én az utóbbit választanám, nem is tudom mi tartja még az előbbi mellett. A többi fiúval is nagyon jóban lettem. Liam-mel a kapcsolatom igen érdekes, hiszen hol marjuk egymást, hol pedig együtt nevetünk. Azt mondtam neki, hogy nehéz lesz elnyerni a bizalmamat, Ő viszont mindent megtesz azért, hogy barátok legyünk. Mindig meglep valami aprósággal, hol egy csokival vagy csak egy szál virággal. Hajlok rá, hogy megbocsájtsak neki, ám van még egy kapcsolat a társaságunkon belül, ami nagyon erős és szoros lett. Ez nem más, mint Mia és Liam barátsága. Furcsa páros ők, de biztos, hogy hatalmas a "szerelem" mind a két fél részéről. Liam bármit megtesz, amit a húgom kér tőle, a húgom pedig csak rá hallgat a fiúk közül.
Hazaértem és főzni akartam, de nem volt otthon semmi. Na ezért utálom, hogy az öt fiú folyamatosan nálunk lebzsel. Kieszik a hűtőt, de nem írnának cetlit arról, hogy minden elfogyott. Most el kell mennem bevásárolni, annak ellenére, hogy akadna jobb dolgom is, de ezt is meg kell csinálni valakinek. Épp a bevásárló listám írtam, amikor hallottam, hogy becsapódott az ajtó.
- Van itthon valaki? - kérdezte meg Liam.
- Szia! Konyha.
- Hali! Mi jót csinálsz?- jött be és a legnagyobb meglepetésemre megpuszilta a homlokom, majd útba ejtette a hűtőt, hogy kivegyen magának egy üdítőt. Majd hirtelen visszahőkölt.
- Üres a hűtő - állapította meg bosszúsan.
- Tudom, most írom a listát. Miával elmegyünk bevásárolni miután elmentem érte az oviba.
- Elmehetek veletek? - kérdezte felvillanyozódva.
- Mi van?- néztem rá hatalmas szemekkel.
- El mehetek veletek vásárolni?
- Persze. Mia örülni fog. Liam kérdezhetek valamit? - néztem rá, mikor leült velem szembe.
- Mond nyugodtan.
- Harry és Mel között van valami igaz? - láttam az arcán a meglepődöttséget.
- Igen. Ennyire látszik? - vakarta állát és idegesen dobolni kezdett ujjaival az asztal lapján.
- Belülről igen. Nagyon odavannak egymásért. A titkos pillantások, a csókok, amikor azt hiszik senki nem látja őket. De szerintem rajtam kívül más nem vette észre.
- Reméljük csak te láttad. Szerintem Preston laposra veretné Harry-t ha megtudná, ami köztük zajlik.
- Az biztos. Szegények sohasem tudnak kettesben lenni. Mindig van velük valaki. Annyira jó lenne, ha végre kettesben lehetnének.
Ekkor Liam felpattant és engem is felhúzott a székről, hogy utána, játszi könnyedséggel megpörgethessen. Bele is szédültem rendesen, de nem ellenkeztem, mert örültem, hogy nem estünk egymás torkának és az Ünnepekre való tekintettel szerettem volna megőrizni a törékeny békét.
- Lisa egy zseni vagy - mondta halkan egyre közeledve az arcom felé, de én gyorsan elléptem mellőle.
- Miért is vagyok zseni?
- Van már ajándékod nekik?
- Ez a másik bajom... Itt vagyunk 5 nappal Karácsony előtt és még nekik nincs ajándékom.
- Nekem van? - kérdezi nagy szemekkel.
- Lehet. De mi jutott eszedbe?
- Adjuk ezt nekik öten Karácsonyra.
- Mit?
- Utaztassuk el őket kettesben nyaralni két hétre januárban.
- Ez mind szép és jó, de a történetben ott a két buktató. Ki fog Tom-ra figyelni? És Preston-nal mi lesz? - belegondolva elment a kedvem az egésztől, hiszen a két negatív figura elronthat mindent, azt viszont senki nem akarja.
