Tizenhatodik rész

Sziasztok!

Itt is lenne a mai rész. Bocsánat azért, hogy ilyen későn került fel, de itt van és remélem elnyeri a tetszéseteket . Van benne egy-két meglepetés. :)
Két hét múlva, amikor új résszel jönnék, lehet nem tudom hozni, elfoglaltság miatt. Ez még nem biztos, de van rá lehetőség.
Nyomot hagyni magatok után, még mindig ér.
Millió puszi:
H.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Eddig nem volt elég ?!

  Nagyon nehéz volt az elmúlt időszak. Mel-t kiengedték, de Harry nem várta. Nem tudom, mi történt köztük a kórházban, de valami súlyos dolognak kellett lennie, ha egyikük sem volt hajlandó nyitni a másik felé. Tudom, hogy mind a ketten makacs emberek, de szeretik a másikat. A fiúk beszámoltak róla, hogy múltkor Harry-t a kislánya sírja mellől szedték össze, a fiú ugyanis ott ült részegen a szakadó esőben. Melissa előtt pedig szóba sem szabadott hozni, még a kicsi létezését sem. Mind a ketten az idegeimre mentek már.

 A sajtó megtudta a Preston ügyet, szerencsére a terhesség nem derült ki.  Louis-nak és Zayn-nek volt a legtöbb munkája. Az előbbinek azért kellett munkálkodnia, hogy semmit ne tudjanak meg a hírekre vadászó hiénák. Az utóbbinak, pedig le kellett mondani a turnét, mivel a barátnőm nem volt olyan állapotban, hogy fojtatni tudja.

  Az én életem szerencsére rendben volt, habár zavart, hogy Marcus mostanában nagyon sokat betegeskedik. Elment orvoshoz, de a doki azt mondta neki, hogy ez egy szimpla tavaszi megfázás, legalábbis ő ezt mondta nekem. Nem tudom, nagyon zavar. Emellett valamelyik nap pakoltam otthon, amikor a zakójából, kiesett egy kis dobozka, nem tudtam ellenállni a kísértésnek és kinyitottam. A doboz egy meseszép gyűrűt rejtett. Ekkor ütött szöget a fejembe, hogy lehet meg akarja kérni a kezem. Nem kérdeztem rá, de tegnap szólt, hogy ma beszélni szeretne velem, ezért elvinne vacsorázni. Azóta nem találkoztunk, mivel ő elment otthonról. Nem tudtam, mi tévő legyek. Gyorsan döntöttem és átmentem a depressziós barátnőmhöz. Az ajtóban az öccsével futottam össze, aki közölte, hogy a nővére továbbra is a szobájában ül és maga alatt van. Ekkor telt be a pohár. Egy hónapja van otthon és folyamatos depresszióban van. Berohantam a konyhába ott magamhoz vettem egy kancsó hideg vizet és felrohantam vele az emeletre. Ott a barátnőm ajtaját kopogás nélkül kicsaptam ő a foteljában ücsörgött, a függönyök be voltak húzva. A rettenetes levegőtlenség mellett még állott, büdös szag volt benn. Odamentem a kuporgó meredten bámuló barátnőmhöz fogtam és ráborítottam a hideg vizet. Hirtelen felpattant és elkezdett szidni engem, de nem érdekelt, a függönyéhez mentem kirántottam és hagytam, hogy beömöljön a szobába a fény. Még az ablakokat is kinyitottam, mivel tudtam tovább viselni ezt a szagot. Időközben elkezdtem pakolászni, közben pedig folytattam a felém áramló szidalmakat. Egy idő után meguntam és felcsattantam.

