Tizenhetedik rész

Aloha!
Meghoztam a mai frisset, amit sikeresen időre pontra tettem.
Remélem tetszeni fog és írtok nekünk véleményt. :D
Legyetek jók a hétvégén és pihenjetek sokat, mert én ezt fogom tenni.
Sok ölelés és puszi:*
Christina.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Vissza az életbe

  A hír mindenkit teljesen lesokkolt, de a legnagyobbat még senki nem tudta és Liza azt is akarta, hogy titokban maradjon. Így ezt titokban is tartottam, bár nagyon szívesen lefejeltem volna Liam-et, aki nap mint nap pocskondiázta Marcus-t, amiért elveszi az ő Liza-ját. Bosszantó volt, minden edzésen hallgatni, hogy mennyire bánja már és, hogy mit miért meg így tovább.

   Egy hete volt az leánykérés és azóta valahogy megpróbált mindenki hozzászokni az új helyzethez. Én sokkal felszabadultabb lettem és végre visszatértem az edzésekhez és az énekléshez, valamint Zayn újraszervezte a turnét, ami Liza és Marcus esküvője után kezdődik, Londonban. Az új albumon is elkezdtem dolgozni és titokban a meg nem született gyermekemnek akartam dedikálni az egészet. Erről senki nem tudott, de számomra ez az egy módja maradt az emlékezésnek és az album címe is a gyermek nevét kapta, amit Harry választott ki.

   Mikor megtudtam, hogy neki kellett eltemetni, az teljesen összetört. Utána mondta Liza, hogy részegen szedték össze a kicsi sírja mellől a szívem szakadt meg. Csak szerettem volna megbeszélni vele és elmondani, hogy nagyon sajnálom, de szükségem van rá. De bármennyit próbáltam, nem vette fel a telefonját és nem jelentkezett. A fiúk szerint nagyon szenvedett, ám nekem nem volt honnan tudjam, hisz több, mint egy hónapja nem láttam. Az albumra a dalokat egyedül alkottam, hisz nem volt partnerem és azt hiszem jobb is volt így, mert legalább az összes bánatomat kiírhattam magamból.

   Preston ügyében megkezdődött az eljárás és az ügyvédeim azt mondták, hogy még annál is többről van szó, mint amiről én tudtam, ugyanis kiderült, hogy az albumok bevételéből és a jegyárakból is jó sokat zsebre tett, így sikkasztásért is legalább 10 év börtön elé néz. A tárgyalás napján be kellett mennem vallomást tenni, amit szemrebbenés nélkül meg is tettem. Azt akartam, hogy az a szemétláda megkapja, amit érdemelt, minden egyes percért, amit miatta kellett szenvednem. Végül harminc évet kapott, de jó magaviseletért húsz év múlva feltételesen szabad lábra helyezhetik. Nem tartottam elégnek a büntetést, viszont boldoggá tett, hogy rács mögé került az a mocsadék. A tárgyalás után egyből a temetőbe mentem és vittem friss virágot Angel sírjára. Mióta kiengedtek a kórházból, minden héten megtettem, mivel az volt az egyetlen emlékem a soha meg nem született lányomról. Szerencsére soha nem futottam bele Harry-be, mert bár beszélni akartam vele, nem voltam abban az állapotban, hogy megtegyem. De amióta legjobb barátnőm felrázott és kitépett a depresszióból végre úgy érzetem, újra én vagyok és végre el tudom intézni.

   Liz engem bízott meg az esküvő részleteinek kidolgozásával, ugyanis ő nagyon elfoglalt volt és nem tudta rávenni magát, hogy azzal a munkával foglalkozzon, ami hozzá köti egy haldoklóhoz. Szerette Marcust, láttam rajta, de az nem ugyanaz volt, mint ahogy Liam-re nézett. Rá annyi szeretettel nézett, vágyakozással és szomorúsággal, hogy akárhányszor együtt láttam őket, szerettem volna jól megrugdosni mind a kettőt, hogy térjenek már észhez, de nem lehetett. Marcus-nak törődésre és szeretetre volt szüksége, ami a pici és Liz meg tudtak neki adni, még akkor is, ha barátnőm nem szerelmemmel szerette. A férfinak ez is elég volt. Már lefoglaltam a termet az esti fogadáshoz, beszéltem az anyakönyv vezetővel és a pappal is. Az esküvő végleges időpontját Április másodikára tettük, mert akkor már nagyon szép az idő és mert akkor volt a leghamarabb szabad időpont az étteremben, ahol a termet foglaltam. A menüt még ki kellett választani és a zenekar sem volt sehol, de a vendéglista legalább kész volt, így a meghívókat már megrendelhettem. Csak a szűk család és a barátok szerepeltek a listán, viszont így is összejött a száz fő.