- Az jutott eszembe, hogy a 3 fiú itthon maradna felügyelni Tomot. Preston úgy fogja tudni, hogy Mel veled megy nyaralni, Harry meg velem. Külön érkezünk, külön indulunk. De a szállodánál kettesben hagyjuk őket.
- Liam! Ez azt jelenti, hogy össze leszünk zárva 2 hétig, ugye tudod? - tettem csípőre a kezem és felvont szemöldökkel méregettem a velem szemben álló edzőt.
- Igen tudom. Csak reménykedni merek, hogy addig jóban leszünk - nézett rám azokkal a hatalmas kiskutya szemeivel. A tudatalattim kimondatta velem azt, amit nem akartam.
- Liam! Próbáljuk meg, hogy nem nyírjuk egymást.
- Akkor megbocsátasz? - kérdezte reménykedve.
- Igen - nem akartam ránézni és tovább feszegetni a témát. Ezért eltereltem a szót. - Hol töltitek a Karácsonyt?
- 24.-én hazamegyünk együtt vacsorázunk a családjainkkal, utána pedig már jönni kell vissza a munka miatt - magyarázta és ahogy elnéztem gondolatban máris otthon volt.
- Akkor ez azt jelenti, hogy 25.-én este itt lesztek igaz?
- Igen. Miért?
- Csak azért kérdezem, mert akkor most bevásárolok arra is, hiszen még nincs akkora tömeg.
- Jó. De te fogsz főzni?
- Igen. Képzeld el, tudok főzni...- vágtam rá mérgesen.
- Jó elhiszem - emelte maga elé védekezően kezeit. - Mikor megyünk Miáért?- amikor kimondta húgom nevét eszembe jutott, hogy őt nem kalkuláltuk bele az 'ajándékba', erre pedig felnyögtem. - Mi a baj?
- Mia kimaradt a nyaralásnál! Őt nem fogom itthon hagyni, főleg nem azzal a 4 alakkal.
- Nincs baj. Ő is jön velünk, így még hitelesebb, hiszen Preston még azt tudja, hogy Te és Én utáljuk egymást.
- Köszönöm Liam - mosolyogtam rá hálásan - Lebeszélted már a fiúkkal? - tettem fel a következő nagyon fontos kérdést.
- Nos, írtam egy kör sms-t és mindenki azt válaszolta, hogy benne vannak. Niall és Louis intézik a foglalást. Zayn meg megoldja, hogy titokban maradjon ez az egész.
- Ők is tudják?
- Igen. De amíg ők nem szólnak, addig mi sem lépünk. Na jó, Karácsonykor lépünk... Indulhatunk. - kérdezte meg és elővette a kocsikulcsait.
Magamra kaptam a kabátom és utána siettem. A nagy rohanásban majdnem elfelejtettem bezárni a ház ajtaját, de végül is visszamentem és elintéztem. Liam hatalmas fekete terepjárója az utcán parkolt, közvetlenül a kapuban, így meggátolva minden nemű be és ki történő közlekedést. Legnagyobb meglepetésemre az autóban gyerekülés volt. Meglepetten vettem szemügyre, de csak később, már az úton mertem megkérdezni.
- Liam? Miért van a kocsidban egy gyerekülés?
- Miának vettem. Remélem néha elmehetek érte az oviba és gondoltam nem árt, ha van a kocsiban - válaszolta, és az ő szájából ez annyira természetesnek hangzott, mintha mindig is ezt csinálta volna.
Miután fizettünk a kasszánál Liam kitalálta, hogy még ne menjünk haza. Elkezdett esni a hó, ő pedig tudott egy nagyon jó karácsonyi kirakodóvásárt. Így elmentünk, nézelődtünk és sétáltunk egy hatalmasat. Habár itt Mia hisztizett, mert meglátott egy kiskutyákat áruló bácsit és ő azonnal akart magának egyet a kölykök közül. Szívesen megvettem volna neki, de nem álltam úgy anyagilag, hogy megengedhessünk magunknak egy kutyát. Ráadásul még Melissával sem beszéltem erről. Innen is Liam-nek köszönhetően szakadtunk el, mivel meghívott minket egy cukrászdába. A forrócsoki és a süti után már látszott, hogy a húgom kezd kimerülni, ezért Liam felkapta és a maradék utat a fiú karjaiban tette meg. Nemsokkal az után, hogy elindultunk haza, a húgom bealudt a hátsó ülésen.
