Tizennegyedik rész

Sziasztok!
Meg is hoztam az új részt. Remélem nem fogtok nagyon utálni minket, azért ami történik. De mi így tartottuk jónak.
Ettől függetlenül, remélem, hogy tetszeni fog nektek.
Nyomot hagyni magatok után ér!
Puszi:
H. 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Istenem, kérlek ne....

Az elmúlt két hónap igazán kettős volt a számomra. Egyszerre volt felemelő és lehangoló. Lehangoló volt, mert mindennap találkoztam Liammel, láttam őt. Az átváltoztatásommal egyre több szemet vonzottam, ennek köszönhetően lett jó ez elmúlt két hónap. Valaki szertett. Aki nem volt más, mint Marcus Brook. Elvitt randizni, virágot kaptam tőle, apróságokkal lepett meg, de nekem mindent jelentettek azok az apróságok. Nagyon örültem, hogy Mia is megszerette. Eleinte tartózkodott vele, ám nagyon hamar megszokta, hogy már nem Liam van mellettem. Az elején nagyon sajnáltam, mivel nem tudta, hogyan viselkedjen akkor, ha mind a két férfi a szobában van. Hiába szerette Marcus-t, az imádata Liam felé mindig is nagyobb volt.

Viszont rettenetesen aggódtam a barátnőmért, aki még mindig nem mondta el, hogy babát vár. Ma ment el orvoshoz, hogy kiderüljön ki is az apa. Mindazok, akik tudtunk a terhességéről, azért szurkoltunk, hogy Harry legyen ne pedig az a szörnyeteg. Nagyon féltem, hogy mi lesz, ha kiderül. 

Viszonylag keveset tudtunk találkozni, mivel állást kaptam egy cégnél, amely logókat tervez, a "Leeyum P." nemzetközi cég volt, nem tudom, hogy találtak meg. Az egyik tanárom szólt, hogy a cég érdeklődne irántam, sőt fizetnék a tanulmányaim amennyiben nekik dolgozom. Nagyon rendesek voltak és rugalmas munkarendet biztosítottak, így van időm tanulni és Miá-val foglalkozni is. Szerencsére a néni aki régen vigyázott rá, most is elvállalta, ám most már fizetni is tudtam a felvigyázásért.

A másik dolog ami miatt féltem, hogy egyedül kell hagynom a barátnőmet. Ugyanis Marcus megkérte, hogy költözzünk össze. Nagyon korainak tűnik, de nem akarok Melissa nyakán maradni, főleg most, hogy jön a pici, így nagy valószínűséggel Harry is odaköltözik. Valamint Liam miatt szeretném elhagyni a házat, rengeteget van ott és így nem tudom elnyomni az iránta érzett érzéseim. Igen még vannak, de felül kell kerekednem ezen az egészen. Marcus régebben vett egy emeletes tetőtéri lakást London külvárosában ( itt ), azt mondta, hogy az egyik szobát átalakíttatja Miának, és mivel hatalmas tetőkert volt hozzá, Mazsola is nyugodtan szaladgálhat. Mel-nek már pedzegettem, hogy elköltöznénk tőle, de a napokban meghoztam a végleges döntést. Össze fogok költözni a svéd DJ-vel, habár tudom, hogy ez fájdalommal fog járni és nem csak nekem, hanem másoknak is.

Gyorsan felöltöztem csinosan, mivel Marcus megígért, hogy elvisz étterembe, valamint ma találkozunk a belsőépítésszel és lakberendezővel, aki átalakítja Mia szobáját, szerintem nincs szükség rá, de Marcus ragaszkodott hozzá. Felkaptam egy fekete rózsaszín elegáns ruhát, ami gondoltam jó lesz mind a két alkalomhoz.  Bedörömböltem Tom-hoz és bekiabáltam, hogy elmegyek.  Esküszöm a végén baj lesz abból, hogy nem hall semmit maga körül a bömbölő zaj miatt, amit zenének nevez. Amúgy egyre jobban kedvelem a srácot. Amennyi baj volt az elején vele, most annyira más.  Nem is aggódtam tovább, gyorsan leszaladtam lépcsőn, mivel meghallottam a dudaszót, tudtam, hogy Marcus már kint vár. Pont mikor becsuktam magam után a kocsi ajtót sms-t kaptam amiben annyi állt. "Harry az....". Meg kellett állnom egy pillanatra egyszerre öntött el a megkönnyebbülés és a félelem.