  Épp tortakóstolóra készültem, hogy végre azt is letudhassam. Hajamat begöndörítettem, így hullámos loknikban hullott vállaimra, Bőrnadrágot és fehér inget választottam, hozzá egy bézs bőrdzsekit, Fújt a szél és hideg volt, így egy kesztyűt is kerestem, meg a bokacsizmáimat, amiket vagy ezer éve nem hordtam. A tortakóstoló előtt még találkozóm volt a menedzsmenttel, hogy át tudjunk rágni még néhány dolgot az új albummal, a stúdiófoglalással és a turnéval kapcsolatban. Louis és Zayn már a terepjáróban vártak rám, amit Lee küldött értem. Benn egy biztonsági őr és a sofőr is ültek, amin nem lepődtem meg, mindig is odafigyeltek, hogy a rajongóim ne közelíthessenek meg két lépésnél jobban. Az egyetlen probléma az volt, hogy épp attól nem védett meg senki, akitől kellett volna.

   Beszálltam, adtam két-két puszit a srácoknak, majd leültem velük szemben, ugyanis a kocsi belső tere úgy volt alakítva, hogy a két széksor egymással szemben legyen, így is megkönnyítve a beszélgetést. Mindketten kipihentnek és vidámnak tűntek, jókat poénkodtak a sofőr kárára sajnos.

-  A táncosokat már leszerződtettük a turnéra, jövő héten kezdődnek a próbák. A stadionok, ahol a koncertek lesznek hatalmasak és, amint megtudták, hogy újrakezded a turnét, azonnal minden jegy elkelt. Sőt, júliusra egy fesztiválfelkérést is kaptál. Ezt fogjátok ma Lee-vel és a többiekkel megbeszélni. Niall már teljesen be van zsongva, annyi új mozdulatot talált ki és egész koreográfiákat állított össze - mesélte Zayn izgatottan, miközben profihoz méltón, le sem vette szemét tabletjéről, amin éppen valami mailt pötyögött.

-  Két nap múlva sajtótájékoztatót tartunk, ahol bejelented az új albumod, utána lesz egy Swarovski fotózásod és egy Pepsi reklám, amit Adam Lambert-tel forgattok. Egy hét múlva pedig meg kell jelenned egy jótékonysági rendezvényen, majd intézünk egy partnert, utána adomány gyűjtő bál lesz az árvák számára a Városháza rendezvénytermében. Közben próbák és még egy fotózás valami órás céggel, valahová leírtam a nevét, majd elküldöm üzenetben, továbbá..

-  Azt hiszem ennyi elég lesz egyelőre - emeltem fel kezeimet ijedten.

-  Sajnálom, de nagyon sok mindent kell bepótolnod, míg nem voltál épp a toppon, az események nem álltak meg és nem győztem visszautasítani a reklámfelkéréseket.

-  Én is sajnálom, hogy ennyi bajt okoztam. Ígérem nem fordul elő többet - hajtottam le a fejem.

-  Erről nem te tehetsz, hanem az a szemétláda. Most viszont új erővel fogunk belevágni az egészbe. Mi a véleményed a saját parfümről? - vette elő Luo saját tabletjét és beindította.

-  Nem kell megvárnunk Lee-t? Úgy értem ezek az ő döntései is, nem?

-  Ezek az ő kérdései és szerette volna, ha átvesszük őket veled, mielőtt a Scala-ba érünk.

-  Ó, akkor nem öltönyös megbeszélés lesz, hanem reggeli? - vigyorodtam el és hátradőltem a kényelmes bőrülésen.