Amikor a házhoz értünk, fel akartam őt kelteni, de a fiú rámszólt, hogy hagyjam aludni, majd ő felviszi a kicsit a szobájába.Miután berakta az ágyába és betakarta, lejött adott egy puszit és elment. Én pedig csak bámultam a csukott ajtót. Őszintén hálás vagyok Liam-nek, mert eltereli a húgom figyelmét arról, hogy már nem élnek a szüleink, habár néha félek is ettől a nagy szeretettől, mert nem maradunk örökké velük és akkor minden meg fog változni. Néha már azt érzem, hogy Mia valamilyen szinten apapótlékként tekint a fiúra, aki akár bevallom, akár nem egyre fontosabb számomra is.
Nagyon gyorsan eltelt a karácsonyig hátralévő idő, így miután a fiúk hazautaztak, a Karácsonyt hárman vártuk. Volt egy nagyobbacska balhé, mert Preston valami puccos londoni étterembe akarta vinni Melissát aki viszont ezt nagyon nem akarta. Ennek hangos kiabálás és ajtócsapkodás lett a vége, mivel a barátnőm kijelentette, hogy ő velünk fogja tölteni az ünnepeket.
Mind a hárman nagyon vártuk a 25.-ét, hiszen akkor jelen lesz a mi igen furcsa 'családunk'. Reggel mikor felkeltünk hozzáláttunk a vacsorakészítéshez, sőt Mel kijelentette, hogy ő is fog főzni, habár ezt kétkedve fogadtam. A nappali nem a mi dolgunk volt, mivel a fát Mia és a fiúk díszítették. Dél körül mindenki megérkezett és elkezdődött a lárma. A készülődés közben csináltunk forralt bort és teát, mindenki választhatott kedve szerint. Sütit nem nagyon kellett csinálni, mert a srácok anyukái egytől-egyig küldtek nekünk.
Mi főztünk, Niall folyamatosan bejött megnézni, hogy állnak a fogások és természetesen mindenből vett mintát, amihez utána kritikát is fűzött, amin Melissa felhúzta magát és hozzá vágott egy rénszarvasos konyharuhát. Zayn és Harry azon vitatkoztak, hogy mennyire ízléses a fa. Zayn szerint a fa nem nézhet ki úgy, mintha mindent rácsaptak volna, ő mindent pontosan és precízen akart csinálni. Harry ennek pont az ellenkezőjét mondta, szerinte a rendszer a káoszban van. Nem értettem egyiküket sem. A legrosszabb mind közül azonban Louis volt, aki torkaszakadtából üvöltött karácsonyi dalokat, és ha egyszer valaki azt mondta volna nekem, hogy London egyik legkeményebb sajtósa Mariah Carey: All I Want For Christmas című számát fogja énekelni, körberöhögöm. Louis egészen addig vonyított, amíg Niall fejbe nem dobta egy párnával. Mindeközben Liam és Mia a Disney mesék karácsonyi kiadását nézték. Egy idő után Liam felment lefektetni Miat auldni, habár szerintem ő is ott maradt. Szóval készültünk az Ünnepre, a magunk különleges módján. Egy óra eltelte után lejött Liam és szólt, hogy el kell még mennie az egyik ajándékért.