Az egész délutánom fura volt. Folyamatosan egy rossz érzés kerülgetett. Nem tudtam mi van velem. Bizsergett a tarkóm nem nagyon figyeltem sem az építészre, sem pedig a lakberendezőre. Szerintem Marcus is észrevette, mert elvonult velük beszélgetni. Én addig kiszaladtam és felhívtam Mrs. Delano-t, aki Miára vigyázott, de mondta, hogy neki semmi baja sincs. Nem tudtam, mi lehet a gond. A vacsoránál sem volt étvágyam, nem éreztem jól magam a bőrömben. Éppen ki akartam menteni magam, mikor megszólalt a telefonom, láttam, hogy Melissa hív. Picit megnyugodtam, ezek szerint ő is rendben volt. Gyorsan felvettem.

- Szia Mel! Mond!
- Liz én vagyok az, Tom. - amikor meghallottam a fiú síros hangját tudtam, hogy baj van.
- Istenem! Mi történt?
- Mel  leesett a lépcsőn és elkezdett vérezni. Baj van a babával, most megyünk a St. Margit kórházba kérlek gyere oda.
- Jó. - mondtam és visszanyeltem a könnyeim, amik elkezdtek csorogni. Marcus ezt látva gyorsan kifizette a számlát és felsegített az asztaltól. - A fiúkat majd felhívom, te ne mozdulj a nővéred mellől. Sietünk. - mondtam és gyorsan lecsaptam. - Vigyél a St. Margit-ba kérlek. Baj van. - nem kérdezett semmit, csak a gázra taposott. Én pedig gyorsan tárcsáztam Niall-t. Őt hívtam legutoljára. Szerencsére gyorsan felvette.
- Szia Liz! - hallottam, hogy mögüle zaj van.
- Szia! - mondtam sírós hangon. - Kik vannak veled?
- Csak a 4 srác. Ugye nincs baj?
- Kérlek hangosíts ki. - hallottam, hogy kihangosít. - Fiúk baj van! Maradjatok higgadtak, de Melissa kórházba került. - hallottam egy ordítást tudtam, hogy Harry az. - Menjetek a St. Margit kórházba mi már ott leszünk. Harry kérlek ne vezess és ne csinálj hülyeséget, azzal nem segítesz neki. Ne hívjátok Prestont. Ja és Liam kérlek figyelj, hogy ne csináljon hülyeséget. - azzal leraktam, mivel a kórházhoz értünk.
Gyorsan kipattantam és rohantam az információs pulthoz, ott gyorsan az intenzív felé tessékeltek. Ahol Tom ült egyedül. A cipőm kopogására felkapta a fejét és odaszaladt hozzám átölelt és elkezdett sírni, nekem sem kellett sok én is zokogni kezdtem. Nem is figyeltünk arra, hogy megjelentek a többiek. Csak sírtunk. Liam és Marcus elkezdték méregetni egymást, ezért úgy döntöttem, hogy megelőzöm a veszekedést. Gyorsan a páromhoz léptem és átöleltem.
- Marcus!
- Mond szívem? -kezdte el simogatni a hátam.
- Menj haza kérlek.
- Tessék? - nézett rám hatalmas szemekkel.
- Láttam, hogy néztek egymásra Liammel. Nem akarok veszekedést. Megleszek. Valamint szeretném ha elmennél Miáért, de ne vidd hozzám. Vidd a lakásunkba. - sajnos az utolsó mondatom hangosra sikeredett és mindenki felkapta a fejét. - Valamint rendelj ki egy takarító céget is. Nem akarom, hogy véres legyen minden mire hazaérünk.
- Jó akkor kirendelem a céget akkora mire odaérek, valamint szólok az egyik testőrömnek, hogy legyen velük valaki. Beengedem őket elhozom Mia cuccait és nálam alszik. Bármi van hívj.
- Köszönöm. - mondtam és megcsókoltam, ő pedig elment. Zayn rám nézett és annyit kérdezett.
- Elköltözöl.
- Lényegtelen! Az a fontos, hogy Melissáékkal mi van!
- Miért beszélsz többes számban? - nézett rám gyanúsan Louis. Mielőtt válaszolhattam volna, kijött az orvos. A ruhája csupa vér volt. Az arcára kiült a szomorúság gyorsan feléje siettünk. Az egyik oldalamon Tom állt, a másikon pedig Harry. A feszültséget érzett a levegőben. Az orvos ránk nézett és azt kérdezte.
- Maguk Melissa Jordan hozzátartozói?
- Igen mi vagyunk. - mondtam, mivel csak nekem volt hangom.
- Őszinte részvétem. - láttam, ahogy mindnyájan elsápadunk és a fiúk elkezdenek sírni.
- Meghalt a nővérem?
- Nem.
- Akkor? -kiabált rá Harry, akit Zayn fogott vissza.
- Őszinte részvétem a kislányt nem tudtuk megmenteni. - éreztem, hogy az a négy ember aki nem tudott róla hátratántorodik. - Az anyát sikerült, de őt szülés közben akkor vérveszteség és sokk érte, hogy az intenzíven kell tartanunk.
- Szülés? Nem vetélés? - kérdezte meg Liam.
- Nem jelen esetben a kisasszonynak meg kellett szülni a halott csecsemőjét. Sajnálatos módon a kislány már a méhen belül elhalt, az ütés következtében. Őt nem tudtuk megmenteni. Sajnálom.
- Köszönjük. - suttogtam halkan. Ám az orvos visszafordult.
- Viszont van még valami. A kisasszonyon több bántalmazásra utaló jelet találtunk, ezért szóltunk a rendőrségnek. A kislányt átadjuk egy temetkezési vállalatnak, ha szeretnék. - mondta az orvos.
- Köszönjük szépen. - mondta Liam és leültünk.
- ELMONDANÁ VALAKI, HOGY MIRŐL VAN SZÓ? - üvöltött torkaszakadtából Harry.
- A nővérem életveszélyben van, fogd már be a pofád, te majom!- szól rá Tom.
- Nyugodjatok le, kérlek. - mondta nekik Louis.
- Liz! - szaladt oda hozzám, felhúzott és elkezdett rázni. - Mond már el mi van!
- Azonnal engedd el! - sziszegte Liam és lefejtette Harry ujjait a karomról.
- Könyörgöm. - mondta és elkezdett sírni.
- Melissa babát várt. - éreztem, hogy megfagy a levegő. - Már a nyaraláson sejtettük. Amikor átmentem csináltunk két terhességi tesztet, mind a kettő pozitív lett. Megijedt. De nem beszéltünk róla, mikor hazajöttünk elment orvoshoz, aki megállapította, hogy két hónapos terhes. Nem akarta a babát, az elején. Félt. Nem tudta ki az apa. Nem akarta, hogy Preston-é legyen a gyerek. Azt akarta, hogy Harry legyen az. Az orvos elmondta, hogy csinálhat apasági tesztet. Ma kapta meg az eredményt.
- És? - kérdezte Harry.