-  Igen, mivel nagyon rég ebédelt együtt az egész csapat.

-  Mármint az egész...

-  Harry is jön - válaszolta meg a fel sem tett kérdésem Zayn, amitől egyszerre fagyott meg bennem a vér.

-  Őt sem hagyhatjuk ki a megbeszélésből. És szerintem jó lesz, ha ti ketten végre találkoztok - magyarázta Luo mélyen a szemembe nézve.
-  És akkor mi lesz? Mégis mire számít mindenki, hogy mi fog történni?
-  Arra, hogy ti ketten végre kibékültök és újra összeáll a bomba duó. Ti ketten tökéletesek vagytok egymásnak és nagyon jó lenne, ha meg tudnátok beszélni a történeteket. Semmi értelme a múlton rágódni, hisz itt a jövő, mindkettőtök számára. - Zayn nagyon nyugodtan beszélt, szinte kirázott a hideg a szavaitól, de tudtam, hogy igaza volt, ezért elhatároztam, hogy a megbeszélés után elhívom Harry-t a tortakóstolóra, hogy meg tudjunk beszélni mindent.

   A kocsi leparkolt a Scala előtt, mi pedig mind kiszálltunk. Állt ott egy kisebb csoport rajongóm, akikekkel képeket csináltam és aláírásokat adtam meg ölelgettük egymást egy kicsit, majd végül bementünk. Nem volt nehéz rájuk találni, ugyanis az ő asztaluk volt a leghangosabb. Liam és Niall veszekedtek valamin, Lee telefonált, míg Harry hangosan röhögött a két hülyén. Amint észrevettek minket mind abbahagyták, amit épp csináltak és kedvesen mosolyogva vártak ránk. Menedzserem kihúzta a széket maga mellett, hogy le tudjak ülni, így pontosan közé és a fürtös közé kerültem. Nem mertem a szemébe nézni, féltem, hogy megvetést vagy rosszabbat találnék benne, így inkább frusztráltan méregettem kezeimet, amik ölembe ejtve hevertek és körmeimet piszkálgattam, amik már így is tövig voltak rágva.

-  Mel, úgy örülök, hogy végre visszatértél közénk. Nagyon hiányzott a kedvenc ügyfelem - köszöntött Lee széles vigyorral, mire hálásan rámosolyogtam.

-  Örülök, hogy még nem bontottad fel a szerződésemet.

-  Lelki problémáid voltak. Demi Lovato is lemondott majdnem egy egész turnét a betegsége miatt, neked is meg fogják bocsájtani, főleg, hogy az újonnan bejelentett turnéra már majdnem minden jegy elkelt. És nem mellesleg mindenki várja már az új albumodat.

-  Új album?! - fordult felém Harry meglepetten.

-  Igen, a mi kis angyalunk új albumon kezd el dolgozni hamarosan, amire teljes egészében ő írta a dalokat. a stúdiót Március 15-től foglaltam egészen Május elejéig, ha kell tovább is.

-  És mikor akartál nekem szólni, hogy már nincs igényed a szolgálataimra? - préselte fogai között idegesen, mire végre, először hosszú hetek óta a szemébe néztem. Ideges volt, zöld íriszei épp csak nem szikrákat szórtak és nagyon megrémültem attól, amit láttam. Kialvatlan volt és nyúzott, ő sem volt jobb bőrben, mint én, annyi szerencsém volt, hogy nekem segített az alapozó és a tonna púder, ami mind azt voltak hivatottak szolgálni, hogy ne úgy nézzek ki, mint egy hobo.

-  Nem tudom, valahogy nem igazán jelentkeztél, hogy érdekel mi a szar van velem! - csattantam fel idegesen, mire mindenki ijedten kapta felém a fejét.