Amíg ő elment, mi szépen megterítettünk, betettük az ajándékainkat a fa alá és elmentünk készülődni. Én egy nagyon szép pánt nélküli piros csipkés ruhát vettem fel, amit Melissa adott. Miután átvarázsoltam magam az ünnepnek megfelelő ruhába, átmentem felkeltettem Miát és felöltöztettem csinosan őt is. Nem sokkal később Liam feljött és a karjaiba vette a még álmos hercegnőmet. Aki rögtön Liamhez bújt, így rá tudtam adni a cipőjét. Ám amikor megtudtam, hogy itt járt a Mikulás és ajándékot hagyott neki, kipattantak szemei, lekéredzkedett a fiú kezéből és már rohant volna le, ám Liam még az ajtóban elkapta és rászólt, hogy várjon amíg szólnak a csengők. Mia már az ajtóban toporgott, amikor meghallottuk a csengőszót, de a meglepetésemre nem indult le, hanem megvárta, míg mellé értem, megfogta a kezem és elindultunk lefelé. Ám folyamatosan hátrafelé nézegetett, mintha attól félne, hogy Liam egyszer csak, köddé válik. Amikor leértünk elállt a szava. Hiszen minden fényben úszott, a fa alja pedig tele volt ajándékokkal, a többiek pedig körbe állták azt, és várták, hogy a legkisebb megérkezzen.
- Te ne hagyd magára! Szüksége van rád. - ahogy ezt mondta Mia megfordult és odaszalad hozzánk és annyit mondott.
- Boldog Karácsonyt!
- Neked is Boldog Karácsonyt kicsim! - mondtam, körbehordoztam a tekintetem és a többiekre nézve annyit mondtam.- Mindenkinek Áldott Ünnepeket!
- Boldog Karácsonyt! - mondták egyszerre a többiek.
- Akkor itt az ideje az ajándékok kibontásának. - mondta Niall és összedörzsölte a tenyerét. Megbeszéltük, hogy mi nagyok csak apróságokat adunk egymásnak, addig Miának lehet bármi.- Na hercegnő jössz ajándékot bontani? - nézett a húgomra. Aki igenlően bólogatva odaszaladt hozzá, ő osztotta az ajándékokat. A fiúk összebeszéltek és olyan ékszereket kaptam tőlük, amelyek egy szettbe tartoztak, Niall-tól pedig kaptam egy hozzájuk való ékszertartót kaptam. Ugyanezt az ajándék kombinációt kapta a barátnőm. Tőle egy új telefont kaptam, mert az enyém már tönkrement. Miután megkaptam az ajándékokat, szégyelltem azt, amit tőlünk kaptak.
- Ne haragudjatok! De a mi ajándékaink, nem ilyen nagyvonalúak. - szabadkoztam mielőtt kinyitották volna. Hiszen a miénk 2 apróságból állt össze. Egy egyedi pólóból és egy bögréből. A pólóján mindenki saját magát találhatta meg, egy rajz formájában, ahogy Mia látja őket, valamint egy mondat róluk, a húgom szájából. A bögrén pedig az általam kreált róluk mintázott saját rajzfilmfigurájuk volt. Amikor kinyitották, elnémultak. Mel felnézett rám, a szemei könnyben úsztak.
- Még sosem kaptam ilyen szép ajándékot. - a többiek helyeslően bólogattak és belebújtak a pólóikba. Liam átkarolta a vállam én pedig jólesően bújtam az oldalához, tudomást sem véve a cselekedetemről. Az idilli pillanatot Mia szakította félbe.
- Most már kaphatok ajándékot? - erre mind felnevettünk és odaadtuk az ajándékainkat. Rengeteg játékot, ruhát és mesekönyvet kapott, a fiúk szó szerint vették a "Miának bármit" egyezségünket. Miután úgy véltem, hogy vége az ajándékosztásnak, megszólaltam.
- Mehetünk vacsorázni?
- Várjunk! - szólalt meg Liam és Mellel összenézve nagyon mosolyogtak. - Hát nálam még letettek egy ajándékot Miának. De azt mondták, hogy erre az ajándékra nagyon kell vigyázni és figyelni. Megígéred, hogy betartod ezeket? - nézett a testvéremre a fiú.
- Igen. - ekkor Liam kiment az előszobába és behozott egy nagy dobozt, aminek a tetején lyukak voltak és letette a húgom elé.
- Boldog Karácsonyt! - ám a doboz ekkor elkezdett mozogni és Mia megkapaszkodott az első útjába kerülő dologban, ami történetesen a fiú lába volt.