- Sajnálom. A te kislányod volt. - Harry egy pillanat alatt tört össze. Ha Louis nem áll mögötte összeesik.
- Akkor ezért hívott. Beszélni akart velem, annyira boldog volt. Nem értettem miért.
- Tudom. Már vásárolt is ruhákat. Amiket el kell otthonról vinni amire hazatér. Nem maradhat ott.
- Miért nem mondta el? Segítettem volna.
- Mikor? - nézett rá Tom.
- Bármikor. Ha elmondja ott lettem volna. Megvédtem volna bármitől.
- Mikor mondta volna el? Amikor Preston megerőszakolta, mert nem ment el vele egy party-ra, hanem helyette veled írt dal szöveget? Vagy akkor amikor összeverte, mert elment nyaralni veletek? Vagy akkor amikor halálosan megfenyegette? Mikor? - ordított Tom.
- Tessék? - kérdezte halkan Niall.
- Preston terrorizálja Mel-t. - mondta ki a lány öccse.
- Megyek és megölöm. - mondta indulatosan Harry. Gyorsan elálltam az útját.
- Nem. - átöleltem, hogy ne tudjon menni. - Bármit teszel, azzal Melissa-nak ártasz. Emlékezz rá. Én is csak egy porszem voltam, mégis engem is elgázolt. Kérlek ne tedd, ha igazán szereted, ne tedd. - fiú hirtelen visszaölelt és elkezdett zokogni. Éreztem, hogy Tom is átölel, így hárman egy szoros ölelésben sírtunk, mert elvesztettünk egy aprócska, de mégis fontos személyt. Nem tudom meddig álltunk így, amikor kivágódott az ajtó és az orvos jött ki rajta kétségbeesetten.
- Segíteniük kell!
- Mi történt? - kérdezte Zayn.
- Nincs elég vér, a kisasszonynak pedig vérre lenne szüksége. Van önök között AB+?
- Én. - mondta Tom.
- Mennyi idős? - kérdezte az orvos.
- 17.
- Sajnálom ön még kiskorú, nem adhat vért.
- De a nővéremről van szó. Értse meg.
- Én is AB+ vagyok. - mondtam.
- Kérem mondja, hogy ön nem kiskorú.
- Nem vagyok az.
- Akkor kérem jöjjön velem. Valaki elkíséri?- Liam se szó se beszéd elindult velünk.Az orvos kikérdezett mindenről. Ittam e alkoholt, szedek egy gyógyszert, van e valami betegségem. Gyorsan bekísért egy nővér levette a vért. Utána kaptam cukros teát, h nehogy baj legyen. Liam minden szó nélkül átkarolt és visszakísért a többiekhez. A fiúk egymásra dőlve várták a híreket. Mi is leültünk. Nem sokkal később kijött egy orvos és egy öltönyös férfi.
- Ne haragudjanak, hogy zavargok. De ha szeretnék, az úr anyakönyvezi a kislányt. - mindannyian Harry-re néztünk, aki bólintott.
- Rendben, akkor kérném a gyermek legközelebbi hozzátartozóját, hogy adjon neki nevet.
- Én vagyok az apa. - mondta Harry. - Szeretném, ha a kicsi az Angel Jordan-Styles néven lenne anyakönyvezve. - mindenki elkezdet könnyezni, miután elvégezték a hivatalos ügyeket, az orvos felénk fordult.
- A kisasszonyt kihoztuk a műtőből. Most felvisszük az intenzívre. Nem mehet be hozzá senki. - mondta az orvos és otthagyott bennünket. Úgy döntöttem a tettek mezejére lépek.
- Tom! Te és én most hazamegyünk. Meg ne próbálj ellenkezni. Te holnap elmész iskolába, én átöltözöm és visszajövök. Louis csinálj valamit a sajtóval, fújd le a koncerteket. Zayn kérlek, intézkedj, hogy a sajtó ne tudjon meg semmit és ne is jöjjenek Melissa közelébe. Niall te vigyél minket haza kérlek. Liam te pedig, maradj itt és figyelj, hogy Harry ne csináljunk őrültséget. Ez így jó? - kérdeztem amire válaszul bólintottak. - induljunk.