-  Már elnézést, de te sem igazán voltál ott, hogy megkérdezd, hogy éreztem magam, amikor a lányunkat temettem. Ott álltam egyedül, mint egy hülye és vártam, hogy felbukkansz, de e inkább elzárkóztál mindenki elől és le se szartad, hogy esetleg szükségem lenne rád! Mégis mit képzeltél? Hogy csak neked rossz? Azt hitted én nem érzek semmit? Hadd áruljam el, hogy nagyon is érzek és most az egyetlen dolog, amit érzek, az az utálat. Utálom, hogy nem szóltál terhes voltál, utálom, hogy az a szemétláda megtette veled azokat a dolgokat úgy, hogy senki nem szólt, hogy tehessek valamit érted. Utálom, amiért kizártál és utálom, hogy ennyire távoli vagy. De leginkább magamat utálom, amiért nem tudtalak megvédeni. - Látszott rajta, hogy minden védőfala lehullott, könnyei peregni kezdtek és ajkai remegtek, ahogy arcát tenyereibe temette, hogy kelljen még csak rám se néznie.

-  Nem tudom ki volt az, aki nem jött el a kórházba. Azt hittem együtt átvészelünk mindent és az alatt a két hét alatt az tartotta bennem a lelket, hogy esetleg majd ha hazaértem eljössz és meglátogatsz, mindent megbeszélünk és miután végre megszabadulunk Preston-tól együtt újra kezdünk. Együtt..érted? Én mindent veled akartam csinálni... Mindent, az utolsó napig, de te úgy látom nem kívánsz velem megosztani semmit. - Már én is könnyeztem, de nem engedtem testemnek, hogy összezuhanjon és méltóságteljesen tűrtem, ahogy a négy fiú és menedzserem tátott szájal néznek ránk és nem mondanak semmit. Nem tettek úgy, mintha nem hallanák, még csak meg sem próbálták eltitkolni zavarukat és döbbenetüket, ami kicsit engem is zavarba hozott, de abban a pillanatban végre kiadtam magamból a sok keserűséget, amit eddig tartogattam, hogy egyszerre zúdíthassam a nyakába.

-  Sajnálom, oké?! Nem lehet mindenki olyan erős, mint te! Összeroppantam és nem ment olyan könnyen a kilábalás, mint hittem. Napokig csak ültem és meredtem, nem akartam elhinni, ami történt, utána pedig egyszerűen féltem a szemedbe nézni. Attól féltem utálni fogsz és nem akarsz a közeledben tudni.

-  Hát, most már mindegy. Már nem is akarok a társaságodból. Mostantól a viszonyunk kizárólag munkaviszony lesz. Remélem megfelel - daráltam szárazon és próbáltam tartani magam, de már nem nagyon ment. Felpattantam és kirohantam a mosdóba, hogy rendbe hozzam magam.

   Úgy rontottam be a mosdóba, mintha üldöztek volna, nem is érdekelt, hogy ki néz, vagy ki akar megállítani. A kagyló szélére támaszkodtam és lehajtott fejjel mélyeket lélegeztem. Nem tudom mennyi ideig álltam ott, de egyszer csak karokat éreztem magam körül és valaki szorosan átölelt.Felnéztem és a tükörben Harry-t pillantottam meg, ahogy hátamra támasztott fejjel áll, nem tesz semmit, csak várakozik. Kibontakoztam öleléséből, szembe fordultam vele és karjaimat nyaka köré fonva újra hozzá bújtam. Annyira hiányzott az ölelése, a közelsége, hogy el sem tudom mondani.

-  Olyan hülye vagy... - suttogtam könnyezve inge vékony anyagába.

-  Mindketten azok vagyunk - nevetett fel kicsit, de orra be volt dugulva, így kicsit fura hangja volt.

-  Igazad van. Lehet akkor, hogy újra kezdjük? - Ráemeltem tekintetem és pillantásom összeforrt az övével, egy végtelen másodpercig, míg ajkai rátaláltak az enyémekre és tétova, kicsit esetlen csókba nem egyesültünk.  - Ezt igennek veszem - mosolyogtam csókunkba, mire ő eltávolodott tőlem egy kicsit és homlokát az enyémnek döntve nézett le rám.

-  Az új album... Komolyan nélkülem akarod befejezni?

-  Szeretnéd tudni mi lesz a címe?

-  Igen, ha szabad.