- Na ebből most van elegem!
- Miből?
- Ebből a tömény önsajnálatból. Melissa mindenki elvesztett valami kicsit akkor, amikor elment a kisbabátok, de te úgy teszel, mintha csak te sérültél volna. Ne szólj közbe! - kiabáltam rá. Ő elkezdett sírni, de tudtam, ha elgyengülök soha nem lesz ennek vége, ezért megacéloztam magam. - Szerinted Harry, hogy érezte magát, mikor megtudta, hogy a kislánya akiről nem is tudott meghalt? Szerinted csak te vesztettél? Harry a temetőben a lányotok sírja felett fetrengett részegen valamelyik nap, úgy kellett elrángatni. Louis-nak nincs egy szabad perce, mivel megpróbálja óvni a csendes szenvedésed. Zayn-t mindenki szidja, mert elmaradnak a koncertjeid. Niall és Liam felcsapott testőrnek, minden nap itt vannak és figyelik, hogy ne csinálj baromságot. Az öcséd ahelyett, hogy az új barátnőjével lenne azon aggódik, hogy ne legyél öngyilkos. Harry szeret, te is szereted őt, vele lehetnél ha nem lennél ennyire önsanyargató és idióta. Sőt elkezdhettetek volna gondolkodni a közös életeteken. Tovább kell lépned. Ha nem teszed meg elveszíted őt. Fogd már fel végre! - ordítottam vele torkom szakadtából. De ő csak sírdogált és engem nézett. Meguntam felrántottam és bevonszoltam a fürdőbe, hogy szembesítsem a gonosz valósággal. - Az a nő aki a tükörben van nem Melissa Jordan. Ő nem lenne kócos, lenne rajta egy kis smink, soha nem viselne gyűrött kajafoltos nagymama szabadidőt. Soha nem lenne büdös, te pedig bűzlesz, több értelemben is. Elhagytad magad. Úgy érzem hagytunk elég időt a gyászra, de most elég. Elmész fürdeni és hajat mosni én addig kitakarítom a szobád és főzök valami ehetőt. - választ meg sem várva rácsaptam az ajtót és elkezdtem sírni, végre én is megtehettem. Gyorsan összeszedtem a szemetet és közben hallottam, hogy megnyílik a csap. Amit tudtam rendbe tettem. Fent hagytam, hogy egyedül készülődjön ezt magában kell tisztáznia. Lementem, hogy főzzek valamit, de hűtőben nem sok mindent találtam. De a bent lévő alapanyagokból baconos-tejszínes póréhagyma levest dobtam össze. Mire leért megterítettem. A haját megszárította és kontyba fogta, Harry egyik pulcsija volt rajta és egy farmer.
- Szia! - mondta halkan és pulcsi ujját gyűrögette.
- Szia! - mosolyogtam rá. - Pont kész van a leves, gyere egyél valami rendeset rád fér már. - erre a legnagyobb meglepetésere odajött és átölelt.
- Köszönöm.
- Erre valók a barátok. Inkább hagyjuk a témát.Gyere egyél. - mondtam és kihúztam a székeinket. Ő pedig leült és elkezdett enni. Jól esett nézni, ahogy lapátolja be a levest. Ráférne egy kis hízás. Egy ideig csendbe eszegettünk, majd miután megette a levest, elvettem a tányérokat és elé raktam egy csésze kávét. Ő rám nézett.
- Veled mi újság?
- Semmi különös. Nagyon hiányoztál nekünk. A munkám továbbra is fantasztikus, ja és szerintem ma Marcus meg akarja kérni a kezem. - tettem hozzá mellékesen.
- Mi van? - nézett rám és letette a bögrét.
- Találtam egy gyűrűt otthon és Marcus ma valami fontosat akar megbeszélni velem.
- Istenem! Gratulálok. - odajött és átölelt. Tudtam, hogy neki elmondhatom a nélkül, hogy elítélne.
- Nem tudom mit válaszoljak neki. - mondtam halkan. Ő elengedett és döbbenten nézett rám.
- Még mindig Liam-et szereted, igaz?
- Igen.
- Akkor ne menj hozzá!
- Ez nem ilyen egyszerű! Nem tudnám elviselni, ha még egyszer átverne. Én tényleg beleszerettem. De Miára is gondolnom kell. Nem hagyhatom, egy ilyen csapodár környezetben.
- Álljunk meg. Mia lenne az utolsó akit zavarna Liam. 4 ember sorsáról döntesz.
- Tudom. Ezért is félek. Nem akarom megbántani Marcus-t, mert annyit segített. De nem tudok rá úgy nézni, mint Liam-re.
- Jó. Hívd fel, hogy ide jöjjön érted.
- Miért?
- Itt készülsz a vacsorára. Gyere velem. - kézen fogott és felvitt és a gardróbjába ültetett le. Folyamatosan pörgött és hozta a ruháit. Elém rakta majd elvetette az ötletet. Végül egy nagyon szép fehér ruhát talált, hozzá pedig kék kiegészítőket vett elő. Miután lefürödtem és belebújtam, boldogan szemlélte a művét.  - Nagyon tetszel. Beszéltél Marcussal?
- Nem. Csak küldtem neki egy sms-t.
- Most jön a hajad és a sminked. - hajamat begöndörítette, így az eddig sem túl hosszú hajam, még rövidebbnek tűnt, a sminkem pedig nagyon szolíd mégis elegáns lett.
- Tetszem?
- Nagyon. - mondta. Ekkor ajtó csapódást hallottunk és lementünk megnézni ki az, de csak a döbbent fiúkat találtuk lent. A bámulásból Niall riadt fel először.
- Ez egy dupla WOW! - mindenki kérdőn nézett rá. - Hát Melissa nincs a szobájában. Lisa meg ultradögös ebben a cuccban.
- Nos, Marcus vacsorázni visz és valami fontosról akar beszélni velem. -  a többieket jobban lekötötte, hogy Melissa köztünk van.
- Mi történt? -kérdezte meg Zayn. Ekkor kintről dudaszó hallatszott, jelezve, hogy megérkeztek értem.
- Melissa elmeséli. Nekem mennem kell. - mikor kifelé tartottam meghallottam, Mel hangját.
- Liz! - mikor hátrafordultam ott volt a fiúk gyűrűjében. Rám nézett és annyit mondott. - Csak okosan. Jó?
- Rendben.