- Liam! A doboz mozog.
- Tudom. De nem vagy kíváncsi rá, hogy mi mozog a dobozban?- kérdezte és közben a kislány hátát simogatta.
- Kíváncsi vagyok rá. Lizi megnézzük mi van a dobozban?
- Liam! Adtál nekem egy kiskutyát. - mondta Mia tapsikolva és átölelte a fiút. - Köszönöm!
- Liam! - szólaltam meg. - Köszönjük, de ezt meg kellett volna beszélni Mellel is.
- Én tudtam róla és már be van neki rendezve minden. Itt maradhat, ha megenged.- erre mindenki elkezdett nagy szemekkel figyelni, még a kutyus is.
- Hát persze, hogy maradhat, csak előbb adjunk neki valami nevet, mert nem maradhat névtelen. Mi legyen a neve?
- Fiú vagy lány?
-Nem tudom.
-Akkor legyen Mazsola. - mondta Niall a háttérből. Erre mind rá néztünk. - Mi van? Nagyon éhes vagyok.
- Az jó! - kiáltott Mia. - Szia Mazsola, mi vagyunk a gazdáid. - mondta és közben a kutyust dögönyözte. Ezalatt Liam felállt és bement a kamrába.
- Kicsim! Hagyd békén Mazsolát! Már nagyon álmos biztos, neked pedig enned kéne. - szóltam rá. A fiú pedig visszatért a kutya fekvőhelyével és tálkáival, amiket lerakott a konyhában lévő kandalló elé, hogy a húgom végig figyelhesse a karácsonyi ajándékát.
Mia nem sokkal később Liam felszólítására berakta a kisállatát a kosárba és elment kezet mosni, majd közénk ült az asztalnál.
A vacsora szokásos módján zajosan történt meg. Rengeteget ettünk és nevettünk. Volt egy pont, ahol el is felejtettem a bánatom, a fiúk gondoskodtak arról, hogy senkinek se legyen rossz kedve. A levest Niall az első merésnél kiöntötte. A főételnél pedig annyit minden volt, hogy biztosan kijelenthetem, hogy egy -két fogásba bele sem tudtam kóstolni. Ebben a fogás sorozatban még a társaságunk legnagyobb haspókja sem talált kivetnivalót. A desszert előtt a húgom lefelé görbülő szájjal megjegyezte, hogy idén elmaradt a mézeskalács sütés. A pityergés elkerülése végett Zayn megígérte a maguk nevében, hogy másnap együtt készítenek egy nagy adagot. Erre már Mia is elmosolyodott és úgy döntött, hogy desszertet a kedvenc 'pasija' ölében fogyasztja el. Velem szemben Harry és Mel végre nem fogták vissza magukat. A barátnőm nyíltan nekidőlt a zenész srácnak dőlt, aki pedig a lány karját simogatta. Ezek az akaratlan árulják el az érzéseiket. Nem is értettem, hogy Melissa miért tart még ki Preston mellett, amikor itt van neki Harry. Remélem a meglepetésünk még közelebb hozza őket egymáshoz. Egy idő után azt vettem észre, hogy Mia Liam ölében alszik, én pedig az oldalának dőlve nevetek. Az órára ránézve láttam meg, hogy este 11 van. Lassan felálltam és át akartam venni a kicsit, ám a fiú nem engedte. Mikor indultunk láttuk, hogy Harry is menni akar, de az ő ajándékuk még nem adtuk át. Így gyorsan közbe szóltam.
- Kérlek ne menjetek még beszélni szeretnénk veletek. Liam kérlek most hozzám rakd be Miát. - mondtam a fiúnak, amikor elindultunk felfelé. Behozta hozzám és addig átmentem a pizsamájáért, meg a plüssjátékáért. Ott lefektettük és rácsuktuk az ajtót. Mikor lementünk az ebédlőbe mindenki a helyén ült, csak közben, valaki bepakolt a konyhába és elindította a mosogatógépet. Az asztalon nem volt más, mint az aprósütemény és a borospoharak.