-  Angel. - Ahogy ajkaimat elhagyta a név lélegzete megakadt egy pillanatra, majd halványan elmosolyodott. - Ha szeretnél akkor segíthetsz. Még tervezek az albumra két dalt, de lehetséges, hogy rád is szükségem lesz.

-  Ezer örömmel. - Mosolya szélesebbé vált és még egy gyors csókot kaptam, mielőtt visszatértünk volna a többiekhez, hogy megbeszéljünk még néhány dolgot, mielőtt Lee mindenkit az útjára bocsájtott volna. 

   Elköszöntünk a többiektől és már nem a terepjáróval mentünk a tortakóstolóra, hanem Harry vitt el. Remekül szórakoztunk egész délután, de utána haza kellett rohannom egy kis edzésre, mert Liam diktátor nem engedett lazsálni és le kellett dolgoznom a sok édességet. Mikor hazaértem átöltöztem edző ruhába és csatlakoztam a már az edzőteremben váró edzőmhöz, aki idegesen püfölt egy boksz zsákot. Észre se vett, ugyanis hangosan dübörgött a zene, így egész közel tudtam menni hozzá.

-  Ha így helybenhagyod szegényt szét fog menni - szólítottam meg, mire azonnal megállt és ijedten nézett rám.

-  Sajnálom, ha szétmegy kifizetem.

-  Mondjuk el is mondhatnád mi bántja a lelked és hátha tudok segíteni.

-  Úgysem értenéd meg! - Lemondó volt a hangja, láttam a szemében a bánatot és azonnal tudtam miről van szó.

-  Egy próbát megér. Közben edzünk és a kettő együtt remek lesz. Fair ajánlat, nem?

-  Oké, de nem nyafogunk... - förmedt rám, majd elkezdett a futópad felé terelni. Mindketten elfoglaltuk a helyeinket, majd beindítottuk a gépeket. - Nem értem miért megy hozzá ahhoz a nyálgéphez?! Mikor szeret engem... Látom rajta, hogy szeret és én is nagyon szeretem őt is, meg a kis hercegnőt is. Annyival jobban élnénk mi hárman. Mindent meg tudnék neki adni, amire vágyik. Csak azt akarom, hogy boldog legyen, de mással, hanem velem. Magamnak akarom mindenestől...

-  Arra nem gondoltál, hogy nem szerelemből teszi? - szaladt ki a számon, mire azonnal felkapta a fejét.

-  Ezt mégis miért mondtad?

-  Marcusnak csak pár hónapja van hátra és Liz azt szeretné, ha boldog lenne számára ez az időszak. Nem szereti őt, csupán, mint egy barátot.

   Liam arcára kiült a döbbenet és azonnal megállította a gépet. Leült a szélére és homlokát tenyereibe ejtette. Nem láttam az arcát, de imádkoztam, hogy ne sírjon, mert aznapra épp elég volt a könnyekből. Mellé telepedtem és vállára helyeztem a kezem, majd barátságosan dörzsölni kezdtem, mire rám nézett és szorosan magához ölelt. Fogalmam sincs mennyi ideig üldögéltünk ölelkezve, de biztos akartam lenni benne, hogy nem hagyja el a házamat ilyen felizgatott állapotban, mert ha valami baja esett volna azt soha nem bocsájtottam volna meg magamnak. Mikor nagyjából jól volt kimentünk a konyhába, főztem neki egy teát és hagytam, hogy megnyugodjon teljesen, utána hazavittem. Megbizonyosodtam róla, hogy a bárszekrény és az összes pia a házban el van zárva, majd magára hagytam, mivel nekem is dolgom volt még otthon. A kocsiban halkan dúdoltam és egész jó kedvem volt, ami megmaradt egész hazáig, sőt otthon még jobb lett, mivel a ház előtt megpillantottam Harry-t, ahogy táskájával vállán ácsorog az ajtóban és óráját nézi. Amint leparkoltam kiugrottam a kocsiba és hozzá rohanva, nem foglalkoztam az esetleges paprazzikkal, azonnal szájon csókoltam. Olyan jól esett végre, hogy az leírhatatlan és boldog voltam, hogy az egész délutánt együtt tölthettük és reményeim szerint még nagyon sok időt az életünkből.