Gyorsan kitereltem Tomot és Niall-t a kórházból, ami előtt már egy csapat hiéna várt minket. Szerencsére gyorsan átvergődtük magunkat rajtuk és elindultunk hazafelé. Az úton mindenki nagyon csendben volt. Amikor hazaértem, felszaladtam öltözni nem figyelve semmire és senkire. Minél hamarabb végezni akartam. Felvettem a legkényelmesebb ruháim és a hajam is copfba fogtam. Mikor levágtattam a lépcsőn, megláttam Marcus egyik testőrét Brody-t.
- Brody!
- Igen ó, Miss Benett?
- Kérem itt maradna és figyelne, hogy Tom ne csináljon semmit? Tudom, hogy nem ez a feladta, de kérem.
- Nem kell. Maradok és figyelek, hogy a kölyök rendben legyen. Nem engedek be senkit.
- Köszönöm! - mondtam, majd felsiettem az emeletre és bekopogtam a fiúhoz. - Tom! Beszélnünk kell.
- Mond segítek, amiben tudok!
- Nos. Ne haragudj, hogy haza kellett jönnöd. Nem akartalak kitenni még egy traumának. Ne menj holnap suliba, ha nem akarsz. Ám ha itthon maradsz, kérlek kutasd át Melissa szobáját és mindent ami a kicsire utalhat pakolj össze és vidd be hozzám. Tudom, hogy nehéz, de megteszed?
- Igen. Köszönöm, hogy erősebb vagy, mint én. - mondta és átölelt.
- Megoldjuk, de kérlek ne csinálj butaságot. Itt marad Brody, ha bármi van szólj neki. Segít neked.
- Köszönöm.
Rácsuktam az ajtót és a rám váró Niall-hoz siettem. Gyorsan visszamentünk a kórházba, ahol sajnos semmi nem változott. Az egész éjszakát szobrozással töltöttük. Valamikor hajnalban elaludhattam, arra keltem, hogy Harry vállán alszom és Liam kabátja van rajtam. Harry nem aludt, továbbra is szótlanul bámulta az ajtót várva, hogy valami változás történik. A másik négy fiú sem festett jobban. Vártuk, hogy Melissa magához térjen. Már dél is elmúlt, amikor megjelent az orvos.
- Túl van az életveszélyen! Sőt magához is tért. Bemehetnek hozzá, csak ne támadják le. Ne ijedjenek meg de az eséstől megzúzódott az arca, most nem a legszebb látvány. Mehetnek, de ne izgassák fel kérem. - mindannyian elindultunk a fiúk engem löktek be először az ajtón. Ami az ajtón belül fogadott, rémes volt. Az én én mindig mosolygós barátnőm arca, csupa duzzadás és vörös folt volt. A kezét pedig, a most már lapos pocakján nyugtatta és simogatta azt, valamelyik fiú becsukta az ajtót. A kattanásra felénk fordította a fejét. A szeme üres volt. Ránk nézett és annyit mondott.
- Meghalt a kisbabám. Itt volt a pocakomban. Sőt ma még meg is mozdult. De meghalt, mert nem vigyáztam rá. Meghalt a hibámból. Nekem nincs kisbabám. Nincs kisbabám... - ezt hajtogatta folyton. Harry odament hozzá, megsimogatta a kezét. Mikor Melissa ránézett elkezdett zokogni és bocsánatot kérni, amiért nem vigyázott a kisbabára.
Nem bírtam tovább, sírnom kellet, de nem mertem előtte. Gyorsan megfordultam és a mögöttem álló fiú mellkasába fúrtam a fejem, és ott sírtam ki a bánatom. A fiú történetesen Liam volt.