  Kint Marcus várt rám. Amikor beszálltam a kocsiba láttam, hogy sápadt, meg is jegyeztem neki, de ő azt mondta, hogy nincs baj. Egy jó ideig mentünk, amikor egy jól kivilágított parkhoz értünk. Marcus előzékenyen kinyitotta az ajtót és a kezemért nyúlt, amikor megfogta, éreztem, hogy nagyon meleg. Féltem attól, hogy lázas lehet. De nem szóltam neki, a parkban egy vízbe nyúló pagodába vezetett, ami gyönyörűen fel volt díszítve, belül pedig két személyre volt megterítve.

- Meglepetés!
- Ez meseszép!
- Köszönöm. Akkor vacsorázzunk. - mondta és kihúzta a székem, majd leült velem szemben. A vacsora kellemesen telt, habár továbbra is aggódtam érte nagyon sokat köhögött és szemmel láthatóan lázas volt. Az evés végén megkérte, hogy táncoljak vele. Már egy ideje táncoltunk, amikor letérdelt elém és megkérdezte, amitől annyira féltem. - Elisabeth Benett nem ismerjük egymást túl régóta, de szeretném megkérdezni, hogy hozzám jössz e feleségül?  -ekkor elővette a zsebéből, a már ismert dobozkát és kinyitotta.

  Amíg a válaszomra várt elkezdett köhögni, majd csak annyit láttam, hogy sugárban vért hányt a ruhámra. Én kétségbe esettemben elkezdtem segítségért kiáltottam én pedig leültem a földre, láttam, hogy Marcus még lélegzik, de nincs eszméleténél, a kiérkező pincérek azonnal mentőt hívtak, ami perceken belül ki is érkezett. Vele együtt szálltam be a kocsiba. Ott kérdezgettek, hogy tudok e valami betegségről. Ott nemmel válaszoltam. Amikor bementünk, nem engedték, hogy vele menjek, kint kellett várnom. Már egy ideje várakoztam, amikor egy nővér szólt, hogy bemehetek hozzá. A sírás kerülgetett, amikor megláttam őt a gépekre csatolva. Bent ültem és a kezét simogattam, amikor megjelent egy orvos és kihívott a szobából.