- Szeretnénk beszélni veletek!- mondta a Louis és a másik két fiúval körénk gyűltek. Így öten álltunk előttük.
- Igen. Tudjátok, hogy mennyire szeretünk titeket. - folytatta Niall.
- De azt , nem szeretjük, ha hülyének néztek minket. - mondta Liam.
- Azt hittétek, hogy nem vesszük észre, ami köztetek van. -mondta Zayn és az egyre jobban elfehéredő páros között mutogatott felváltva.
- Nos. - vettem át a szót.- Mielőtt rosszul lesztek. Azt szerették volna mondani a fiúk, igaz kicsit nyersen, hogy bár azt hittétek, mi enm vesszük észre a köztetek lévő vonzalmat.
- Had magyarázzam meg. - vágott a szavamba Harry, hogy védje a barátnőmet. - Az egész az én hibám....
- Harry! Befejezhetem? - erre egy bólintás volt a válasz. - Köszönöm. Ha végig hallgattál volna, akkor korábban tudtad volna, hogy mi nagyon örülünk nektek.
- Tessék? -nyerte vissza a színét barátnőm.
- Örülünk, hogy együtt vagytok. - mondta mosolyogva Zayn.
- Nehéz lesz titkolni, de előttünk ne tegyétek. - szállt be Louis is.
- Amíg itthon vagytok legyetek magatok és ne akarjatok megfelelni senkinek sem. - szólt bele Niall is.
- Ne akarjátok azt mondani, hogy nem így van. Nagyon is jó a szemünk. Láttunk a lopott pillantásokat és csókokat. Harry szerinted nem vettük észre, ha itt alszunk, akkor üres az ágyad? Nem szóltunk érte, mert melletted Melt igazán és őszintén boldognak látjuk.- szőtte tovább Liam.
- Ezt már végképp nem értem. - mondta Harry és a barátnőmre nézett, tanácstalanul.
- Azt akarjátok mondani, hogy nem ítéltek el, azért, mert Harry-vel vagyok, miközben hivatalosan Preston-hoz tartozom?- kérdezte a könnyivel küszköve a lány.
- Nem. - vágtuk rá egyszerre aminek nevetés lett a vége. Innentől újra átvettem a szót.
- Ezért úgy döntöttünk, hogy meglepünk titeket. - erre Louis elővette a háta mögül a borítékot és a szerelmes pár elé helyzete azt az asztalra. - Boldog Karácsonyt! - mondtam.
Melissa gyorsan felkapta a borítékot és kihúzta belőle a Louis által megfogalmazott levelet, amikor meglátta elsírta magát és odaadta azt Harry-nek. A fiú sem hitte el azt amit olvasott.
- Ez nem lehet igaz... - mondta a fiú.
- Márpedig az. - mondta Niall - 2 hét kettesben Bora-Borán. Anélkül, hogy bárki is tudná, hogy együtt vagytok. Az apartmanotok egy eldugott, kis részen van, sziklákkal és erdőkkel körülvéve.
- Ez hihetetlen. De, hogy jutunk oda, a nélkül, hogy Preston tudna róla?
- Hát... Itt jövünk a képbe Liammel. Harry és Liam megy nyaralni együtt valamint, Te, Én és Mia. Ezt fogja tudnia külvilág és a beképzelt majom. Már bocsánat. Ám szét fogunk válni a szigeten és ti ketten lesztek 2 hétig. Mielőtt aggódnál Louis, Niall és Zayn fog figyelni tom-ra és Mazsolára is.
- Egyébként meg úgy döntöttünk, hogy a 2 új kishúgunk is a mi vendégünk lesz a a nyaralásra. - mondta Louis és átölelt.
- Srácok nem tudjuk, hogy köszönjük meg. - mondtuk szinte egyszerre Mellel.
- Érezzétek jól magatokat. - mondta válaszul Zayn. A szerelmespár odajött hozzánk és körbeöleltek minket.