- Jó napot! A nevem Dr. Theodore Novak és én vagyok Mr. Brooks kezelőorvosa.
- Mi baja van? - kérdeztem meg kétségbe esve.
- Ön nem tudja?
- Nem.
- Ezt szerintem nem nekem kéne elmondani.
- Most azonnal mondja el. Nem magát hányta le vérrel a férfi akkor, amikor megkérték a kezét. - vágtam hozzá sírva.
- Őszinte részvétem kisasszony. A vőlegényének leukémiája van.
- Tessék? - néztem rá elszorult torokkal és éreztem, hogy összeomlik a világom.
- Marcus leukémiája visszafordíthatatlan. Már 1 hónapja közölték vele a leletei szerint, ám elutasította a kezelést.
- Van valami ami segíthet?
- Nincs.
- Mennyi ideje van még?
- 2, jobb esetben 3 hónap.
- Istenem az nagyon kevés.
- Sajnálom, hölgyem. Most menjen be hozzá. Úgy látom magához tért. - mondta az orvos és elment. Én pedig óvatosan belépett az ajtón.
- Szia! Úgy látom tudod.
- Miért nem szóltál?
- Mit mondtam volna? Liz képzeld halálos beteg vagyok.
- Nem.
- Jó. Most már tudod.
- Marcus! Igen.
- Tessék?
- Leszek a feleséged.
- Nem akarom, hogy hozzám gyere, azért mert haldoklom.
- Nem azért megyek hozzád. Ha nem lennél beteg még várnék, de így 1 hónapon belül hozzád akarok menni.
- Tessék?
- A feleséged akarok lenni jóban-rosszban.
- A vége nagyon nehéz lesz. Alig tudok majd mozogni. Mindenben segítened kell.
- Úgy lesz. - mondtam sírva.
- Akkor újra megkérdezem. Hozzám jössz?
- Igen. - mondtam és megcsókoltam. Ő pedig az ujjamra húzta a gyűrűt.
- Menj haza átöltözni.
- Jó. Iderendelek egy testőrt melléd. Sietek vissza.
- Ne. Figyelj Miára is. Én ráérek. Úgyis aludni fogok.
- De...
- Nincs, de.
- Akkor reggel itt leszek. - adtam egy puszit a homlokára és elindultam kifelé. Éppen kiléptem volna, amikor utánam szólt.
- Szeretlek.
- Én is. - azzal kiléptem az ajtón. Nem tudtam neki azt mondani, hogy szeretm. Mert szeretem, de nem szerelemmel. Hazamentem, megnéztem Miát és megkértem a dadust, hogy még maradjon. Utána Melissa házához mentem. El kellett valakinek mondanom. Ahogy odaértem becsöngettem. Szerencsémre ő nyitott ajtót, de hallottam, hogy a többiek is bent vannak.
- Liza! Mi van?
- Ne itt, a többiek hallanak.
- Nem figyelnek, playstation-t kaparintottak az öcsémtől. Látom, hogy baj van. - azzal behúzott az előszobába és a konyhába terelt. Ott leültünk és kibukott belőlem.
- Marcus-nak végső stádiumú leukémiája van. Nincs neki hátra maximum 3 hónap.
- Istenem. Annyira sajnálom! - azzal átölelt én pedig sírtam. Elmeséltem neki az egészet, de kihagytam a lánykérős történetet. Megkértem, hogy ne mondja el senkinek, miért megyek férjhez. Megtöröltem az arcom, amikor elkapta a kezem és döbbenten nézett rám. - Végül csak hozzámész.
- Igen. Legalább az utolsó hónapjai szépek legyenek.
- Beáldozod a boldogságod, az övéért.
- Ezt teszi minden jó feleség.
- Ki lesz itt feleség? - kérdezte meg olyan hangosan Tom, hogy a fiúk ledobták a játékot és berohantak a konyhába és döbbenten néztek minket. Liam közelebb jött és felkapta a kezem és meglátta  a gyűrűt.
- Én. Ma Marcus megkérte a kezem, én pedig igent mondtam.
- Mikor mész hozzá? - kérdezte meg a kezemet egyre szorossabban fogó fiú.
- Egy hónapon belül Mrs. Marcus Brooks leszek. - mondtam könnyes szemekkel, őt figyelve.