A nagy örömködés után, mind elmentünk aludni, ám nekem nem jött álom a szememre és lementem egy kakaót csinálni magamnak. Leültem a nappaliban lévő kandalló elé és bekapcsoltam azt, (mivel elektromos volt) és néztem ahogy a családunk legújabb tagja az igazak álmát alussza. Nem tudom mióta bámultam és gondolkodtam, de egyszer csak megéreztem, hogy valaki rám terített egy plédet.
- Nem szeretném, hogy megfázz. - mondta Liam és leült velem szembe. Ám nagyon zavarba jöttem, mivel nem volt rajta más, csak egy pizsama alsó.
- Kérsz forrócsokit? Hagytam még az edényben. - mondtam és fel akartam pattanni, de ő visszahúzott és így még közelebb kerültem hozzá.
- Mér kiszolgáltam magam. Miért vagy fent?
- Nem tudtam aludni és lejöttem. Te miért vagy fent? - néztem rá és oldalra döntöttem a fejemet.
- Nekem sem jött álom a szememre, mivel egy ajándékot nem adtam át, egy személynek, aki egyre fontosabb nekem. Nem találtam a megfelelő időpontot.
- Hidd el nekem, ha holnap adod oda, az is jó lesz Nem hiszem, hogy haragudna rád, hiszen még holnap is Karácsony van. - feleltem mosolyogva.- Mit szólnál, ha most adnám oda?
- Tessék?- néztem rá döbbenten és hagytam, hogy a takaró lecsússzon a fedetlen vállamról.
- Neked van még egy ajándékom. Nem tudtam mikor odaadni.
- De Liam ott a nyaralás és a fülbevaló is. Nem kellett volna...
- Jó. De azt közösen adjuk a fiúkkal. Ez viszont csak az én ajándékom. - mondta és előhúzott a zsebéből egy kis bársonyzacskót, amiből kirázta a benne lévő meseszép nyakláncot. Se szó se beszéd, odahajolt hozzám és felrakta a nyakamba a meseszép ékszert. Mialatt visszahúzta a kezét, nem felejtette el megsimogatni a csupasz nyakamat, amitől még inkább libabőrös lettem. De nem engedett el, mivel a két keze közé fogta az arcom és s a hüvelykujjával, az arcélemet simogatta. - Boldog Karácsonyt Lizi! - mondta és egyre közelebb hajolt hozzám.
- Liam. Ezt... - de nem tudtam befejezni mivel az ajkát az enyémre helyezte és megcsókolt. Nem hittem el ami történik. Folyamatosan az arcomat simogatta. magamnak sem akartam bevallani, de egy olyan érzés kerített hatalmába, mint még eddig sosem. Olyan volt, mintha több száz pillangó költözött volna a gyomromba. Át akartam ölelni a fiút aki csókol, de hirtelen eszembe jutott, hogy Liam az, akivel csak nemrég kötöttem ideiglenes fegyverszünetet. Hirtelen elszakítottam magam tőle és a kezeim a szám elé emeltem. - Istenem ennek nem szabadott volna megtörténnie.
- Lizi! -szólalt meg Liam, de hallgattam meg őt, hanem lerúgtam magamról a takarót és meg sem várva, hogy mit akart mondani rohantam fel a szobámba és gyorsan magamra csuktam az ajtót, mintha így ki tudtam volna őt zárni. Nem hiszem el, hogy megtettem. Nem érezhetek iránta semmit. Nem szabad. Most vannak nálam fontosabbak is. Mint például Mia vagy Harry és Melissa.
Ők most sokkal fontosabbak, szólaltak meg az agyam. Ám erre a szívem annyit felelt, lehet ők a fontosabbak, de így hagyom, hogy kicsússzon a kezeim közül a szerelem. Nem engedhettem magamnak ezt az érzést. Miután bemásztam az ágyba és megsimogattam Miát, megdörzsöltem a nyakamat, ám a kezeim alatt megéreztem a láncot, amit Liamtől kaptam. Sokáig simogattam, ezzel altatva magam. Elalvás előtt ráébredtem arra, hogy a valóságban annyi minden áll köztünk, hogy nem lehet Ő a hercegem. Viszont az álmaim az enyémek. Abban Ő lehet az a herceg aki megváltoztatja az életem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése